Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-03-04 / 285. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1994. december 3-4., szombat - vasárnap Az egri egyetem terve és fájdalmas kudarcai A Líceum tervét 1763-ban mutatták be a királynőnek (Fotó: Kaposi Tamás) Egerben altalanosan ismere­tes gróf Eszterházy Károly püspök egyetemalapítási terve, szándéka, de sem en­nek a körülményei, még ke­vésbé megdöbbentőnek ható kudarcának históriája nem ismeretes napjainkban, csak e téma bennfentes kutatókö­rében. Ez teszi szükségessé az egri univerzitás felállítására tett intézkedések, s azok zá­tonyra futása körülményei­nek a levéltári adatok tükré­ben való közreadását. Gróf Barkóczy püspök 1754- ben az egri papnevelő in­tézetben elvette a tanítás jogát a jezsuitáktól, s azt saját egy­házmegyéje megfelelően kép­zett papjaira bízta. Ezzel egy időben az egyházfő bejelen­tette, hogy a következő évben megindítja a bölcseleti kur­zust, ezzel megteremtve az Egri Püspöki Iskolát, melyhez hozzácsatolni szándékozott az ugyancsak Egerben működő jogi iskolát, a Studium Juridi- cuniót. Barkóczy e kétségtele­nül nagyvonalú tervezete ér­telmében létrehozni szándéko­zott iskolaegyüttest a Publica Universitas rangjára kívánta emelni. Ezzel kapcsolatban tudni kell. hogy 1740-ben Foglár György kanonok létrehozta az Egri Jogi Iskola alapját, sőt 1741-ben sikerült biztosítania annak törvénybe iktatását is. Figyelmet keltő, hogy ekkor Magyarországon még csak Nagyszombaton működött jogi iskola. Barkóczy nagyvonalú egye­temi tervezete, kivitelezése so­rán, az addig Kassán lévő Kis- dyanumot, azaz a Kisdy-féle papnevelő intézet alapítványát egyesítette az egri szeminári­ummal, s azt 1760-ban a püs­pöki székvárosba telepítette át. A Foglár-féle jogi iskola felügyeletét a Királyi Kúria gyakorolta, mely azután 1755- ben életbe is léptette szervezeti szabályzatát, amely már bizonyos mértékű kapcso­latot biztosított a jogi iskola és a két tanszakos Püspöki Iskola között, de a Studium Jordi- cumnak külön igazgatója volt, bár azt a püspök nevezte ki. A jogi iskolán a jogtudo­mány mellett a juristák okta­tást nyertek matézisből, törté­nelemből, földrajzból, föld­méréstanból, polgári építé­szetből, s nem utolsósorban számvetéstanból is. A bölcsé­szek és a papnövendékek a teo­lógia mellett történelmet és matézist is tanultak. Gróf Barkóczy Ferenc azonban 1761-ben az egri fő­papi székből távozott, s Mária Terézia kegyeiből elnyerte az esztergomi érsekprímási mél­tóságot, s mint hercegprímás, a magyarországi katolikus egy­ház feje lett. De mielőtt távozott volna Egerből, megbízást adott a je­les bécsi építésznek, Josef Gerlnek az egri egyetemi épü­let tervének elkészítésére. Gróf Eszterházy Károly 1762 nyarán foglalta el egri egyházfői méltóságát, de már gyaníthatta Egerbe kerültét, ugyanis még váci püspöksége alatt tárgyalt Gerllel, felvázol­ván előtte az ő egri iskolájára vonatkozó terveit, elképzelé­seit. Gerl nagy buzgalommal munkához is látott már 1763 tavaszán. Ekkor még csupán a teológia és a bölcselet szere­pelt a tervben, de ugyanazon esztendőben vészesen meg­roggyant a Foglár-féle jogi is­kola épülete, melynek műszaki vizsgálata eredményeként Gerl annak lebontását javasolta. De jó meglátással Eszterházynak azt tanácsolta, hogy a jogi is­kolát is az újonnan emelendő épületben helyezze el. Eszterházy Károly meghall­gatta Gerl reális alapokon nyugvó tanácsát, s annak meg­felelően az épület addigra már elkészült terveit ennek megfe­lelően átterveztette, második emeletet húzatván arra. Az igazság az, hogy a Fog- lariánum épületének vészes romlása döntő mértékben já­rult hozzá ahhoz, hogy meg­szülessen a ma Líceumnak ne­vezett hatalmas épülettömb, il­letve a most már négyfakultá- sos egyetem létrehozása tervé­nek kiérlelődése. De az igazsághoz az is hoz­zájárult, hogy 1763-ban Markhot Ferenc orvosdoktor is előállt nagyszerű tervével a püspöknél, az általa létesí­tendő egyetemen az orvosi fa­kultás felállításával. Ilyen kedvezőnek látszó helyzetben Eszterházy Károly 1763. október első két hetében Bécsben tartózkodott, s nyil­ván az szerepelt feladatai első sorában, hogy meghallgatást kérve a királynőtől, bemutassa neki Gerl egri egyetemnek szánt épülettervét. Egyben ter­jedelmes előterjesztésben arra kérte az uralkodónőt, hogy adja meg részére egyetem fel­állításának jogát, illetve az univerzitási rang állami elis­merését. Úgy hiszem, hogy minden­képpen érdemes lesz megis­merkednünk Eszterházy ké­relmével, illetve annak magyar fordításával. „Legszentségesebb császári és apostoli királyi Fenség! Bécsbe érkezvén, rendkívüli örömmel értesültem többektől arról, hogy Felségednek anyai szándékában áll arról gondos­kodni, miszerint az összes tu­dományok művelése és taní­tása Felséged örökös magyar királyságában előmozdíttassék - mely királyi kegyelmes intéz­kedés, valamint az egyházi és világi közügyekre nézve két­ségtelenül egyaránt jótékony hatású, úgy másrészről növeli Felségednek az utókorra átad­ható dicső emlékét. Ezennel örömtől ösztönözve bátorko­dom alattvalói mély hódolattal Felségednek előterjesztenem, mily állapotban vannak azon tanulmányok, melyek elődöm, az ország mostani prímása ál­tal berendezett Egri Püspöki Iskolában előadatnak; egyút­tal legalázatosabban kifejteni, milyen módon lehetne az emlí­tett iskolában Felséged legke­gyelmesebb pártfogása alatt a tanulmányok ügyét előmozdí­tani...” Ezt követően Eszterházy ismerteti a szemináriumi és a bölcseleti oktatás elért szép eredményeit. „Ezen előrehaladás nagy örömmel tölti el szívemet, de viszont arra ösztönöz, hogy ezen iskola továbbfejlesztésére törekedjem. Különösen két kel­lék látszik ezen ügy érdekében szükségesnek: a szilárd meg­alapítás és annak örök időkre való fenntartása. Első, hogy az iskolai előadásokhoz és a ta­nárok használatára eléggé tá­gas és alkalmatos épület emel­tessék, mely mind az ifjúságot, mind pedig minden egyes tan­tárgynak külön tanárát befo­gadhassa... Második, hogy úgy a mostani, mint a későbbi ta­nárok tisztességes és állandó ellátásban részesüljenek, nem­különben a tanulmányokhoz szükséges eszközökről is gon­doskodva legyen, milyenek: a könyvtár - melyet a közügyek érdekében nyilvánossá óhajta­nék tenni -, matematikai és csillagászati eszközök...” ‘ A püspök a kincstártól nagyszerű terve megvalósítá­sához anyagi segítséget nem kívánt, csupán az úgynevezett „plébánosok pénzalapjába” ál­tala befizetett évi 6 ezer forin­tot, továbbá a mindig kanono­koknak adományozott tapolcai apátságot, valamint a „csak­nem rommá lett egri vár kö­veit”. Eszterházy úgy munkálta ki az általa létesítendő egye­tem felállítási és fenntartási költségeit, hogy az egyetlen krajcárral sem terhelné az ál­lamot! De folytassuk tovább a kére­lem olvasását: „Azonban nem akarok csu­pán a teológiai és filozófiai ta­nulmányokra szorítkozni, ha­nem inkább szándékomban van más tanulmányok tanítását is rendszeresíteni Egerben: mi­lyenek a hazai és a római jog, a természeti s a nemzetközi jog előadását, valamint az orvos- tudományoknak is tanítását. (Folytatjuk a következő héten) Sugár István Hol kezdődik a köz ügye? A címben feltett kérdést úgy is fel lehetne tenni - kedvezőbb is volna? mikor lehet, válhat egy gondolat, egy_ érték köz­üggyé? És mitől? És minek ér­dekében? Ezek a kísértő nyugtalansá­gok szálltak meg, amikor részt vettem azon a márvány tábla-le­leplezésen, amit az egri Gárdo­nyi Géza Gimnáziumban tartot­tak: dr. Rajeczky Benjamin (1901-1989) nevét és emlékét örökítették meg. A Kossuth-dí- jas zenetörténész, a pásztói ciszterci perjel, a népzeneku­tató személyiségét tisztelték meg. Lakonikus szöveggel a márvány nem tűri a fecsegést. Ami a kis gyülekezetnek az áhí­tatát emelte, hangokból, sza­vakból állt, mert ilyenkor a le­leplezés okán dr. Andrásfalvy Bertalannak, a Magyar Nép­rajzi Társaság elnökének jutott a feladat ünnepélyessé tenni egy alapjában véve egymozdu- latnyi aíktust. De megszólalt itt a Ciszterci Rend magyarországi apátja, dr. Kerekes Károly is, aki mint dr. Rajeczky tanítvá­nya, rendtársa, de mint a leendő Szent Bemát Gimnázium pat- rónusa is, indokoltan jogot formálhatott a megnyilatko­zásra. Gregoriánt énekelt Ur- bán Péter liturgikus kórusa, mert az éppen megtisztelt zene­tudós a magyar gregoriánt eredményesen kutatta és éne­kelte, amíg engedték neki. Talán erre, a művészetben, a zenében, a tudományban, a nyelvben, a nemzetben, a sok­rétű közösségben tetten érhető érzésre találták meg az indokot a mára létező országos és helyi közösségek, amelyek felfedez­ték azt a lelki tartalmat, amely egy embert, egy egyéniséget kiemelhet a szürkeségből, „idő- tállóvá” nemesíthet. Félve írom le a nemesítést, mivel a szavak értéke és jelentése kies hazánk­ban rohamosan módosul, oly­kor olyan hangsúlyt és felhan­got kap, amit egyébként nem érdemelne. Ezért esett jól hallanunk, amikor a zirci apát, dr. Kerekes- ő maga is kistályai gyökérzet- a Családról beszélt. így, nagybetűvel. S rögvest az Édesanyáról, a földiről meg az égiről derítette ki, hogyan is ha­tározzák meg segítségükkel a kóborló-küszködő ember életé­nek irányát, tartalmát. Ha már a készség belepottyant a gyer­mekbe, ott a bölcsőbe születés csodálatos pillanatában. Ahol minden tartalmak és minden örömök előtt és fölött a szeretet melege és fénye a meghatározó. Talán ezért is szerették volna a szülői házra tenni a megőrző feliratot, a Család és az Anya ünneplése okából is a város délre fekvő hóstyáján! De a sok építkezés a mai emlékezőkben is bizonytalanná tette a szándé­kot. így fogadhatta a Gárdonyi Géza Gimnázium nevében Lé- vay Zsolt igazgató ezt a meg­tiszteltetést. Amely egyben an­nak a megnyilvánulása, bizo­nyítéka is volt, hogy a nagy tár­sadalmi „szétrendezés után”, amikor a szellemi és lelki szer­vezkedéseket az ideológia nem tűrhette, most mára egybetalál­koznak azok, akikben a jelen idő nem csupán a ma történése, de a múlt változatlan hatóereje is. Nemcsak a szólam és a gon­dolati ritmus kedvéért folyta­tom azzal, hogy a jövő építése is. Mert itt generációk jöhetnek, személyek, egyéniségek eltűn­hetnek, de a szellemiség, amely a város falai között is nagysá­got nevelt, nem párolog el úgy, mint a hajnali pára. És ez nem függ az éppen aktuális hatalmi képződményektől sem! Sem országos, sem helyi nagyságok szándékaitól. Ezt sem árt felemlíteni egy-egy ilyen alkalom kapcsán. Farkas András Legyünk együtt - hitben, reménységben Kádár Zsolt egri református lelkész nemrég tért vissza az Egye­sült Államokból, ahol részt vett a trentoni magyar gyülekezet fennállásának 100. évfordulójára rendezett ünnepségeken. En­nek az eseménynek a kapcsán az itt élő magyarok életébe, az egyház helyzetébe nyerhetünk bepillantást.- Hogyan került kapcsolatba a trentoniakkal? Legutóbbi utam előtt, 1991-92-ben a princetoni egyetemen posztgraduális képzésen vettem részt, és kutatásokat is végeztem. Többek között egy nagyon érdekes témával, a kommunikáció és az egyház sajátos kapcsolatával foglalkoztam. Erről röviden annyit: az amerikai egyházak életébe az elektronikus tömegkommuniká­ciós korszak beköszöntése óriási változásokat hozott, amely ket­tősséget vetett fel. Egyfelől, hogy az elektronikus média az Isten ajándéka-e, amit használnunk kell? Vagy másfelől: ez egy olyan ördögi eszköz-e, amit el kell vetnünk? Ebben a kérdésben sokat ta­nulhatunk az amerikaiaktól, most, amikor a mai egyházi elektroni­kus tömegkommunikációnk gyerekcipőben jár még. Mialatt az egyetemen ezt a kérdéskört vizsgáltam, az amerikai református egyházban is szolgáltam New Yersey és New York államban. így ju­tottam el Trentonba, ahová az ott lévő gyülekezet hívott meg lelki- pásztorának.- Kikből áll ez a közösség, hogyan kerültek az Újvilágba?- A trentoni református magyarok a nagy kivándorlások idején komoly bázisát adták az amerikai magyarságnak. Az itt élő kolónia 150 ezer fős lehetett. Ok igyekeztek nem beolvadni. Kultúrájukkal együtt vallásukat is fontosnak tartották megőrizni. Sorra alakultak a református közösségek, azért, mert az akkori Magyarország tipi­kusan szegényebb, református részeiről érkeztek a jobb világban reménykedők.-Az új hazában az első telepesek tehát már 1894-ben létrehoz­ták a magyar református közösséget. Az Egyesült Államok 200 év­nyi történelmet tudhat magának. Bizonyára a gyülekezet száz évvel ezelőtti megalakulása és a mai napig tartó fennállása roppant nagy jelentőségű ezen a tájon.- Valóban mindenki nagy örömmel és büszkeséggel vett részt az ünnepségeken. Igen megható volt, hogy a mai 70 éves visszaemlé- kezőknek a szüleik voltak azok a kivándorlók, akik egy kis batyu­val érkeztek az ismeretlenbe. Ezek az emberek már beleszülettek ebbe a közegbe, legtöbbjük sohasem járt Magyarországon. Érde­kes, hogy ennek ellenére mennyire ragaszkodnak magyarságuk­hoz, nyelvükhöz, kultúrájukhoz és az egyházhoz. Vágyódnak arra, hogy ismételten magyarok legyenek. Kapcsolatot akarnak tartani az óhazával. Látogatóba vagy véglegesen vissza szeretnének térni szeretteik földjére. Ebben kell nekünk, itthoniaknak segítenünk, de nem megfeledkezni arról a százéves erőfeszítésről, melyet ma­gyarságuk megőrzéséért tettek.- Úgy tűnik, csak az idősebb korosztály érdeklődik a gyökerei után. Mi a helyzet a fiatalokkal? Követni fogják-e a szülök példá­ját?- Nem mondhatjuk, hogy teljesen elkeserítő lenne a helyzet, hogy nincs következő generáció, akik nemcsak az egyházban, ha­nem a magyar polgári szövetségben működnek. A probléma in­kább az, hogy ezek a csoportok egyre jobban már csak angol prog­ramokat igyekeznek szervezni. A keleti parti helyzetről is megem­lítenék egy árulkodó adatot. A New York-i magyar konzulátus ezen a területen ma 180 ezer magyart tart számon. Ébből - az egy­ház statisztikája szerint - igazán a magyarsághoz kötődő, a magyar egyházhoz és kulturális csoportokhoz tartozónak négyezren vallják magukat... A létszám csekély, de ők tudatosan vállalják: legyen a magyarságnak összefogó, összetartó ereje.- A számok megdöbbentőek: kik azok, akik távol tartják magu­kat, bár jelenlétükre, segítségükre szükség lenne a közösségeknek?- Sajnos, a magasan kvalifikált értelmiség ma nem tartja a kap­csolatot az egyházi csoportokkal, politikai, kulturális jellegű kö­zösségekkel, szerveződésekkel. Érdekes, hogy a nálunk is ismert George Pataky, aki New York állam kormányzójának jelölteti ma­gát (azóta meg is választották. A szerk.), nagyon komolyan ma­gyarnak vallja magát, de politikai elfoglaltságai miatt nem volt ideje arra, hogy a jelentősebb magyar összejöveteleken megjelen­jék. Pozitív tapasztalatról is beszámolhatok, szerencsére. Nagyon fontosnak tartom, hogy most jó a kapcsolat a New York-i magyar konzulátus, valamint a washingtoni magyar nagykövetség és a kint lévő közösségek között. Hosszú ideig ez nem így volt. Kiemelkedő jó munkát végez László Balázs konzul, akinek jó megítélése van a kintiek között.- Hogyan segítenek az amerikai magyar református gyülekeze­teknek, hogy megfelelő lelki vezetőjük, vagyis lelkészük legyen, mi­vel Amerikában nincs magyar református teológia.- Egyrészt van még, él még egy nagy nemzedéke a lelkészek­nek, akik úttörők voltak, és most is nagy tekintélynek örvendenek. Bár már nyugdíjasok, de érződik a befolyásuk. Ez abban nyilvánul meg, hogy szavuknak súlya, hitele van. Van egy másik nemzedék, akik ’56-ban, vagy később, a ’60-as években emigráltak. És ma már nemcsak azt mondhatjuk el, hogy csak a Magyarországon végzett lelkészek szolgálnak, hanem részint Erdélyből, részint a Felvidékről érkezik az utánpótlás. A Magyar Reformátusok Világ- szövetsége természetesen nagyon odafigyel arra, hogy megfelelő kvalitású lelkészek kerüljenek erre a fontos területre is.- Ön is szolgált ott. Mennyiben más az ottani munkája a gyüle­kezet vezetőjének?- Sokkal bonyolultabb ott a lelkészi munka. A lelkésznek na­gyon manager típusúnak kell lennie. Szinte a hét minden napján van valamilyen program. A gyülekezet igényli, hogy kulturális programokat, kirándulásokat szervezzen. Ő legyen a közösségi élet motorja. De nincs magára hagyva ebben a munkában. Nagyon ko­moly segítséget nyújtanak az önkéntesek. Ottlétemkor például asz- szonyok egy csoportja egy nemzetiségi fesztiválra nagy mennyi­ségű káposztás tésztát és töltött káposztát készített. Ez nem öncélú tevékenység volt, hanem az eladott étel ára a gyülekezet pénztárát gazdagította. Nem tudom, hogy itthon ugyanilyen rendezvényt meg tudnának-e csinálni. Egyrészt megfelelő felszerelés, konyha hiányában, vagy találnának-e elegendő embert, akik idejüket ál­doznák, és az alapanyagok költségeihez hozzájárulnának? Vissza­térve: ezek az emberek nagyon fontosnak tartják ezeket a rendez­vényeket. A magyarság összetartozását jelentik számukra. Igénylik azonban, hogy mi is odafigyeljünk rájuk, ne szakadjunk el egymás­tól.- Látva, tapasztalva az e hazában és a tőle távol élő magyarok életét, sorsát: mi legyen ennek a közeledésnek az első lépcsője?- Legyünk együtt hitünkben. Legyünk együtt bizonyos fajta re­ménységünkben, és legyünk együtt abban, ami bennünket össze­köt. Netán ne torzsalkodások, hanem szeretett közösségek jelle­mezzék a kinti és az itteni magyarságot. B. Papp Györgyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents