Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
„Áldd meg, Uram, a hegymászó köteleket, a hegymászó botokat, jégcsákányokat és egyéb felszereléseket, hogy mindazok, kik ezeket a magas hegyek borzalmas meredélyein, a jégarakon, az örök hóban és viharban használják, minden balesettől és veszélytől mentesek legyenek, s szerencsésen érjék el a hegy csúcsát. Engedd, hogy sértetlenül térhessenek vissza. Védd meg őket Szent Bernát által, akit Te az alpesi lakosság és a hegymászók védőszentjéül választottál. Oltalmazd, ó Uram, ezen szolgáimat, és tedd nekik lehetővé, hogy ha a csúcsokra tartanak, a Mennyek magasságait is elérhessék. Ámen.” (XI. Pius pápa: Templomi fohász) Hegyi csavargók... Teljes „harci” szereléssel a Tordai-hasadékban Ha a hegy nem jön hozzám, nekem kell elmennem a hegyhez. De ha már ott vagyok, miért ne másznék fel rá... Ebből az indíttatásból jelentkeztem hát hegymászó-tanoncnak, nem éppen a legifjabb korban, de azt tartják, holtig tanul az ember. Ehhez, némi öniróniával, mindjárt hozzá is teszem: ha egyszer nekiindult, kis szerencsével - holtáig mászik is. De legalábbis állandóan úton van felfelé. Űzi, hajtja valami, amit a Hegymászódal egyszerűen csak úgy fogalmaz meg: „Nagyszerű csúcsok, nagy magasságok, mi hegyi csavargók vagyunk...” * Leendő oktatóm már a kézfogásából ítélve is kemény embernek tűnik. S amint beavat a sziklamászás rejtelmeibe, egyre inkább hiszem, hogy kitartó jellem is. Mert aki több mint egy évtizedet áldozott az életéből, hogy végre meghódíthassa a Fekete madonnát, csak az lehet... Szóval, ilyen sziklaszilárddá kell válnom, csak tikárát kérdése, ugye...! Persze azon is múlik, hogy „túlélem-e” majd a próbamászást. Nem nagy ügy, mondja a hegyedzett ostorosi oktató, Fehér László. Neki könnyű, ő már gondolatban valahol Kaliforniában jár, a nyugati part közelében, ahol a Yosmite Valley National Park, a minden sziklamászók „Nagy Völgyének” ezer méter magas falai várják. Ez aztán a kihívás. Ahová viszont engem invitál, az itt van a közelben, Nagyvis- nyó fölött, a dédesi és a hámori részen, ahol egykoron hirtelenjében 15-20 méteresre nőttek a sziklák. De mehetünk a Mátrába is, remek próbaterep a Csókakő, a Báránykő meredeke is. Egy hét alatt kiderül, hogy megszokom-e avagy sem a kisebb-nagyobb kőszegélyek, a kapaszkodásra alkalmas párkányok, a támaszt nyújtó lyukak, élek világát.- Tény, hogy nem mindenki alkalmas a kemény próbatételre, amelyet a hegy-, illetve a sziklamászás jelent. Hiába a sportorvosi engedély, ha nincs megfelelő erőnléte, lelki alkata, felelősségérzete a jelentkezőnek. Az esetleges hiányosságok az alapképzés első napjaiban kiderülnek: a fizikai állapoton fokozatosan lehet javítani, de azt, aki már a kezdet kezdetén pánikba esik, vagy hajlamos a kapkodásra, nem szabad erőltetni - tárja elém kertelés nélkül a rátermettség kritériumait a zömök, kisportolt alkatú férfi, akinek az a tapasztalata, hogy a 6-8 fős csoportokból a fiúk zöme helytáll, a lányok kevésbé maradnak meg, az utóbbi időkben mindössze egy csinálta végig a tanfolyamot. - Ő nagy akarattal sajátította el a sajátos tudnivalókat, a többiek viszont amolyan turistagaloppnak képzelhették a hegymászást. Vagy megunhatták az aprólékos és nagyon fegyelmezett munkát. Például a csomózást, amelyet itt legalább olyan komolyan vesznek, mint a levegő szerelmeseinél az ejtőernyő-hajtogatást. Mert hát az egészségük, az életük, társaik biztonsága a tét. Csomóból pedig van vagy százötvenféle, ebből olyan húszat-harmincat használnak rendszeresen. Készségszinten kell bánni a kötéllel, valamint az úgynevezett „köztesekkel”, vagyis a sziklafalba erősített ékekkel, kötélgyűrűkkel, szögekkel, amelyeket az előmászó rögzít.- Rendkívül jellemformáló sport ez, az ember nem veszítheti el a lélekjelenlétét, mert a többiek számítanak rá, s neki is bíznia kell a társaiban - jegyzi meg az oktató, aki közben magára ölti „a hámot, a biztonsági beülőt, majd a mellbekötőt”, amelyek együtt tartják egyenesben a mászót. A fejére kerül a sisak is, amelynek belső, puha kis párnái között egy mini egészségügyi csomag rejtőzik, meg egy fóliatakaró arra az esetre, ha baleset vagy hosz- szabb egy helyben tartózkodás miatt meg kell óvnia magát a hidegtől, a nedvességtől. - Különösen érvényes az óvatosság igénye a kezdőkre, akik - persze, tisztelet a kivételnek - hajlamosak túlértékelni az erejüket, tudásukat. Ezért aztán úgy szoktam zárni a tanfolyamokat, hogy véssék az eszükbe: ne egy évig tündöklő üstökösök, hanem öreg hegymászók akarjanak lenni...! * Lassan harmincöt éve lesz annak, hogy az Óbudáról Ostorosra származott „hegyi csavargó” örökül kapta ezt a tanulságos mondást. Akkoriban, a hetvenes évek elején a barátaival járta a környéket, s a szó szoros értelmében a mélyből küzdötte fel magát a csúcsokra.- Az egyik társunk barlangász volt, vele mentünk le a föld alatti üregekbe, mígnem az egyik alkalommal együtt edzettünk a hegymászókkal. Ez a találkozás meghatározó lett a továbbiakban: a mélységek zárt világa után felfedeztem a végtelen teret, a magasságot, a le- küzdhetetlennek tűnő sziklafalak meghódításának élményét - hangzik a múlidézés. Az asztalra megkopott fényképek kerülnek, kötelekkel körülfont alakok sejlenek a kőtömbök között, lábuknál a mászás akkori szerkentyűi.- Ez volt a trepni — mutat egy létraszerű alkalmatosságra, amely meglehetősen ingatag talpalávalónak tűnik a fekete-fehér fotón. - Kis létra volt ez, amelynek segítségével araszoltunk felfelé. Aki pedig éppen a sziklafalra erősíti - bök rá egy férfi már-már a háttérbe olvadó körvonalaira -, az Mózes István. Ő volt akkor a legjobb, fűzi hozzá, s ő volt az, aki először felhagyott a mesterséges — vagyis a trepnivel való - mászással. Létra nélkül, a hagyományos módon vágott neki a hatvanméteres dédesi tűzfalnak.- Ez volt a legnehezebb hazai szakasz, az akkori nehézségi mérce szerint 8-as. Később nekem is sikerült ezt teljesítenem.- Bizonyára nagyon büszke lehetett rá...- Hogyne, hiszen akkoriban az a mondás járta, hogy csak az első tíz év nehéz... Hát, az is volt, de akkorra már túl voltam a 7-es fokozaton, s megmásztam a hírhedt tűzfalat is. Azóta persze sokat változott a világ, ma már 9-es és 10-es fokozatok is vannak, amelyek újabb és újabb erőpróbát, kihívást jelentenek.- Mint például...?- ...Mint például a tatabányai Turul-szobor alatti barlang plaionjának megmászása. Az már profimunka, nem lehet tévedni, elnézni semmit...- Megesett már, hogy elnézett valamit?- Kétszer leestem. Az első eset valóban amiatt volt, hogy nem néztem a lábam elé. Ez még kezdő koromban történt a Pilisben. Már éppen feljutottunk a Feketekő tornyára, amikor esni kezdett az eső, sáros lett minden. Undok egy hely az, ha esik, az átázott föld beborít mindent, ezért is hívják azt a sziklás részt Feketekőnek. Szóval, éppen pakolásztunk, amikor egy óvatlan pillanatban rossz helyre léptem, és tizenöt métert zuhantam: sípcsontrepe- dés, porcleválás lett a vége... A történet végén kotorászni kezd az asztalon heverő fotók, könyvek között. Kisvártatva előkerül egy színes borítójú oktatókönyv, ez az, nyújtja felém: itt történt a másik esés...- Szász-Svájcban jártunk akkor, az Elba völgyében. Gyönyörű vidék, telis-tele homokkőfalakkal. Ezeket nehéz megmászni, mert a puha kőzetben nem lehet ékeket, szögeket használni, csak kötelet. Éppen egy nehéz szakasznál jártam, amikor egy rossz fogás miatt megcsúsztam, és 15-20 métert zuhantam, a köztes fogott meg.- Hogyan reagál ilyenkor az ember?- Ösztönösen arra törekszik, hogy ne csapódjon neki a falnak. S ha ezt megúszta, akkor már eltöprenghet azon, hogy hol követte el a hibát. Én azonnal rájöttem, s újra nekivágtam, mert le kellett győznöm azt az ötven méter magas sziklafalat. Csábító események, mondhatom. Ezek után ismét csak a kezdők esélyeit latolgatom. Mire vállalkozhat az, aki kirepül az oktató védőszárnyai alól?- A legfontosabb, hogy nézzen alaposan a keze és a lába alá...! - utal vissza az imént elmesélt eséseire a felkészületlennek igazán nem mondható férfi, aki maga is nemegyszer meglepődött, merthogy frissen végzett „tanonca” a következő héten már a Himalájára akart menni. - Bármilyen jó eredménnyel zárta is valaki a tanfolyamot, tudomásul kell vennie, hogy tapasztalatlan. Ebből következően az első időben inkább csak társakkal induljon úrnak, s csak olyan terepre, amilyennel gond nélkül meg tud birkózni. Ne bízza el magát, mert a könnyelműsködés itt végzetes lehet. Főként, ha szólóban mászik, akkor ugyanis nincs kire számítania... Pedig ha valahol, hát itt nagy szükség van a bajtársiasságra. * S akkor jöjjön hát, hová is juthatok el, ha - túlesve a kezdeti nehézségeken - kedvem támad elmenni a hegyhez. Úgy döntök, hű maradok az oktató útvonalához. Irány Tardosbánya, Hámor, a dédesi tűzfal, majd a Kis-Gerecse, ahol 8-9-es a nehézségi fok, igazi férfimunka lesz, mert arrafelé már igazi csemegék, függőleges és áthajtó falak vannak. Aztán jöhetnek a nagyobb falatok: a Tátra, Szász-Svájc csúcsai, a Fogarasi-havasok, vagy a Tor- dai-hasadék 300 méteres fala, a Fekete madonna, vagy az olasz tengerpartot vigyázó 380 méter magas Finale Ligure.- Izgalmas helyek - teríti elém egyik-másik hely „mászókalauzát”, amely az értő számára fontos információkat rejtő, sajátos térkép: pilléreket, áthajlásokat, párkányokat és vályúkat, füvet és laza kőréteget egyaránt jelez. Támpontot ad a leereszkedéshez - ami semmivel sem könnyebb, mint a feljutás -, illetve az esetleges meneküléshez. Netán ahhoz, hogy ha fenn éri a rossz idő, az éjszaka, hol „bivakolhat”, húzódhat meg, aludhat akár állva is a fal óvásában. Ehhez persze megfelelő szerelés szükséges - öt-tíz kiló pluszban - egy kis hátizsákban: lámpa, apró függőágy, meleg ruha meg némi élelem.- Mi a hegymászómenü? - ez sem elhanyagolható.- Egy rövidebb útra fél liter víz vitamin plusszal, és az elmaradhatatlan „csúcs-csoki”, ami odafönn dukál...- ...Mint, gondolom, egy jó fotó az égbolt küszöbén.- Hát...! Nyolcórás mászás előtt, a tűző napon egy fehér mészkőfalra indulva kétszer is meggondolom, hogy fényképezőgépet, avagy fél literrel több vizet vigyek-e magammal...! - józanít ki a válasz. Hiába, na! A hegyhez menni tudni kell! Szilvás István Fehér László, akit nem kísért a tériszony... Ég és föld között - a Goldberg egy áthajtásán
