Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 4. szám
6. oldal Horizont 1995. január 5., csütörtök A decemberi hetekben az egri Senátor-ház cukrászdájában szórakoztatták - vidították fel a vendégeket Buday Ágota kerámiái. A kerámia, mint megdolgozandó anyag, ugyancsak a női ujjak közé illő valami. A fürge kacsokat a legélénkebb képzelet a leghajlékonyabb vonal-idomok megteremtésére késztetheti, hiszen ez a fehéren szürkés gyurma valóban arra van kitalálva, hogy kisplasztikák alakuljanak ki belőle. Buday Ágota nem megy témáért a szomszédba. Még csak meséket sem kell olvasnia, hogy valamiféle csodálatos anya, angyalfióka, süldő kislány, vasorrú bába, Jancsi vagy Juliska képébe bele- gyűrva közvetítse nekünk mindazt, ami az ő életét, lelkivilágát, gondolatait kitölti. A téma tengelye - a fiatal asz- szony. Ahogyan bajlódik a kislánnyal, a szomszédasz- szonnyal, a barátnőkkel, a különféle női személyiségekkel. Mert ahány, annyiféle. Lehet ezeket a fehémépeket szeretettel, megértéssel ábrázolni, megmutatni rajtuk a szépséget, a bájt, kecsességet. Mert a kerámia, ha a technikáját az alkotó valóban megtanulta, szinte korlátlanul enged játszani az érzelmek, olykor a szenvedélyek húrjain is. De akad a szereteten túl és felül más lelki tartomány is! Az nem meglepő, ha a nyúlánk asszonyi testet szinte a tánc, a dallam érezhető vagy feltételezhető ritmusával veszi körül a derűs szemléletű asz- szony. De ezzel mintha csak tiszteletkört rajzolna azokról, akik körülötte élnek. A jellem, az egyéniség, a jellemzés, merthogy a nőknek is van ilyenjük, az arcon és a felsőtesten elhelyezett díszekből, alakzatokból, ábrázolásokból, mintákból, öltöztetésekből derül ki. Mondjuk talán el először a véleményünket a hajviseletről! A gyengébb nem sokszor nem tud mit kezdeni azokkal a hajmennyiségekkel, amelyek a homlokuk körül túlburján- zanak, vagy éppen hiányoznak. Elképesztő ötletekkel vagy ötletességekkel úgy felcifrázzák, beépítik vagy éppen leépítik az értelem színhelyéül, színpadául is emlegetett homlokzatot, ezt a fontos kis területet, hogy ember legyen a talpán, már ha férfi, aki kitalálja, milyen perszóna is rejtőzik az ábra mögött. A művésznő a hajjal, az azzal elérhető hatással nem elégszik meg. Istenesen odamintázza az orrot néha, amiről öklöm- nyi szeplők kiabálnak felénk. Ha még haragszik is valami oknál fogva a rejtett modellre, kinyittatja vele a száját, vicsoríttatja a csodalény, csodalány kapafogait, amelyek ritkásak, kétfelé állnak, mint az öreg bika szarva, hogy aztán a közöttük lévő szellőzőnyílásokon fújhasson ki az a bizonyos lélek, amiről az ábra szólni akar. Vagy inkább mer. Mert ekkora megjelenítési realitáshoz nem kis merészség szükségeltetik. Még jó, hogy az alkotónak nem kell odaírnia a műtárgy alá, kit és mikor és miből kifolyólag sikerült így „elkapnia”. A férfiak kujon- kodó szemmel méricskélik - nézhetik ezeket az arcokat, és csak akkor nyugszanak meg igazán, akkor felejtik el, hogy kiknek vannak ők nap mint nap kiszolgáltatva, ha felfigyelnek á kislányokra is, akiket ez a keramikusnő nagyon szeret. Még akkor is, ha a leghatásosabb és ezért a leghumorosabb darabja arról szól, ahogyan a fiatal anya az ő agyonöltöztetett szoknyás-üvöltő csibéjét a jobb karjával a csípőjéhez szorítja és viszi, talán mérgéből kiszabadulva - lefektetni. Életből elcsent, gazdagon jellemzett figurák Buday Ágota leképezései. Nem először látjuk-láttuk munkáit Egerben. Jöjjön gyakrabban, a humorra, a jó jellemzésre, a szépségre és a női bájra ez a közönség itt mindig vevő. Farkas András Privát galéria nyílt Balassagyarmaton A Macskák 800. előadása Színházi Kalauz Napvilágot látott a Budapesti Színházi Kalauz első száma. A Pannontrade Média Kft. tízezer példányt térítésmentesen juttatott el kiadványából a fővárosi társulatokhoz. A magyar nyelvű „iránytűben” a valamennyi budapesti színházat bemutató alapinformációk mellett helyet kapott például tizennégy színház nézőtéri alaprajza is. A kiadvány közli az együttesek várható 1994/95. évi bemutatóit. A színházi kalauzt a szerkesztők kiegészítették Budapest utcajegyzékével, valamint a belváros és a városba vezető utak térképével, illetőleg tájékoztatják a nézőket arról is, hogy milyen tömegközlekedési eszközzel közelíthetők meg a legkönnyebben a színházak. Szemet szemért? Az emberek az üzletekben, sorban állás közben arról beszélgetnek, ki mit tenne azzal a csibésszel, aki hidegvérrel kivégezte két másik társát? Eltűnt embert keresnek a lapokban, aki eladó autójával próbaútra ment két állítólagos vevővel, s azóta nincs meg sem az autó, sem ő maga. A televízió egyik műsorában meggyilkolt gyermekek szülei vádolják elcsukló szavakkal a lágykezű igazságszolgáltatást... Elszabadult a pokol? Fékevesztettebbé vált a bűnözés? Ez nem statisztikai kérdés. Van ugyanis egy jelenség, amit nem tudnak kimutatni a számok. Nevezetesen azt, hogy nemcsak az alvilág körében szedi áldozatait a gyilkolás, nemcsak a különféle nemzetiségű bűnbandák szorítják egymás torkának a kést, nemcsak Magda Marinkó küld a másvilágra asszonyokat, gyerekeket. Vagyis a szervezett bűnözés mellett nem profi bűnözők ártatlan emberek soraiból szedik áldozataikat. Elhagyott vidéki tanyákon idős emberek néhány száz forintjáért is ölnek, sötét utcákon rabolnak, tizenéves lányokat erőszakolnak, edzőcipőért, bőrdzsekiért késeinek. Lágyszívű az igazságszolgáltatás? Ilyen érzései lehetnek egyeseknek, de a döntő követelmény, hogy jogszerű legyen! S itt kell feltenni a kérdést: vajon elmennek-e a bíróságok a jog adta végső határokig, hogy elriasztó ítéletekkel segítsék visszaszorítani ezt a nem profi bűnözést? Mert ha a kiszabott büntetés enyhébb, mint a bűn- cselekményből remélt haszon, akkor az ítéletnek nincs visszatartó hatása. Egyes hírek szerint hamarosan aláírás-gyűjtési akció indul azért, hogy népszavazás döntsön a halálbüntetés visszaállításáról. Egyesek az ítélettel alátámasztott gyilkolástól, mások a gyilkosoktól féltik a demokráciát. Szemet szemért? Somfai Péter Privát galériát nyitott Balassagyarmaton a helyi leánykollégium igazgatója. Fábián Já- nosné eredetileg kísérletnek szánta a kezdeményezést azzal, hogy a kis galériában kimondottan balassagyarmati képzőművészek képeit mutatja be. A próbálkozás a reméltnél is nagyobb sikert aratott, így a galéria tulajdonosa nemcsak hogy nekiláthat a hosszabb távra szóló berendezkedésnek, hanem megyei kisgaléria-hálózat létrehozását is tervezi. A galéria közvetlen értékesítéssel nem foglalkozik, viszont összehozza a vevőt az alkotóval. Nyolcszázadszor adják elő a Macskák című musicalt csütörtök este a Madách Színházban. Andrew Lloyd Webber darabjának magyarországi bemutatóját 1983. márius 25-én tartották. A zenés játékot, amely Thomas Eliot művéből készült, Szirtes Tamás állította színpadra, Seregi László koreográfus társrendezésében. A jubileumi előadás vendégei lesznek azok a művészek, akik az elmúlt tizenegy esztendőben énekelték-játszották például Grizabellát, Old Csendbelennt, Ben MickerinAz elmúlt december - külső riasztó hírei, zavarai ellenére - számunkra, a vidéki emberek szórakozási és élményszerzési rendje szerint adta a zenét. A hangszereset, az emberi hangot is. Mert legjobb pillanataiban az ember mégiscsak felemelkedik önmagához. Eljár koncertre, betér ide meg oda. Főleg, ha hívják. így jutottam élményhez, hangulathoz, érzelmi feltöltő- déshez kétszer is a Líceum dísztermében, a pompás freskó alatt - egyszer írnom kellene róla! -, közösséget vállalva az alig másfél-két órára olyan embertársaimmal, akiket személyesen nem ismerek. Akikkel azonban egy idő után, a közösen hallgatók közösségében egyneművé váltam. Első meghökkenésre nehezen emészthetőnek tűnik ez a megállapítás. De ha jobban utánagondolok, világossá válik. A zene hullámzása akaratommal egyezően, talán annak ellenére is egybekapcsol, a többiekkel egy áramkörbe fűz engem is. Amíg hallom, hogy a főiskola vonószenekara Vivaldit játszik, a hangverseny első számaként, még nem egészen szakadok el a külső világtól, az utcai zajtól, a tér fényhatásaitól, ahogy és amikor bejöttem a barokk épületcsodába. Amikor Gálos Judit Marik Erzsébettel Liszt Karácsonyfa részletét játssza - hangulatos „helyzetdal” ez a négykezes -, már beljebb sűrűsödöm a többiek közé, akik többnyire főiskolások. Már ők is belemerültek mindabba, amit a továbbiakban is együtt fognak élvezni velem együtt, mert Bach Magnifi- cat-ja Csizmadia Géza fiatal hangján eljut hozzám lényeget tekintve is, Purcell Születés- napi köszöntője is, ahogyan Dudás Anna és Rudik Margit énekli, no meg Händel Sámsonjából az ária, B. Britten szentimentális sarabandja. Az is, amit Szepesi Györgyné vezényel, Anton Bruckner vagy Peter Cornelius alkotása - mind-mind újabb lépések foka a befelé haladásnak. Annak az útnak, amit a lélek megtesz. get, Mindleverit, Cassandrát, Micsel Rumlit. A verseket Romhányi József fordította. A díszleteket Götz Béla, a jelmezeket Vágó Nelli tervezte. Az előadás zenei vezetői kezdetben Makláry László és Bolha Lajos voltak, a produkció harmadik karmestere Gebora György lett. A nagy sikerű előadások közreműködői voltak az Operaház balettosai, akiket több esztendeje „felváltottak” a Madách Színház saját táncosai. (MT!) No, nem itt, a kinti térben, de bent, abban a tartományban, ahol a kapcsolatok ezerféle változatban adódhatnak, alakulhatnak ki az emberek között. Amiknek tulajdonsága több és más, mint a testben be- és felmérhető emberi lehetőségek pályája. Az már megint más kérdés, hogy ez az élmény - vagy minek nevezzem? - folytatódik egy másik helyszínen, a Művelődési Központ dísztermének otthonossá tett sarkában. Ahol Wiltner Agnes (fuvolán) és Bó- diné Vincze Teréz (csembalón) kamarazenéinek Bach és Händel-szonátákat. Amikor felcsattan a taps, még nem is tudatosodik bennem, hogy ezeknek a hangzatoknak számunkra, akik ma, itt, a XX. század végén, a harmadik ezred előszobájában ténfergünk, sokkal magasabb, felzaklatóbb jelentése, jelentősége van, mint amikor a két barokk óriása lekottázta magának és kortársainak szent önzéssel azt, amit el akart mesélni társainak. Magáról és arról, amit megélt. Mára menekülünk a muzsikába, a dallamhoz, a harmóniához. Akár emberi hangon szólal meg, akár hangszeren. Akár suttogva, mint a fuvola, akár ordítva, mint a rock. Nem a hangerő, nem a decibel döntő ebben a lényegileg fontos folyamatban. Két okból is visszafordul a „nagy zenéhez” a mai jámbor polgár. Nem szeretné elveszteni a lelkét, a harmónia iránti érzékét, mert két iszonyú erejű támadás éri az emberi tudatot: az igénytelenség, a szellemi és érzelmi szenny, és a másik, ami talán még veszedelmesebb: a mindent elárasztó, mindent háttérbe szorító vizualitás. A látvány oly mértékű terrorja mindenütt a szellemi életben és az emberi szórakozásban, amely szétostromolni látszik az emberi személyiséget. Túl és innen az Óperencián. Ki-ki tudja, mire gondolok! Ez is eszembe jutott, pedig csak a karácsonyt hívo- gató-előző órákban zenéltek - nekem is! (farkas) Ünnepek zenéje: az emberi hang E G R i c s i L L A G 0 K Gárdonyi Géza művének képregény-változata Feldolgozta: Márkusz László, Rajzolta: Zórád Ernő Buday Ágota kerámiái: ahány - annyiféle... (Kaposi Tamás felvétele) Humor és báj - a szépségben
