Heves Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

4. oldal Hazai Tükör 1995. január 4., szerda Kellemetlen meglepetések Rohanó világunkban mindany- nyiunkat érnek kellemes és kel­lemetlen meglepetések. Sajnos, 1995 elejét inkább az utóbbi jellemzi. Drágul az energia, a közlekedés, az élelmiszer. Ám mindezek mellett egy újabb utazási botrány kavarta fel a kedélyeket, hisz az 1994-es esz­tendő is egy ilyennel kezdődött. Mostani aktuális botrányunk a szegedi székhelyű Emmanu- elle Tours-hoz kötődik. E neves és népszerű vállalkozás sorra-rendre kötötte partneri szerződéseit az ország külön­böző irodáival. Az Utazás ’94 kiállításon az OIH akkori elnöke, az Ameri­kából hazahívott Téglássy Ta­más a cég tulajdonosát, Nagy Józsefet még a kiállítás legvon­zóbb standjáért járó Turizmus Díjjal is kitüntette. A nyári sze­zon - úgy tűnt - sikeres volt, bár szakmai körök már akkor arról suttogtak, hogy a cég háza táján nincs igazán minden rendben. Akkor ezt mindenki a konkurencia szakmai félté­kenykedésének tudta be. Az utasok jöttek-mentek az akkor már a budapesti Váci ut­cán is irodát működtető társa­ságnál. Ám a „feketeleves” az év végére maradt, mikor is kö­zel 130 utas rekedt a fáraók földjén. Ebből is látszik, hogy bár a cég jelentős helyet harcolt ki magának a telített piacon - reklámjaik megjelentek az or­szágos médiákban csakúgy, mint a helyi sajtókban -, mégis előfordulhatott ez a sajnálatos eset. Egerben felkerestük Vadócz Péter idegenforgalmi szakem­bert, az Egertourist Kft. igazga­tóját, hogy véleménye szerint mi garantálja az utazók szá­mára a biztonságos visszatérést egy-egy külföldi útról. Mint megtudtuk, lehetőség szerint próbáljunk olyan céget felkeresni, amely rendelkezik országos partneri hálózattal, amelynek múltja közismert, s utasai elégedettek. Ma az uta­zási irodák több céggel állnak partneri szerződésben, melynek keretében értékesítik azok út­jait. A felelősség mindenkor az utazás szervezőjét terheli, nem az értékesítőt, bár ez ilyen eset­ben sajnos nem vigasztalja a pórul járt utasokat, akik nyilván ott reklamálnak, ahol pénzüket befizették. Jelenleg minden utazási iroda számára kötelező zárolt számlán kauciót elhelyezni, amely, mint az Emmanuelle Tours esetében is, garantálja az utasok hazautazását, illetve a külföldi partnercég kártalanítá­sát. Remélhetőleg a jövőben ezek az esetek megritkulnak, il­letve eltűnnek, hiszen egy-egy ilyen botrány alapjaiban rázza meg az egész utaztatási szak­mát. Hozzá kell tenni, hogy ha­sonló esetek a világon bárhol előfordulhatnak, így ezekből nem szabad messzemenő kon­zekvenciákat levonni az utazási irodákra vonatkozóan. Mivel ez egy bizalmi üzletág, így a jövő­ben az ezen a területen működő összes cég annak kell hogy te­kintse. Várhatóan tartózkodni fognak a túlzott kontingens-le­kötésektől, jobban átgondolják értékesítési lehetőségeiket, és így elkerülhetőek a hasonló szi­tuációk. Kaposi Tamás Leszakadt a harang Leszakadt a békéscsabai evan­gélikus kistemplom 36 mázsás harangja. A harangtartó vas­szerkezet másfél méteres zuha­nás után fogta meg a több mint százéves csabai nagyharangot. A szerencsés baleset körül­ményeit vizsgálják. Feltehetően a