Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-01 / 51. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. március 1., szerda Kritika a kettős szereposztás ürügyén Fantasztikus előadás volt! A szereposztásról, amely kulcskérdés Mindenkor öröm olvasni a Gárdonyi Géza Színház iránti féltő szeretet megnyilvánulásait, még ha az aggódás kicsit át is színezi a valóságot. „Kritika a kettős szerep- osztás ürügyén” címmel egy nyolctagú baráti társaság - színházunk hű bérletesei - segítségünkre sietett a színházművészet egyik legérzékenyebb és legszemélyesebb kérdését megoldani: azaz azt, hogy milyen is a jó szereposztás? Kulcskérdés ez, illő tehát, hogy mi is kifejtsük röviden a véleményünket. A szereposztás - régi, bevált módon - a próbák kezdete előtt történik... Szakértelem, szerencse, szorgalom és sok munka dönti el, hogy önmagát igazolva mennybe viszi-e a szereplőket, vagy - az eredmény láttán - kételyeket ébreszt. Mindenesetre: sohasem elégít ki mindenkit... Miközben a pályakezdő türelmetlenül várja a lehetőséget, a kedvenc esetleg - új területet hódítandó - ki akar tömi a „kalitkából”, ahová őt éppen a közönség szere- tete zárta. Színészi pályákat építeni, továbbépíteni komoly felelősség. És hinni abban, hogy az újak nem letaszítani akarják a „régieket”, hanem melléjük - örömünkre - felsorakozni... Nos, ebben hinni már közös felelősség. Nézőké és színházvezetőké. A színház nagy ünnepein, a bemutatókon sok minden eldől, többek között sorsok, pályák és a bérletek számának emelkedése, netán csökkenése. Egy bizonyos: a vérbeli színész a deszkákon mindig a legjobbat akarja nyújtani, boldog, ha érzi a sikert, a szeretetet, és lelke, energiája fonnyad, ha esetleg magára marad. Mi itt, a színházban, a függöny mindkét oldalán ugyanazt akarjuk: egyre jobb előadásokat, egyenletes fejlődést, változatos műsorrendet. Ha bízunk egymásban, szerelmünk hosszú és gyümölcsöző lesz. És persze, mint az életben, a színházban is: kinek a pap, kinek a papné - biztosan nem véletlenül. Én csak egyre mernék megesküdni: a Mágnás Miska szereposztása nem „baklövés”. Aldobolyi Nagy György zenei vezető Régi színházba járók vagyunk, s hosszú évek óta van a Gárdonyi Géza Színházba bérletünk. Sajnálattal olvastuk a február 9-i Heves Megyei Hírlapban, hogy milyen anyagi gondokkal küzd a színház. Nem örülnénk, ha bekövetkezne, amit jósoltak: „a színház működése és a színészek ittléte is megkérdőjeleződik.” Ámbár mi is azon gondolkodunk, hogy a jövő évadra nem váltunk bérletet, ugyanis többször bosszankodva kellett távoznunk a bérleti előadásokról. Egyrészt a maradandó élményt nem nyújtó darabok, másrészt a megmagyarázhatatlan kettős szereposztások miatt, amelyből a rosszabbik általában a bérletesnek jut (nem egyforma bérleSajnálattal olvastam a „Kritika a kettős szereposztás ürügyén” címmel megjelent olvasói levelet színházunkkal kapcsolatban, ugyanis az a legfőbb célunk, hogy a közönségnek tessünk. Hála Istennek - és a társulat jó munkájának -, színházpártoló közönségünk túlnyomó, döntő többsége esténkénti jelenlétével, intenzív reagálásával, tapsával más véleményt nyilvánít számunkra, mint a fent jelzett levél aláírói. Különösen fájdalmas azt olvasni, hogy „maradandó élményt nem nyújtó darabokat” láttak a bérletes előadásokon. Az idén a magyar színműirodalom kiváló szerzőinek - Szép Ernő: Vőlegény, Remenyik Zsigmond: Az atyai ház, Szir- mai-Bakonyi-Gábor: Mágnás Miska, Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember, és egy külhoni szerző, Robert Thomas: Szegény Dániel - műveit adtuk bérletben. Értékeket, értékes megfogalmazásban, több év alatt kimunkált koncepció jegyében. Nem szándékunk és nem is tesszük, hogy a kettős szerep- osztásból a „rosszabbikat” A Hírlap február 9-i számában megragadott egy cím: „Veszélyben lenne Egerben a Gárdonyi-színház működése?” Mivel szeretem a színházat, rögtön elolvastam a cikket, ami felkavart, de segítő szándék is megfogalmazódott bennem... A megye önkormányzatának 50-50%-os finanszírozási ajánlata igencsak irreális. Hogy annyit fizessen a város is, mint tünk van). Ez adta az apropót is mindahhoz, hogy észrevételeinket leírjuk. A Mágnás Miska kettős szereposztása már végképp felborzolta idegeinket. Bérletben megkaptuk a Moravek Krisztina, Bajcsi Lajos szereposztást. A zenét szerető, hosszú évekig zenét tanult, évtizedekig Operába járó emberek voltunk-va- gyunk, akik valamelyest képesek megítélni a hallottakat, és ezért elvárjuk, hogy zenés darabban olyan színészek lépjenek fel, akik énekelni is tudnak. Volt alkalmunk megnézni a másik szereposztást Saárossy Kingával és Laczó Andrással, bérleten kívül. Remek előadás volt. Úgy gondoljuk, jó lenne, ha kapja a bérlő, ahogy azt a levél állítja. A premier óta bérletben 17 alkalommal ment a Mágnás Miska a következő szereposztásban: öt estén a Moravek Krisztina - Laczó András párosításban, négy estén a Saárossy Kinga - Laczó András összeállításban, öt estén a Moravek Krisztina - Bajcsi Lajos párossal, és három előadásban a Saárossy Kinga - Bajcsi Lajos kettőssel. Tehát nem jó és rossz szereposztásban gondolkodunk. (És még ezután is lesznek bérleti előadások.) A ki a jobb és ki a kevésbé jó összevetésben az is a színház zenei és művészi vezetésének a feladata, hogy az utánpótlás kinevelje. Saárossy Kinga több évtizede műveli ezt a műfajt és tölti be ezt a szerepkört, így természetes, hogy meggyőzőbb, mint aki most kezdi. Bajcsi Lajos és az operaházi magánénekes Laczó András ösz- szevetésében még inkább ez a helyzet áll fent. Őrültünk volna, ha a levélírók szóltak ^ volna Szilágyi Olga kétségbevonhatatlan színvonalú énekléséről és játékáról a megye, az elfogadhatatlan. A másik: az is elfogadhatatlan, hogy a megyei önkormányzat tartana igényt az MMK-ra. Ugyanis a megyének ilyen intézménye sohasem épült, hanem az egyháztól átvett Katolikus Legényegyletet nevezte ki MMK-nak, amely 1860-tól a Katolikus Legényegylet tulajdona. Az lenne a javaslatom, hogy az épületet adják vissza a színház vezetése megfontolná a dolgokat, s tenne azért, hogy ilyen baklövések ne forduljanak elő. Azaz, olyan darabokat játszanának, amelyek élményt nyújtanak, s nem bosszankodva távozik a néző, aki rohanó világunkban joggal várja el, hogy a színház kikapcsolódást jelentsen a számára. Talán akkor az állandó közönség, a bérletesek nem gondolnának arra, hogy ezután inkább nem vásárolnak bérletet, s talán kevésbé „lenne veszélyben a Gárdonyi Géza Színház működése”. Tesléry László és neje Kóró József és neje Szuhár György és neje Dr. Fekete Tünde Dr. Vakli Pál Eger- annál is inkább, mert társulatunk új tagja -, vagy Sata Árpád elementáris szerepformálásáról - beleértve énekesi teljesítményét is. Egyetértünk abban, hogy rohanó világunkban fontos a ki- kapcsolódás - de abban is egyet kell értenünk, hogy ezt különböző emberek esetében különböző műfajokkal és művekkel érhetjük el. Nem beszélve az ízlésbeli és egyéb különbségekről: de gustibus non est dis- putandum. Ezért többszínű a palettánk a szórakoztatás szándékát illetően is: tragikomédiától bűnügyi vígjátékig és nosztalgikus színműtől történelmi freskóig. Remélem, a levél aláíróival a bérletesek többsége nem ért egyet, és érzik, tudják, hogy mi, színháziak értük élünk és nekik akarunk örömet szerezni. Ha ez nem is mindig sikerül maradéktalanul, az vesse ránk az első követ, aki mindig csak tökéleteset alkot. Mi erre törekszünk, és ígérjük, hogy jók leszünk. Tisztelettel: Gáli László igazgató-főrendező színházról jogos tulajdonosának, mert a kultúrát ők is igen magas szinten képviselték a város és polgárainak örömére, és ugyanígy folytatnák a jövőben is. Ézúttal a megye többet tudna fordítani a színház működtetésére, amelynek igencsak örülne a megye, a város valamennyi, kultúrát szerető polgára. Tóth Sándor Eger, Almagyar u. 12/A Január 28-án (szombaton), délután 4-kor volt szerencsém - régi Remenyik-bérlettulajdo- nosnak - ismét látni Titeket! Remenyik Zsigmond: Az Atyai ház című darabját adtátok elő! Bocsánat a tegeződésért, de ebben a színházban én szinte itthon érzem magam!!! Gyönyörű, csodálatos, megható, fantasztikus jó előadás volt... Gondolom, a rendező ötlete volt Albinom: Addagio című zenéjét felhasználni! Jobbat nem is találhatott volna! A díszlet, a ruhák, a fények, szóval minden együtt remek előadást szült! Szeretnék mindenkinek gratulálni, és megköszönni ezt a soha nem felejthető élményt! Áts Gyula (Atya) halálánál a feleségemmel együtt sírtunk! Apósom nemrégen halt meg, ugyanúgy mindössze 52 évesen! Szép csendesen, de hirtelen! Mi még fiatalok (25 évesek) vagyunk, és mégis nagyon öregnek éreztem magam. Nagy igazság, hogy az ember csak akkor válik felnőtté, amikor a szülei meghalnak! Az én szüleim még élnek, de apósom elvesztése óriási csapás volt az egész család részére! Miközben a darabot néztem, úgy éreztem, Sziki Károly helyettem, belőlem, rólam beszél. Lázadás az atyai ház ellen, és mégis szeretet iránta! Az emlékek, a múlt, és minden, ami vele jár, akaratlanul is eszembe jut. Már eltelt három nap, de még most is a szemem előtt van, amikor az apai intelmeket Áts művész úr elmondja. Apám is így mondta nekem. M. Horváth és Csonka Anikó nagyon jól kitalált beosztás Juli és Józsi szerepére! No és Csendes Lászlót nem lehetne kihagyni! O a romantikus szerelmes, aki a halála után sem felejti el szeretett kedvesét! Itt mindenki a jót (A LEGJOBBAT) nyújtotta! Elhatároztam, hogy rövidesen hazalátogatok Atyámékhoz, talán még ezen a héten! Ekkora, ilyen hatással még sem könyv, sem film nem hatott rám! Még egyszer nagyon szépen megköszönöm ezt az élményt! Nagyon szívesen dolgoznék veletek együtt, de még van - hál’Istennek - munkahelyem! Remélem, akik megnézik ezt a darabot, mind-mind végiggondolják eddigi életüket! Sok szeretettel üdvözlök mindenkit, és további sok szép, sikeres darabot kívánok! Üdvözlettel: Nyitrai Gábor bérlettulajdonos „Egy hang a népből” a A telefon, mint népnyúzó eszköz Nyílt levél a Matáv Heves Megyei Üzemvezetőségének Hetek óta gondom van Demjén község egyetlen nyilvános telefonjával. Égyszerűen hetek óta nem kapok rajta crossbar-vonalat. Négy hét alatt ötször szóltam be a hibabejelentőnek. A legutóbbi alkalommal találkoztam az egyetlen tisztességes hibafelvevővel. Ez az úr megkérdezte, milyen érmével kérem a crossbar-vonalat. Mondtam, hogy régi tízessel, mert a masina ezt szereti. Ez az úr kioktatott, hogy a postai tarifaemelés óta a készülékeket átalakították, és hogy ma már csak húszforintosra ad crossbar-vonalat. Ezek után joggal merül föl a kérdés: mindezt miért nem jelölik a fülkében? Egyszerű a válasz, mivel jogszerűtlen, s kiírás esetén a Matáv Heves Megyei Üzeme jogellenes cselekvését maga ismerné el! Van még más is, ami a Heves megyei Matáv lelkiismeretét terheli. Az időmérések nem engedélyezik azt a beszélgetési időt, amit a törvény számunkra biztosítana. Összehasonlítási alapként leírom kellemes meglepetésemet, amit Miskolcon tapasztaltam. Minden nyilvános telefonfülkében ki van ragasztva egy papírcsíkon, hogy alkalmazható a híváshoz a régi és az új tízes és húszas, s a készülékek tízesre is adnak crossbar-vonalat! A megdöbbentő, hogy Miskolcon is ugyanaz a Matáv végzi a szolgáltatást, mint Egerben, de - szerencsére - nem a Heves megyei. Miskolcon jól értelmezik, hogy ők vannak a lakosságért, nem pedig fordítva, mint ahogyan ezt a Heves megyeiek képzelik... A húszforintosok letapogatására fordított költségeken inkább az új érmék elfogadására tették volna alkalmassá a készülékeket. Egyre nehezebb régi érméket beszerezni! Miskolcról fölhívtam Egert, s a Demjénben megszokott öt darab tízest dobtam be. Beszélgetésem végén, amikor a kagylót visszahelyeztem, három darab tízest az automata visszaadott. Úgy tűnik, a Matáv Heves Megyei Üzeme fölesküdött a népnyúzás fokozására! Nyilván nem tudják: a harácsolok zöme szegényen hal meg! Szemerey László Zsigmond Demjén Változzon a kutyatulajdonosi szemlélet A világhíres BB állatvédő tüntetésnél egy ember az életét vesztette. A fájdalmas hírre önkéntelenül is előlopakodik egy kérdés: hány borjú ér egy emberéletet? Kegyetlen párhuzam? De jogos. Mert a felfokozott érzelmek szomorú eredményeket szülhetnek. Mégsem szabad megállni, s igazán örömre adhat okot, hogy városunkban oly sokan és szívesen állnak négylábú barátaink védelmére. Mert - sajnos - van miért aggódnunk. S ha már az emberben lakozó vadállat ellen, az italos, garázda szülő által üldözött gyermekért, feleségért néha nem tehetünk semmit, cselekedjünk ott, ahol lehet. Szép, hogy védjük a kóbor kutyákat - nem egy magányos ember barátra is lelhet közöttük -, de az sem lenne kisebb öröm, ha azt a kis seprűt, lapátot végre ott láthatnánk minden kutyatulajdonos kezében. Figyelték már a gazdi viselkedését, amíg a kutyus a „dolgát” végzi? Csínytevő gyermek módján cselesen félrefordul, esetleg beszédbe elegyedik valakivel, mintha kedvencéhez semmi köze nem lenne; ebben a pillanatban nem is az övé! (Akinek nem inge..., tehát tisztelet a kivételnek), így aztán városkánkban lép- ten-nyomon találkozhatunk nagyon is mai kupackákkal. Bőven itt az idő, hogy változzon a kutyatulajdonosi szemlélet, s ha már a látványra nem is vagyunk kényesek, legalább óvnánk, féltenénk mindannyiunk szeme fényét, a gyermeket: s ne forduljon már elő olyan eset, hogy amikor a rendszerető, gyermekét féltő anyuka szólni mer, még a kutyatulajdonosnak áll feljebb, s a visszaszólásoknál a sokféle becsmérlő jelzők között ott van az is, ami (valaha) a falusi bíró törvénytárában is kimerítette a becsületsértés fogalmát. S miközben az anyuka leforrázva hallgat - avagy hasonló hangnemben replikázik -, a kisgyermek a homokozóban vígan válogathat, hogy száraz avagy friss kutyagumit majszoljon szét, komoly fejtörést okozva ezzel a gyermekorvosnak: mit szedhetett össze a gyerek? Hiányzik ez nekünk? N. E. Eger A nézőknek akarunk örömöt szerezni U— ....... ni" ___________________________________m E gy emlékezetes alakítás - M. Horváth József Já- szai-díjas színművész A vőlegény című darabban is emlékezetes alakítást nyújtott... fotó kaposi tamás
