Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-25 / 71. szám
1995. március 25., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal Petőfibánya ’95 Ki ne emlékezne azokra az időkre...? Azokra a boldog, felhőtlen évtizedekre, amikor az egykori Pemyepusztából kiemelkedett miniváros a környező ipar központja, a jólét regionális szimbóluma volt? Amikor Petőfibányán akkor is tízféle húskészítményt lehetett kapni a boltban, ha máshová legfeljebb karaj érkezett... Amikor a téliszalámi-rudaktól nem fért a kampóra a párizsi meg az úttörőkolbász, és ha válogatni akartál a sörök között, a Nagykantinba kellett menned. De szép is volt! Egy forintért ebédelhettél a Fény vendéglőben - na jó, jegyre -, és a buszok sorban álltak, hogy helyet szorítsanak maguknak a placcon. Jeles ünnepeken a rezesbanda húzta a talpalávalót. Ha meguntad, bementéi a moziba, erkélyről csodáltad a jobbnál jobb filmeket, aztán kézen fogtad a kislányt - akiről első látásra tudtad, hogy nem te leszel nála az első -, s mindig találtatok egy eldugott zugot a parkban, hogy a szerelem teljes legyen. Később odalett a lignit, oda a kötélpálya. Ezzel együtt elmúlt a szerelem is, hogy nehéz napok következzenek. És most ilyen örömtelen idők járnak... Petőfibánya, 1995. Tari Ottó KAPOSI TAMÁS FELVÉTELEI
