Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-01 / 77. szám
1995. április 1., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal A hőforrás zarándokait nem zavarja a tavaszi tél. A sódomb tövében elterülő aprócska körmedence gőzölgő vizében most is számosán áztatják magukat, a szél kavarta párából csak a fejek látszanak ki. A völgyet időnként kitakarítja a huzat, s olyankor fentről, az ide vezető út kanyaréból rálátni a víztükör szegényes környezetére. Első pillantásra ezt láthatja az a német házaspár is, akinek lakókocsit vontató országúti cirkálója most gördül be a dombok oltalmában árválkodó parkolóba. A konténeres illemhely előterének szél rázta hullámpalasora, a hidegtől toporgó jegyszedő, a büfének kikiáltott miniatűr fabódé nem kimondottan vendégcsalogató. Csak az egykedvűen bugyborgó, a domboldal kígyóvonalán végigcsorgó, párolgó víz az, no meg a kínjában évek óta púposodó sódomb fehér szikrázása. Ennek van híre immár ország- és világszerte... A „dagonyatermál” gyógyító varázsa A sódomb tövében szerénykedik az aprócska medence, amelyet egy-egy szezonban több mint harmincezren is felkeresnek Veres Tiborékat is a hőforrás hozta Egerszalókra.- A mi történetünk kész regény... - ültet le Borbála asz- szony, miután a hűvös teraszról a lakásba invitál. Odakinn csak pár szót váltottunk, mert tulajdonképpen egy régi füzetről akartam csupán érdeklődni a férjétől, aki anno a hőforrás első gondnoka volt, s tudnia kell azokról a sorokról, amelyeket a víz áldásairól róttak bele a fürdőzők. A nyugdíjas férfi a hátsó udvarban tatarozgat, elnézést kér a malteros kézért.- Tudok a füzetről - bólogat, amikor elmondom, hogy immár ő az utolsó reményem a vendégkönyv utáni nyomozásban - , de ki tudja, hol feküdhetett el. Talán jobb is, hogy nem találta meg, mert ami kritikát kapott abban az állam, azt nemigen tennék ki. Ezt a pocsékolást...! - viszi fel a hangját, aztán bocsánatot kér, megköt az anyag. Borbála asszony ekkor hív bentebb: szép a lakás, kényelmes szobák, tágas konyha, a folyosó falán vadásztrófeák. Az agancsok bármelyikét bármikor örömmel vinnék el a lakásban vendégeskedő külföldiek. Veresék ugyanis fizetővendéglátással egészítik ki a csekélyke nyugdíjukat. így is kötődnek hát a hőforráshoz.- ...Azt mondta az imént, hogy idekerülésük kész regény - fogom szaván a ház csupa mosoly, ősz hajú asszonyát. - Hajjaj, drága - csapja össze a kezét -, úgy bizony, s már mondja is: szilvásváradi lány volt, ott ismerkedett meg az állami gazdaság ifjú csikóslegényével, aki Bábolnáról került ide a ménessel.- Egyszer felbukott vele a ló, szinte mindene összetört - idézi az ötvenes évekbeli tragikus eseményt huszonegy napig volt eszméletlen. Akkor az orvosok csodát tettek az időközben hites férjévé vált ifjúval, ám az évek múlása visszahozta a fájdalmakat. Rendelőből rendelőbe járt, de semmi sem használt, mígnem valaki megemlítette a szalóki „dagonyát”.- Ez volt a második csoda. Már egy-két heti fürdőzés után érezte a javulást - meséli, aztán azt mondja: ezt csak az értékeli, akiből kiűzte a fájdalmat a víz.- Magam is csak akkor hittem igazán a hatásában, amikor rászorultam - bizonygatja. Ez is egy csúnya balesettel függ össze: egy motor elgázolta, és súlyos térdsérülést szenvedett. Nem sok reményt fűztek hozzá, hogy járni tud majd.- Es íme...! - kopogtatja végig lépteit a folyosón. - Ezt tette a víz. Ez vonzott ide bennünket, s itt is maradunk. * Idestova harmincöt esztendeje, hogy az olajkutatók fúrása nyomán 68 fokos meleg víz tört fel a falu határában. A Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalat szakemberei nem tudtak mit kezdeni a hőforrással, ezért részben lefojtották az akkori kutat, amely percenként 250 litert adott folyamatosan. S azóta táplálja azt a sódombot, amely ugyancsak sok-sok érdeklődőt vonzott már. Ez a gőzölgő, csordogáló víz az évek során nemcsak a gyógyulást, a fájdalmak enyhülését jelentette, hanem az elhúzódó viták tömkelegét is. Ott volt mindjárt az a kérdés, hogy kié is valójában a hőforrás: egykor a helyi Vörös Csillag Mg. Termelőszövetkezet volt a kezelője, majd a megyei, az egri városi tanácshoz, valamint a környéket erdősítő MEFAG-hoz vándorolt ez a jog. Végül is ’93-ban rendeződött az ügy: 42-42 