Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-01 / 77. szám
Városunk településtörténetének margójára Egy súlyos mulasztás Egerben, amely most már jóvátehetetlen Bizony-bizony, mindezt unokáink sem fogják látni... Még az úgynevezett rendszer- váltás előtt szóvá tettünk egy éppen Egerben semmiképpen sem mellőzhető tényt, illetve feladatot, de szavunk e lap hasábjain közhírré téve, láthatóan süket fülekre talált, s az illetékeseknek vélt szervek, hivatalok és személyek fittyet hánytak jó szándékú és min- denekfelett hasznos szavunkra, illetve felhívásunkra... Abban a reményben tesszük most ismételten szóvá ezen hiányosságot, hogy ami még menthető, azt legalább mentsék meg az illetékesek. Miről is van tehát szó? Nincs következetes rendszerességgel fényképeken megörökítve, kellő rendszerességgel dokumentálva Eger városa a megsemmisült, lebontott, teljességében átépített jellegzetes épületei, lakóházai, utcaképei. Ma már ki emlékszik a Mátyás király út bal oldalán az első világháború után épített úgynevezett Oncsa-há- zakra? Sehol senki birtokában nem található az ugyancsak az első világháborút követően a Kertész utca végén, bal oldalon épített lakótelep, a Hontalan utca mellékén... Olyan jellegzetes hóstyai lakóházak sorát sem dokumentálta senki, melyek a második világháború után lebontásra kerültek. De vajon milyen képet mutatott az úgynevezett Káposztásföldek térsége, vagy éppen a Kővágó tér utáni, Felnémetre vivő út melléke az érseki farakodóval, s a Felsőtárkányba járó „kisvasút”, melynek a sínpárját is felszedték, pedig minő hasznos lehetne éppen napjainkban a turista- és idegenforgalom számára. De ki emlékszik ma már, hogy a Szálloda utca és melléke térségében minő képet mutatott az „érseki felsőkert”, melynek Fazola mester által készített vaskapujának is nyoma veszett. De egy másik Fazola-kapu is eltűnt a mai reumaosztály és melléke helyén, ahol bejárat nyílott az érseki kertészetbe. Nincs megörökítve a régi Hadnagy utca, azaz a patakparti hídtól a Kertész utcáig terjedően. A mai stadion helyén elterült terepmélyedésben volt a jégpálya, jellegzetes melegedőépületével, és szomszédságában még néhány érseki cselédházzal. Apropó, cselédház! Az Egészségház utca déli végében bal oldalon, valamikor az 1960-as évek elején még álltak a ré- ges-régi érseki cselédházak. Nem maradt semminemű fotó a város nyugati szélén elterült „ciszterek kertjéről”. Még jó, hogy a faragott kőkapuját megmentették, és az Érsekkertben felállították. Csa- pongva az eltűnt egri érdekességek sorában, meg kell említenünk a Dobó tér keleti végében a patakot lefedő építményt, mellyel nemcsak a piacteret növelték meg, de onnan kapott bejárást az első egri filmszínház, az Apolló. Eltűnt a fejlődés során a Kracker János utca. De minő is lehetett még pár évtizeddel ezelőtt a Tündérpart? Fénykép nem őrizte meg képét. Nem fényképezte le talán senki emberfia a Kisasszony utca nyugati végében a barbár, műveletlen és kegyelet nélküli módon megszüntetett Hősök temetője jellegzetes bejáratát. Nyoma veszett az Almagyar utca elején az Altorjay-kúriának is, mely fennállása utolsó évtizedeiben az egri alapítású szegénygondozó ferences nővéreknek adott otthont. Hová lett a korszerűsítő fejlődés nyomán a Rózsa Károly, a Barta- kovics, vagy akár a Csiky Sándor utcák képe. Eger városnak minden kétségen kívül legkeskenyebb utcája, ah, dehogy utcája, csupán köze, a Knézich utca keleti oldalán nyílott Szolárcsik utca nyitó szakasza volt. Nyilván beépítették, de milyen helyes lett volna előtte fényképen megörökíteni e középkori, vagy talán török kori eredetű kis köz torkolati képét. Kérem, ne értsenek félre! Természetesen nem a fejlődéssel járó változások felett kesergünk. Nem! Csupán afelett emelünk szót, hogy mint minden településnek, Eger városának is megvoltak utcái, terei képét jellegzetesen meghatározó épületei, épületcsoportjai, melyek áldozatul estek a megyeszékhely természetes fejlődésének, modernizálásának, de annak előtte sajnos nem készült róluk gondosan megválasztott pozícióból készült fénykép, magyarán szólva: a múlt dokumentuma. Vajon dokumentálva lett-e a Knézich utca északi végén az ősi egri káptalan-udvar a távoli múltból visszamaradt épületeivel, annak előtte, mielőtt lerombolták, hogy helyébe egy modem kórházat emeljenek. Nem kesergünk eltüntetése felett a mai Centrum Áruház melletti autóparkírozó helyén a múlt század utolsó évtizedeiben létesített hentes- és mészárosboltok fából összerótt épületegyüttesének, melynek Zalár utcai vonalán kis üzleteket alakítottak ki. Nyilván a las- san-lassan patkányfészekké vált, a város tulajdonát képező építmények felett meg kellett kongatni 1960-ban a pusztítás harangját - de vajon készült-e fénykép róla? Tény, hogy én legalábbis nem tudok erről... Egyes városrészek jellegzetességét adták hosszú emberöltőkkel ennek előtte kialakult utcarendszerek, amelyekről több esetben ma már csupán kizárólag a térkép tájékoztat. Nem hiszen, hogy sok újonnan egri polgárrá lett társunk tudná, hogy hol is volt és mit idéz a Tímár utca neve, avagy éppen a Lakatgyártó utca? Á Frank Tivadar utca java része is eltűnt. Lehetne még folytatni ezt a felsorolást, de nem teszem, s nem is lenne túlzottan érdemes... A fentieket sem azért tettük szóvá, hogy valamit változzon a dolog, hanem sokkal inkább azért, hogy emlékeztessünk valakit vagy valakiket arra a vétkes mulasztásra, amelyet ma már senki emberfia sem tehet jóvá. Sajnos... Sugár István A mai Egerről - hála istennek - maradnak dokumentumok A Paragrafusok Birodalmában A főnyomozó ezentúl pihenőben Röpke emlékképek Csizmadia László alezredes pályájáról FOTÓ: BŰNÜGYI TECHNIKA A neve valóságos fogalom a szakmában. Pályája során mindvégig kitartott a nyomozói hivatás mellett. Aki csak ismeri - márpedig ugyancsak nagy ez a szám -, becsüli közvetlenségéért, emberségéért, jó értelemben vett bohémsá- gáért, s persze nem utolsósorban tudásáért. Meglehetősen nagy tisztelet övezi bűnözői körökben is. Nem egy elkövető kimondottan ragaszkodott ahhoz, hogy ő legyen ügyük előadója. Csizmadia László r. alezredes, a Heves Megyei Rendőr-fökapitány- ság gazdaságvédelmi osztályának kiemelt főnyomozója - mondhatjuk nyugodtan: egy megye „Csizi”-je - e napokban érthetően nosztalgiázik. A múltba való visszatekintés indoka: 27 esztendei szolgálat után nyugdíjba megy. Ereje teljében... Az ősi egri futballszurkolók Csizije még ma is nagyon gyakran emlegetett focistája volt a hajdani szép időszakot megélt Egri Dózsának. Részese a „nagy menetelésnek”, amelynek révén az NB III.-ból egészen az élvonalba vezetett pár év alatt a csapat útja.- A Jászberényi Vasastól 1962-ben, tizennyolc évesen igazoltam Egerbe - emlékezik Csizmadia László. — Azelőtt a Szolnok megyei ifiválogatott balszélsője is voltam. A Dózsával az újjászervezett bajnokságban az NB III.-ból indultunk. Azután 1967-ben már NB I.-es volt az együttes. Három első osztályú találkozón szerepeltem. Az élvonalbeli mérkőzések számának szaporítására azonban már nem volt módja.- Dr. Libertényi Sándor fő- kapitánysága idején - szolgál mindjárt magyarázattal - polgári alkalmazottként dolgoztam a rendőrségen. Délelőtt melóztunk, délután edzettünk. Efféle sportállásban voltak akkor olyan kiváló egri sportolók, mint Handó Géza, szegény Papp Laci, Lelkes, vagyis Szász Laci, Hanus Jóska, azután a nemrég előléptetett olimpiai bajnok, Pócsik Dénes, a jelenleg is nálunk tevékenykedő Mészáros Józsi. Később jött a főkapitány váltás. Pálinkás Ferenc 1968-ban válaszút elé állított: vagy a foci, vagy a nyomozói munka. Az utóbbi mellett döntöttem. Immár mint hivatásos, az Orosz Illés vezette egri kapitányság bűnügyi osztályára került. Őrmesterként kezdte, majd a sikeres tiszti vizsga után hamarosan alhadnagyi rendfokozatot kapott.- A váratlan halálesetek okának kiderítésétől a betörések, lopások elkövetőinek felkutatásáig igen széles volt a skála. Később én lettem a bélapátfalvi nagyberuházás operatív tisztje. Áz ott bekövetkezett bűncselekmények felderítése, feldolgozása volt a feladatom. Külön irodám volt, önkéntes rendőrök segítették a munkámat, Sas Kálmán igazgatónak köszönhetően tényleg jó csapat jött ott össze. Az újabb fordulópont dátuma: 1981. november 1. A tett helyszíne pedig - lényegében a mai napig -: a főkapitányság bűnüldözési osztálya.- Az osztályt Bakos Sándor vezette, a helyettese Antal Pista volt. Szakmailag is, emberileg is jó társaságba csöppentem. Egészen más volt az a fajta meló, mint a városon. Elég, ha csak annyit mondok: abban az időben évente legfeljebb egy-két emberölési ügyben nyomoztunk, a hozzánk tartozó vagyon elleni ügyek száma sem volt sokkal több. Közben, 1982-ben, elvégeztem a Rendőrtiszti Főiskolát. Ezután a betörési vonalat vittem. Ha az azóta eltelt időre visszatekintek, rá kell jönnöm, hogy a forint értékének változását számomra leginkább a bűncselekmények minősége és számuk gyarapodása jelezte a leginkább. A megyei hatáskörbe tartozó ügyek értékhatára így módosult: először 200 ezer, aztán félmillió, majd 1 millió, később 3 millió forint... A szakmán belüli előrelépést jelezte, hogy 1983. november elsején nevezték ki főnyomozónak, őrnagyként. Később lett belőle kiemelt főnyomozó, két éve pedig az alezredesi rendfokozatot jelző két ezüstcsillag látható a főtiszti váll-lapján. Még most is nagyon szívesen emlékszik vissza a régi csapatra, s tipikus Csizi-választ kapunk a kérdésre: kikkel tudott a legjobban együtt dolgozni?- Nem akarok én senkit kiemelni, hiszen a miénk mindig is közösségi munka volt. Jól együttműködtünk mi, szakreferensek: az életvédelemnél például a ma is ugyenezen a területen dolgozó Gáli Árpi, azután a már említett Antal Pista, Síréba Jancsi, de nem hagyhatom ki a sorból Orosz Elemér és Nagyidai Imre nevét sem. Nem is folytatom tovább, nem akarom, hogy bárki is megsértődjön, mert róla nem beszéltem. Kérésünkre - bár láthatóan kissé kényelmetlen Csizinek ez a kényszerű szerep, hogy most őt faggatják - készséggel eleveníti fel emlékei tárházából a legjellegzetesebbeket. Azt, mennyire meg voltak döbbenve munkatársai, amikor a főkapitányságra átkerülve egy napra öt tanút rendelt be kihallgatásra. Vagy a ’80-as évek második felében történt vámosgyörki esetet, mikor is az MHSZ fegyverraktárába törtek be - máig nincs meg a tettes. Kimondottan büszke arra, hogy ő mindig is lelkileg igyekezett hatni a gyanúsítottakra, így próbálta meggyőzni őket.- Bíró Pista például ma is bejár hozzám. Huszonöt éve volt először a gyanúsítottam lopás, közveszélyes munkakerülés miatt. Ma szegény hajléktalan. Az az N. L., akit legelsőnek faggattam, azt követően már soha szóba se állt más rendőrrel, csak velem. Nem mindennapi az a történet sem, amikor egy Nagy Lajos nevű férfi tél közeledtén mindenképpen sittre akart kerülni, ezért ellopott két vég vásznat a Marx Károly utcai férfi-divatüzletből. Végigkiabálta a Dobó teret, mire hajlandó volt végre valaki elfogni. Amikor bekerült, kijelentette: ő csak a Csizmadia úrnak óhajt bármit is elmondani az ügyről, mert, mint bűnelkövető, őhozzá tartozik...- Megvolt a kellő kapcsolatom - mondja az immár nyugdíjas alezredes - egyes alvilágba tartozókkal is. Egy többmilliós betörési ügyre például azután derült fény, hogy csak nekem mondták el a régi tisztelet alapján az információt. A most következő pihenés előtti éveket a gazdaságvédelmi osztályon töltötte, ez komoly szakmai kihívás is volt a számára. Lendületéből, energiájából - említi - még telne további szolgálati évekre is, de hát otthon már mind többet igénylik a jelenlétét 5 és 7 éves unokái. S az sem mellékes, hogy 34 évi munka- viszony és 27 évi szolgálat után - egy rendelkezéssel - most van arra lehetősége, hogy teljes nyugdíjat kaphasson. Nem óhajt elszakadni természetesen a társaktól, a hivatástól. S persze, nem szeretne papucsban totyogó, fotelból fotelbe vándorló „öreg mikulás” sem lenni. Ebből ítélve pedig bizonyos: Csizit továbbra sem kell majd hiányolniuk az őt tisztelő, becsülő kollégáknak, bűnözésre hajlamos egyéneknek, szurkolóknak. Szalay Zoltán