harangot tartó csavarok el­öregedése volt az ok. A harang a jelek szerint nem sérült meg, s a leszakadáskor senki sem tar­tózkodott a toronyban. A műemlék XVIII. századi békéscsabai evangélikus kis­templom három harangjából a legsúlyosabbat 1876-ban ön­tette adományként az egyház­nak egy áldozatkész helybeli, Marik Pál. Kettős bombariadó Csaknem azonos időpontban két bombariadó volt kedden Debrecenben. Ismeretlen telefonáló kö­zölte, hogy felrobbantja a Ti­szántúli Gázszolgáltató (Tigáz) Rt. debreceni telepét, néhány perccel később pedig a város polgármesterének közvetlen vonalát hívták, és közölték: délután fél kettőkor levegőbe repül a debreceni városháza. A rendőrség nagy erőkkel, mindössze három perc alatt ér­kezett meg a helyszínekre, s azonnal kiürítették az épülete­ket. A tűzszerészek egyik hely­színen sem találtak robbanó­anyagot vagy robbanószerkeze­tet. A városháza, illetve a Ti- gáz-telep átkutatása után a fő­kapitány utasítására bűnügyi nyomozók kezdtek vizsgálatot a tettes személyének kideríté­sére. Végzetes gerincfestések a betegeknél, pervesztes lett a tatabányai kórház A Tatabányai Városi Bírósá­gon kedden ítéletet hirdettek egy nagy visszhangot keltő ügyben, a két ember halálát okozó gerincfestés miatt indí­tott perben; dr. Vörös László tanácsa kártérítésre kötelezte a Komárom-Esztergom Megyei Szent Borbála Kórházat. A végzetes orvosi beavatko­zás még 1992 márciusában tör­tént, amikor is a tatabányai székhelyű megyei kórház ideg­osztályán 5 személyen végez­ték el a gerincfestéses eljárást. A vizsgálatot követően rövide­sen mindegyikük rosszul lett, valamennyiüknél görcsös ro­hamok jelentkeztek, a 35 éves Búzái Ernő pedig még aznap, a 45 éves Horváthy Gézáné 15 nap múlva meghalt. A többiek maradandó egészségügyi káro­sodást szenvedtek. Miután az egy évig tartó ál­lamigazgatási eljárás orvosi részről bűncselekménynek szá­mító mulasztást nem tudott bi­zonyítani, az elhunytak hozzá­tartozói kártérítési keresetet nyújtottak be a kórház ellen a tatabányai bírósághoz. A per során a bíróság a győri igaz­ságügyi orvosszakértők és az Egészségügyi Tudományos Tanács szakértőinek vélemé­nyére alapozva egyértelműen megállapította, hogy a műtéti beavatkozásnak minősülő ge­rincfestésnél az előírásokat fi­gyelmen kívül hagyva, dupla adag kontrasztanyagot fecs­kendeztek be a betegek ge­rinc-csatornáiba a tatabányai kórház orvosai abból a megfon­tolásból, hogy ezáltal jobban kiértékelhető röntgenfelvéte­lekhez juthatnak. A Omnipaque nevű többlet-kontrasztanyag alkalmazása viszont - hangsú­lyozza a bírói ítélet - fokozza a káros mellékhatások kialakulá­sát, s ez okozhatta a két beteg halálát. A szokásosnál több kontrasztanyag és a bekövetke­zett halál közötti okozati össze­függés ugyan egyértelműen nem bizonyítható, de nem is zárható ki - mondta ki a bíró­ság. ítéletében kitért arra is, hogy a magyar egészségügyi törvények szerint az orvosi be­avatkozáshoz a beteg írásbeli hozzájárulását kell kérni. A ge­rincfestésnél ezt elmulasztották a tatabányai kórházban, s ezzel teljesen elzárták a választás le­hetőségétől a betegeket, akik a megfelelő felvilágosítás esetén nem biztos, hogy vállalták volna a kétszeres kontraszt- anyag alkalmazásával járó koc­kázatos vizsgálatot. Ezért az orvosok magatartását jogelle­nesnek minősítette és kötelezte, hogy munkaadójuk, a kórház fizessen kártérítést az elhuny­tak hozzátartozóinak. Az ítélet nem jogerős. A kártérítés összegét egy újabb tárgyaláson határozza meg a bíróság. Búzái Ernő öz­vegye a maga és két gyermeke részére 3 millió 750 ezer forin­tot, Horváthy Gézáné özvegyen maradt férje félmillió forintot követel a kórháztól. (MTI) A varázslat csak látszat A mesék az élet vetéséből szü­letnek, csak olyan lelkek vál­lalkoznak meseírásra, akiknek céljuk van a felhalmozott élet- tapasztalattal, amit nehéz áron fizettek meg. Bodnár Mária Mesél a ví­zimalom című mesekönyve álomszép gyermekkori emlé­kekből szőtt világ, a szépsé­gek, a gyermeki lélek jóra irá­nyuló nekiszökellései, ahogy vidám őzikék táncolnak a ta­vaszi napsugárban. Hogy milyen lesz a gyer­mekeknek szóló mese, azt az írói szándék dönti el. Ez vilá­gosan olvasható a cím ajánlá­sából: mesekönyv 6-10 éves gyerekeknek. Bodnár Mária nemcsak tartalmában találta meg a 6-10 éves gyermekek­nek szóló történetet, hanem a stílus is természetességgel kö­veti a gyermek gondolkodás- módját, értelmi szintjét, és szókincsének valóságfelvevő erejét. Lélektani hajlékony­sággal követi a gyermekiélek minden rezdületét a szépre és a jóra. Danes József a kötet beve­zetőjében méltatja a meseírói elkötelezettség magasfokú emberségét: „Akit mesélő­kedvvel és tudománnyal áldott meg az Isten, az tulajdonkép­pen boldog ember. Becsülete van, és a becsület olyan kincs, amit nem rabolhat el senki.” A mesében kincs mindig a becsület, ami anyagiasított alakban aranyként, gyémánt­ként, csodafűként jelentkezik, jelképes tartalma van, de Bod­nár Mária a valóság talaján mozgó meséiben a nehezebbre vállalkozik. Pedagógiát, neve­lést fogalmaz meg mesei kel­léktárral. A nehezebben ért­hető, elvont fogalmat (köteles­ség, közösség, szeretet) termé­szeti elemek ember módra cse­lekvő játékával közelíti meg. Az engedetlen hócsillagok el­lenszegülő gyermekre utalnak, aki sokkal engedékenyebben fogadja el a javulás lehetősé­gét az emberarcú mesekör­nyezet elfogadó világában. Ötvenhat harmonikusan il­leszkedő meséből áll a kötet, valamennyi mese önmagában is kerek egész, de a mesefü­zérre szerkesztett könyv is egységes olvasmányt nyújt. Minden darabja arányos terje­delmű, amit a tartalom enged hosszabbra vagy rövidebbre, és éppen ezért nem találunk bennük fölöslegest, de hiány­érzetünk sincs. Mégis nehéz utat választott szerzőnk, mert nem az ander- seni mesevilág varázseszköze­ire épít, de nem követi a Bene­dek £7e£-népmesék irodalmi köntösbe való öltöztetését sem, hanem vállalja a szűknek látszó kis világ felnagyítását, a vízimalomtól a patakig, erdő­kig, otthonig. Erezzük, hogy ezek a mesék személyes élményből fakad­nak, nem földtől elszakadt képzelet álmai, hanem érez­zük, hogy a meseíró környeze­tének gyermekkori valóságát vetíti elénk mesei környezet­ben, a valóság ízeivel, a meg­fogható bizonyosság igézeté­vel, hogy elvezessen a nagy harmóniához - a szépséghez. Volt egyszer egy Vízimalom című kötetkezdő meséje jól ki­fejezi a didaktikai célt, a tan­mese jelleget, amit nem verbá­lis eszközök hordoznak, ha­nem a meseszerkezet egésze sugározza. A vízcseppek fellá­zadnak a munka ellen, nem akarják hajtani a vízkereket, de az okos béka mégis ráveszi a cseppeket, hogy vegyék fel a munkát. A kis cseppek jó útra térnek, anélkül, hogy észre- vennék. Az okosan szeretni nevelés szellemében megfo­galmazott mesével állunk szemben. Szikrácska Meseországban jelzi: parajelenségektől terhelt világunkban született mese, hisz Szikrácska környezetében kigyullad minden. Pindur manó többször visz- szatérő alakja erősen társada­lomba, családi környezetbe ágyazott figura, a mindennapi élet, az emberi társadalom mi­niatürizált képe. Kis állatkák apró botlásokat követnek el, de mindig kiemelkedik közü­lük a bölcs helyreigazító, aki helyes útra tereli a tévedőket. A titokzatos Universum naprendszerében a bolygók és napok is gyermekien visel­kednek, földi társaikra hason­lítanak, visszanéznek a hibák, mulasztások, de felnagyított kozmikus méreteikben világ­rengetőbbnek tűnik a por- szemnyi hiba is. A természet, az állatvilág érzékelhető kö­zelségben lélegzik együtt a gyermekvilággal; a rend, a fe­gyelem szükségét a kis állatok baklövésein át mérheti fel az olvasó. Nem szerepelnek kü­lönleges csodás elemek, mint a varázsmesékben, mert itt a varázslat csak látszat. Pilla­natnyilag tűnik annak, a ké­sőbbi mozzanatokban minden visszanyeri materiális, logikus értékét. A céltudatosan terem­tett alliteráló nevek (Dongó Dani, Pocok Peti, Tücsök Te­odóra, Hangya Hanna, Fecske Fáni, Rák Réka, Egér Ernő, Veréb Vera) jól illusztrálják, hogy nem véletlenül kerülnek egymás mellé, hanem didakti­kai és esztétikai céllal harmo­nizáló szóképek is, amelyek zenei hangzása felkelti a gyermek érdeklődését, de ugyanakkor meg is érti. Ilyen 6-10 éves gyermekkel nehéz volna megértetni a tár­sadalmi feszültségek, emberi kapcsolatok, lelki konfliktu­sok kisüléseit, vagy éppen a harmóniára, szépségre törekvő világ érzelmi rezzenéseit, de a pillangó, szövőlepke, szúnyog törékenysége jól érzékelteti, hogy mennyire törékeny a szépség, a boldogság, ha nem óvjuk szeretettel. A kötet minden meséje fi­gyelmeztetés a jóra és a szépre. Gál Elemér Egyelőre nem kell többet fizetni a gyógyszerekért A „hagyománytól” eltérően az idén januárban a patikákban nem kell többet fizetnünk a me­dicinákért. Mindez azonban csak átmeneti megnyugvást je­lent a gyógyszerfogyasztóknak - válaszolta az MTI érdeklődé­sére hétfőn Matejka Zsuzsanna, az Országos Egészségbiztosí­tási Pénztár (OEP) főgyógysze­része. Az új gyógyszer-finan­szírozási rendszer bevezetésé­vel egy időben ugyanis - előre­láthatólag még az esztendő első negyedében - az áremelés ha­tása a térítési díjakban is megje­lenik majd. Az év eleji gyógyszerdrágu­lás elmaradása - mint megtud­tuk - nem az importálók és a gyártók visszafogottságának köszönhető. Ok ugyanis ezúttal is megemelték a patikaszerek beszerzői, illetve termelői árát. A gyógyszerek fogyasztói ára ennek következtében 14,1 szá­zalékkal, míg a patikákban fize­tendő térítési díj (változatlan támogatási mértékek mellett) átlagosan 56 százalékkal emel­kedne - ha a régi és az új árak közötti különbséget az egész­ségbiztosító nem fizetné ki a lakosság helyett. A tb-alapok gazdálkodásáról szóló átmeneti törvény azonban lehetővé teszi, hogy - éppen az áremelés hatásának kivédésére - a biztosító havonta összessé­gében egymilliárd forintot for­dítson a gyógyszergyártók és -nagykereskedők támogatására. Erre a megoldásra azonban a jogszabály csak március 15-ig ad lehetőséget. (MTI) Már fizetendő a kötelező biztosítás Harminc napig, ez esetben ja­nuár végéig jogszerűen ha­lasztható a kötelező gép­jármű-felelősségbiztosítás ese­dékes díjának befizetése. Jelen­leg ez azért fontos, mert a befi­zetéshez szükséges csekket na­gyon sokan még nem kapták meg januárban biztosítójuktól. Mint ismeretes, hat biztosító- intézet foglalkozik kötelező gép­jármű-felelősségbiztosítási szerződések megkötésével. Kö­zülük némelyik már elküldte a csekkeket, de mint a Magyar Biztosítók Szövetségének ille­tékese elmondta, január 10-ig minden ügyfél megkapja a szükséges befizetési űrlapokat. A hónap végéig a biztosítók a múlt évi szerződések alapján vállalják a kockázatot, s az el­lenőrzések során a rendőrök sem szabhatnak ki büntetést, ha a díj még nincs kifizetve. Egészségbiztosítás: az idei elképzelések (Folytatás az 1. oldalról) Sándor László mindazonáltal úgy vélte: az önálló, valódi biztosítói léthez még számos feltétel, elsősorban a megfe­lelő vagyoni háttér hiányzik. Ehhez jelentősen hozzájá­rult volna az ingyenes állami vagyonjuttatás, amely azon­ban a megszabott határidőig nem teljesült: a két alap jelen­leg együttesen mintegy 20 mil­liárdnyi vagyonnal gazdál­kodhat. Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság Igazgatóta­nácsa egyébként az elmúlt esz­tendő végén mintegy 40 milli­árd forint értékben ajánlott fel 10-20 százalékos részesedést nyomdákban, bankokban, energetikai, gyógyszerkeres­kedelmi és -gyártó cégekben, ez azonban sajnálatos módon bizony még mindig messze van a törvényben előírt 300 milliárdtól. Az egészségbiztosító haté­kony működéséhez emellett alapvetően fontos lenne, hogy - ellentétben a jelenlegi gya­korlattal - saját hatáskörében dönthessen arról: melyik or­vossal vagy melyik intéz­ménnyel milyen feltételekkel köt szerződést. Egészen addig ugyanis - hallottuk Sándor Lászlótól -, amíg a biztosítónak minden egészségügyi intézménnyel kötelező szerződnie, nem lehet elvárni, hogy a biztosító a já­rulékfizetők érdekét képvi­selje a szolgáltatást nyújtókkal szemben. Sándor László véleménye szerint a járulékfizetőket az idén kétségtelenül a gyógy­szertámogatási rendszerben bekövetkező változások érintik majd leginkább. Az új finanszírozási szisz­téma - amelynek az elnök sze­rint legkésőbb március elején életbe kell lépnie - csak bizo­nyos rétegeket, elsősorban a krónikus betegeket érinti ked­vezően, míg a többieknek a mainál jóval többet kell majd fizetniük a patikabeli szere­kért. A táppénzrendszerben ugyanakkor - mondta - nem várhatók „földcsuszamlás­szerű” változások, viszont komoly átrendeződés követ­kezhet be július 1-jétől az egészségügyi intézmények fi­nanszírozásában. Az egész­ségbiztosító ugyanis azt sze­retné, ha a finanszírozás való­ban a teljesítményen alapulná. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents