Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1994-12-23 / 302. szám

1994. december 23., péntek Eger Es Körzete 5. oldal Köszönetét mondanak az egri szponzoroknak Az egri Szilágyi Erzsébet Gim­názium tehetségkutató verse­nyét az idén sem tudták volna megrendezni szponzorok nél­kül. Köszönet jár az Egri Ifjú­sági Alapítványnak, a Duna- banknak, a Teader Kft.-nek, a Konzumbanknak, a Sipotéká- nak, az EMASZ-nak, a Götz Já­tékboltnak, a Renault Szalon­nak, az Egri Nyomdának, a Top Car, a Kincstár, a Népszabad­ság Agriamédia Kft.-nek, a Ta­karékbanknak, a Cinóber Pa­pírboltnak, a Kopcsik Cukrász­dának, Berecz órásnak, a Fo- tosprint Szövetkezetnek, a Ví­zöntő Bt.-nek, a Rotax-nak, a Hungária Szuperinfónak, a Szi- lágyis Alapítványnak. A lelki problémákra gyógyír a tanácsadóban Az egri mentáhigiénés csoport folyamatosan működő prog­ramjaikon bárki részt vehet, aki úgy érzi, képtelen megoldani lelki gondját, baját. Külön szerveztek foglalkozásokat gyerekeknek és felnőtteknek. A közös beszélgetések mellett le­hetőség van arra is, hogy egyé­nileg foglalkozzon a pszicholó­gus a résztvevőkkel. Az egyes találkozók időpontjáról bővebb információt az Arany J. u. 20/a. alatt és a 310-758-as telefonon kaphatnak az érdeklődők. / Évzáró ünnepség volt a mikófalvi együttesnél A Mikófalvi Hagyományőrző Népi Együttes a napokban tar­totta évzáró ünnepségét, ahol értékelték idei szereplésüket. A több mint húszéves múltra visszatekintő társaság lakodal­mas előadásával sok külföldit kápráztatott már el. A reperto­árt a következő évtől passiójá­tékokkal bővítik majd. Az el­múlt esztendők alatt a hazai versenyeken is szép sikereket értek el, és kitűnő kapcsolatot építettek ki a német holtgasti együtessel. Felsőtárkányban is megalakult a testület Szerdán megalakult Felsőtár- kány új képviselő-testülete. Há­rom személy kivételével kicse­rélődött az önkormányzat, s Bakondi Simon polgármester ezzel a gárdával folytatja a négy éve megkezdett munkát. Tar Lőrinc vezényelte a mindig igényesen felkészített női kart Bartók és Kodály után Kocsár darabjai a főiskola női kara legújabb repertoárján Az Eszterházy Károly Tanár­képző Főiskola női kórusa, Tar Lőrinc együttese, hosszú idő után először jelentkezett olyan műsorral, amelyre fel kellett figyelnünk, amelyről mindek­képpen szót kell ejtenünk. Ebben a nagy évvégi, ad­venti karácsonyi felbuzdulás­ban Egerben sorozatban hang­zanak el zenei műsorok, ame­lyekből az ünnep, a jámbor­ság, az emberi lélek kedves egyvelege áll össze. Mintha a szeretetre, az emberi tisztes­ségre egyre szomjasabbak, éhesebbek lennénk. Tar Lőrinc erre az alka­lomra egy szerzőt dolgoztatott fel női karával, Kocsár Mik­lóst. Az 1993-ban született, a mai középnemzedékhez tar­tozó zeneszerző a Missain A-ban (azaz az A-dúr misé­ben) bemutatja azt a hagyo­mánytisztelő énjét, lelki alak­zatát, amellyel keresi a folyto­nosságot, miközben azt az egyszerűbb nyelvezetet hasz­nálja, ami sallangmentesen vallja meg ezt a korszakot. A korszaknak azt az elcsi­gázott népségét, amely a két világháború, a diktatúrák és egyéb társadalmi nyomorúsá­gok után, azok lelki és idegi tapasztalataival terhelve és gazdagítva - kinek mi jutott ezekben az évtizedekben — fi- gyeli-füleli, mit is tudnak még neki vigasztalót nyújtani? Kocsár Miklós, Farkas Fe­renc egykori tanítványa nem véletlenül fordult a népzene felé. Ma is érződik minden hangzatán, hogy a népi for­mák, a szóban is elmondható lelki tartalmak iránt erős von­zalmat érzett, főleg pályája kezdetén. Ez az érzékenysége, ra­gaszkodása az egyszerűség­hez, a közérthetőséghez, a közvetlen beszélgetés meleg­ségét idéző stílusához máig megmaradt. Nem véletlen az sem, hogy Aprí/y-verseket, Nagy László­iéit lírai szövegeket zenésített meg, Csanádi Imre érzel- meit-gondolatait díszítette fel gyönyörű dallamokkal. Mintha minden kompozíci­ójában a szüűrke köznapi éle­tet élő ember lebegne a lelki szemei előtt. Ahhoz méri a hangot, a hangnemet is, mint például itt, az A-dúr misében. Fényévnyi távolságra van innen a barokk, meg az a fel-fellobbanó szen­vedély is, ahogyan Bárdos és Kodály fel-felemeli a hangját a nagyobb lélegzetű alkotások­ban. Ebben a misében megható közvetlenség áramlik az imád- ságos-liturgikus szövegek kö­zött: az elvont misztika, a hit­tételek által érintett „felsőbb világ", amit hinni kell, el kell fogadni a képzelet által is kö­zelített módon, másabb, való­ban elvontabb, mint az, ami­kor az ember a maga hitét és emberségét belegondolja a Glória, a Credo egy-egy ré­szébe. nem is beszélve a Kyrie irgalomért esdeklő kiáltásai­ról. Amikor a korszak költőit eleveníti meg Kocsár Miklós, ott is, a szavak mögött mintha kutatná, folyton keresné, ho-. gyan is formázhatta a lírai szöveg genetikai elődjét Nagy László, Csanádi Imre anyja, nagyanyja. Tar Lőrinc a gyermeki lélek áhítatára is gondolt a Sársokal- lóval, a Levélsöprővel, a Csi- lingelővel és a Téllel. A Tél nagy téma, amiben annyi min­den felgyülemlik, ha nagyot álmodunk a havas éjszakában. A pályája teteje felé haladó karvezető-zenetanár kitűnően dolgozta fel érzelmileg a kivá­lasztott zenei anyagot. Közreműködőit, szólistáit, dicsérjük, elsősorban Marik Erzsébetet és Hudlik Margitot - már másodszor hallottuk rö­vid időn belül -, mert túl a pe­dagógián, személyes közre­működésükkel, tehetségükkel és igényességükkel jó ügyet szolgáltak. Két kórusblokk között el­hangzott Kátai László Zongo­radarab címet viselő műve. A hangverseny darabjai ál­tal adott környezetben, tehát a Kocsár Miklós által körülhatá­rolt érzelmi világhoz képest talán kissé zordnak tűnt az a magány, ahonnan ez a zene­szerző „kiszól” a kortársaihoz, a ma emberéhez is. Néhány eddig bemutatott alkotása is arról győz meg minket, a Requiemje különös­képpen, hogy itt, a kemény hangok hátán egy sok-sok megpróbáltatáson átment lélek keresi az utat a megbékélés felé. És mintha nem látná, nem is akarná látni a fény, a derű, a szárnyalás elérhető magasla­tait. Pedig meg kell keresnie. Dinamikája sejteti, van még tartalékerő a feljebbjutáshoz. Farkas András Bemutatjuk a területünkön választott önkormányzatokat FELSŐTÁRKÁNY polgármestere: Bakondi Simon (független) 1943-ban született Felsőtár­kányban. Egerben, a Közgaz­dasági Technikumban érettsé­gizett. A Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen üzemgazdá- szi oklevelet szerzett. Egy ideig mezőgazdasági vonalon dolgo­zott, majd a Heves megyei szakszervezetek pénzügyi veze­tője lett. 1990-ben választották először polgármesterré. A fiá­val él együtt, aki most katona. A képviselő-testület tagjai: Bajzát Albert, Bajzát György, Baj­zát Rafael, Bajzát Sándor (függetlenek), Dávid Imre (KDNP-MDF-FKgP-Fidesz), Farkas Tamás, Fekete Pál, Dr. Patakiné dr. Molnár Éva, Pócsik Gábor, Szántósi Rafael, Varga Zoltán. NOVAJ polgármestere: Berecz János (független) 1934-ben született Novajon. Tanulmányait Novajon, majd az egri közgazdasági techni­kumban végezte. 1952-től 1987- ig az egri Finomszerel- vénygyárban dolgozott külön­böző .vezető beosztásokban. 1988- tol tanácselnök, 1990-től társadalmi tisztségű polgármes­ter. Az 1994-es önkormányzati választáson a község nagy többséggel választotta újra pol­gármesterré. A képviselő-testület tagjai: Berecz László, Demko János, Demko Miklós, Jánosi Lajos, Juhász Péter, Vitkóczi János (függetlenek), dr. Gál Henrietta (MDF), Káló László, Nagy Sándor (MSZP). OSTOROS polgármestere: * Kisari Zoltán (független)" ' 1954-ben született Karcagon. Huszonkét éve él Heves me­gyében, ebből az utóbbi hat esz­tendőben Ostoroson. Tizenöt évig a FinomSzerelvénygyár- ban dolgozott. Ostoroson ta­nácstagként, majd tanácselnök­ként munkálkodott. 1990-ben választották először polgármes­terré. Felesége a Heves Megyei Tüdőbeteg-gondozó Intézet dolgozója. Két, középiskolás leány gyermekük van. A képviselő-testület tagjai: Barta János, Bán Miklósrié, Éder Lajosné, Gál András, Molnár Lajos, dr. Pap Győző, Rózsa Sándorné, Sára János, Visnyovszky László (valamennyien füg­getlenek). Boldog karácsonyt! ' ' ». . - . . . -I A *41 r * Kedves Olvasóink! Engedjék meg, hogy ezúton kívánjak Önöknek és családjuk valamennyi tagjának békés, boldog, meghitt karácsonyt. Kívánom, hogy mindannyian találjak meg azt a lelki nyugalmat, amely átsegíthet a nehézségeken. Az oldal szerkesztője A „zsebre vágható” Eger... Ideiglenesen Egerben tartóz­kodó kölföldi ismerőseim hív­ták fel figyelmemet egy mel- lényzseb-méretre összehajtható információs térképre, amelyen Gyöngyös város neve állt. Kihajtogattam a négy nyel­ven íródott „kis játékot”, és - a felderítőtérképre emlékeztetőén - egy város jól áttekinthető szí­nezetben lüktetett előttem: egyik oldalán piktogrammal és azonosító számmal megjelölt cégek, szolgáltató- és közin­tézmények, amelyek megrende­lik ezt a kiadványt, természete­sen azzal a céllal, hogy a város­lakók és az oda látogató vendé­gek minél nagyobb számban ér­tesülhessenek a kereskedelmi, szolgáltatási és kultúrális lehe­tőségekről. A másik oldalán pedig cím­szavak szerint rendezték az első oldalon megejelölt cégek nevét, címét, telefonszámát (pontos koordinátákkal ellátva!) - és még valamit, egy névjegykár­tyát is tartalmaz ez az oldal, egy kitöltetlen adatlapot, amely vélhetően a városlakó és a vég­tulajdonos nevének feltünteté­sére szolgál. Az ötletekben gazdag, modem és praktikus kidaványt azonban hiába bön­gésztem és forgattam hosszú percekig, nem láttam sehol az árát. A miskolci Well 392 Mű­vészeti Kereskedelmi Reklám- ügynökség egri kirendeltségén Kassakürti Zoltántól megtud­tam: a szponzoráló cégeknek köszönhető mindez, akik cse­rébe 200 darabot kapnak. Ezt ők reklámajándékba adhatják vagy értékesíthetik. Éppen most készítik elő Eger város térképét, így - a támogatásra je­lentkezők függvényében - nyá­ron biztosan már a turisták is forgathatják. (Sz. K.) Tetszhalott város - élelmiszer nélkül. •• Eger környékén sokáig tartot­tak a harcok, és a két tűzvonal közé eső város sokat szenve­dett a háborútól. A front elvo­nulása után a romokon új élet kezdődött, amelynek kibonta­kozásában a legnagyobb gon­dot a közellátást megszerve­zése okozta. „Adva volt egy tetszhalott város, élelmiszer és tüzelőanyag nélkül, éhező, és fázó, a rémületből alig fel­ocsúdó emberekkel” - olvas­hatjuk a Heves Megyei Levél­tár dokumentumaiban. 1944. december 18-án ala­kult meg a Közellátási Bizott­ság Szabó Sándor vezetésével. Felkutatta az élelmiszerkészle­teket, és azokat a rászorultak között kiosztotta. A visszaélé­sek felszámolását és a két leg­fontosabb élelmiszer - a ke­nyér és a hús - igazságos el­osztását a jegyrendszer beve­zetése oldotta meg, a Közellá­tási Hivatallal együttműködve. A jegyre történő árusítást az első búza- és vágómarha-szál­lítmány tette lehetővé, hogy Egerben a lisztből 6 napi, hús­ból kéthetes készletet biztosí­tani tudjanak. A bizottság sza­bályozta az árakat és a fejada­got, amelyet kenyérből szemé- lyenkén 15 dekagrammban, ki­logrammonként 1,50 pengő­ben, húsból kéthetenként 15 dekagrammban, kilogram­monként 8 pengőben állapí­totta meg. A közkonyhán kívül üzembe helyeztek egy 100 személyes étkezdét is, ahol a ráutaltak 3,50 pengőért ebé­delhettek. A közellátás színvonalának emelése szükségessé tette á kereskedelem megindítását és szabályozását is. Az üzletek egy része már december köze­pén kinyitott, s a bizottság a kereskedelmi cikkek árát úgy szabályozta, hogy engedé- ’ lyezte a régi árakra a 40 száza­lékos felár felszámolását. Ne­hezen indult meg a piaci árusí­tás. „Elsőként Kelemen Dezső, Kovács Andrásáé, özv. Szabó Istvánné és Pál Ignácné a régi helyükön megkezdték a hagyma, a petrezselyem, a bab, a paprika és a kukorica stb. árusítását...” - olvashatjuk az Igazság című lapban. A Közellátási Hivatal egyben felhívta a lap hasábjain az ösz- szes piaci árusokat, hogy kezd­jék meg az élelmiszer árusítá­sát, mert az iparigazolványu­kat bevonja. A legnagyobb problémát a zsírellátás jelen­tette, amelyet az olajos mag­vak gyűjtésével és a nagytályai olajütő üzembe helyezésével igyekeztek átmenetileg pó­tolni. A háborús károk, a megron­gálódott épületek (a lakóházak ,68,5 százaléka, 11 műemlék- épület, stb.), a hidak, a villa­mos- és vízvezeték-hálózat helyreállítására az Újjáépítési Bizottság dr. Kardos László elnökletével intézkedett. A postai forgalom viszonylag korán megindult: 1944. de­cember 27-én az első, majd december 31-én újabb két pos­tahivatal kezdte meg működé­sét. Ekkor a városnak nem volt pénze, ezért az Újjáépítési Bi­zottság a szükséges pénzt a vá­ros lakosságától kölcsön útján, illetve „közmunkaváltság” cí­mén biztosította. Horváth Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents