Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-18 / 65. szám
I I I 8. oldal 1995. március 18., szombat Nagy utazás A Kanári-szigetektől Francia- országig, Dél-Afrikától Mexikóig megszámlálhatatlan úticél közül válogathatnak az Utazás ’95 kiállítás látogatói. A 34 országból érkezett több mint félezer kiállító pedig a legváltozatosabb utakat próbálja értékesíteni. És persze nemcsak külföldi utakat kínál, hanem változatos belföldi lehetőségeket is, hiszen az idei kiállítás és vásár központi témája a belföldi turizmus. Ezért léptek „ringbe” az egri és Heves megyei kiállítók is, hogy megyeszékhelyünk kínálatát is ország-világ elé tárják. És állítólag már üzletek is köttettek. Az idei kiállítás díszvendége Izrael, ahová az elmúlt évben közel 15 ezer honi turista látogatott el. Bíznak benne, hogy az idén még több magyar nézi meg az egzotikus országot. FOTO: MAJOROS TAMÁS A leopárd-ember fia A leopárd-ember ott él egy kis angol szigeten, egyszerű halászokkal, de nagyon sok a látogatója. Világ csodájának tartják. Nem tartozik az állatvilághoz, ember létére ő csinált magából leopárdot, mert így lett valaki, hogy megéljen. Egyszer egy szöszke kisfiú keresi fel a szigeten. A leopárd-ember éppen a londoni újságot olvasta, amikor a kisfiú rányitja az ajtót. Kellő tisztelettel fogadja, hátha valamelyik angol hercegnek vagy hóbortos milliomosnak a fia. Pénzt néz ki belőle, megér egy kis tiszteletadást. A fiú rokonszenvesnek találja a szomorúan mosolygó le- opárd-arcú embert, és gyermekkorát meghazudtoló egyenrangúsági érzéssel jelenti ki: — Én leopárd-fiú akarok lenni! Ezért jöttem. A leopárd-ember elkacagja magát és kivillannak borzasztó metszőfogai, de a fiúnak tetszik. A leopárd-arcúra festett ember társalgó hangon válaszol, de kérdez is egyszerre:- És tudod legalább, hogy miért szereméi leopárd-fiú lenni?- Igen. Hogy féljenek tőlem a gyerekek. Engem minden játékból kihagynak, mert nem vagyok bátor, nincsenek kiváló tulajdonságaim. Ha olyan erős szemfogaim lesznek, mint neked, akkor csak rájuk vicsorítok, és akkor végük!- Na látod, fiacskám, nagy különbség van kettőnk között. Én azért festettem a bőröm leopárddá, azért csiszoltattam át a szemfogaimat, azért növesztettem ezeket a karmokat, hogy leopárdnak nézzenek az emberek, mint különleges érdekességet mutogassam magam pénzért, legyen miből megéljek. Engem a nyomor vett rá a leopárd-sorsra vagy -szerepre, mindegy, minek mondom, de nem bántam meg. Egészen jól megélek belőle. Már kétszer szerepeltem a tévében, cirkuszokban is fellépek, tavaszra Budapestre hívnak a Friderikusz-show-ba, mindenütt jól fizetnek... Olykor segítek a halászoknak, inkább a változatosság kedvéért, de nagyon sokat olvasok, a világlapokat járatom, és magamról is hallok eleget. Ilyenkor kacagok igazán. De te, fiacskám, nem látszol nyomorogni, hogy ilyen különös vállalkozásba fogjál.- De én ki akarok tűnni valamivel a gyerekek között, hogy figyeljenek fel reám.- Hogy felfigyeljenek rád, azért nem kell leopárd bőrébe bújnod! Te sokkal szerencsésebb vagy, mint én voltam. Kiválasztasz egy neked tetsző tudományt vagy művészetet, és keményen ráfekszel a tanulásra. Addig tanulsz, addig gyötrőd magad, míg fel nem mutatsz valami csodálatos eredményt ennek a kíváncsi világnak. Akkor felnéznek rád, meglátod, és nem kell egy vadállat bőrébe bújnod. Egy egész életen át csak azért dolgozunk, vesződünk, küszködünk, hogy őrizzük meg saját bőrünket... és hogy ne bújjunk ki belőle, mert akkor már nem leszünk többé emberek... Jaj annak, akinek már a saját bőre is idegen... Gál Elemér
