Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-01 / 51. szám
1995. március 1., szerda Az Olvasók Fóruma 7. oldal A szélsőségeseket bátorítják Magam is egyetértek: vétek hallgatni A Hírlapban folyó, cigányságot érintő vitáról nekem is az a véleményem: vétek nem reagálni. Amikor annak idején szüléink, nagyszüleink hallgattak, a gázkamrában milliók pusztultak el. A „Most vagy soha” jeligéjű cikk írója a cigány Szendrey Károlynak válaszolva valamikori tanárát idézi: az ember abban különbözik az állattól, hogy gondolkodik. Nos, eme bölcs idézet közreadóját a gondolkodás „vádja” aligha érheti. Hosszadalmas írásában a fajgyűlölők jól ismert érveit szajkózza. Jellemzője előítéletes világnézetének a példálózás: többnyire kiszínezett, vagy éppenséggel soha meg nem történt esetek felemlegetése, majd ezen egyedi esetek indokolatlan, rosszindulatú általánosítása. Egy szabálytalanul közlekedő cigánygyereket elüt az ártatlan autós. Jönnek a borgőzös cigányok a kocsmából 15-20-an, és agyonverik. A tévéműsorban erőszakoskodó cigánygyerekeket látott, akiket meg kellene csonkítani. A micsodáját a fülébe dugni. Ez a parlagi, ízléstelen és gusztustalan szellemeskedés az egész írás jellemzője. A cigányok veszélyesen szaporodnak - folytatódik az érvelés nem szeretnek dolgozni, lopni annál inkább. Cikkírónk ostoba nézetrendszerében a rendőrség is a cigányok pártját fogja, bűnügyeiket „ejnye-ejnyével” elintézi, sőt fél tőlük, a „bűntanyájuk- ról” négy-öt rendőrautó is megfutamodik. Nehéz az ilyen primitív hazugságokkal. tévhiedelmekkel vitázni. Közel 30 éves bűnügyi tapasztalataim alapján állíthatom, a rendőrség és a cigányság kapcsolatában többnyire nem az előbbiek húzzák a rö- videbbet. Egyik barátom felháborodott, miért kell az újságnak ilyen szennyes gondolatokat közreadni. Nekem más a véleményem. Legalább látja ország-világ, hogyan gondolkodnak minálunk a szovjet-kommunista uralom alól felszabadult hungarista de- mokrakták. Miként próbálják ilyesféle uszításokkal hazánkat is azon nemzetek sorsára juttatni, ahol pusztán faji hovatartozásuk miatt egymást halomra öldösik az egykori honfitársak. A levélíró szerint - akárcsak ő - az ország lakóinak többsége rokonszenvezik a „hungarista érzelmű” fiatalokkal. Vagyis azokkal a kopaszra nyírt fiúkkal-lányokkal, akik ártatlan cigányfiút rugdaltak halálra Salgótarjánban, nyomorékká vertek Egerben egy másikat a Dobó téren, cigánylányok orrcsontját rúgták szét a Szépasszony-völgyben, a négyéves kislány hálószobájába Molotov-koktélt dobtak Gyöngyösön, s tették mindezt éppen oly névtelenül, gyáván és alattomosan, mint a „Most vagy soha” jeligés levél írója. Bizonyára ha erre rákérdeznének, azzal védekezne, azért maradt névtelen, mert fél a cigányok bosszújától. Elárulom, Szendrey Karcsi barátommal együtt én is félek. Félek a fasisztáktól, akik a más fajúak, sőt a másként gpndolkodók létét fenyegetik. Én nem a cigányokat, hanem őket tartom az egész emberiség rákos daganatának. Ja, és még ami a lényeget illeti: velem egykori tanáraim azt tanították: minden ember egyformának születik, és azonos jogokkal rendelkezik. Ezt hiszem ma is. Dr. Magyar Elemér • • „On többet árt a közös hazának..; Tisztelt Anonymus Úr! A Szendrey Károly cikkére írt válasza kissé felborzolta az idegeimet, ezért kénytelen voltam tollat ragadni és reagálni a cikkére. Először is az ütötte meg a szememet, hogy az embert idézőjellel jelölte, ugyanis megkérdőjelezi a mi, azaz cigányságunk emberi voltát. Én tudom, hogy a demokráciában sok mindent el lehet mondani egymásról, de mindez aligha megengedhető, bármilyen fiatal is a demokráciánk. Önt egy gyáva, gerinctelen embernek tartom, aki még a nevét sem meri feltüntetni, nemhogy rá mert volna szólni a gyerekekre, amikor ön szerint késsel rongálták az üléseket. Nagyon szépen ecseteli a munkanélküliséget, valamint azt az időszakot, amikor dolgozhattak volna, de akkor sem dolgoztak, mert csak a családi pótlékra utaztak, ősztől tavaszig lehetett őket látni a munkahelyeken. Tisztelt névtelen uram, tudja Ön azt, hogy az elmúlt időkben hogyan kezeltek bennünket, romákat? Ön nem tudja, de én tudom, mert én is egyike voltam azoknak a tisztességesen dolgozó cigányembereknek, akiket még jobb szakmai tudása, jobb teljesítménye után is hátrányosan különböztettek meg. Kedves Uram, mi végeztünk el olyasmit, amit a magyar segédmunkás úr nem volt hajlandó megcsinálni. Ha a magyar segédmunkás legalább egy-két hónappal előbb ment ahhoz a vállalathoz dolgozni, az már csak a cigány munkaerőt használta ki. Az a cigányember pedig dolgozhatott éhbérért. Nem hiszem, hogy Ön tudja azt, hogy milyen érzés volt felvenni úgy a fizetést, hogy több munkáért sokkal, de sokkal kevesebb pénzt kapott, mint az a fehér ember, aki az egész hónapot elsumákolta. Sok cigány munkatársam azért hagyta ott a munkahelyét, mert ezt sem idegileg, sem anyagilag nem bírta. írja még azt is, hogy tűzreva- lójuk akkor sem volt, ha az erdőbe mentek fáért, s akkor sem a kidőlt, száraz fákat hozták el, hanem növendékfákat vágtak ki úgy, hogy még csak nem is tőből, hanem derékmagasságig, mert így kényelmesebb volt. Én, drága uram, nagyon sok ellenpéldát is tudnék erre, mert több helyen vágták így ki a fákat nem cigányok, hogy így a cigányokra tereljék a gyanút. Azzal egyet kell értenem, hogy ténylegesen megfosztják egy-egy baromfiól tartalmát, de nem a cigányok, hanem egy-egy cigány. És szeretném itt megjegyezni, hogy a bűnözőknek nem nemzetiségük van, hanem nevük. Erről a sajtó is beszámol. Viszont azt sajnálom, hogy a sajtó azokról a magyar emberekről nem ír, akik ugyanúgy ellopták a tyúkokat, a malacokat, sőt nagyobb bűncselekményeket is elkövettek. Szendrey Károly cigány barátom azzal, hogy a nyakken- dős úri tolvajokra utalt, nem a kommunista vezetőkre gondolt, hanem az elmúlt négy év újgazdagjaira, maffiózóira, akik magát a nemzetgazdaságot is nagyon sok milliárddal meglopták. Ami az értelmi nívónkat illeti... Az, hogy fel tudunk-e emelkedni, valóban kérdéses. Én úgy hiszem, erről valóban majd nem mi tehetünk. Sajnos akkor, amikor napi kenyérgondokkal küszködünk, vajon tudjuk-e majd anyagilag biztosítani a tehetséges gyerekeink továbbtanulását? Látja, uram, itt kellene kezdődnie a mi együttgondolkodásunknak. Nem minden esetben ostorozni kell bennünket, hanem elgondolkodni együtt, hogy hogyan tudnánk ebből a krízisből kimozdulni. Szerintem ez tisztességesebb - és főleg emberségesebb lenne —, mint úgy kezelni bennünket, mint rosszindulatú daganatot. Én úgy hiszem, hogy ettől lenne Ön igazi magyar, nem a hungarista eszméitől. Én a bűnözésre nem szeretnék kitérni, az nem az én feladatom. De kötelességem, hogy tiltakozzam az ellen, hogy bennünket, mint cigányembereket, vadembernek nevezzen. Ezek után az intelligenciájáról megvan a véleményem. Félti az országot az elcigányosodástól, és már mond is példát a falusi iskolahelyzettel kapcsolatban, hogy mennyivel több a cigánygyerek, mint a magyar. Ehhez annyit tennék hozz: erről mi, romák nem tehetünk. Ha eszébe jut, akkor rájön arra, hogy volt Magyarországon is urbanizálódási időszak. Magyarra lefordítva ez annyit jelent, hogy a falusi tehetősebb gazdák gyermekei városokba költöztek, csak az öregek maradtak a falvakban, a tanács vezetői pedig értékesítették az eléggé lerobbant állagú házakat, amit csak a cigányok vettek meg, mert nekik nem telt elmenni a városokba, sőt többször be sem engedték, mert akkor is olyan módon kezeltek bennünket, miként teszi ezt Ön. Ami a hungarista érzelmű fiatalokat illeti, én nem tudom elítélni magatartásukat, csak azokat, akik erre okítják őket. Ha a fiatalok kilencven százaléka olyan lenne, mint ahogy Ön leírja, akkor ma Magyarországon a Parlamentben nagyon sok hungarista ülne saját színeiben, de - hála Istennek - az ilyen és ehhez hasonló eszméken alapuló képződmények megbuktak. Magyarország nekem is hazám, legalább annyira, mint Önnek, és én ezt a hazát nagyon szeretem. Éppen ezért féltem az olyanoktól, mint Ön. Mert Ön többet árt közös hazánknak, mint a cigányság. Lóié Mihály, megyei elnök Lungo Drom A „Ne bántsd a cigányt, ő is „ember” című írást olvasva- őszintén szólva magam is arra gondoltam, hogy a névtelen szerző mondandója nem feltétlenül érdekes. Ugyanis ma már nem csupáncsak Egerben, de szinte az ország minden településén a „hungarista mozgalom” legális tény. A nem nevesített levélíró igen jól tájékozott, akárcsak egy gyakorlott riporter, és a tollat is mesterien forgatja. Az adatokat valószínűleg nem külföldről, hanem helyben kapja kézhez, amelyeket hozzáértően jól fel is használ a fajgyűlölet további szítására. A címzettnek (Szendrey Károly) datált levélben felsorolt, cigányoknak szóló bűnlajstrom felületesen nézve valósnak látszik, és mi tagadás, irritálja is az olvasókat. De ha alaposabban bonckés alá veszi az olvasó, kiderül számára, hogy a hitelesnek álcázott, sok, vér- vádszerű tény mesteri hozzáértéssel adagolt maszlag, amelynek igazi célja a megtévesztés. A teljességre törekvés nélkül szeretném megjegyezni, hogy amíg a kopaszok és szimpatizánsai konszolidált viszonyok között élhetnek Egerben, és gyakorlatilag azt tehetnek, amit akarnak, addig a jóindulatú, a hungarista eszméktől mentes állampolgárok nap mint nap ki lesznek téve egy-egy kiadós provokációnak, esetleg fizikai bántalmazásnak is. S a rendőrségen és bíróságokon védelemre nem számíthatunk. Ők is emberek, akik gondolnak egy esetleges hungarista holnapra is: uram isten, nehogy úgy járjanak egy esetleges újabb rendszerváltás után, mint öt évvel ezelőtt. A Debrecenben történteket, mert nálunk is megtörténhetett volna, elrettentő példaként említeném. A bőrfejűeket tömörítő Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség elnöke és egyik tagja követte el január 6-án, Szálasi F. születésnapján a debreceni zsinagóga elleni bűncselekményt. A bíróságon hivatalosan bejegyzett szélsőséges csoportnak - mint már annyiszor - ezúttal is a Független Kisgazda- párt adott otthont. A szkinhe- dek beismerték, hogy tettüket antiszemita indulatok motiválták. De a rendőrség hírzárlatot rendelt el, ami arra enged következtetni, hogy megint megmentik derék bőrfejűjeinket, a csurkista mozgalom örömére. Talán nem veszik túlzásnak, ha azt mondom: tragikomikusnak látszik, hogy a bíróság hivatalosan bejegyezte a szélsőséges hungarista mozgalmat, noha jól tudja, hogy az ENSZ határozata szerint ez tilos lenne. S mint Sneider Tamás, az egri kopaszok „Führerje” a tanú rá, nem egyszer és nem kétszer összehívták őket a Belg- rád-rakparti FKgP-főhadiszál- lásra eligazításra. Nem is tagadja az FKgP, hogy a kopaszok eszméje közel áll a kisgazdákéhoz. Mondhatnám tovább is, hogy bizonyítsam: a szkinhead-moz- galom fölülről szervezett és irányított, szélsőséges jobboldali tákolmány. Az ellenük való küzdelem majdnem lehetetlen. A rendőrségi és bírósági ítéletek eleddig a tettesek mentege- tését, bátorítását jelentették. Gondoljunk csak az 1992. október 23-i eseményre a Kossuth téren, ahová az FKgP akkori Hagyományőrző Tagozata vonultatta fel a legnagyobb létszámú bőrfejű csoportokat. Cél volt a köztársasági elnök kifütyülése. A kopaszok jól ismert húsz pontját Pintér Kornél veszprémi pártigazgató olvasta fel. Éz a derék úriember később a Veszprém megyei közgyűlés alelnöke lett. Miközben Torgyán úr annyiszor határolja el magát az antiszemitizmustól, védőszárnyai alatt büntetlenül tevékenykedhet a Jurta Színházból kikopott Magyarok Nemzeti Szövetsége, a Szálasi Gárda, az AMOSZ. És így sorolhatnám tovább a tényeket, de valóban nincs értelme, hiszen ezen eszmék képviselői a Parlamentben is ott ülnek, és egyengetik a szélsőségesek útjait. A névtelen levél megfogalmazójának azon kitételére utalnék, hogy Ő a nemi erőszakon kapott cigánynak levágná a pi- silőjét és a fülébe dugná, hogy a fejnek legyen tengelye is. Ez a gyakorlat szinte mindennapos volt a fasiszta német és magyar hadviselés során, ha partizán került kézre. Csak a fasiszták nem a fülbe illesztették az ominózus testrészt, hanem a szájba, mondván: szivarozzon. A cselekmény még ma is megborzongatja az embert, hogy a XX. század eme gyalázatát nyíltan népszerűsíthetik az újfasiszták. Befejezésül szeretném a hungarizmus aktivistáinak figyelmébe ajánlani az amerikai kongresszuson összegyűlt antropológusok egyöntetű megállapítását, miszerint a fajelméletnek semmiféle biológiai alapja nincs, és soha nem létezett tiszta emberi faj. Az Atlantában összegyűlt tudósok élesen bírálták azon kormányokat, amelyek az emberek között etnikai alapon tesznek különbséget. Mindezek a kategóriák különböző politikai és történelmi időkre jellemzőek, és módot adtak a gyűlöletre. Talán a logikus végkövetkeztetést Egerben is le kellene vonniuk a kopaszoknak. Szepesi Józsej Eger, Malom u. 3. Meg kell békélni egymással Nem szívesen, de kénytelen vagyok bekapcsolódni ebbe a visszataszító „licitálásba”, amely már hetek óta zajlik a Heves Megyei Hírlap hasábjain. Igen, visszataszító és egyben értelmetlen is ez a nagyot- mondó verseny: ki kinek tud jobban odamondani. Tipikus és egyre inkább elburjánzó magyar betegség. Mindenki tudna példákat sorakoztatni a cigány- kérdéssel kapcsolatban pro és kontra. De ennek nincs értelme. Meg kell békélni egymással, és el kell ásni a csatabárdot. Egyvalamit tilos: hinni a hungariz- musban. Nem tudom, honnan a biztos tippje a hungarizmussal szimpatizálók százalékos arányával kapcsolatban. De ez - szerencsére - óriási tévedés. Kilenc hónappal ezelőtt volt egy parlamenti választás, ahol a szélsőjobbos pártok még a 2%-ot sem értek el. Úgy látszik, hogy azért az ország túlnyomó többsége nem veszi a lapot a szélsőséges megnyilvánulásokkal kapcsolatosan. Addig jó nekünk. Ne felejtsék el azok, akik szerint ezek az eszmék üdvözítőek, hogy a ’30-as évek elején Németországban is hasonló felfogás épült be a köztudatba. Ugye, az eredményt ismerik? T. Levélíró! Ez is jusson eszébe, mielőtt papírra vetné gondolatait. Milyen alapon dohognak ezek az emberek a szomszéd országokban a magyarságot ért sérelmekkel kapcsolatban, ha itthon ezt természetesnek, netán kívánatosnak tartják a kisebbséggel szemben? Tisztelettel: B. Sz. A Teremtő előtt mindenki egyforma Tisztelt Uram (Hölgyem)! Mivel a levelet névtelenül írta, így nem tudom tisztes nevén megszólítani. Nem akartam ebbe az ostoba vitába beleszólni (mert annak tartom), de most úgy érzem, eljött az ideje, hogy szóljak. Kedves Levélíró! Nem akarok vitába szállni Önnel, mert amit leírt, az igaz. Ilyenek is vannak közöttünk. Sorolhatnám az ellenpéldákat én is, de nem teszem. Éllenben más megközelítésben is szeretném, ha megismerne bennünket, cigányokat. Azt a kijelentését, hogy elenyésző számban vannak rendes családok a cigányok között, remélem. nem kellően megfontolt szándékkal tette. Mert ha igen, akkor ezt kikérjük magunknak. Ehhez nincs joga. Magyar vagyok, mint Ön. A levele tartalmából ítélve már megette a kenyere javát. Megkérdezem: élete során csak olyan cigányokkal találkozott, amilyeneket jellemzett? Soha nem volt kellemes élménye a cigányokkal? Soha nem volt még büszke magyar cigányra? Nem mulatott még cigányzenére? A háborús években, vagy a katonaságnál nem találkozott cigány bajtárssal, akire esetleg büszke? Kérem, gondolkodjon el ezen, és ezt ajánlom az Önhöz hasonlóan gondolkodó honfitársának is. Mert ezek is mi vagyunk. Én büszke vagyok a cigányságomra, mert olyan családból származom, akikre büszke lehetek. Büszke vagyok a magyarságomra - ellágyult szívvel hallgatom a magyar Himnuszt, és kicsordul szememből a könny, mikor felhúzzák a magyar zászlót egy-egy kiemelkedő sportteljesítmény után. Amikor a 100 tagú cigány- zenekart nézi vagy hallgatja, ugye, szívesen teszi? Ezek is mi vagyunk. Ha meghall a tévében egy szépen szavaló cigányt vagy egy virtuóz zongoristát, egy világhírű cigány énekest, ugye, nem kapcsolja ki a készüléket? Még mindig mi vagyunk. Kedves Levélíró! Én a problémáknak a gyökerét nem ebben látom. Mindig is voltak hanyag, lumpen emberek közöttünk, de ilyen lincshangulat soha. A leromlott gazdasági helyzet, a munkanélküliség, a pénztelenség élezi ki ennyire a helyzetet. Egymást okoljuk mindezekért. Ne tegyük! Ezzel nem oldunk meg semmit. Inkább közösen, vállvetve próbáljuk közös hazánkat erősíteni. Reméljük, lesznek még jobb, szebb napjaink, amikor nem követeljük egymás vérét. Mert eljön az ideje, amikor minden embernek számot kell adnia magáról a Teremtőnek. Ott mindenki egyforma. E gondolattal zárom levelem, köszönök el Öntől: Várnái Sándorné Eger i
