Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

1995. február 4., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal Magyar anekdotakincs Tűnődések régi és új videofilmekről A western újra divat Egri kutató munkája Országh Lászlóról Elkeseredett nagy magányában... az Oscar-díjak osztásakor, s így elhalványult a Zongoralecke nagyszerűsége. Pedig nem ke­vésbé értékes, mint Spielberg alkotása, csak éppen nem szol­gál ki semmiféle politikai áram­latot sem. A történet a múlt században játszódik. Európából érkezik Új-Zélandra új férjéhez a film hősnője. Zongorata­nárnő, s a hangszerét is magá­val szállítja. Férje azonban nem engedi meg, hogy azt is a há­zába vigye. A szomszéd siet a segítségére, s egy különös, ér­zéki kapcsolat alakul ki közöt­tük. Férfi-nő kapcsolatról szól nagy erővel a Zongoralecke. Chackie Chan akcióban Ázsiában rengeteg filmet készí­tenek, sok sztár nőtte ki magát, közülük Chackie Chan az egyik legnépszerűbb. Kezdetben ka­rate-vígjátékokban lett ismert, majd később akciófilmek hőse lett. Gyakran alakít rendőrt, aki fellép a visszaélés ellen. Új filmje, a Kemény halál, igazi amerikai mozi. A szereplők vi­selkedése azonban távol van az európai szokásoktól. A tá­vol-keleti emberek gesztusai, mimikái idegenek, ezért igazi, komoly drámát nehezen tudnak hitelesen eljátszani. Hernádi Ferenc Tanulmánya utolsó soraiban joggal emelte ki Vadon Lehel, hogy bár Országh László tu­dományos teljesítménye bámu­latba ejtő, de ő mégis minde­nekelőtt tanárnak tartotta ma­gát, aki ideálisan testesítette meg a legnemesebb értelemben vett nevelőt és embert. A szerző könyvének máso­dik részében közreadta a tudós munkáinak bibliográfiáját. Végül a műveiről megjelent eddigi írásokat sorolta fel. Vadon Lehel úttörő jelentő­ségű könyvét nemcsak az angol nyelvet tanító tanároknak, ha­nem minden, a magyar műve­lődéstörténet iránt érdeklődő olvasó figyelmébe ajánljuk. Dr. Szecskó Károly A Bahcsiszeráji szökőkút záró- képtéré készülődtek az Opera­házban. A tatártánc utolsó for­gásai után a színpad teljesen el­sötétedett, a színpadmester rej­tett zseblámpával a kezében vezette be az előző képben meghalt két rableányt: Zarémát- Lakatos Gabriellát - és Má­riát - Ugray Klotildot, hogy majd megjelenhessenek a szö- kőkútnál merengő Girej kán - Fülöp Viktor - rémlátomásai­ban. A „generálsötétben” zajló nyíltszíni változás alatt eresztik le a zsinórpadlásról a balett cí­mét adó, Puskin költeményében megörökített legendás forrásku- tat. A kút félmagasságig eresz­kedett, ott valami technikai hiba miatt megakadt. A meren­gésre készülő Fülöp-Girej kán és már-már vízióvá libbenő La- katos-Zaréma türelmesen várt: majd csak lesikeredik valahogy a szökőkút... Az akkor még újonc Mária: Ugray Klotild pe­dig szívdobogva leste, hogy nem kési-e le nyolctaktusnyi je­lenését. Feszült pillanatok. A zene fogy, hirtelen tompa reccsenés- a bahcsiszeráji szökőkút némi késedelemmel, kissé hevesen, de egy darabban földet ért. Nádas Ferenc balettigazgató a direktori páholyból szorongva leste, hogy mi lesz a levegőben lógó kúttal. Mikor a nagy dísz­letdarab rádobbant a deszkákra, s utána Girej kán látományaiból csak Zaréma lett látható, Ná- dasy rémülten rohant hátra a színpadra. A kísértésről lekésett Ugray Klotild, akinek Mirája ezen az estén a zárókép látha­tatlan fantomja lett, pityeregve támaszkodott az egyik kulisz- szának.- Hála istennek! - lihegett a balettigazgató. — Már azt hit­tem, agyonütött a kút. A balerina könnyeit töröl- gette.- Bár inkább engem ütött volna agyon, Mester, s ne a je­lenetemet! Történetünk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon esett meg vagy másfél évtizeddel ezelőtt. Színhely: Kacsóh Pongrác gyakran, sokféle változatban bemutatott dalművének, a Já­nos vitéznek második felvo­nása. Minekutána János vitéz de­rék magyar huszárjai jól elpü- fölték a francia király országát dúló törököt, következik az iz­galmas szabadtéri hatásjelenet: a sötét színpadra irányított ref­lektorok kigyulladnak, a bok­rok közé rejtett huszárok, élü­kön János vitézzel, berobognak szilaj, de jól idomított lovaikon a tágas gyepszínpadra. A világítást beadó kéz ezen az estén egy gondolatnyit ké­sett. A fénypászma abban a pil­lanatban sugárzott ki a sötétbe, amikor az első ló, nyergében a János vitézt alakító Sárdy Já­nossal, berobbant a színpadra. A vágtázó paripa a szemébe vágó fénytől meghőkölt, s hirte­len megállott. Sárdy János vitéz nem készült fel ilyen eshető­ségre, elég lazán fogta térdével a ló oldalát, kirepült a nyereg­ből, s nagy ívben előrebukott. Az utolsó másodpercben azon­ban sikerült a ló sörényébe ka­paszkodnia, ám bal lába bea­kadt a kengyelbe, s így, félig fejjel lefelé, elcsavarodott test­tel, függve maradt. A huszárcsapat ekkor már beérte Sárdyt. A lovak, különö­sen a katonalovak természete, hogy a vágtázó svadron magá­val sodorja a többit, s így a helyzet életveszélyes lett. Ha Sárdy lova megindul, lovasa feltétlenül lezuhan, s tucatnyi paripa patkója tipor végig rajta. A válságos pillanatban Sárdy odafeszítette a fejét lova fülé­hez, amennyire keze engedte, megpaskolta a nyakát, s csitító, meleg hangon suttogta a fülébe:- Jól van, Rigó, jól van... Jó ló a Rigó... Nem megy a Rigó... Áll a Rigó csendben... Rigó állott mozdulatlanul, a huszárcsapat elébe vágtatott, a lovasok fél karéjban körülvet­ték Sárdyt, s anélkül, hogy a közönség a villámgyorsan le­pergő jelenetből bármit is ész­revett volna, a segítségére siető műszakiak kiszabadították a lá­bát a kengyelből, s visszasegí­tették a nyeregbe. Egy perc sem telt belé, és János vitéz már győztes huszárai előtt ficánkol- tatta a paripáját... Mikor a huszárok a jelenet végén kilovagoltak, a rendező, a fiatal Mikó András - ma Ope­raházunk főrendezője - a sze­rencsés, de izgalmas balesettől még mindig dúltan megkér­dezte Sárdy tói:- Tulajdonképpen mi tör­tént? Hogy tudtad helyben tar­tani a lovat? Sárdy elmeséli bizalmas mo­nológját a Rigóval, s moso­lyogva teszi hozzá:- Akár hiszed, akár nem: megértette. Aztán látja Mikó hitetlen­kedő arcát, s kiegészíti a ma­gyarázatot:- Hát ha a szöveget nem is értette, de a dallamot - igen. Merthogy muzikális ló ez... *** Ami Nádasdy Kálmánnak, Operaházunk nemrég nyuga­lomba vonult igazgatójának és a korán elhunyt Rosier Endré­nek kapcsolatait illeti - évtár­sak, iskolatársak, jó barátok voltak, együtt kezdték művész­pályájukat, sőt együtt udvarol­tak a lányoknak is. Rösler úgy negyven évvel ezelőtt egy alkalommal látoga­tóba ment Nádasdyhoz. Am­időn barátja lakásához ér, meg­döbbenve látja, hogy a közösen ostromlott leányzó, bizonyos Aranka, éppen akkor surran ki vágytársa ajtaján. Aranka kisur­rant, elsurrant, Rösler pedig taj- tékozva rontott be Nádasdyhoz.- Mi volt ez, kérlek, Kál­mán? - tört rá. - Megcsaltok, becsaptok, hitszegő bestiák vagytok, láttam... Az ifjú Nádasdy csodálkozva bámult rá:- Mit láttál?- Arankát láttam, a folyosó végén jöttem, akkor surrant ki a lakásodból...- Tévedsz, Bandi - tiltako­zott határozottan és gavalléro- san Nádasdy -, nálam nem járt senki, különösen nő nem, leg­kevésbé pedig Aranka... Feltét­lenül tévedsz.- Én... tévedek...? - vörösö­dön el Rösler. - Ne viccelj már, Kálmán... Hogyhogy tévedek?! Ezzel a két szememmel lát­tam...! Erre aztán Nádasdy Kálmán végképp elszomorodott. Lehaj­totta a fejét, és sértetten, búsan megjegyezte:- Bandi, több szavam nem lehet... Ha te jobban hiszel a szemednek, mint a legjobb ba­rátodnak... És elkeseredetten legyintett. *** Egy frissen szerződtetett fiatal énekes abban a szerencsében részesült, hogy az Opera szí­nészbüféjében összebotlott Székely Mihállyal, a világhírű basszistával. Az újonc megragadta az al­kalmat, hogy bemutatkozzék a nagy művésznek:- Molnár Miklós vagyok - mondta szerényen meghajolva -, az Operaház basszistája. Székely Mihály kezet nyúj­tott a fiatalembernek, barátsá­gosan parolázott vele, s csipke­lődve így felelt:- Az lehet, fiam, hogy maga Molnár Miklós, de az Operaház basszistája én vagyok. (Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs) Két éve - teljesen váratlanul - Oscarokkal honorálták Clint Eastwood vadnyugati moziját, a Nincs bocsánat című filmet. A díjeső ellenére azonban bu­kás várt rá. És mégis nagy ha­tású volt a történet. Azóta egy­más után készülnek a westem- filmek. Ebbe a sorba illeszke­dik a Tombstone, amely Wyatt Earp, a vadnyugati hős életének egy mozzanatát, a híres párbajt mutatja be, de utalva a súlyos következményekre is. Hosszú filmekről - tömören A videofilmek átlagos hossza 90-100 perc, de vannak olyan Országh László, a hazai ang­lisztika és amerikanisztika atyja, a nemzetközi hírű tudós 1984-ben távozott az élők sorá­ból. Halálának 10. évfordulójára készítette el az egykori tanít­vány, Vadon Lehel, az egri Esz- terházy Károly Tanárképző Fő­iskola Amerikanisztikai Tan­székének vezetője egykori mes­terét méltató kismonográfiáját, amely az elmúlt évben látott napvilágot. A karcsú, mindössze 94 ol­dalnyi terjedelmű, fényképek­kel gazdagon illusztrált kis kö­tet anyaga három részből tevő­dik össze. A munka első részében a szerző, miután dióhéjban össze­foglalta az 1907-ben született Ott állt a bejáratnál, fél vállát a falnak döntve. Fejét lehajtotta, és elmélyülten nézte a csizmája orrát. Egy kis kavicsot mozga­tott a lábával. Két kezét a dzse­kije zsebébe dugta.- Veled meg mi van? - kér­deztem szinte önkéntelenül. - Miért ereszted búnak a fejed? Rosszul sikerült a matekdolgo­zatod? Félig felemelt fejjel nézett rám. A tekintete olyan volt, amiből nem tudtam megállapí­tani, hogy sajnál-e vagy kine­vet. Mintha azt kérdezte volna hangtalanul, hogy ennek meg mi baja van. Eddig még soha egy szót nem mondott nekem, pedig már jó néhány éve látjuk egymást naponta. Olykor kö­szönés nélkül megyünk el egymás mellett. Csak annyit tudtam róla, hogy Borinak hív­ják. liehet már öt éve is annak, hogy a szomszédba költöztek. Akkor még egészen kislány volt. Ma már a bakfisoknak ah­hoz a csoportjához tartozik, akik még nem tudnak maguk­kal mit kezdeni, mert a gye­rekkorból már kinőttek, de a felnőttkorba még nem léptek be.- Á, nincs semmi bajom telelte néhány másodperc eltel­tével.- Te tudod. De valahogy mintha... No, de nem akarlak történetek, amelyeket a nézők 180-270 percben nézhetnek meg. A Visszhangok a sötétben 3 részes krimi. Megtörtént ese­tet dolgoz fel a híres regény filmváltozata. Egy tanárnő holt­testét találják meg, s ez az ese­mény a tragédiák sorozatát in­dítja el. A Gyalázatos kéz (180 perc) hőse egy rendőr, akit annyira leköt a munkája, hogy nem veszi észre, hogy a fe­lesége unatkozik mellette. Az asszony könnyű kalandba bo­csátkozik, de szörnyű árat kell fizetnie. A Vér kötelez (178 perc) három unokatestvér tör­ténete. Egyikük rendőr, mási­kuk festő, harmadik pedig bű­nöző, s így hosszú évekre bör­tudós legfontosabb életrajzi adatait, életműve egyes terüle­teit méltatta. Mindenekelőtt mint a ma­gyarországi amerikanisztika megteremtőjét tisztelhetjük benne, aki nemcsak létrehozta nálunk ezt a tudományt, hanem virágzó iskolát is teremtett. Ezt követően a szerző, a professzor tudományos tevékenysége má­sik nagy területét, az angol iro­dalomtörténetet és az angliszti­kát elemezte, majd a művelő­déstörténész Országh Lászlót méltatta, aki számos dolgozatot készített e tárgykörből. A szerző legrészletesebben a lexikográfus tudóst mutatta be, akit méltán nevezhetünk a ma­gyar szótártudomány megalapí­tójának. Országh László nevét faggatni. Ne vedd zaklatásnak, hogy megkérdeztelek. Hirtelen kiegyenesedett, és szembefordult velem.- Komolyan érdekli, hogy mi van velem? - nézett erősen a szemem közé. Meglepődtem. Csakugyan: komolyan érdekel engem, hogy mi van vele? Mi közöm hozzá? Az égvilágon semmi. Annyit tudok róla, hogy gimnazista, hogy időnként együtt viháncol a ház előtt a lány- és fiútársai­val. Egyszer azt is láttam, hogy egy hozzá hasonló korú fiúval csókolódzott a kapuban. Mit válaszoljak erre az egye­nes, de provokatív kérdésre?- Jól tudom, hogy a szokásos „hogy vagy”-ot senki sem veszi komolyan. Alig érdekel bárkit is, hogy valakinek van-e baja vagy öröme. Én is csak „úgy” kérdeztem az előbb tőled, hogy mi van veled. De most már ko­molyan érdekelne. Mi van ve­led? Gondterheltnek látszol.- Tudja mit? Megmondom. Átkozottul pocsékul érzem ma­gam. Velem senki sem törődik komolyan.- Ne mondj ilyet. Anyukád és...- Anyukám...? Neki soha nincs ideje arra, hogy velem tö­rődjön. Este holtfáradtan jön haza, akkor nekiáll vacsorát csinálni, végzi a háziasszonyi tönlakó lett. A film kizárólag felnőttek részére jelent izgal­mas szórakozást. A halál neve: Caliph (180 perc), Wilbur Smith híres regényéből készült. Látványos helyszínek, izgalom, szenvedély, meglepő fordula­tok, pergő ritmus jellemzi. Sheen fivérek - sorozatban A két Sheen fivér mindent meg­tesz azért, hogy beszéljenek ró­luk. Alig telik el hónap, hogy ne találkoznánk filmjeikkel. Most mutatták be a Nagy dur­ranás 2-t, s máris megjelent a Hajsza, amely azért érdekes Charlie Sheen főszereplésével, mert egy 2 órás üldözést mesél el bravúros képekkel - mind­össze 90 percben. Öccse Emilio Estevez néven lett színész. A Zsarulesen 1-2 fiatal rendőrét játssza, most pedig a Kerge ka­csák című vígjátéka jutott el hozzánk. Egy fiatal ügyvédet alakít, aki arra kap megbízást, hogy felemeljen egy fiatal fi­úkból álló, rosszul szereplő jégkorongcsapatot. A sportté­májú, kellemes humorú film olyan siker lett, hogy Ameriká­ban már a második rész is a si­kerlisták élmezőnyében van. Zongoralecke Tavaly a Schindler listája tarolt itthon és külföldön is elsősor­ban angol-magyar és magyar­angol szótárai tették híressé. A lexikográfus Országh László a magyar nyelvtudo­mány történetébe is beírta a ne­vét a hazai lexikográfia legna­gyobb vállalkozásával, a Ma­gyar Nyelv Értelmező Szótárá­val, amelynek főszerkesztője volt. Ezt a munkát tartotta egyébként élete főművének. Szinte példátlan teljesítményé­vel a világ legjelesebb lexiko­gráfusai között tartják számon. Végül a szerző Országh László lexikológusi, vagyis a jövevényszavakkal foglalkozó munkásságát tekintette át, amelynek lényege szókincsünk angol eredetű elemeinek vizs­gálata volt. teendőit. Ha leül a tv-híradó után a készülék elé, öt percen belül elalszik. Megtörtént már nemegyszer, hogy kimentem utána a konyhába, és elkezdtem mondani, hogy milyen gond­jaim vannak. 0 bölcsen hallga­tott, úgy tett, mint aki nagyon figyel, aztán percek múlva megkérdezte, hogy hoztam-e haza tejet a boltból. Ennyire ér­dekelte az, amit mondok. Hát ez nem sikerült, gondol­tam magamban... Aztán eszembe jutott egy mentő kér­dés. Nagyon megörültem neki. Alig vártam, hogy kimondjam.- Milyen nagy problémáid lehetnek neked még, hiszen alig múltál tizenöt éves?- Hát ez az! Mindenki azt hi­szi, hogy az ilyen kis csirkének semmi komoly gondja-baja nem lehet. Pedig van.- A barátod...?- Nincs barátom. Majdnem kiszaladt a szá­mon, hogy ezt nehezen hiszem, mert láttalak már csókolózni.,- Njncs? - álmélkodtam. - hogy lehet az?- Úgy, hogy nincs. Nekem nem kell az olyan fiú, aki mind­járt azzal kezdi, hogy ő pedig mindent akar. A lányok is csak azzal tudnak dicsekedni, hogy hány fiúval voltak már együtt. Tudom, hogy talán a fele sem igaz, de akkor is. Hogyan lehet szinte sportból... szerelmes­kedni? Az egyik osztálytársam abban fogadott, hogy egy hó­napon belül a tornatanárunkat... meghódítja. Sikerült neki. El­mondta, hogy a sportkör után a tornateremben mit csináltak. Tette ezt azért, hogy megnyerje a két üveg pezsgőt.- Ne haragudj, de megkérde­zem: téged a szex nem érdekel?- De érdekel. Nagyon érde­kel. De nekem ez szerelem nél­kül nem megy. Szerelmes pedig eddig még nem voltam. Pedig nagyon szeretnék szerelmes lenni, mert azt mondják, az na­gyon szép és jó dolog. Maga csak tudja, nem? Volt ideje megtapasztalni. Igaz? Olyan szemtelenül nézett rám, hogy mosolyognom kel­lett.- Eljön az idő, amikor te is tapasztalni fogod még.- Remélem. Egyébként kö­szönöm, hogy öt és fél percet rám pazarolt. Jólesett legalább ennyit elmondanom. Csóko­lom! , Rám nyitotta nagy, barna szemeit. Halkan felnevetett. Ajkai szétnyíltak, porcelánfe­hér fogai kivillantak. Hirtelen megfordult, és egy szempillan­tás alatt belépett a kapun. Gyöngyöző kacagása még egy ideig ott csengett a fülem­ben. G. Molnár Ferenc Tombstone - egy vadnyugati párbaj

Next

/
Thumbnails
Contents