Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-14 / 88. szám
1995. április 14., péntek Eger Körzete 5. oldal Balaton, Mikófalva, Bekölce közbiztonsága A jövő hét csütörtökjén ül ösz- sze legközelebb Balaton község képviselő-testülete. Az önkormányzat megvitatja a közrend-közbiztonság helyzetét és a tennivalókat. Mikófalván, Bekötőén és Balatonban egy körzeti rendőr teljesít szolgálatot; a testületi ülésre várják a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság képviselőjét is. Közhasznú munkák: a település hasznára A verpeléti önkormányzat 1991 óta folyamatosan foglalkoztat munkanélkülieket közhasznú munkásként. Azóta létszámuk harmincnyolcra növekedett. A foglalkoztatottak kiválasztásánál szerepet játszik az adott család szociális helyzete. A közhasznú foglalkoztatással a legelesettebb családokat tudják jövedelemhez juttatni úgy, hogy közben a település közterületei megfelelően karbantartottá válnak, a lakosság igényeinek megfelelően. Mikófalvi találkozó: a pedagógusok ügyéről Az elmúlt napokban a mikófalvi községházán találkoztak a pedagógusok és a képviselő-testület tagjai. A kötetlen beszélgetés témája a közalkalmazottak problémája volt. Sikerült eloszlatni a félelmeket, miszerint a községben nagy valószínűséggel nem lesz peda- góguslétszám-leépítés. Az iskolában lehetőség nyílik számító- gépes fejlesztésre is. Jótékonysági bállal a balatoni óvodáért... A közelmúltban jótékonysági bált rendeztek Balatonban. A rendezvény sikeréért a szülői munkaközösség tagjai, az óvoda vezetősége és dolgozói egyaránt sokat tettek. A bál bevételét a helyi óvoda fejlesztésére fordítják. A verpeléti testület a cigány etnikumért Verpelét önkormányzata a cigány etnikum beilleszkedésének elősegítésére jelentős támogatást nyújt a Lungo-Drom cigányszervezetnek, amely összefogja a helyi cigányság egy részét. Többek között a családsegítő ténykedéssel sikerült kedvező induló lépéseket tenni, ám új módszerekre, ötletekre van szükség. Ezért az önkormányzat mindenképpen jó partnere kíván lenni a Lungo Drom szervezetnek, ugyanis az etnikai kisebbség szemléletváltása, hozzáállásának további javulása a beilleszkedési problémák megoldásához nélkülözhetetlen. Az érdeklődő helybeliek, akik a város „árnyékában” is önállóak maradtak A megyeszékhely vonzáskörében Kis falu - önálló akarattal... Megvallom őszintén, arra számítottam, hogy azon a közelmúltbeli hétvégi estén ismét felvetődik az Egertől való elszakadás gondolata, amely négy esztendővel ezelőtt viharos szócsatát váltott ki a helybeliekből Szarvaskőn. Azóta - mint most tapasztaltam - nagyot fordult a világ: nyugodt légkörben állapították meg a falugyűlés résztvevői, hogy kár volt aggódniuk egykoron.- Amikor az elszakadásról esett szó, a legfőbb érv az volt, hogy ne mások döntsenek rólunk, helyettünk - fogalmazta meg mostani beszámolójában a településrészi képviselők nevében Barta Győző. - A részönkormányzat megalakításakor is ez volt az egyik sarkalatos pont, de immár nyugodtan kijelenthetjük, hogy az eltelt négy év alatt a mi beleegyezésünk vagy a velünk történt egyeztetés nélkül Eger város semmilyen, Szarvaskőt érintő kérdésben nem döntött... A teremben ülők elégedetten nyugtázták a bejelentést, hiszen nagy dologról van szó, a város „árnyékában” elért önállóságukat nyerték el. S ez a sajátos helyi döntési lehetőség - mérhették le ezúttal is - szemmel látható eredményekkel járt. Forintokban mérve pedig 42,8 milliót ért: 27,2 milliót az önkormányzat fordított a falufejlesztésre, kilencmillióval a lakosság járult hozzá a közös célok megvalósításához, s mindehhez még innen-onnan 6,6 milliós támogatást szereztek a várossal közösen. Nagyságrendben nagyobb összeg ez így együtt, mint valaha is bármikor volt... Amint Barta Győző sorolta az eredményeket, úgy idéződ- tek fel a közelmúlt történései. Hogy a kezdet kezdetén rendbe tették a községháza, a templom környékét, megtisztították a szeméttől a patak partját, a vizesárkot az állomási hídtól az újtelepi feljáróig. Hogy vásároltak és elültettek 64 tuját, elegyengették az