Heves Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-20 / 43. szám
1995. február 20., hétfő 5. oldal Heves És Körzete Akit a siker szele olykor megérintett A népművelőt a nemzet napszámosának mondják. Az emberi értelem s jellem pallérozásában végzett szolgálatuk és hitük egy életre szóló. Nagy Kálmán átányi nyugdíjas iskola- igazgató termékeny pedagógusi munkájának elválaszthatatlan része volt a népművelés. Tanulságos ajánlat az őt követő nemzedéknek. Nagy Kálmán: - A kultúra több támogatást érdemelne... FOTÓ: VÁGÓ ISTVÁN A közönségnek élményt nyújt a közös éneklés Tiszanánán Tűzzománcokat és fotókat készítettek Az elmúlt hét végén újból szakköri foglalkozásokat tartottak a hevesi Gyermekházban. A Mezemé Vass Agnes tanárnő által vezetett tűzzománckészítő csoport egy nagyobb mozaikkép elkészítését tervezi. A fotó szakkör tagjai - Jakab Tibornak, a helyi Kodak-szalon vezetőjének irányításával - a város életét bemutató jövendő kiállításhoz készítettek felvételeket. Szombaton újból indul a hevesi színházbusz Szombaton ismét Szolnokra, a Szigligeti Színházba utaznak a hevesiek. Az esti előadáson megtekintik a Sibyll című há- romfelvonásos nagyoperettet. A színházbarátok öt órakor indulnak autóbusszal a művelődési központ elől. * Élménybeszámoló alföldi nyugdíjasoknak A hevesi rendőrkapitányságon találkoztak a városi nyugdíjasklub tagjai. Az összejövetelen Pohl Ferenc tartalékos tüzér törzsőrmester tartott élménybeszámolót. Levelei és fényképei felhasználásával Margit angol hercegnőről, II. Erzsébet angol királynőről és II. János spanyol királyról beszélt. Radnóti emlékére, kassai színészekkel A Hevesi 1. Számú Ének-zene Tagozatos Általános Iskolában rendhagyó irodalomórát tartott Kövesdi Szabó Mária és Pálos Árpád, a Kassai Magyar Színház tagja. A nagy sikerű bemutatkozást Radnóti Miklós emlékének szánták. Jelmezes karneválversenyre készülnek A hevesi Gyermekház ismét megszervezi a város fiataljainak a jelmezes karneválversenyt. Ennek előkészületeit már megkezdték. A színpompás bemutatót március 4-én, szombaton délután 14 órától tartják a művelődési központban. A jelmezeket zsűri értékeli majd, és a legjobbak tárgyjutalomban részesülnek.- Hogyan lesz valakiből népművelő?- Az indíttatást a nagykőrösi tanítóképzőben kaptam. Olyan neveltetésben részesültem, amely egy életre elkötelezett a zenével, és sugallta ez irányú népművelői munkámat. Mint történelem-ének szakos tanárnak, átányi munkásságomat a tanítás mellett a színjátszás egészítette ki annak idején. Néhány lelkes fiatallal darabokat választottunk és tanultunk, ahol én voltam a rendező, a kellékes és a zenei kísérő.- Mi volt a kínálat?- A legkedvesebb a János vitéz kivonatos, megzenésített változata volt. Tájoltunk is vele, telt ház volt minden alkalommal. A felnőttkórus létrehozását az akkor oly népszerű pávakör adta. Mindig szerettem volna olyan kórust, amely a népdalokon túl többszólamú műveket is előadhat. A tama- mérai ifjúsági tábor akkori megnyitóján a nagy hírű pedagóguskórus mellett az én 35 fős vegyes kórusom is bemutatkozott. Azután, ahogy a középiskolások elkerültek otthonról, bizony, megfogyatkoztunk. így lett aztán a vegyes karból pávakör. Később, ahogy a siker szele meglegyin- tett bennünket, egyre többet akartunk. A meghívások sokaságát kaptuk.- Kudarc?- Az mindig testvére a sikernek. Egyszer Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban vendégszerepeltünk. Óriási felkészülés előzte meg fellépésünket, hiszen aranydiplomára pályáztunk. A falusi színpadhoz szokott együttesünket azonban valósággal elnyelte az ottani hatalmas színpad, megilletődöttség, torz hangzás, szóval, minden rossz összejött...- Azért nem volt tartós a csüggedés? — A meg-megújuló meghívások lassan feledtették a kudarcot. Sőt '84-ben eljutottunk az országos minősítésen jó eredmény kivívásáig. A kiváló minősítés, ami hírnevet, rangot adott volna a kis csapatnak, sajnos, nem sikerült.- Az iskolai kórus nem pótolta a megszűnőt?- Igazán szerencsés egybeesés, hogy az idő tájt bontogatta rügyeit a később oly népszerűvé vált Éneklő Ifjúság mozgalom. Emlékszem, még vasárnap délutánonként is készültünk a fellépésre, a szülők közreműködése pedig fantasztikus volt. Ki tudja honnan, de megszerezték a kellékeket, hogy egységes ruhája legyen a kórusnak. A hevesi, zsadányi, erdőtelki, tarnaszentmiklósi kórusok mellett az átányi gyerekek jelentették a biztos sikert a mindig nagyszámú közönség előtt. Talán abban az időben - a ’70-es években - érte el csúcspontját a kórusmozgalom, benne az átányi is.- Közben nem hiányoztak a felnőttek?- Soha nem tudtam elszakadni tőlük. Újabb találkozásunk a feleségem ötlete volt. Egy évtizede már, hogy kiöt- lötte: a felnőtteknek is kulturális fórumot biztosít. Véleménye szerint erre találták ki a nyugdíjasok klubját. Úgy gondoltuk, hogy csak akkor van értelme az együttlétnek, ha a munkában megfáradt embereknek olyan fórumot teremtünk, ahol művelődve szórakoznak, s szórakoztatnak másokat is. Előbb 8-10-en voltunk, hamarosan már húszán énekeltünk mindannyiunk örömére. Egy év múlva a falu határán túl is felfigyeltek ránk, és nem csupán az éneklésre vágytunk, hanem a színjátszásra is. „Egy este a fonóban” címmel régi átányi hagyományt dolgoztam fel, kapcsolva az énekkarhoz. A bemutatón ott szorongott a falu apraja-nagyja. Fantasztikus siker volt. Reggelig örültünk együtt a közös munkának. Hírünk ment, s jöttek a meghívások. Amikor nem volt fellépésünk, eljutottunk a Dunakanyarba, Sárospatakra, Debrecenbe, a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Voltunk a szolnoki, egri színházakban, jártunk a Nemzeti, Szépművészeti, Hadtörténeti Múzeumban.- Megcsillant a minősítés lehetősége is?- Miután az együttes dinamikusan fejlődött, minősítésre készültünk, és szerettünk volna a rádiófelvételig eljutni. A megyei versenyen már nagyon jó véleménnyel volt rólunk a szakmai zsűri. Kérték, vegyünk részt a majd soron következő országos minősítőn, és a bírálóbizottság elnöke úgyszólván szóban a zsebünkbe tette a rádiós meghívót. A közelmúlt változásai miatt viszont mindez csupán álom maradt. Bár a klub még működik, de a maradandósá- got befedi a múlandóság.- Elismerések?- Nem panaszkodom, hiszen mind az oktató-nevelő, mint a népművelő munkámat különböző kitüntetések tették maradandóvá. De a legszebbek az idősekkel való találkozásokon elhangzó elismerő szavak.- Ha újra lehetne kezdeni, mi változna?- Nagyon nehéz erre válaszolni, hiszen ma sem az oktatás, sem a kultúra nem kapja meg azt a támogatást, amit megérdemelne. Ez a fajta munka pénzben nem mérhető, csinálni csak szívvel és lélekkel lehet. Cseh Béla A Tiszanánai Általános Művelődési Központban Himer Péter, frissen diplomázott, s a zenét szerető lelkes pedagógus a tanév kezdetén többek bevonásával és a helybéli református lelkész közreműködésével ifjúsági kórust alakított. Ők hu- szonketten úgy gondolták, hogy a mai rohanó, zaklatott világban szükség van a közös örömre, az esztétikai élményre, és ezt szeretnék átnyújtani a zenét kedvelőknek. Az eltelt fél év alatt kiforrott a kórus stílusa. A műsoruk középpontjában a keresztény egyházi könnyűzene éneklése áll, amely könnyed ritmusával, dallamosságával magával ragadja a hallgatóságot. A dalokat Himer Péter karvezető és Káló András lelkész hangszereli, és a kísérletek végleges formáját szintetizátor segítségével nyerik el. Először a múlt évben a karácsonyi ünnepek előestéjén mutatkoztak be több mint egyórás műsorral, és arattak sikert a helyi közönség előtt. Az előTízéves az erdőtelki Mikszáth Kálmán Általános Iskola. Az 1984-85-ös tanévben átadott intézmény a községben lévő Buttler-kastélyban hosszasan vendégeskedő nagy írónkról kapta nevét, aki Különös házasság című regényében egykor Erdőtelken élt személyeket kelt életre. A tizedik évforduló alkalmából az iskola tantestülete úgy határozott, hogy hagyományteremtő céllal ezentúl minden évben - több területre is kiterjedő rendezvénysorozat keretében - tartja a Mikszáth-kézi- labdakupát. Ezen a környékbeli iskolák csapatai vesznek részt. Nemrég tartották a kupa első adásról készült videofilmét a hevesi kábeltévé azóta már több alkalommal is sugározta. Ami a későbbieket illeti, a karvezető elmondotta:- Szeretnénk Tiszanána határain átlépni műsorunkkal, szívesen vállalnánk fellépési lehetőségeket más községekben is, amennyiben erre igény mutatkozik. Igyekszünk kapcsolatot kialakítani olyan kórusokkal, amelyek hasonló műfajt képviselnek, és megosztanák velünk tapasztalataikat. Ugyanakkor várjuk a környékről azoknak a fiataloknak a jelentkezését, akik szívesen énekelnének kórusunkban. Próbáinkat péntek esténként tartjuk az Általános Művelődési Központban. — Hol találkozhat a közönség legközelebb a kórussal?. ' - A kisebb fellépéseken túl részt veszünk a Tiszanánán júniusban sorra kerülő Tiszai Napok rendezvénysorozatán. Szeretnénk maradandó élményt nyújtani az idelátogatóknak.- cseh fordulóját, amelyen a három erdőtelki együttes mellett bekapcsolódtak a versengésbe a hevesi körzeti, a tenki és káli általános iskola fiú és leány kézi- labdásai. A jó hangulatú, hangos szurkolástól kísért körmérkőzések után a fiúk és leányok kategóriájában is a helybeli csapatok vitték el a „pálmát”, ez esetben a Mikszáth-vándorserleget. Jövőre újra váiják a vendég- csapatokat, és remélik, hogy még az ideinél is nagyobb számban jönnek el. A hagyományteremtésen túl az esemény jól szolgálja az iskolák kapcsolatának erősítését és a gyermekek mozgásban gazdag életmódra nevelését. A győztes lánycsapat megnyerte a kupát - oklevelet kapott Mikszáth-kupa ’95 Erdőtelken Dr. Czakó Gábor: - A szeretett hivatásom gyakorlom... Nem sértődött meg, hogy kimaradt... Dr. Czakó Gabor hevesi orvossal a rendelőjében, a fiatalok megnyugtatására szolgáló képek, játékok között beszélgettünk. Egyáltalán nem megnyugtató dolgok kerültek szóba.- Hogy lehet az, hogy egy korántsem hallgatag képviselő, akit körzetében már a második „ciklusra” választott meg a lakosság, egyszerűen kimaradt valamennyi bizottságból?- A demokrácia a választásokon és azok végéig demokrácia. Ha viszont valakinek kezébe adják a hatalmat, az már könnyen csinálhat „diktatúrát” . A bizottságok elnökeinek kijelöléséről a nyilvános ülésen nem volt szó, a tagokról pedig pláne nem. A polgármester úr tett javaslatot az ülés végén, és ez maradt a végleges döntés is. Ezután következett a háttérben lezajlott választás, és a lehetséges tagok előzetes kijelölése. Az ülésen megválasztott elnökök azonnal bejelentették a bizottságok tagjait, akiket jóvá is hagyott a testület. Az egészet nyilvánvalóan előre eldöntötték! Persze, az is jó taktikának tűnik, hogy két bizottság foglalkozik azokkal az ügyekkel, amelyeket egy is el tudna látni. Nevezetesen a városrendezési mellé megválasztották a lakásügyi bizottságot is, amelynek az anyagi keretei meglehetősen szűkösek voltak. Ebben a mostani felállásban nálunk az ellenzéknek csak kizárólag beszélő szerepe van, döntési helyzetbe nem kerülhet. Ennek ellenére valamiféle összefogásra számítottam az ellenzék részéről. Sajnos, azt is látnunk kell, hogy az egyéni érdekeknek és az összefonódásnak nagy szerepe van. Változás csak akkor várható, ha mindenki megkapja a neki kijáró „pofonokat”. Ákkor talán tisztulni kezdenek majd a ma még „ködös” fejek is.- Lemondott a Heves Városért Alapítvány kuratóriumának tagságáról is, miért?- Hasonló okok vezéreltek. A kuratórium öt tagból áll, ebből négyen egyazon pártnak a tagjai. Közöttük mit tehetnék én egy szál magam, függetlenként. Az alapítványhoz és a kuratóriumhoz még az is hozzátartozik, hogy már első alkalommal „rosszul állt fel”. Mégpedig azért, mert a mindenkori polgármesteren kívül két tagja a hivatal dolgozóiból kerül ki, •kettő pedig olyan, akinek a polgármester a munkáltatója.- Hogyan tovább?- Bízom abban, hogy lesz változás. Amit eddig megjegyeztem, azt nem a sértődés mondatta velem, hanem a tények ismerete, és az eddigi tapasztalatom. Én a mostani felállásban nem is szándékoztam az egészségügyi bizottság tagja lenni. Ezáltal sokkal többet foglalkozhatok a munkámmal, a tanult és mindennél jobban szeretett hivatásommal, a gyerekek gyógyításával. Molnár Csilla