százalékban Egerszalók, illetve Eger önkormányzata, 16 százalékban pedig az erdő- gazdaság vált az érintett, mintegy nyolcvanhektáros terület osztatlan tulajdonosává. Időközben 3,2 millióért új kutat fúrattak, amelynek a hozama már 2300 liter percenként, egyben az egri reumakórházban - dr. Bereczki János főorvos irányításával - megkezdődött a folyadék gyógyha- tásának alapos vizsgálata annak érdekében, hogy annak bizonyítása esetén gyógyvízzé minősíthessék. A kúrák során 120 beteg esetében bizonyították, hogy „...a víz az érelmeszesedés, reumatikus panaszok, krónikus mérgezés és magas vérnyomás kezelését teszi lehetővé. Ivókúra formájában alkalmas máj- és epebetegségek, köszvé- nyek, cukorbaj, elhízottság, magas vérnyomás és hormonális zavarok gyógyítására.” * A polgármesteri hivatalban egy külön szekrényt töltenek meg a hőforrással kapcsolatos iratok. Tervek, pályázatok, prospektusok, videokazetták sorjáznak rakásra, s mint Sinkó István polgármester megfogalmazza, ebben rejlik a jövő.- Nincs mese, ennek a víznek a hasznosításáért harcolni kell — erősíti meg a helyi szándékot. - Szalóknak ez az egyetlen kitörési lehetősége...- Mi az elképzelésük?- A tervezők egy 240 ágyas gyógyszállót, egy kulturált strandot, köréjük pedig egy üdülőfalut álmodtak meg sport- és szórakozási lehetőséggel, bevásárlóközponttal. Természetesen nem egyszerre, hanem több év alatt, hiszen mindez a mai árakon számolva 2,5 milliárd forintba kerülne...- ...Ha lenne komoly érdeklődő.- Érdeklődővel tele van a padlás, voltak már közöttük németek, osztrákok, svédek, japánok, spanyolok, franciák. Legutóbb egy svájci magánbiztosító cég, illetve a genfi székhelyű Nemzetközi Egészség- ügyi Kutatási Központ képviselője jelentkezett, de hát - óvatoskodik -, ki tudja...- Általában kiderül, hogy miért lépnek vissza?- Magyarországon pang a beruházási kedv, nem bíznak bennünk, félnek ekkora összeget beinvesztálni itt, pedig a gyógyászati és fürdőágazat világszerte nagyon vonzó. De nem adjuk fel, legutóbb Eger alpolgármesterével, Habis Lászlóval Budapesten tárgyaltunk a.Befektetési és Kereskedelmi Fejlesztési Rt.-nél, ahol ígéretet kaptunk, hogy áprilisban valamennyi, Európában megjelenő befektetési lapban közzéteszik a ’95-ös árakra átdolgozott pályázati kiírást. Optimista vagyok, ettől nagyon sokat várok. * Ha egyelőre sokat nem is, de valamiféle élénkülést Veres Tibor és a szintén a falusi turizmusban vállalkozó Wagner Gábor is vár a faluban. Miután őt is a derékfájása hozta és telepítette le ide, hát építkezett, sőt dolgozott is a forrásnál. Ennélfogva nagy jövőt lát benne, s természetesen a saját gyarapodását is.- Ma is tartok lovakat, vannak háziállataim, vadászom, saját bort érlelek - mutatja be a portáját. - Erre alapozva megvalósítható lenne egy közeli istálló, egy kis pálya lovaglási lehetőséggel, sajátos falusi hangulattal. A külföldiek a kezüket csapkodják a forrás láttán, hogy „mein gott”, mi mindent lehetne itt csinálni. Persze, nem úgy, hogy a Laskót tápláljuk vele... Hasonlóan gondolkodik Bat ki Tibor is, aki márciustól december végéig vállalkozóként a hőforrás 15 ezer négyzetméteres, közvetlen környékének gazdája lett. A szezon húsvét körül indul, addigra jó lenne elkészíteni a medence körüli védőkorlátot, rendbe tenni a két parkolót - villanyfénnyel ellátni a lentit -, továbbá kialakítani egy éjjel 2-ig nyitva tartó büfét, ahol egytálétel, hot dog, palacsinta és különböző italok fogadnák a fürdőzőket. S idegen nyelvű táblák a jövőbeni vendégcsalogatás érdekében.- Óvatosságra int azonban a bizonytalanság - fűzi mindezekhez -, mert mi a biztosíték rá, hogy jövőre is én nyerem az önkormányzati pályázatot? Annak ellenére, hogy beleöltem a pénzemet. *- Alighogy lepakolnak a szobában - idézi Borbála asszony -, máris bejelentik a németek, hogy „megyünk a termálba”. Sokszor elgondolkodom: de szép nevet adnak ennek a dagonyának. Először gúnyolódásnak véltem magam is, de rá kellett jönnöm, hogy komolyan gondolják. Mint ahogy azt a véleményüket is, hogy de gazdagok vagyunk, amiért hagyjuk elfolyni ezt a kincset érő vizet. Hát nem...? Szilvás István Gőzfelhőbe burkolódzik az áldott vizet adó kút Páratlan szépségű természeti jelenséggé vált a sódomb FOTÓ: KAPOSI TAMÁS