állomáskertet, hogy legyen hol megtartaniuk a közös szabadtéri rendezvényeket. A környezet további ápolását rábízták a nyugdíjasokra, így Bartók Józsefre, Sike Pálra, Bartók Lászlóra, illetve Tóth Nándorra. A buszmegállók takarítását özv. Takács Sán- dorné, valamint özv. Benkó Mihályné látta el. Időközben rendbe tették a buszvárót, sőt, két újat építtettek az újtelepi feljárónál, majd a ravatalozó felújítása következett. A korábbi „gazdanélküliség” - derült ki a beszámolóból - meglátszott a település útjain is: a volt szénbányához vezető szakasz például csaknem járhatatlanná vált már, ezért ’91 nyarán szinte újjávarázsolták az építők ezt a részt. Egy évvel később elkészült az újtelepi alsó út is, majd korszerű aszfaltréteget kapott a régi feljáró út, s kátyúzták a többi utca burkolatát is.- Megválasztásunkkor tudtuk - folytatta Barta Győző -, hogy a legfontosabb feladatunk lesz Szarvaskő katasztrofális vízgondjainak megoldása. Mára ez már nem téma: van egészséges vizünk. S ki emlékszik már a vödrözésre, a tartálykocsis vízszállításra, az állandó veszekedésekre, s az ebből adódó, már-már tettle- gességig fajuló vitákra? Víz- forrásunk a falu alatt van, így most már csak rajtunk múlik, mennyire vigyázunk rá... Örömünkre 1994-ben elkészültek a település csatornahálózatának, illetve tisztítóművének tervei, ám a kivitelezéssel gondban vagyunk, mert mindössze 15 milliónk van rá, holott csaknem tízszerese kellene. Azért is égetően szükséges lenne a megépítésük, mert csak így tudjuk megóvni mind a saját vizünket, mind pedig az almári vízbázist. A továbbiakban arról szólt a képviselő-testület tagja, hogy tavaly megtörtént a villanyhálózat bővítése, amely érintette többek között a Nyugodó-dűlő és a Vaskapu zártkerti ingatlanokat is. Korszerű vezetékhálózatot kapott az újtelepi Tölgyfa út egy része, máshol pedig energiatakarékos világítótestek kerültek az oszlopokra. Bővült a telefonhálózat, szinte minden második lakásban működik már a távbeszélő-készülék. A településrészi önkormányzat sikerlistáját még lehetne folytatni, de ehelyett álljon itt egy sokat jelentő gondolat: jó érzéssel hagyják mindezt az utódaikra a leköszönő képviselők. így: Thum- merer Vilmos, Kis Ferenc, Nagy Sándorné és Barta Győző... (szilvás) Nagyvisnyó megtartóereje Akár célponttá is válhatna Nagyvisnyó. Mégpedig a falusi turizmus célpontjává. Paraszthajszálnyira van innen a dédesi vár, s vadregényes utak indulnak a Bükkbe. Amióta víz-, szennyvíz- és gázhálózattal gazdagodott a település, a finnyás turista sem találhat kifogást. A község crossbar-vonalon tartja a kapcsolatot a külvilággal, így a külföldi látogatók is hazaszólhatnak az otthoniaknak. Aki békességre vágyik, minden bizonnyal talál kiadó szobát. S hogy mennyibe kerül itt egy éjszaka? Azt nem tudni, nincs kialakult gyakorlat, de vélhetőleg olcsóbb, mint a felkapottabb, országos hímévre szert tett Szilvásváradon. Azt, hogy Visnyó remek hely, az is bizonyítja, hogy az itt élők közül kevesen vándorolnak el a városokba. A népesség-nyilvántartás szerint az 1200 lakosból csupán 273-an tartoznak a hatvan év felettiek csoportjába. Az önkormányzat is szeretné itt tartani a fiatalokat, sőt, azt sem bánná, ha újak érkeznének a községbe. Ezért közművesített építési telkeket kínálnak mindazoknak, akik szívük szerint Nagyvisnyón eresztenének gyökeret. Horváth Ferencné jegyzőasszonytól megtudtuk még azt is, hogy hamarosan jobbak lesznek a közutak. A csatornázás, gázvezetés után bizony van mit javítgatni. S bár az önkormányzat forráshiányos, találnak megoldást arra, hogy új burkolat kerüljön az utakra. Nem tudni, mennyit hoz majd a konyhára a nemrégiben megszavazott iparűzési adó. A tervezett mérték a nettó árbevétel 6 ezreléke. A településen harminc vállalkozó dolgozik, s az általuk befizetett összegből vélhetőleg nem telik majd a „világmegváltásra”. Viszont minden fillér jól jön, ami tovább gyarapítja és szépíti a falut. (n. z.) Kétoldalú igazság Mikófalván A tanítónő már elmondhatta panaszát: ki akarják tenni őt az otthonából. A két héttel ezelőtt megjelent riportunkra reagálva Létai Viktor, a falu jegyzője is elmondta a véleményét.- Fedoronkoéknak Bélapátfalva nagyközség utalta ki a mi- kófalvai házat. Azt, hogy nem kaptak pénzt a felújításért, nem lehet csodálni, hiszen számla nélkül nem fizethet az önkormányzat. Amikor Mikófalva önálló lett, szerette volna visz- szakapni egyetlen szolgálati lakását. Többek között azért ragaszkodtunk ehhez, mert jó lett volna például orvosi rendelőnek is. Tekintve, hogy az asz- szony Bükkszentmártonban tanít, úgy vélte a testület, biztosítson számára otthont az a falu. Ők felajánlottak egy lakást, de azt Fedoronkoék nem fogadták el. Megértem a család szempontjait, ugyanakkor meg kell érteni a mi helyzetünket is: ragaszkodunk a vagyonúnkhoz.- A tanítónő szívesen vállalt volna itt, a faluban is munkát...- Azért senkit sem teszünk ki az állásából, hogy ő idejöhessen.- Úgy hallottam, az önkormányzat felkínálta a házat eladásra...- Amennyiben Fedoronkoék egy összegben kifizetik az árát, 800 ezer forintot, akkor az övék lehet a ház. Ha nem, pereskedünk tovább. Az önkormányzat nem jótékonysági intézmény. Szükségünk van a pénzre, ebből már hozzákezdhetünk az orvosi rendelő felépítéséhez. (n. z.) A szilvásváradi ugaron Ha bárhol beváltható kárpótlási jegyem lett volna, Szilvásváradon próbálok szerencsét. Ebben a faluban van fantázia. Ezt már felfedezték. Itt ára van - s főleg lesz - a földnek. Hogy aztán dunsztom sincs a mezőgazdasághoz? Hogy nem tudom megkülönböztetni a búzát az árpától? Ugyan! Ki akar itt szántani-vetni? Pusztán a jó befektetés miatt lendítettem volna az árverésen a tárcsámat, kiszorítva azokat, akiknek mindene a föld. Akik nem a busás haszon reményében hajtják az eke előtt lovaikat, hanem mert ezt látták az apjuktól, mert fáj nekik a derékig érő gyom. Nem volt kárpótlási jegyem, hála az égnek, nem váltam „mű- birtokossá" . így nem történhet meg velem az, ami a számítókkal - hiába ügyeskedtek, elúszik a vagyonuk. Mert aki az idén sem műveli meg a földjét, az jövőre búcsút inthet neki. Legalábbis ezt fontolgatja a polgármesteri hivatal. (né-zi) Nantes-ban járt az egercsehi pék Ki gondolná, hogy Franciaországban nem - vagy legalábbis nagyon nehezen - lehet mákhoz jutni? (Úgy kezelik ugyanis a guba-adalékanyagot, mint veszélyes kábítószert!) Főtt is a feje Mirkóczki Tibornak, egercsehi pékmesterének: mi kerüljön hát a búrkiflibe? A fogós feladvány a Párizstól háromszáz kilométerre található Nantes-ban foglalkoztatta emberünket. Oda kapott - harmadmagával - meghívót egy pékversenyre.- Hatféle kenyeret és hatféle süteményt kellett készítenünk - emlékszik vissza a nemzetközi versengésre. - Franciák, hollandok, írek, portugálok, olaszok és mi, Heves megyeiek vettünk részt a vetélkedőn. Kenyereink láttán meglepődtek a nyugatiak. Úgy gondolták: a vasfüggönyön túli országokban olyan kenyér sül, amelyben még szalma is található. Aztán amikor meglátták a briósunkat, összefutott a szájukban a nyál.- Úgy hallottam, még kü- löndíjat is kapott a magyar csapat az alkotásáért...- Mi lettünk a negyedikek, néhány ponttal leszakadva a dobogós helytől. A serleget a kenyértésztából készült képünkért vehettük át. A feladatot a technikai berendezések bonyolították. Szuper készülékeik vannak, úgy éreztük magunkat, mint egy elvarázsolt kastélyban.- S az ön véleménye szerint idehaza hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy önhöz hasonló vállalkozó ilyen csodamasinákhoz jusson?- Ó! Talán sosem lesz olyan berendezésem. Persze, ha másként állna a kezdő vállalkozókhoz az állam, talán ösz- szejöhetne. Az adók, az üzemanyagköltségek lefölözik a hasznot. A szállítás manapság egy vagyonba kerül. Francia- országban más a helyzet. Ott kizárólag azokat a termékeket fuvarozzák, amelyek 12-24 napig eltarthatok. A friss árut nem viszik ki a boltból. S még valami, ami érdekes volt számomra. A franciáknál minden faluban, a városokban minden utcában található egy pékség. S bármily hihetetlen, nem mennek tönkre. Megélnek a munkájukból. (négyessy) íme, a sikeres magyar csapat (Mirkóczki Tibor balról az alsó)
