Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-30 / 75. szám
1995. március 30., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete A sporttámogatásról... Ma délelőtt a megszokott időpontban - 9.30 órakor - tartja soros tanácskozását a hatvani képviselő-testület. A szervezeti és működési szabályzat tervezetének megvitatását követően beszámoló hangzik el az ön- kormányzat tavalyi gazdálkodásáról, majd előterjesztik az idei költségvetés-tervezet rendeletét. Napirendre kerül a céltartalék sportintézmények számára elkülönített részének első félévi felhasználása is. A népszavazás kiírása Lőrinci vezetősége a ma délután 2 órakor kezdődő ülésén - a közösségi házban - várhatóan kiírja a Bonusz lakóegylet által kezdeményezett népszavazás időpontját (május 28.), amely a Mátravidéki Erőmű esetleges leválását célozza. Varga Antal polgármester ismerteti az elmúlt évi pénzügyi terv végrehajtását, s a testületi tagok döntenek a Mátra Erőmű Rt. ingatlanfelajánlási ügyében is. Kegyeleti emlékezés A Hatvány Lajos Múzeum „Tájak, korok, múzeumok” klubja április 3-ára, hétfőre megemlékezést szervez az 1849-es hatvani csata áldozatainak tiszteletére. A könyvtárnál lesz a találkozó délután 5 órakor, majd a jelenlévők virágot visznek a cukorgyár melletti tömegsírra. Előadás a dohányzásról Az ÁNTSZ szervezésében, a budapesti Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem hallgatói közreműködésével nagy sikerű előadást tartottak a dohányzás és az AIDS megelőzése érdekében. Az eseményen több száz hatvani és lőrinci, középfokú tanintézetbe járó diák vett részt. Versmondók „csatája” A hatvani TIT Bugát Pál Egyesület versmondóversenyt hirdet a középiskolások számára. A résztvevők József Attila és egy másik 20. századi költő műveiből összeállított anyaggal készülhetnek fel. A jelentkezéseket április 7-ig kell leadni az Ady Endre Könyvtárba. Pozsár Andrea tanítónő a negyedikeseket oktatja Kerekharaszton „marad” az iskola nagytakarítás és vasgyűjtés is. Szóval minden rendben, de továbbra is éberek maradunk... Zavarkóné Hargitai Katalintól, az önkormányzat művelődési bizottságának elnökétől megtudtuk, hogy az iskolát mindenkor a gyermeklétszámtól függően támogatták. Az Ha a szülök összefognak, aláírásgyűjtésbe kezdenek, azt jelenti: nagy baj van. Vagy az akció csupán megelőző jellegű? A kerekharaszti iskola esetében - amelyről elterjedt, hogy esetleg bezárják - úgy tűnik, az utóbbiról van szó.- Valóban fennállt a bezárás veszélye, de szerencsére ez a kérdés már nem aktuális — közölte Csongovai Péterné, a takaros kis intézmény vezetője. - A képviselő-testület ülésén vetették fel, hogy takarékossági megfontolások alapján sor kerülhet egy ilyen lépésre, és mi természetesen megijedtünk. A szülők körében aláírásgyűjtésbe kezdtünk a megmaradásunk érdekében, ám ahogy kedvezően alakultak a dolgok, az akciót leállítottuk. Érthető az aggódás. A város legkisebb alsó tagozatos intézményéről van szó, amely ráadásul nem is önálló: a 4. számú általános iskola „fiókszerve”. Mindössze 25 gyerek jár ide, akiknek fejlődését öt pedagógus szolgálja. Mindig attól függően indítanak osztályt, hogy hányán jelentkeznek. Jelenleg egy másodikos és egy negyedikes tanulócsoportjuk van.- Olyannyira bízunk a jövőben, hogy hosszú távú terveket is készítettünk - mondja optimistán az igazgatónő. - Ránk fér a fejlesztés, hiszen a ’70-es .évek óta veszélyben voltunk. Szó sem lehetett korszerűsítésről, amink van, azt az elmúlt négy esztendő során kaptuk. Szerencsére Tóbi János személyében nagyszerű képviselőnk van, akivel kitűnő az együttműködés. Jelenleg tornaszobát tervezünk a volt szolgálati lakásban, de lesz már bizonyos, hogy szeptembertől tíznél több első osztályos jelentkezése várható. A bizottság úgy látja, hogy igény van az iskolára. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Szi- nyei András polgármester szerint nemhogy bezárásra, de - a településrész jellege miatt - inkább pozitív diszkriminációra van szükség, nyugodtan állíthatjuk: a kerekharaszti iskolának igenis van jövője. (tari) A szülőknek nincs miért aggódniuk fotó: kaposi tamás Látogatók Finnországból Azt már lassan egy évtizede tudjuk, hogy Hatvan testvérvárosa, a Finnország közepén elhelyezkedő, 35 ezer lakosú kisváros, Kokkola nemcsak magas szintű iparáról és nagy történelmi hagyományokkal rendelkező, természetes alapanyagú szurok- és kátránygyártásáról híres, hanem mezőgazdaságáról is. Sokan felkaphatják a fejüket: fent, északon, ahol a tél az úr, hogyan lehet földet művelni? A minap Hatvanban járt a „rokonok” küldöttsége. A delegáció tagjai elmondták, hogy 3-3,5 hónap áll rendelkezésükre a termeléshez. Gondolhatnánk, hogy ez édeskevés, hiszen egy jobbfajta reteknek van ennyi időre szüksége, hogy fogyasztható legyen. Ám a természet pótolja azt, amit elvett tőle a kemény tél, és a nyári napok 20-22 órás napsütése tulajdonképpen a felére, harmadára csökkenti a Magyarországon megszokott tenyészidőket. A csapadék nem sokkal több, mint hazánkban, de a magasabb pára harmatossá teszi a nyári reggeleket. Persze, csodák nincsenek, így Finnországban is csupán a hűvösebb klímát kedvelő növényeket lehet termeszteni. A látogatás fő célja az volt, hogy a válságát élő finn mező- gazdaság kiutat találjon a problémákból. Az északi gazdák - hasonlóan magyarországi kollégáikhoz - napi gondokkal küzdenek. Sorsuk jobbulását várják a Közös Piacba való belépéstől. A delegáció vezetője, a vállalkozói központ szakreferense és két kísérőjük a saját szakmájukban az agrárvállalkozást képviselik. Mindenképpen okulni szeretnének a Magyar- országon elkövetett hibákból, amelyekből - sajnos - van bőven, és alkalmazni kívánják a hagyományos értékekkel rendelkező itteni gazdálkodás mesterfogásait. Legfőbb lehetőségüket abban látják, hogy Finnország kitűnő háttérrel rendelkezik a kristálytiszta élővizek, a szennyezetlen talaj és az ózondús levegő tekintetében. Ezek olyan feltételek, amelyek Európa többi részén óriási kincsnek számítanak. Reményeik szerint az adottságaik pótolhatják az egyéb hiányosságokat. A suomi gazdák - csakúgy, mint a hazaiak - roppant szorgalmasak. Valahol ugyebár egy tőről fakadunk... A vendéglátók - Hatvan városa és a falugazdász - mindent megtesznek azért, hogy a küldöttség tagjai megszerezhessék azokat az információkat, amelyek felhasználásával otthon sikeresen segíthetik mezőgazdaságuk felvirágoztatását. Az egyhetes program során csányi, boldogi termelőkkel, élelmiszeripari vezetőkkel, a polgármesteri hivatalokkal és ezek munkáival ismerkedhettek meg. Simon Attila Heréden többet fizet, aki késett A jelek szerint a herédi képviselő-testület tagjai még nem szokták meg egymást. Érre lehet következtetni legutóbbi tanácskozásukból, amikor a gázvezeték megépítése került terítékre. Mintegy két órán át tárgyalták a témát, s így eldőlhetett, hogy július 15-re a rendszer kiépül, ám hogy gáz is csordogál-e a csövekben addigra, arról megoszlanak a vélemények. Ami biztos: aki befizette a részét, annak marad az 55 ezer forint, az ezután csatlakozóknak viszont 20 ezerrel többet kell feladniuk. Ezt követően sor kerülhetett arra a beszámolóra, amely a település elmúlt évi gazdálkodását elemezte. Fazekas András polgármester kedvező helyzetről beszélt, ami annak köszönhető, hogy záráskor tartalékuk is maradt, így hitelt csupán a gázberuházáshoz kell felvenniük. A vállalt feladatokat maradéktalanul teljesítették. Felvetődött, hogy a helyi pedagógusok három éve befagyasztott bérért dolgoznak. Jó lenne, ha a helyzetet orvosolnák — mondta az egyik képviselő -, amire lehetőség van, mivel az Általános Művelődési Központ is rendelkezik megtakarítással. A javaslat felett vita bontakozott ki, mert a költség- vetés tárgyalásakor ezt a pénzt máshová szánták, ám megállapodtak abban, hogy egy későbbi ülésen visszatérnek a javaslatra. Ezzel egyetértett a jelenlévő Micsinai Béla iskola- igazgató is. A képviselő-testület hosszasan tárgyalta lapunk legutóbbi, a községről szóló tudósítását, amelyben a polgármester munkastílusát és a jegyzőasszony észrevételeit véleményeztük. Fazekas András kifogásokat emelt az írás ellen, amelyet nyílt levélben a közvéleménynyel is szeretne megismertetni. Viczián Mihály képviselő pedig úgy foglalt állást, hogy valótlanságokról nem szabad cikket megjelentetni, ám arra a kérdésünkre, hogy tájékozódott-e a hivatal belső ügyeiben, nemmel válaszolt. Az intermezzo végén már-már veszekedésbe torkolló szóváltás bontakozott ki a képviselők között az ominózus újságcikk ürügyén. T. O. Az egyik próba, amikor majdnem mindenki jelen van Egy szalonzenekar villámkarrierje Még ebben az agyonelektronizált médiadömpingben sem születik mindenkiből tévésztár. Csak a beavatottak a megmondhatói, mennyi tehetség sikkad el érdemtelenül a menedzselés hiánya vagy adminisztrációs baklövések miatt. A Lőrinci Szalonzenekar a kiválasztottak közé tartozik. Ha csak néhány percre is, a napokban a világot jelentő képernyőre kerülnek, a népszerű Tízórai című műsorban. Nem sokan mondhatják ezt el, alig négy hónapnyi együttműködés után. Hogy felfigyeltek rájuk, az elsősorban Cserháti Ágnesnek, az ismert szerkesztő-műsorvezetőnek köszönhető.- Elsősorban az „fogott meg”, hogy valamennyien zenetanárok, akik a közönség ízlését, muzikális tájékozottságát tartják szem előtt - válaszolta kérdésemre a rendkívül csinos, örökké mosolygós tévériporter. - Szeretném bemutatni őket, hogy léteznek még ilyen csodabogarak, akik nem üzleti célból űzik a „mesterséget”. Az énekesnőjük, Szabó Krisztina gyermekkori barátnőm, elsősorban innen az ismeretség. Tetszik a produkciójuk, s remélem, kellemes pillanatokat szerzünk a nézőknek is. A lőrinci zeneiskola igazgatója, Kelemen Attila egyben a társulás hegedűse is.- Tavaly novemberben alakultunk intézményünk és a pásztói zeneiskola pedagógusaiból - ismertette az előzményeket. - Azóta felléptünk Nógrád, Szolnok és Heves megye számos településén, ahol - szerénytelenség nélkül állíthatom - frenetikus sikert arattunk. Óriási előrelépést jelentett ez a tévéfelvétel, hiszen egyre többen megismerhetnek bennünket. Különösen azoknak ajánljuk a figyelmébe a muzsikánkat, akik kedvelik az igényes könnyűzenét, a musicaleket, az operettrészleteket és a komolyzenei „slágereket”. Ők biztos npm csalódnak bennünk. Megismerve a produkciójukat, ezt magunk is garantálhatjuk. Hiszen, még a forgatáson jelenlévő, többnyire a rockzene rajongóiból verbuválódott alkalmi közönség lába is az ütemet verte, amint felcsendültek a Kék Duna keringő csodálatos dallamai... (t. o.)
