Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-13 / 111. szám
Isten veletek, cimborák! A régi, évszázados, búcsúzó diákdal dallama hol erősebben, hol halkabban száll a levegőben, aztán elhagyva a fiatalok ajkát, eltűnik a hang a sok színes virág szirmai közt, s az osztálytermeket s azok falait, és a hűs folyosókat díszítő fenyőgallyak tűlevelei alatt. Isten veletek, lányok, fiúk! Isten veletek, cimborák! Az iskolájuktól érettségi előtt ünnepélyesen búcsúzó diákok ballagása vonul előttünk, s ez a búcsúzás emlékezetes marad résztvevőknek, hozzátartozóknak és nézőknek egyaránt. Az általános iskolát követő négy középiskolai év a végéhez közeledik, s a hagyományos el- köszönésnek vagyunk tanúi e könnyes-mosolyos, meghatottsággal telített búcsúzáson. Meghatottságról kell szólnunk, hisz a középiskolás diákélet befejező szakaszához érkeztek fiaink, lányaink, unokáink, s ez olyan esemény, amelyik szívszorongással jár, s ha a lányok, anyukák és nagymamák szeme sarkából kibuggyan egy-egy könnycsepp, nem kell szégyellni egyiküknek sem, hisz ez olyan nagyon emberi dolog, hogy meghatódás nélkül el sem képzelhető. Végigjárva az osztálytermeket, egy-egy pillantást vetve a sokszor nehéz napok szorongással teli óráira emlékeztető fekete táblára, asztalokra, székekre, elmondhatják a fiatalok most már, hogy: ballag, ballag a „vén” diák. A folyosókat is elhagyva, az iskolaudvar négyszögébe érve hallgatják a búcsúztatás szavait az igazgató, a tanárok s a diáktársak ajkáról, s ilyenkor emlékezetükben végigperegnek az elszaladt évek, a diákélet emlékeivel, kisebb-nagyobb örömeivel és bánatával, a nyüzsgő tízpercek szorongást oldó vidámságával és sok minden egyébbel, ami éveken át az iskolához fűzte őket. Az iskolához, amelyik most majd útjukra bocsátja őket, remélve, hogy a lehetőségekhez képest eléggé felvértezték tanítványaikat, hogy az elkerülhetetlen nehézségekkel szemben minél ellenállóbbak legyenek, s a kapott ismeretek, a tudás, az akarat segítse őket abban a nem könnyű, sokszor szédítő forgatagban, amelyet életnek neveznek. Szükség is van erre nagymértékben, hisz az iskola védő falai közül kikerülve, a szülői ház meleg ölelése, óvó szeretete sem lehet már állandóan mellettük, hisz a főiskolák, egyetemek padjai várják sokukat, s akik nem kerülnek oda, azoknak szerencsés esetben a munkahelyek kapuján kell belépniük, rosszabb esetben bizony erre is várni kell. De azért fiatalok ők, hogy a nehézségek ellenére is bízzanak az őket váró jövőben, amely ugyan a rózsaszín álmokat és elképzeléseket meg-megté- pázza sokszor, de csüggedniük nem szabad, mert tudomásul kell venni, hogy az élet harccal jár, és ebben nekik kell győzni. Ehhez kíván minden, ifjúságot, jövőnk reménységét szerető ember sikeres, s idővel révbe jutó lépéseket az iskolákból kilépő minden fiatalnak. Ezért is mondjuk nekik búcsúzóul, ismételten: Isten veletek, lányok, fiúk! Isten veletek, cimborák! Csillag László Támadás a százdolláros ellen A New York-i központú Republic National Bank hongkongi fiókjában a pénztárosnak először úgy tűnt, a tavaly júniusi készpénzszállítmány nem különbözik a korábbiaktól. Az 50 millió dollár nagy része 100 dolláros címletekben, a makaói Asia Delta Banktól érkezett. Valami mégsem volt rendjén. A bankjegyet mikroszkóp alá helyezte. Es megtalálta a szabad szemmel nem látható bizonyítékot. A vizsgált 100 dolláros bankjegy minden kétséget kizáróan hamisítvány volt. A következő héten összesen 1600 hamis bankjegyet találtak. A hongkongi eset - mint a Reader’s Digest Válogatásban Nathan Adams az Összeesküvés a dollár ellen c. cikke beszámol - csak egy példa a dollár elleni összeesküvésre. Az utóbbi öt évben a világ bankjait és pénzpiacait elárasztották az úgynevezett szuperbankjegyek, azok a hamis százdollárosok, amelyek any- nyira tökéletesek, mintha az amerikai pénznyomdákból kerültek volna ki. Becslések szerint jelenleg 10 milliárd hamis dollár van forgalomban. Ezek az adatok riadalmat keltettek az amerikai valuta iránt. Amikor 1989-ben az új szuperbankjegyek megjelentek, az amerikai Pénzügyminisztérium hamisítással foglalkozó titkosszolgálata számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem közönséges hamisítványokkal áll szemben. A mikroszkópos vizsgálatok szerint is csak minimális mértékben különböztek a valódi bankjegyektől. És ami a leglényegesebb: a hamisítványokat ugyanolyan gépeken nyomták, mint az Egyesült Államokban. A titkosszolgálat nyomozói először azokat az országokat ellenőrizték, amelyek az amerikai pénz nyomásakor használatos nyomdai gépeket vásároltak. Ezeket mindössze két cég forgalmazta a nemzetközi piacon. Az egyik - egy amerikai cég - külföldi vásárlói minden gyanú felett állnak. A másik egy lausanne-i székhelyű svájci cég, a De La Rue Giori volt. A nyomozók 1991 végére a Giori cég minden megrendelőjét tisztázták a gyanú alól, kivéve az Iráni Iszlám Köztársaságot. A hetvenes évek közepén a Giori cég két nyomdagépet szállított a tehe- ráni Központi Banknak. Amikor 1979-ben Khomeini ajatol- lah iszlám radikálisai elmozdították a sah kormányát, mindkét gép az ő kezükbe került. A titkosszolgálatok bizonyítékokat találtak arra, hogy az iszlám köztársaság nemcsak nagy mennyiségben állítja elő a hamis bankjegyeket, hanem az egész világot behálózó terjesztési rendszert is működtet. Az elosztás fontos állomásai Libanon, Szíria, Szudán és Észak-Korea voltak. Ronald de Valderano, a terrorizmust tanulmányozó angliai alapítvány egyik munkatársa szerint nincs a világon olyan, Irán által támogatott terrorista csoport, amely legalább részben ne hamis pénzek forgalmazásából kapna anyagi támogatást. A pénzt leggyakrabban fegyvervásárlásra, terrorakciók szervezésére használják, vagy eladják a feketepiacon, hogy valódi pénzt kapjanak érte. A New York-i Világkereskedelmi Központban elkövetett bombamerényletet követően az FBI a gyanúsítottak lakásának átkutatásakor 20 ezer dollárnyi hamis pénzt talált. A titkosszolgálatokat leginkább az aggasztja, hogy a hamis pénzeket egyre nagyobb mértékben használják modem fegyverek beszerzésére olyan országok, mint Irán és Szíria. A washingtoni Robert Kup- perman a világ egyik legjobb terrorizmus-szakértője. Véleménye szerint Irán már eddig is jelentős mennyiségű hagyományos fegyverzetet halmozott fel a hamis pénzek segítségével. Ezeknek jelentős részét a volt szovjet hadseregtől, illetve a mohamedán tag- köztársaságokban elhelyezett rakétatámaszpontokról szerezték be. „Az a nyugtalanító, hogy a szuperbankjegyekkel az oroszországi szélsőségesektől vagy olyan országoktól, mint Eszak-Korea, atombombát is vásárolhatnak” - figyelmeztet Kupperman. Már hosszú évek óta hallhatók olyan kritikák, amelyek szerint az amerikai valutát jobban kellene védeni a hasonló támadásoktól. Tavaly júliusban az amerikai Pénzügyminisztérium bejelentette, hogy a közeljövőben változtatásokat terveznek, beleértve a nyomási és biztonságtechnikai változtatásokat is. Az új pénzzel nehezedik a pénzhamisítás, de a kongresszusi szakértők még ezzel sem elégedettek. Rámutatnak, hogy az új pénz 1996 előtt nem kerül forgalomba, miközben senki nem készült fel arra, hogy a jelenleg forgalomban levő pénzt lecseréljék. Az amerikai szenátus pénzügyi bizottságának elnöke támogatja azt a javaslatot, amely súlyos szankciókat helyez kilátásba azon országok ellen, amelyeket pénzhamisításon érnek, vagy más országokat támogatnak abban. Egy másik törvényjavaslat szerint hat hónappal azután, hogy az új pénzből elegendő áll rendelkezésre, az összes külföldön lévő százdollárost be kellene vonni. Katonai lépések sincsenek kizárva, ha Teherán folytatja a hamis pénz nyomását. Veteránok FOTÓ: KAPOSI TAMÁS A Paragrafusok Birodalmában Kézen-közön forgott az értéktelen frank A különösebb befektetés és munka nélküli pénzgyüjtésnek van bizonyos körökben igen egyszerű módja: a valutázás. Az egyik változat az, amikor a kiszemelt baleknak bankjegy formátumúra felszeletelt újságpapír-köteget adnak át forintért. A másik az, amikor a kemény valutáért cserébe csak ígérgetés hangzik el, a hiszékeny váltani szándékozótól - akár aláírt elismervény ellenében is - átveszik a több száz ezer forint értékű márkát vagy dollárt, ám a megadott határidőre nem adnak érte semmit. Mi több, az ilyen „üzletkötő” egyszerűen eltűnik. A kettő közötti megoldást találták ki azok, akikkel szemben a Gyöngyösi Városi Ügyészség emelt vádat. Az a bizonyos „Rober” a hangulatos Sirályban A Hírlap érdeklődésére dr. Gergely Sándor gyöngyösi vezető ügyész adott tájékoztatást az ügyben már korábban elkészült vádiratról. A történet kiindulópontja az, hogy G. László 37 esztendős gyöngyösi lakos 1990 tavaszáig Franciaországban élt. Hazatérése után ismerkedett meg a szintén gyöngyösi 31 éves M. Imrével és annak görög származású barátnőjével. Mindjárt tudatta is velük, hogy nagyobb mennyiségű, a forgalomból kivont, értéktelen francia frank bankjegyet hozott be az országba. Arra kérte a férfit és partnerét, segítsenek ezeket napi rendes árfolyamon értékesíteni. Később M. Imre bevonta az eladásba K. H. Ferenc, L. Roland és K. Tamás ugyancsak gyöngyösi polgárokat. Ők - a vádhatóság álláspontja szerint - különféle történetekkel trak- tálták kiszemeltjeiket, hogy azok megnyugodjanak: érvényben lévő valutát vásárolnak. A hasznon az urak természetesen megosztoztak. Első alkalommal 1990 októberében Z. Miklós közvetítésével az I. rendű vádlott, M. Imre Budapesten, a VI. kerületi Sirály étteremben találkozott a frankot venni kívánó dr. K. I. és Cs. I. fővárosi lakosokkal. A gyöngyösi férfi „Rober” néven mutatkozott be. Közölte: üzletet szeretne nyitni az országban, s ehhez kell neki a forint. A két becsapottól együttesen 700 ezer forintot gombolt le ily módon. Nem telt el sok idő, mikor a sértettek hallhatták: a bankban, ahol átváltani szerették volna a frankot, tudatták velük, hogy azok a bankók régiek, értéktelenek. Az említett összegből egyetlen fillér sem térült meg. Illegális üzletelés a várahozó gépkocsiban A II. rendű vádlott, G. László felvetése nyomán 1990. december 4-én a IV. rendű, ugyancsak gyöngyösi L. Roland is csatlakozott a társasághoz. A mátraalji városban azt a mesét ötlötték ki, hogy M. Imre kedvese, K. Kosztan- dina, mint külföldi állampolgár óhajt kis hazánkban boltot nyitni. A Mérges utca egyik lakásában randevúztak az akkor még mit sem sejtő vevőkkel. Pontosan 445 ezer forintról szólt a természetesen írásban nem rögzített megállapodás. A pénzt a sértettek átadták, s elégedetten távoztak az érte kapott frankkal. (A vádirat szerint L. Roland ekkor még nem tudta, hogy forgalomból kivont francia valutáról van szó.) Nyilván itt is a meglepetés erejével hatott, amikor kiderült: a hőn áhított külföldi pénz valójában fabatkát sem ér. Az említett mennyiségű forintból mindössze 30 ezer térült meg. Nagyon drága autók úsztak el a semmibe Az előzőeknél is rafináltabb módszert eszeltek ki a vádlottak ezután: 1991. február 24-én a fővárosban a Nagykőrösi úti használtautó-piacon néztek körül, hogy kocsit vegyenek. Ott találtak rá Cs. Gy. kecskeméti lakosra, akinek 39 ezer frankért - ez 620 ezer forint - megvették a Volkswagen Golf típusú autóját. A sértett ugyan csak zálogba fogadta el a valutát, ám ül i kor annak ellenértékéért ment egy lakásra, ott az a szomorú hír fogadta, hogy az általa megnevezetteket nem is ismerik azon a környéken... A Golfot később egy autóügynökségnek értékesítették a Cs. Gy.-től kapott biankó adásvételi szerződés segítségével. Hasonló módon jártak el abban az évben március 30-án is, amikor K. G. kerecsendi lakosnak a Honda Prelude kocsijáért 34 ezer - forintban 520 ezernyi - értéktelen frankot nyújtottak át. A fenti, az ügyészség szerint a minősített csalás törvényi tényállását feltétlenül kimerítő eseteken túl vádat emeltek M. Imre, K. H. Ferenc ellen garázdaság miatt is, amikor egy fővárosi presz- szóból távozva, részegen az úton kukákat borogattak. Bántalmaztak egy idős férfit is. M. Imrének még ittas járművezetés címén is felelnie kell majd a bíróság előtt. Azt is figyelembe veszi majd az igazságszolgáltató hatóság, hogy nemegyszer előfordult: M. Imre más nevére - több alkalommal például Kozic Patrik szlovák állampolgáréra szóló - útlevéllel igazolta magát. A Gyöngyösi Városi Ügyészség nagyobb kárt okozó, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettével vádolja a bűnügyek résztvevőit, emellett egyénenként eltérően még garázdaság vétségével, hamis vád bűntettével és közokirat-hamisítás bűntettével, valamint ittas járművezetés vétségével. A vádiratban foglalt bűn- cselekmények elbírálására - a hatásköri és illetékességi előírásoknak megfelelően - a Gyöngyösi Városi Bíróság hivatott. Szalay Zoltán
