Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 4. szám

1995. január 5., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal A selypi sarkon található forgalmas, lapostetős ABC esztendők óta beázott. Éppen ezért döntött úgy a lőrinci áfész vezetése, hogy korszerűsítik az épületet. Novák Fe- rencné kereskedelmi osztályvezetőtől megtudtuk, hogy a magastető költségesebb ugyan, ám lényegesen időtállóbb lesz, mint a korábbi megoldás... Ki kicsodát vert meg Hatvanban? Vasutasok elismerése a polgármesternek... Közvetve a hatvani képvi­selő-testület MÁV-val kapcso­latos eredményes munkáját is elismerte Vizsy Ferenc, a vasút üzletág-igazgatója azzal az ok­levéllel, mellyel Szinyei András polgármestert tüntette ki. Pótszilveszter lesz Rózsaszentmártonban Különös, de a faluban az idősek a legfiatalosabbak. Ők rendez­nek ugyanis pótszilvesztert holnap délután 5 órától az öre­gek napközi otthonában. Különbusz indul majd a budai Lear királyhoz A hatvani TIT Egyesület kirán­dulást szervez Budapestre, a Várszínházba. A február 12-i előadásra különbusz indul. Mindazok, akik szeretnének egy élménnyel gazdagabbak lenni, jelentkezzenek a könyv­tárban található irodán. Farsangi bál Szűcsiben a nyugdíjasok számára Lehoczky Andrásné különösen aktív nyugdíjas. A szűcsi asz- szony kortársait sem hagyja otthon „unatkozni”. Ezért bá­tyus farsangi bált szervez szá­mukra a helyi kultúrházban. A rózsaiaknak is van alpolgármesterük Még az ünnepek előtt megvá­lasztották Rózsaszentmárton­ban az alpolgármestert Tözsér József személyében. Az ön- kormányzati bizottságok élére Gubis Istvánt (községfejlesztést véleményező), Kiss Istvánt (ügyrendi), dr. Pajták Istvánt (pénzügyi ellenőrző) és Zsák Ferencnét (szociális) kérték fel a képviselők. A petőfíbányai polgárőrök oklevele Jó munkájuk elismeréseként oklevelet kaptak a petőfíbányai polgárőrök. A díszes iratot Ko­vács József, a megyei polgárőr­ség vezetője adta át, s a szerve­zetet a helyi polgármesteri hi­vatal is jutalomban részesítette. Év végi ülésükön a közbizton­sági szervek képviselői megál­lapították, hogy az őrség to­vábbi munkájára ezután is szükség lesz. (Folytatás az 1. oldalról)- Jegyzőkönyvet készítettek a tanúvallomásomról, aláíratták velem, meg valami rózsaszín papírokat, kezemre kapcsolták a bilincset, és szirénázva vittek Egerbe, mint egy bűnözőt.- Kapott ezekből az iratokból másolatot?-Nem, azóta sem. Még az élettársamat sem értesítették, hogy hol vagyok. Egerben egész mások voltak velem. Mondhatom, azok úriemberek. Normálisan bántak velem. Másnap megvizsgáltak, s látták a verés nyomait.- Bocsássa meg a hitetlenke­désemet, de nem az elhunyt fe­leségének „sodrófa” -nyomai látszódtak?- Az ő ütéseit a fejemre kap­tam, majd egy héttel korábban. Arról nem is szóltam. A lába­mon és a karomon friss nyo­mok voltak, amit a fal horzsolt le Hatvanban.- Látlelet készült erről?- Az egri rendőrorvos azt mondta, ők ezt hivatalból jelen­tik. Irkáit valamit, de azt nekem nem kellett aláírni.- Mikor engedték ki?- Három nap múlva, ügyészi határozattal. Eszerint nem hagyhatom el a lakóhelyemet, Hatvant. Ez azért problémás, mert gázszerelő vagyok, és so­kat dolgozunk vidéken. Ilyen­kor a főnököm jóindulatára kell hagyatkoznom, hogy itthon ta­láljon nekem munkát. Kará­csonykor se mehettünk el az élettársam szüleihez a Dunán­túlra, mert engedélyeztetni kel­lett volna. Az meg túl macerás.-Nem értem, miért akarták kikényszeríteni a vallomását?- Á dicsőségre hajtanak. El­ismerést jelent számukra, ha megcsípnek egy „gyilkost”. Beszélgetésünkkor jelen volt Békési Jánosné, az elhunyt nő­vére. Őt a rendőrség eljárása legalább úgy felháborítja, mint PappSándort.-Én szeretném a legjobban tudni, hogy miért halt meg az öcsém. Szegény súlyos alkoho­lista volt, többször kezelték, és az orvosok se jósoltak neki fél évnél többet. Agresszív, köte­kedő ember volt. Ettől függet­lenül, ha meggyilkolta volna őt valaki, ragaszkodnék hozzá, hogy ítéljék el. De tudom, hogy nem Sanyi tette ezt, és nem en­gedem, hogy halálra gyötörjék őt.- Tettek panaszt valahol?- Beszéltem Jusztin úrral, a városi rendőrkapitánnyal, de úgy tesz, mintha nem is tudna az esetről. Felkerestem volna én is dr. Jusztin Ferencet, de hivatalos ügyben távol volt. Helyettese, Szadai József & bűnügyi osztály vezetőjéhez irányított, aki vi­szont kitért a nyilatkozat elől, mondván: a kapitány az illeté­kes. Feladtam. Elmentem a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóre­ferenséhez, Nagy Lászlóhoz. Ő készséggel állt rendelkezé­semre, s átkísért Kormos Mik­lós r. alezredeshez, a vizsgálati osztály vezetőjéhez. Kormos úr szobájában dr. Dósa Flórián százados, az ügy vizsgálója is szóba állt velem.- Hosszú ideje megromlott családi kapcsolatban élt Papp Sándor és az elhunyt - mondta Dósa doktor az eddigi adatok birtokában. - Többször került sor tettlegességre közöttük. Ezt a gyanúsított is elismeri, s meg­erősítik ezt a családtagok val­lomásai.-Én most elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy igaz le­het-e az: Papp Sándort bántal­mazták a hatvani kapitánysá­gon?- Mi nem voltunk ott Hat­vanban - válaszolja Kormos Miklós. - Amikor hozzánk ke­rült, megkérdezte az orvos, hogy vannak-e sérülései. A meghallgatásakor panaszt tehe­tett volna.- Itt, nálunk azonban semmi ilyet nem mondott - fűzi hozzá Dósa úr.-A sértett azt állítja, még jegyzőkönyvet is vett fel a rend­őrorvos...- Ha ez szerepelne a jegyző­könyvben, akkor nekünk hiva­talból továbbítanunk kellene az illetékesekhez. Az orvos csak a sérüléseit jegyezte fel. De azt ő nem tudja megítélni, hogy azo­kat hol szerezte Papp úr. Az otthoni dulakodás közben, vagy a hatvani kapitányságon. Ha a rendőröknek nem mondta, hogy Hatvanban megverték, akkor nekik nem lehet erről tudomá­suk.-Az egriek kollegális szeré­téiből nem hallgathatják el a verést?- Ilyen nincs. Ez vérre megy. Akkor azt rúgják ki, aki nem te­szi meg a szükséges lépéseket - jelenti ki Kormos alezredes. - Különben sem értem, miért két hónappal később jött elő ezzel az esettel Papp Sándor.- Tételezzük fel a legrosz- szabhat! Ha mégis megtörtént, amit elbeszélőm mond, hová fordulhat panasszal?-Tegyen feljelentést a Bu­dapesti Ügyészi Nyomozó Hiva­tal egri kirendeltségénél, a Szálloda utcában. Ők azonnal megkezdik az eljárást. Négyessy Zita Bemutatjuk a területünkön választott önkormányzatokat RÓZSASZENTMÁRTON polgármestere: Láng Jánosné (független) 1940-ben született Rózsa­szentmártonban. Hatvanban közgazdasági technikumot végzett, majd a helyi körzeti orvos mellett segédkezett. 1982-ben tanácselnök, 1990-től polgármester lett. Négy évvel később ismét őt választotta a falu lakossága. Férjezett, két lánya és két kisunokája van. Kikapcsolódásként olvasgat és ápolja a virágait. A képviselő-testület tagjai: Markovics Miklós (Munkáspárt), Tőzsér József, Fáczán Ferenc, Gubis István, Kiss István, Kiss József, dr. Pajtók István, Papp László, Zsák Ferencné (függet­lenek). . SZŰCSI polgármestere: Kulcsár Károly (MSZP) 1949-ben született Mályinkán. Az Egri Tanárképző Főiskolán szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. A me- gyaszói fiúnevelő intézetben helyezkedett el. Pályázat útján került Szűcsibe, ahol tanárként dolgozott. 1985-től tanácsel­nök, 1990-től polgármester. 1994-ben újra megválasztották. Nős, felesége tanár, egy fiuk és egy lányuk van. Hobbija a bar­kácsolás, gazdálkodás. A képviselő-testület tagjai: dr. Czrnkovics Sarolta, Bukovicsné Gyóni Mária, Lakatos István, ifj. Szekeres István, Szalai István, Lévai Ferenc, Gergely Zoltán, Hordós József, Víg István (füg­getlenek). A meglovasított biciklik és a lopott áram esete A lőrinci rendőrőrs munka­társai az ünnepek alatt sem pihentek. Nem mintha any- nyira igényelték volna a fo­kozott munkatempót, ám a környék „jómadarai” gondos­kodtak arról, hogy az ügyele­teseknek ne legyen gondtalan a szolgálatuk. Kis Endre rendőr századost az új év első munkanapján ar­ról faggattuk, milyen ügyek­ben kellett intézkedniük a kö­zelmúltban. G. A. herédi lakos feljelen­tést tett, hogy a lakóhelyén ismeretlen tettes eltulajdoní­totta a kerékpárját. De nem ám az éj leple alatt, miközben a falu békés álmát aludta, nem bizony! A tolvaj fényes nap­pal pattant a „drótszamárra”, miközben gazdája dagadt or­cával a fogorvosnál múlatta az időt, tömésre várva. Sze­rencsére a közbiztonsági szakembereknek sikerült ta­núkra lelni, s azok elbeszélése alapján azonosították a tettest, Sz.L. herédi polgárt. Nosza, be is csöngettek hozzá, ám a férfi nem volt va­lami híres vendégfogadó. Csak a határozott intézke­désre volt hajlandó ajtót’ nyitni. Vesztére, ugyanis a nyomozók a házkutatás során megtalálták az elcsórt bringát, sőt, még másik hármat is. Egy nagykökényesi lakos már je­lentkezett is jogos tulajdoná­ért, ám két kempingjárgány gazdájának a jelentkezését a mai napig várják. Az intézkedés során az is feltűnt a rendőröknek, hogy Sz. L. villanymelegítővel fűti a lakását. A helyszínre hívott ÉMASZ-ügyeletes megállapí­totta: az áramlopás tipikus esetével állnak szemben, így 24 ezer 400 forint plusz áfa megtérítésére kötelezték a tolvajt. Aki három községből teremtett várost... Régóta ismerem Fónagy Lászlót, a lőrinciek 44 éves jegyzőjét. Az igazgatásszervező, szoci­ológus és számviteli végzettségű szakember az első önkormányzati választások után került az akkori nagyközségbe, s többek között az ő hozzáértő munkásságának is köszönhető, hogy a település az 1992-es esztendőben városi rangot kapott. Hosszú közigazgatási tevékenysége során szá­mára ez már nem jelentett újdonságot.- Jöttem, láttam, győztem - mondja nevetve, mintegy alátámasztva a humorérzékéről, jó ke­délyéről szóló híreket. Nem is gondolná az em­ber, hogy szabadidejében valláselmélettel fog­lalkozik, amelyet szintén felső szinten tanult. - Eddig ez a harmadik munkahelyem, hogy 1972 óta az államigazgatásban dolgozom. A szülőfa­lumban, Jászfény szarun kezdtem. Tizenhárom évet húztam le, s igaz, már nem voltam ott, ami­kor ’93-ban várossá nyilvánították, ám a feltéte­lek zömét még az én időmben teremtettük meg.- Ezt követően is a Jászságban maradt?- Jászapátiba kerültem vb-titkámak. Öt évig dolgoztam ott, s ’89-ben ők is megkapták a vá­rosi rangot. Ezt követően pályáztam meg Lőrin­ciben a jegyzői státust, s a képviselő-testület al­kalmasnak vélt a feladat ellátására. Amikor Göncz Árpádtól megkaptuk a várossá válás ok­iratát, a hivatalt is ehhez kellett igazítani: a cso­portokat irodák váltották fel, az oktatásügyet fej­leszteni kellett, s a többi intézményben is meg kellett felelni az elvárásoknak. Jelenleg ezen az úton haladunk, bár - ezt nem szólamként mon­dom - a gazdasági helyzet nagyon kedvezőtlen. Jó, hogy idáig nem kellett hitelt felvenni.- Nehéz volt átállni az önkormányzati struktú­rára?- Meglehetősen, ugyanis Lőrinciben másféle irányítás és igazgatás működött, mint például Szolnok megyében. Nehéz volt a megyeváltást megszokni. A járások megszűntek, a községeket a városokhoz csatolták, s itt nem valósult meg a - szakzsargonnal szólva - kétszintű irányítás. Emiatt nehézkes az új típusú önkormányzati­ságra történő átállás; a teendőket gyakorlatilag a mai napig sem fogalmazták • meg pontosan. Késve, illetve meg sem jelentek azok a hatásköri és gazdasági jogszabályok, amelyek alapján nyugodtan lehetne dolgozni.- Véleménye szerint milyen lenne az ideális „felállás” ?- Az egész szervezetet koncentrikus körön­ként képzelem el, ahol a centrum a képvi­selő-testület és a polgármesteri hivatal. Köröttük helyezkedik el az intézményhálózat, majd a te­lepülés vállalatai, polgári szerveződései és szer­vezetei, valamint az egész város. A belső kör lenne a legerősebb, olyan kisugárzást gyako­rolna a többire, hogy az egész jól működjék. Ugyanakkor „fogni kell” a külső körök jelzéseit, érzékenyen venni a problémáikat.- A mai helyzetben lehet szó optimizmusról?- Amennyiben az elképzeléseinket az idén J végrehajtjuk, ’96-ban fellélegezhetünk. Folytat- | juk a fejlesztést, stabilizálhatjuk az intézmény- j hálózat működését, megépíthetjük a szennyvíz- I elvezetőt, kialakíthatjuk a városközpont tervét, | amit a későbbiekben hasznosíthatunk. A legna- j gyobb feladatok egyike a kultúra intézményi megerősítése. (fari)

Next

/
Thumbnails
Contents