Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-14 / 88. szám

4. oldal Hazai Tükör 1995. április 14., péntek A vezérigazgató később tesz tanúvallomást Eredménytelen a házkutatás A Kordax sajtótájékoztatója a cég elleni vizsgálatról A Művészeti Tanács nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) A társadalom különböző legi­tim fórumai által fenntartott magyar színházi rendszer az ország jelenlegi, válság súj­totta helyzetében is működik. Nehezen, tartalékait is emésztve, de teljesíti azt a hi­vatást, mely különös elegyben látja szükségét művészi fantá­ziának, pénznek, jóakaratnak és jellemnek. A vállalkozás szót ide belekeverni nem he­lyénvaló. E fogalom - mely bölcsek köveként használatos manapság - önmagában hordja - joggal! - a PROFIT igényét, és ha ez, mint létre­hozó célja elmarad - összeom­lik. Vagy - képtelen kanyarral - támogatásért folyamodik. De akkor mire „vállalkozott”? Ideig-óráig félre lehet ve­zetni egy város jó szándékú színházát, annak együttesét féltve szerető közönségét. Fül- besúgásos, vagy gyanútlan új­ságíróknak gondterhelten „ki­vallott” hírekkel kétkedés kelthető a színház dolgaiban járatlanokban: ... nem jó a mű­sorterv, ... pénzt szórnak a ke­vésből, ... és hát az igazgató... De a két kolléga, aki saját fészkét ezek szerint eddig oly kezdetlegesnek és idegennek találta, most, hogy kiesett be­lőle, vajon miért vergődik iljen fűhöz-fához kapkodva? Újságból újságba, cikkből cikkbe hordják ugyanazt a ké­tes értékű információt. Az ál­taluk keltett botrány során na­gyobbra duzzad jelentőségük, mint amit művészi tevékeny­ségük eddig igazolt. A társulat eredményeit nem engedjük ki­sajátítani. Ezekben részük van az alapító tagoknak és az évek során ide szerződött kollégák­nak egyaránt. A színház együt­tesének meghatározó több­sége, akik vállunkon viseltük és viseljük a terheket, eddig hallgattunk, és tettük a dol­gunkat. Most azonban élünk jogunkkal, hogy kimondhas­suk: elég! Nem a zűrzavar el­mélyítése, hanem a tisztesség hangjának felerősítése a cél. Az a színháztársulat, mely az elmúlt években sok nehézsé­gen úrrá léve összeforrott és közös céljaiért él, elutasítja a reá oktrojált helyzetet. Nem szégyell kiállni igazgatójáért, mert legjobb meggyőződésé­ből teszi. Ki meri mondani, hogy nem tűri annak a baráti és konstruktív kapcsolatnak az aláaknázását, amely szorosan összefűzi és közös úton tartja a színházat és fenntartó szerveit. Megoldásnak mindenre csak a munkát, az egymásért vállalt felelősséget és az őszinte szót tartjuk. Úgy, mint eddig. És még valami:... Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. ígérni is egysze­rűbb - különösen, ha mástól várjuk kifizetni a számlát -, mint teljesíteni. A Gárdonyi Géza Színház egy áldozatvál­laló megye és város közös kin­cse, melyért közösen végezzük munkánkat, tesszük próbára tehetségünket. Hisszük, hogy feladataink nemesebbek, mint két eltávozott munkatárs inge­rült és igazságtalan támadásait újból és újból elhárítani. A Gárdonyi Géza Színház Művészeti Tanácsa Agárdy Ilona Deák Éva Losonczy Ariel Pálfi Zoltán Bakondy József Rábl Róbert Czető Bernát László Réti Árpád Csendes László Sata Árpád Dánffy Sándor Sziki Károly Dávid Zsuzsa Tunyogi Péter Aldobolyi Nagy György Ats Gyula Venczel Valentin Eger, 1995. április 10. Kikérik maguknak a botránykeverést... „Végre mi, színészek is szót kapunk!” Egerben most már olyan véle­ményeket hallani: véget kellene vetni a Gárdonyi Géza Színház két színésze, Blaskó Balázs és Kelemen Csaba körül kialakult „botránykeverésnek". Már a társulat döntő többségénél „be­telt a pohár”, annál is inkább, mert ott tartanak: a művészi munka, alkotófolyamat rová­sára válhat mindaz, ami az el­múlt hetekben történt. Csendes László, a színház vezető művésze, alapító tag:-A társulat tagjai körében inkább „kontra” véleményeket hallani a két színésszel kapcso­latban. Megdöbbentünk azon, hogy az Agia Játékok ügyében kijelentették: ők a mi érde­künkben tevékenykednek. Ezt mi egy hónapja tudtuk meg. Klubszinten, folyosói szinten beszéltek az emberek, csak ép­pen nem tudtuk, hogy miről van szó. Venczel Valentin, a művé­szeti tanács tagja:- Szerintem a kérdést külön kell választani a kft.-től. Én, mint színész, akinek van szer­ződése a következő évadra, nem tudok bűntudatot érezni ezért. Mélységesen felháborít minket, társulati tagokat mindaz, amit egy szerződés meg nem hosz­szabbítása követett. Megéltem két színház „szétrobbantását” korábban. A félelmetes, hogy ugyanolyan eszközökkel történt ez, mint amilyeneket most ta­pasztalunk. Egy olyan kam­pányt indítottak el, amelyet ki­hegyeznek egy vállalkozói színház felkiáltással. Szeretném leszögezni, nem történik meg­félemlítés a színházban. De ahogyan a közönség egy része nem tudja, miről van szó, ugyanúgy a társulat jó néhány tagja sem. Csendes László:- Mi, akik szerződtünk har- mincvalahányan, letettük e ve­zetőség, e színház mellett a voksunkat. Egy megtisztult kö­rülmények között, immár. Ha kimegyünk a színpadra, a nézőt katartikus élményben szeret­nénk részesíteni. Ezt próbálták valótlan dolgokkal beszeny- nyezni. Harminc éve írok alá szerződéseket. Ez ösztönző és kényszerítő körülmény is. De valamennyien tudjuk a szak­mában: a szerződés egy évre szól. Venczel Valentin:-A két kollégának a front­szerű támadása, amely most már a színház ellen folyik, egyik okozója annak, hogy pont a színházon belüli emberek nem beszéltek. Nem szabad el­felejteni: még közöttünk van­nak. „Ténykedésük” lebénítja a társulat egy részét. Az emberek érzik: egy struktúra részesült támadásban. Tunyogi Péter vezető szí­nész, alapító tag:- A legszomorúbb az egész­ben: a színházzal e botrányka- varás kapcsán sokkal többet foglalkoznak, mint az előadá­sokkal, a művészi teljesítmé­nyekkel. Rettentően veszélyes ez a dolog, ami most zajlik. Az egész színházra, kialakult arcu­latára. Az értékekről nem esik annyi szó, mint ami most e két ember körül „történik”, s megmozgatja az egész közéle­tet. Ez egyenesen hangulatszí­tás. Felháborító! Kikérem ma­gamnak, hogy azt az ered­ményt, amelyet ez a színház nyolc éve elért, most két-három ember földbe tapossa! Több ember azért nem nyilatkozik meg, mert félti az állását. Nem Gáli László miatt. Hanem mert nem tudja, mit hoz a jövő. Vi­lágos, mire megy ki a játék. Egyet tudok: ha itt Blaskó Ba­lázs igazgató lesz, én ennek a színháznak nem leszek a tagja. Mikes Márta Eredménytelen volt a házkuta­tás, amelyet a Vám- és Pénz­ügyőrség Fővárosi Parancs­nokságának nyomozói tartottak Kelemen Ivánnak, a Kordax ve­zérigazgatójának a lakásán áp­rilis 7-én. Semmilyen iratot nem találtak, amely összefüg­gésben lett volna a magyar cég és a Slovnaft szlovákiai olajfi­nomító üzleti viszonyával. Minderről Bánát hy János jogi képviselő tájékoztatta az újságírókat csütörtökön. A saj­tótájékoztatón Kelemen Iván nem jelent meg. Bánáthy János elmondta, hogy a Kordax vezérigazgatója az ellene indí­tott eljárás során még nem tett tanúvallomást, erre csak a ké­sőbbiekben kerül sor. Várható azonban, hogy rövid időn belül kifejti véleményét a sajtónak. Az ügy előzményeivel kap­csolatban ä cég jogi képviselője kifejtette: a Kordax 1993-ban és 1994-ben jelentős mennyi­ségű nyersolajat vásárolt kül­földön: a FAK-országokban, Csehországban és Szlovákiá­Operatív bizottság a feketézők ellen Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtit­kára tegnap a kormányszóvivői sajtótájékoztatón végre bejelen­tette a sokak által olyan nagyon várt hírt: a kormány elhatá­rozta, hogy a feketegazdaság el­leni küzdelem sikere érdekében a hivatal megbízottjának veze­tésével, az érintett szervezetek munkájának összehangolására operatív bizottságot állít fel, amelyben az ORFK, az APEH, a Vám- és Pénzügyőrség, a Ha­tárőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal képviselteti magát. A csoport konkrét ügyeket vizsgál, s az is feladata, hogy ál­talános tapasztalatai alapján jelzéseket, javaslatokat tegyen a kormányzatnak. Felújítják emellett a gazda­ságvédelmi koordinációs bi­zottság munkáját, amely szin­tén ajánlásokat továbbít az ille­tékeseknek. A vámtörvényt, a különféle adó- és devizaszabá­lyokat és más törvényeket a fe­ketegazdaság visszaszorítása szempontjából az igazságügy- miniszternek kell felülvizsgál­nia, s egy kodifikációs bizott­ság segítségével kell majd ja­vaslatot tennie a szükséges mó­dosításokra. Mindemellett arról is döntött a kormány, hogy a rendőrségen belül 250 fővel bővíti a gazda­sági jellegű bűnözéssel foglal­kozó szakembergárdát. (MTI) ban. A nyersanyagot Magyar- országra hozták, majd ismét külföldre - elsősorban Szlová­kiába szállították -, hogy fel­dolgozzák. Amikor a készter­mék hazatért, szabályszerűen vámoltatták, és a vámhatóság az adóhatósági teendőket is el­végezte. Kivetette az áfát, és - az akkori jogszabályok szerint - nullakulcsos fogyasztási adót állapított meg. Ez ügyben azonban az APEH Fővárosi Igazgatósága 1994 végén első­fokú eljárást indított. Azt kifo­gásolta, hogy a cég önadózással nem fizette be a feldolgozott termékek után járó fogyasztási adót. Ezt a határozatot a másod­fokú adóhatóság megsemmisí­tette, és új eljárást rendelt el. Időközben az APEH mellett a VPOP is vizsgálatot indított. Az ügy legutóbbi fejleménye, hogy április 7-én házkutatást tartottak a Kordax vezérigazga­tójánál és a cég székházában, és ismeretlen tettes ellen csempé­szet gyanúja miatt nyomozás indult. A vámhatóság azt feltételezi, hogy a Kordax a finomításra kivitt nyersolajból több kész­terméket szállított vissza az or­szágba, mint amennyi a jelen­legi technológiai eljárások is­meretében indokolt lenne. Bir­tokukban lévő szakértői véle­mény szerint 100 egységnyi nyersolajból csak 47 százalék­nyi feldolgozott termék - ben­zin, gázolaj - nyerhető. A Kor­dax viszont a szlovák finomító­val olyan megállapodást kötött, miszerint a nyersanyag 80-90 százaléka érkezik vissza kész­termék formájában. A sajtótájékoztatón a Kordax képviselői elmondták azt is, hogy a cégtől korábban egyet­lenegy párt sem kapott támoga­tást, egyéni képviselők mandá­tumhoz jutását segítették, első­sorban baráti kapcsolatok alapján. Az eljárás ellenére folyta­tódnak a Kordax sajtóvállalko­zásai, így az Új Magyarország sem szűnik meg. (MTI) Gólyahír... ...Ez mindössze annyi, hogy megérkeztek a tavaszi télbe a szere­tett hosszú lábú, kelepelő madaraink. Leírtak néhány kört a falu fölött, aztán kiterjesztették jókora szárnyaikat, és lágy siklóre­pülésben leereszkedtek ősi költőhelyeikre. A villanyoszlopon hagyott fészket ugyan kissé szétzilálta az idő, akárcsak az ele- séget nyújtó határt, és a porták szérűskertjei sem lettek gazda­gabbak. Szóval, tavaly óta errefelé is másabb lett a világ. Csak az emberek szíve a régi: aki csak elhalad a nyurga pózna alatt, felcsillanó tekintettel cirógatja az épségben visszatért tollász­kodó gólyamadarat. A várva várt szebb napok hírnökét... (-s) Hang-Kép Azok a fogalmak... Egyre nehezebben viseljük a valódi és a beígért terheket. Az emberek nyugtalanok, idege­sek, gyötri őket a létbizonyta­lanság, indokoltan bosszan­kodnak szólamzuhatagok mi­att. Keresnének valamiféle fo­gódzót, de aligha találnak. Mégis érdemes legalább a demokrácia értékeire koncent­rálni. Ez jutott eszembe, ami­kor a legutóbbi 16 óra műsorát hallgattam. Az egyik blokkban arról esett szó, hogy nem volna célszerű a személyi számok érvényességének meghosszab­bítása. Először meglepődtem. Minek ilyen apróság miatt há- borogni? Aztán az érvek meg­győztek, s kiderült, hogy az egyenes gerincű lét nélkülöz­hetetlen feltétele az, hogy mi­nél kevesebb helyütt tartsák nyilván adatainkat. Ebből kö­vetkezően részveszteségeket sem szabad elkönyvelnünk, mert a lemondás veszélyezteti a nagy egészet. Aligha cáfolhatom... E műsorban nyilatkozott miniszterelnökünk is. Tisztá­ban vagyok azzal, hogy nem könnyű egyeztetnie elveivel a kőkeménynek hitt realitásokat, s ez bizony vívódással jár egy­ütt. Talán, ha a koalíciós part­ner több szerepet vállalna, s osztozna - nyilvánosan is - a fokozott felelősségben, akkor nem gyötrődne ennyit. Megér­tem: a népszerűség hanyatlása zavaró érzés. Ebben a légkör­ben formálódhatott az a gondo­lata, miszerint nem a biza­lomra tart igényt, kizárólag csak a türelemre. Ez sajnos sehogy sem klap­pol. Az utóbbi fogalom ugyanis megköveteli az előbbi létét, hiszen arra épül. Azt hiszem - s kizárólag a jövőféltés fogalmaztatja meg ezt velem -, jobb lenne megta­lálni azt a hangnemet, azt a stí­lust, amely hat a polgárok lel­kére, tudatára, érzelemvilágára egyaránt. Meggyőződésem: több mil­lióan várják ezt, s ha megkap­ják, akkor azok a mutatók sem zuhannak ilyen gyorsan... Nemcsak szórakozás Körülményeim formálódása miatt soha nem kedveltem a sportot. Felmentettem magam tornából, hogy általában színje­les bizonyítványomat ne ron­dítsa az az egy elégséges. Rá­adásul tanáraim nem méltá­nyolták ügyetlenségemet, nem bátorítottak. Mindezt az sem módosította, hogy idővel - persze csak átmeneti időre - két gimnáziumi osztályban is helyettesítettem a testnevelőt mintegy fél évig. Derültem ugyan észre nem vett csetlése- imen, botlásaimon, ám a hűvös távolságtartás, az érdektelen­ség csak fokozódott. Megmaradtam hát e téren „analfabétának”. Mégis tiszte­lem azokat, akik hódolnak e nemes elfoglaltságnak, s elmé­jük mellett - kellő arányban - testüket is edzik. így aztán tárgyilagosan néz­hettem végig a Nyitott száj áp­rilis 8-i adását, amely a magyar foci mindig viharokat keltő problémakörét taglalta. A stú­dióban ellenfelek jelentek meg, s olyanok, akik korábban diri­gálták az MLSZ-t. Azaz, va­lamilyen formában részesei voltak a hibáknak. Ott volt Szepesi György egykori ripor­ter, Végh Antal, a közismert író, Puskás Öcsi, a hajdani aranylábú „gyerek”. Higgad­tan, békésen cseveghettek volna egymással, de hát rög­vest ellenséges pózba torzítot­ták magukat. Fújtattak, prüsz­költek, sértegettek, beletal­palva kollégáik önérzetébe. Akkor is hadakoztak, ha lé­nyegében ugyanazt hangsú­lyozták. Bizony, elhangzottak olyan kijelentések is, amelyek kimerítik a nagy nyilvánosság előtt elkövetett hitelrontás, be­csületsértés fogalmát. Közben kivörösödtek, valószínűleg megugrott a vérnyomásuk. Sok hűhó semmiért. Vala­mennyien károsultak. Legfel­jebb a készülék előtt ülők de­rülhettek, sajnálva, hogy a ma­guk módján tehetséges - igaz, nem valamennyien a szellemi szférában aratták a babérokat - emberek mennyire vásott ne­bulókká válnak, akik a pilla­natnyi győzelem értelmetlen vágyától ösztökélve hosszú tá­von ártanak a másiknak. Egye­dül az egri Puhl Sándor maradt lényegre tapintónak, nyugodt- nak, helyes medrébe terelve a diskurzust. Bízom abban, hogy legalább utólag okulnak az érintettek, hiszen ha közösen töprenge­nek, akkor valamire jutottak volna. Nemcsak a maguk, hanem a nézők örömére is. Pécsi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents