Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-01 / 77. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1995. április 1., szombat Thaiföldi ízelítő A távol-keleti nép étkeinek felvonultatása mellett egzotikus zenéjéből, táncaiból kaptak ízelítőt az érdeklődők az egri Hotel Parkban rendezett thaiföldi esten FOTÓ: MAJOROS TAMÁS G. Molnár Ferenc: 0 már járt „odaát” N agyon meglepődtem, amikor a csuklóját megláttam. Amikor odatolta elé az ügyintéző a papírt, hogy azt írja alá, kinyújtott karján a blúzának hosszú ujja felcsúszott. Kilátszottak a hegek, a begyógyult sebek által keletkezett alaktalan barázdák.- Égés? - szaladt ki a számon önkéntelenül is a kérdés.- Baleset - mondta, szinte egykedvűen.- Elmondaná? Látszott rajta, hogy fontolgatja a választ. Halvány fény villant a szemében, és elmosolyodott.- Jó, nem bánom, de nem itt és nem most.- Fianem mikor és hol?- Mondjuk két hét múlva nálam. A nevem Banyik Teréz, a Barackos utca 24-ben lakom, a második emeleten. Rendben van? Visszafordult, és ettől kezdve ügyet sem vetett rám. Levegőnek nézett. Két perccel később távozott a hivatalból. Kedvesen mosolyogva mondta: - A viszontlátásra. Nagyon nehezen teltek a napok. Két hét múltán elmentem a megadott címre. Csengetés után szinte azonnal kinyílt a bejárati ajtó. Egy tíz év körüli fiú állt előttem. Mondom neki, kit keresek. A fiú nem nyitotta szélesebbre az ajtót, hanem hátraszólt.- Anyu, téged keres egy bácsi. Nem sokkal azután kijött bentről Banyik Teréz.- Maga az? — Nem akarom zavarni, de azt mondta, ott az irodában két héttel ezelőtt, hogy...- Igen, igen. Emlékszem. Tessék, fáradjon beljebb. Bevezetett egy aránylag kis területű szobába, amiről nem volt nehéz megállapítanom, hogy ez lehet a kisfiú szobája. Leültünk. Megkérdezte, mivel kínálhat meg. Megköszöntem a figyelmességét, és mondtam, semmivel.- Szeretném, ha elmondaná, hogyan történt a baleset.- Pistikével, a fiammal voltam. Mentünk haza a szüléimhez Jászágóra. Volt egy Trabantom, abban ültünk. Szép csendesen haladtunk, mert soha nem szerettem a száguldást. A Trabanttal különben is...! Egy traktort akartam megelőzni, amikor a mellékútról elém vágott egy FIAT furgon. Megpróbáltam elmenni mellette, de nem sikerült. Egy csattanás, a Trabant megperdült, és kész, kigyulladt. Én csak egy ütést éreztem, és arra emlékszem, hogy Pistike vérző feje ott feküdt a műszerfalon. Istenem, él még, jajdultam fel, és azzal elsötétült előttem a világ.- Hogyan menekültek meg?- Csak azt tudom elmondani, amit később elmeséltek nekem. Óriási csődület támadt szinte pillanatok alatt. Ez a vámos- györki út elég forgalmas. Legalább tíz autó állt meg, és a bent ülők mindegyike azonnal a segítségünkre sietett. Próbálták a tüzet oltani. A biztonsági övét elvágták, úgy tudtak kiszabadítani bennünket. Pistike rövidesen magához tért, de én nem voltam észnél. Úgy éreztem, mintha egy moziban ülnék, és egy olyan filmet néznék, amelynek én vagyok a főszereplője. A történet szinte a pó- lyáskoromnál kezdődött. A mostani balesettel fejeződött be. Majd belém nyilallt a felismerés: nekem végem, én meghaltam.- Meghalt? Ezt érezte? Ezt képzelte?- Nem képzeltem, mert a kiérkezett mentő orvosa is azt állapította meg, hogy a klinikai halál állapotába kerültem.- Hogyan hozták vissza az életbe?- Valami nagyon szokatlan dolog történt velem. Megláttam valakit, aki fölém hajolt, aki szinte tökéletesen olyan volt, mint minden férfi itt a Földön, és mégsem volt egészen olyan. Mégis más volt.- Valaki, aki...?- Igen. Valaki, aki nem a mi csillagrendszerünk lakója.- Tréfál?- Komolyan mondom. Ez a lény egy szót sem szólt hozzám, mégis minden gondolatát értettem.- És mit mondott ő?- Azt, hogy ne féljek, nem lesz semmi bajom. Élni fogok. Ezt az egész karambolt ők rendezték azért, hogy én megismerkedjem velük. Hogy ilyen rendkívüli körülmények között találkozzunk, mert csak így fogom megérteni, hogy ők léteznek, hogy ők kiválasztottak engem, és azt akarják, hogy ezentúl állandó kapcsolatban legyünk egymással.- Állandó kapcsolatban? Ez azt jelentené, hogy most is itt vannak?- Igen. Mindig itt vannak.- Látja őket?- Csak akkor látom őket, ha azt akarják, hogy lássam őket. De érzem, hogy itt vannak.- Többen is?- Most ketten vannak. Az egyik közülük a barátom. Az, aki a balesetkor visszaadta az életem.- Visszaadta?- Vissza. így akarták bebizonyítani, hogy milyen hatalommal rendelkeznek, hogy mire képesek.-Az előbb azt említette, hogy közülük az egyik a barátja. Hogyan értsem ezt?- Ahogyan mondom. Ahogyan itt a Földön ezt szokás érteni.- Zavarban vagyok. Hogyan is kérdezzem? Azt jelenti, hogy maga és ő... mit is mondjak...?- Hogy van-e szexuális kapcsolatunk?- Igen, hiszen egy földöntúli lény és maga...?- Pontosan olyan, mintha ő is földi ember lenne. Azt hiszem, tudom, hogy mire kíváncsi. Kimondom: nagyon jó vele.- De hiszen neki nincs teste - fakadtam ki dühösen.- Téved. Ők azért vannak itt, mert tanulmányoznak bennünket. Ha úgy tetszik, mintát vesznek rólunk. Pontosan úgy akarnak csinálni mindent, mint a földiek.- Ezt honnan tudja?- Elmondták nekem.- Csak nem akarja azt állítani, hogy már járt náluk?- Pedig így van. Eljönnek értem, és egy pillanat alatt odaemelnek magukhoz. Nem repülünk; ott vagyunk. Minden mozgás nélkül. Mint a gondolat.-Maga testestől...?- Ez így nem igaz. Testes- től-lelkestől ott vagyok, de nem a földi testemmel. És ez csak olyankor történhet meg, ha nincs itthon rajtam kívül senki.- Magán kívül ki lehet még itthon? Pistike és... ki?- A volt férjem. Pistike szintén beavatott, de nem annyira, mint én. Neki is van olyan erős mágneses aurája, mint nekem, de ő ezt nem használhatja fel az emberek gyógyítására. Időnként azt megteszi, hogy a pajtásai szórakoztatására a másik szobában lévő tárgyakat elmozdítja, a kanalak és villák nyelét megcsavarja, a tévét kikapcsolja, a villanyt leoltja, az ajtót kinyitja úgy, hogy ő a helyéről el nem mozdul. Mindezt az energiájával viszi végbe.- És a férje?- Ő nem bírta elviselni ezeket a változásokat, azt sem, hogy a földönkívüli barátaim itt legyenek körülöttünk a lakásban, hogy váratlan és szokatlan dolgok történjenek. Ő elment tőlünk. De tartjuk a kapcsolatot. Ha jönni akar, telefonon bejelenti, hogy időt tudjunk egyeztetni.- Hadd kérdezzek még valamit. Csak a jobb karján égett meg? A csuklójánál?- Nem. Szinte az egész felsőtestem megégett. Ha nem segítenek rajtam a földönkívüli barátaim, én ezt a borzasztó balesetet nem tudtam volna kiheverni.- Egyébként hogyan telnek a napjai?- Látja, úgy, mint minden asszonynak, anyának. Leszázalékoltak, és a férjem is gondoskodik rólunk. Pistike iskolába jár, kitűnő tanuló. Kémikusnak készül. Én főzök, mosok, takarítok. Időnként meghívnak valamelyik kultúrházba előadást tartani, hasznosítom a bioenergiámat. Ennyi az egész.- Földi barátja van?- Nincs. Amióta a férjemnek elmondtam, hogy mi történt velem, azóta ő... tartózkodik tőlem. De... nem tudok mit csinálni. A földönkívüli barátaim, ismerőseim gondoskodnak rólam, ők foglalnak le. Tudja, most maga is csak azért lehet itt, mert...- Mert ők megengedték?- A hivatalban történt találkozásunkat is ők rendezték meg. És ők engedték meg nekem, hogy elmondjak magának annyit, amennyit elmondtam.- Igen? És miért tették ezt lehetővé?- Hogy magán keresztül adjanak bizonyságot arról, hogy ők léteznek, hogy ők itt vannak.- Mi a céljuk velünk?- Azt nem tudom. Ők nem akarnak uralkodni fölöttünk. Nem akarnak meghódítani minket. A hogy én gondolom, segíteni akarnak majd a Földön élőknek, ha arra lesz szükségünk. Elhiszi? Ők nagyon jók, és nagyon sokat tudnak.
