Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-20 / 43. szám

1995. február 20., hétfő 5. oldal Heves És Körzete Akit a siker szele olykor megérintett A népművelőt a nemzet napszámosának mondják. Az em­beri értelem s jellem pallérozásában végzett szolgálatuk és hitük egy életre szóló. Nagy Kálmán átányi nyugdíjas iskola- igazgató termékeny pedagógusi munkájának elválaszthatat­lan része volt a népművelés. Tanulságos ajánlat az őt követő nemzedéknek. Nagy Kálmán: - A kultúra több támogatást érdemelne... FOTÓ: VÁGÓ ISTVÁN A közönségnek élményt nyújt a közös éneklés Tiszanánán Tűzzománcokat és fotókat készítettek Az elmúlt hét végén újból szakköri foglalkozásokat tartot­tak a hevesi Gyermekházban. A Mezemé Vass Agnes tanárnő ál­tal vezetett tűzzománckészítő csoport egy nagyobb mozaik­kép elkészítését tervezi. A fotó szakkör tagjai - Jakab Tibor­nak, a helyi Kodak-szalon veze­tőjének irányításával - a város életét bemutató jövendő kiállí­táshoz készítettek felvételeket. Szombaton újból indul a hevesi színházbusz Szombaton ismét Szolnokra, a Szigligeti Színházba utaznak a hevesiek. Az esti előadáson megtekintik a Sibyll című há- romfelvonásos nagyoperettet. A színházbarátok öt órakor in­dulnak autóbusszal a művelő­dési központ elől. * Élménybeszámoló alföldi nyugdíjasoknak A hevesi rendőrkapitányságon találkoztak a városi nyugdíjas­klub tagjai. Az összejövetelen Pohl Ferenc tartalékos tüzér törzsőrmester tartott élménybe­számolót. Levelei és fényképei felhasználásával Margit angol hercegnőről, II. Erzsébet angol királynőről és II. János spanyol királyról beszélt. Radnóti emlékére, kassai színészekkel A Hevesi 1. Számú Ének-zene Tagozatos Általános Iskolában rendhagyó irodalomórát tartott Kövesdi Szabó Mária és Pálos Árpád, a Kassai Magyar Szín­ház tagja. A nagy sikerű bemu­tatkozást Radnóti Miklós emlé­kének szánták. Jelmezes karnevál­versenyre készülnek A hevesi Gyermekház ismét megszervezi a város fiataljai­nak a jelmezes karneválver­senyt. Ennek előkészületeit már megkezdték. A színpompás bemutatót március 4-én, szom­baton délután 14 órától tartják a művelődési központban. A jelmezeket zsűri értékeli majd, és a legjobbak tárgyjutalomban részesülnek.- Hogyan lesz valakiből népművelő?- Az indíttatást a nagykő­rösi tanítóképzőben kaptam. Olyan neveltetésben részesül­tem, amely egy életre elköte­lezett a zenével, és sugallta ez irányú népművelői munkámat. Mint történelem-ének szakos tanárnak, átányi munkássá­gomat a tanítás mellett a szín­játszás egészítette ki annak idején. Néhány lelkes fiatallal darabokat választottunk és ta­nultunk, ahol én voltam a ren­dező, a kellékes és a zenei kí­sérő.- Mi volt a kínálat?- A legkedvesebb a János vitéz kivonatos, megzenésített változata volt. Tájoltunk is vele, telt ház volt minden alka­lommal. A felnőttkórus létre­hozását az akkor oly népszerű pávakör adta. Mindig szeret­tem volna olyan kórust, amely a népdalokon túl többszólamú műveket is előadhat. A tama- mérai ifjúsági tábor akkori megnyitóján a nagy hírű pe­dagóguskórus mellett az én 35 fős vegyes kórusom is bemu­tatkozott. Azután, ahogy a kö­zépiskolások elkerültek ott­honról, bizony, megfogyat­koztunk. így lett aztán a ve­gyes karból pávakör. Később, ahogy a siker szele meglegyin- tett bennünket, egyre többet akartunk. A meghívások soka­ságát kaptuk.- Kudarc?- Az mindig testvére a si­kernek. Egyszer Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központ­ban vendégszerepeltünk. Óri­ási felkészülés előzte meg fel­lépésünket, hiszen aranydip­lomára pályáztunk. A falusi színpadhoz szokott együtte­sünket azonban valósággal el­nyelte az ottani hatalmas szín­pad, megilletődöttség, torz hangzás, szóval, minden rossz összejött...- Azért nem volt tartós a csüggedés? — A meg-megújuló meghí­vások lassan feledtették a ku­darcot. Sőt '84-ben eljutottunk az országos minősítésen jó eredmény kivívásáig. A kiváló minősítés, ami hírnevet, ran­got adott volna a kis csapat­nak, sajnos, nem sikerült.- Az iskolai kórus nem pó­tolta a megszűnőt?- Igazán szerencsés egybe­esés, hogy az idő tájt bonto­gatta rügyeit a később oly népszerűvé vált Éneklő Ifjúság mozgalom. Emlékszem, még vasárnap délutánonként is ké­szültünk a fellépésre, a szülők közreműködése pedig fantasz­tikus volt. Ki tudja honnan, de megszerezték a kellékeket, hogy egységes ruhája legyen a kórusnak. A hevesi, zsadányi, erdőtelki, tarnaszentmiklósi kórusok mellett az átányi gye­rekek jelentették a biztos sikert a mindig nagyszámú közönség előtt. Talán abban az időben - a ’70-es években - érte el csúcspontját a kórusmozga­lom, benne az átányi is.- Közben nem hiányoztak a felnőttek?- Soha nem tudtam elsza­kadni tőlük. Újabb találkozá­sunk a feleségem ötlete volt. Egy évtizede már, hogy kiöt- lötte: a felnőtteknek is kulturá­lis fórumot biztosít. Vélemé­nye szerint erre találták ki a nyugdíjasok klubját. Úgy gondoltuk, hogy csak akkor van értelme az együttlétnek, ha a munkában megfáradt em­bereknek olyan fórumot te­remtünk, ahol művelődve szó­rakoznak, s szórakoztatnak másokat is. Előbb 8-10-en voltunk, hamarosan már hú­szán énekeltünk mindannyi­unk örömére. Egy év múlva a falu határán túl is felfigyeltek ránk, és nem csupán az ének­lésre vágytunk, hanem a szín­játszásra is. „Egy este a fonó­ban” címmel régi átányi ha­gyományt dolgoztam fel, kap­csolva az énekkarhoz. A be­mutatón ott szorongott a falu apraja-nagyja. Fantasztikus siker volt. Reggelig örültünk együtt a közös munkának. Hí­rünk ment, s jöttek a meghívá­sok. Amikor nem volt fellépé­sünk, eljutottunk a Dunaka­nyarba, Sárospatakra, Debre­cenbe, a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Voltunk a szolnoki, egri színházakban, jártunk a Nemzeti, Szépművészeti, Hadtörténeti Múzeumban.- Megcsillant a minősítés lehetősége is?- Miután az együttes dina­mikusan fejlődött, minősítésre készültünk, és szerettünk volna a rádiófelvételig eljutni. A megyei versenyen már na­gyon jó véleménnyel volt ró­lunk a szakmai zsűri. Kérték, vegyünk részt a majd soron következő országos minősí­tőn, és a bírálóbizottság el­nöke úgyszólván szóban a zsebünkbe tette a rádiós meg­hívót. A közelmúlt változásai miatt viszont mindez csupán álom maradt. Bár a klub még működik, de a maradandósá- got befedi a múlandóság.- Elismerések?- Nem panaszkodom, hi­szen mind az oktató-nevelő, mint a népművelő munkámat különböző kitüntetések tették maradandóvá. De a legszeb­bek az idősekkel való találko­zásokon elhangzó elismerő szavak.- Ha újra lehetne kezdeni, mi változna?- Nagyon nehéz erre vála­szolni, hiszen ma sem az okta­tás, sem a kultúra nem kapja meg azt a támogatást, amit megérdemelne. Ez a fajta munka pénzben nem mérhető, csinálni csak szívvel és lélek­kel lehet. Cseh Béla A Tiszanánai Általános Műve­lődési Központban Himer Pé­ter, frissen diplomázott, s a ze­nét szerető lelkes pedagógus a tanév kezdetén többek bevoná­sával és a helybéli református lelkész közreműködésével ifjú­sági kórust alakított. Ők hu- szonketten úgy gondolták, hogy a mai rohanó, zaklatott világ­ban szükség van a közös örömre, az esztétikai élményre, és ezt szeretnék átnyújtani a zenét kedvelőknek. Az eltelt fél év alatt kiforrott a kórus stílusa. A műsoruk kö­zéppontjában a keresztény egy­házi könnyűzene éneklése áll, amely könnyed ritmusával, dal­lamosságával magával ragadja a hallgatóságot. A dalokat Hi­mer Péter karvezető és Káló András lelkész hangszereli, és a kísérletek végleges formáját szintetizátor segítségével nye­rik el. Először a múlt évben a karácsonyi ünnepek előestéjén mutatkoztak be több mint egy­órás műsorral, és arattak sikert a helyi közönség előtt. Az elő­Tízéves az erdőtelki Mikszáth Kálmán Általános Iskola. Az 1984-85-ös tanévben át­adott intézmény a községben lévő Buttler-kastélyban hossza­san vendégeskedő nagy írónk­ról kapta nevét, aki Különös házasság című regényében egykor Erdőtelken élt szemé­lyeket kelt életre. A tizedik évforduló alkalmá­ból az iskola tantestülete úgy határozott, hogy hagyományte­remtő céllal ezentúl minden évben - több területre is kiter­jedő rendezvénysorozat kereté­ben - tartja a Mikszáth-kézi- labdakupát. Ezen a környékbeli iskolák csapatai vesznek részt. Nemrég tartották a kupa első adásról készült videofilmét a hevesi kábeltévé azóta már több alkalommal is sugározta. Ami a későbbieket illeti, a kar­vezető elmondotta:- Szeretnénk Tiszanána hatá­rain átlépni műsorunkkal, szí­vesen vállalnánk fellépési lehe­tőségeket más községekben is, amennyiben erre igény mutat­kozik. Igyekszünk kapcsolatot kialakítani olyan kórusokkal, amelyek hasonló műfajt képvi­selnek, és megosztanák velünk tapasztalataikat. Ugyanakkor várjuk a környékről azoknak a fiataloknak a jelentkezését, akik szívesen énekelnének kó­rusunkban. Próbáinkat péntek esténként tartjuk az Általános Művelődési Központban. — Hol találkozhat a közönség legközelebb a kórussal?. ' - A kisebb fellépéseken túl részt veszünk a Tiszanánán jú­niusban sorra kerülő Tiszai Na­pok rendezvénysorozatán. Sze­retnénk maradandó élményt nyújtani az idelátogatóknak.- cseh ­fordulóját, amelyen a három erdőtelki együttes mellett be­kapcsolódtak a versengésbe a hevesi körzeti, a tenki és káli ál­talános iskola fiú és leány kézi- labdásai. A jó hangulatú, hangos szur­kolástól kísért körmérkőzések után a fiúk és leányok kategóri­ájában is a helybeli csapatok vitték el a „pálmát”, ez esetben a Mikszáth-vándorserleget. Jövőre újra váiják a vendég- csapatokat, és remélik, hogy még az ideinél is nagyobb számban jönnek el. A hagyományteremtésen túl az esemény jól szolgálja az is­kolák kapcsolatának erősítését és a gyermekek mozgásban gazdag életmódra nevelését. A győztes lánycsapat megnyerte a kupát - oklevelet kapott Mikszáth-kupa ’95 Erdőtelken Dr. Czakó Gábor: - A szeretett hivatásom gyakorlom... Nem sértődött meg, hogy kimaradt... Dr. Czakó Gabor hevesi orvos­sal a rendelőjében, a fiatalok megnyugtatására szolgáló ké­pek, játékok között beszélget­tünk. Egyáltalán nem meg­nyugtató dolgok kerültek szóba.- Hogy lehet az, hogy egy korántsem hallgatag képviselő, akit körzetében már a második „ciklusra” választott meg a la­kosság, egyszerűen kimaradt valamennyi bizottságból?- A demokrácia a választá­sokon és azok végéig demok­rácia. Ha viszont valakinek ke­zébe adják a hatalmat, az már könnyen csinálhat „diktatú­rát” . A bizottságok elnökeinek kijelöléséről a nyilvános ülé­sen nem volt szó, a tagokról pedig pláne nem. A polgármes­ter úr tett javaslatot az ülés vé­gén, és ez maradt a végleges döntés is. Ezután következett a háttérben lezajlott választás, és a lehetséges tagok előzetes ki­jelölése. Az ülésen megválasz­tott elnökök azonnal bejelen­tették a bizottságok tagjait, akiket jóvá is hagyott a testü­let. Az egészet nyilvánvalóan előre eldöntötték! Persze, az is jó taktikának tűnik, hogy két bizottság foglalkozik azokkal az ügyekkel, amelyeket egy is el tudna látni. Nevezetesen a városrendezési mellé megvá­lasztották a lakásügyi bizottsá­got is, amelynek az anyagi ke­retei meglehetősen szűkösek voltak. Ebben a mostani felál­lásban nálunk az ellenzéknek csak kizárólag beszélő szerepe van, döntési helyzetbe nem ke­rülhet. Ennek ellenére valami­féle összefogásra számítottam az ellenzék részéről. Sajnos, azt is látnunk kell, hogy az egyéni érdekeknek és az össze­fonódásnak nagy szerepe van. Változás csak akkor várható, ha mindenki megkapja a neki kijáró „pofonokat”. Ákkor ta­lán tisztulni kezdenek majd a ma még „ködös” fejek is.- Lemondott a Heves Váro­sért Alapítvány kuratóriumá­nak tagságáról is, miért?- Hasonló okok vezéreltek. A kuratórium öt tagból áll, eb­ből négyen egyazon pártnak a tagjai. Közöttük mit tehetnék én egy szál magam, függetlenként. Az alapítványhoz és a kurató­riumhoz még az is hozzátarto­zik, hogy már első alkalommal „rosszul állt fel”. Mégpedig azért, mert a mindenkori pol­gármesteren kívül két tagja a hivatal dolgozóiból kerül ki, •kettő pedig olyan, akinek a polgármester a munkáltatója.- Hogyan tovább?- Bízom abban, hogy lesz változás. Amit eddig megje­gyeztem, azt nem a sértődés mondatta velem, hanem a té­nyek ismerete, és az eddigi ta­pasztalatom. Én a mostani fel­állásban nem is szándékoztam az egészségügyi bizottság tagja lenni. Ezáltal sokkal többet foglalkozhatok a munkámmal, a tanult és mindennél jobban szeretett hivatásommal, a gye­rekek gyógyításával. Molnár Csilla

Next

/
Thumbnails
Contents