Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-20 / 299. szám
6. oldal Horizont 1994. december 20., kedd Arcok a jelenből: Moldvay Győző Moldvay Győző 1945-ben húszéves. Elkapta őt, az egészséges fiatalembert a forgószél, az a történelmi szakasz, amit hirtelenjében felszabadulásnak, majd Népköztársaságnak, majd népi-demokráciának, később Rákosi-érának, majd diktatúrának, mára meg már - szív és szó - fajta kérdése ez? - annak a negyven esztendőnek neveznek. De ő ezt akkor nem tudta, többmilliónyi magával. Szegeden tanult az egyetemen, de mert az neki csak iskola volt és maradt, kevesellte, többre szalajtotta az energiája, hát belefogott ebbe-abba. írásba, művészetbe, de legelőbb a lírába. A fel- hevülő lélek, a szervezési készség és a baráti tömörülés Hódmezővásárhelyen diktálja neki a sok-sok tennivalót: megindítja a Délszigetet, igényes irodalmi szándékkal. Majd tanít, majd művelődési házban igazgató, ötven-ötvenhatban a Vásárhelyi Kulturális Szemlére vált át, majd 1960-1964 között elpattan Vásárhelyről, hogy aztán később már csak lélekben, vendégségben találkozzék az ottani évek emlékeivel, barátaival no meg azzal a hittel, ami ott és akkor megszakadt. Mert 1956-tól 1960-ig ő sok minden, vágóhídon munkás, építőipari segédmunkás, TIT-munkatárs, Miskolcon rádióriporter, Szent- istvánon, a kicsinyke borsodi faluban, majd Mezőkövesden tevékenykedik. Onnan jut át Egerbe újságírónak. A sors és a személyi szeszélyek frontján hadakozva - kényszerítve is kissé -, átlábol Egerből Hatvanba. Előbb talán maga se hitte, inkább csak szükségmegoldást láthatott benne, a vándorút újabb állomását. De ötven felé már higgad ez az ember is. Elképzeli a Hatvani Galériát, s meg is valósítja. Alapja ehhez a gondolathoz a hódmezővásárhelyi évekből adódik, ahol az irodalmi élet pezsgése és a művésztelep alakjai, alkotásai, a légkör, az ottani szellemiség csábították korábban is a sorshatározó kalandokra-barátságokra. A régi társak, a művésztelepek, a pestiek is, mögé álltak a kezdeményezésnek. Hatvannak akkoriban is értő, meghalló irányítói akadtak, így hát nemcsak megszületett ez az új művészeti csomópont, de hamarosan országos tekintélyt is vívott ki magának. A hogyan-nal! Ahogy Moldvay csinálta! Tájkép- és portré rendezvényei megmozgatják manapság is a képzőművészeket. Ide festenek és „szoborolnak” mindazok, akik feljebb akarnak jutni az országos népszerűségi listán. De ez csak egyik ága ennek a lombosodó és még mindig viruló törzsnek. írta az újságot is. Ma sem feledkezik meg arról, ha valami tollára való akad, hogy oda ne szóljon a nyilvánosságnak: „véleményem van, ezt rosszallóm”. Évekig életben tudott tartani egy idényszínházat, sokszínűén, sok támogatással. Nem titkolt szándéka szerint, a megyében gondolkodva, fölébe akart kerekedni némileg Egernek is. Ez a versenyszellem fűtötte sokáig! No meg a korral, önmagával és a közösséggel szembeni kötelezettségként fogta fel, mindig is, hogy tetteivel használjon. Ezért igyekezett egy ritmusban mo- zogni-élni a korral, a korszakkal, azokkal az emberekkel, akikkel a jóért szövetkezhetett. így és ezért jutott arra a gondolatra, hogy a régi vásárhelyi lapot, a Délszigetet újraindítsa 1971-ben. Ez a szemle fórumot jelent ma is azoknak a művészi és irodalmi törekvéseknek, amiket személy szerint Moldvay Győző fontosnak tart. A hatalom? Az írófajta nem ácsingózik a személyre szabott felelősségért, az ő köre más. Ötvenhatban ő is forradalmat élt át, mint annyi millió ebben az országban. S mert szólani mert, savanyú évekkel fizetett érte. 1976-ban megjelent versében így summáz: „Aki megfizetett azért, hogy él még, lépcsőiden lehet szolgáló, Caesar, elviseli korbácsodat, a mosolyt is, mely sötét rózsaként ül a szád szegletén, s szorultában tán arra hajlik, hogy mozgó, eleven céltáblád legyen, amibe akkor bocsátasz szakállas nyilat, amikor aláznod már önmagad gyalázata”. Veretes szavak, és amik a tömör fogalmak mögött felsejlenek, azok a nehéz és kegyetlen tapasztalások, amiket a korral és a korban mindent megélni MOLDVAY GYŐZŐ PERBEN Kohán, Kurucz D. István, Csohány és a többiek megélt barátsága, társvolta is visz- szafénylik a Perben című kötetben. akaró szellemi munkás nem feledhet el. Azért kapta a készségeit, akár az írás kemény terhét is, hogy mondataival hasznára legyen a többieknek. 1991-ben megjelent kötetében, a Mint az apo- sotolok-ban áll ez a hat sor is: „Ki hallgat, nyugton szendereg, szívem a szó illette meg, a szó, mely sose nyomtalan, okos igével: élesztő, ha húrja feszül: éles kő...Szó, buzogja számon parttalan!” Magam törvénye Aki jóban odafigyel és hangosan újramondja a verset, ráfülel, észreveszi, miért is vált ritmust három sor után, miért is vállalja a meglepetésszerű metaforának a veszélyét, hogy aztán felkiáltójeles hagsúllyal adjon nyomatékot hitének. Három kötetben ilyen versek adnak keretet ennek a kötelességteljesítésnek! Moldvay Győzőt nem a túlzott önbizalom vezeti felfelé azon a grádicson, amely nemsokára a hetvenedik születésnapot viseli majd. Megvan benne az alkotáshoz szükséges racionalitás ma is, a kornak az az érzékelése, amely eligazítja tennivalóiban, szólnivalóiban. Visszatekint őseire, barátaira, azokra a nagyokra, pl. Németh Lászlóra, Kodolányira, Szabó Lörincre, akiket akkor közölt az akkori merész fiatalember a lapjában, amikor azért már megtorlás következhetett. De Kohán, Kurucz D. István, Csohány és a többiek megélt barátsága, társvolta is visszafénylik azokban a verssorokban, amiket a Perben című kötetben olvasni lehet. Hangosan skandálva meg is lehet zengetni a strófákat úgy, ahogyan az alföldi ember tájbeli sajátsággal formázza a hangzókat. Meg ahogyan a mondatokat szövi egymás után, a saját észjárása szerint. Moldvay Győző sorsa, személyisége azzal együtt az utolsó ötven év Közép-Európájának egyfajta lenyomata, önálló ábrája, hogy közben jelzi a világ egyéb részeivel is kapcsolatait: a nemzetközi viszonylatokat is felvállaló, általa alapított Tőkés László Társaság-on innen és túl kérdezi a világot. Választ vár olyanoktól, innen messzire szakadt magyaroktól is, akik az újra-élés, az újrakezdés lendületét erősíthetik bennünk. Mert már csak ilyen az írófajta! Farkas András A televíziózásban: január 2-től rendszerváltás A Magyar Televízió 2. programjának sugárzása 1994.de- cember 22-től részlegesen, 1995.január 2-től teljes egészében a PÁL színes norma szerint történik majd. A színes televíziózás megindulásakor a kelet-európai országokban - így hazánkban is -, különböző elvi és szakmai megfontolásokból a színes televíziójelek sugárzási szabványaként a Franciaországban használt SECAM rendszert vezették be az Európában általában alkalmazott PÁL rendszer helyett. Az első magyar tévék csak SECAM rendszerűek voltak, a 70-es évek közepétől megjelentek a két normás, Pal-SECAM készülékek is. A SECAM-ról PAL-ra történő átállás két szakaszban történik. Első lépcsőjeként 1994. december 22-től a TV2 délelőtti műsorszünetében PÁL rendszerű ipari adás lesz. Ennek ideje alatt a nézők PÁL rendszerben sugárzott monoszkópot láthatnak és kísérő hangként a Petőfi Rádió műsorát hallhatják. A következő lépésben, 1995. januártól a TV2 teljes műsorát PÁL rendszerben sugározzák majd. Mi lesz az átállás következménye? A nagyon régi fehér-fekete készülékeken - DUNA, TISZA - az adás zavartalanul vehető, az ORION és a VIDEOTON régi, egy- normás színes készülékei a változás után nem tudják színesben venni az adást. A televízió hangját egyelőre nem érintik a változások, azt csak öt év múlva változtatják meg. Az átállás után az adón nem lesz szükség a PÁL rendszerben külföldről kapott filmek dekódolására, javul a vétel- és a kép minősége, lehetőség nyílik a kétnyelvű sztereó tévézés bevezetésére. Bővülnek a másodlagos szolgáltatások: felgyorsul a Képújság, gazdagodhat az adatszolgáltatás. Az MTV vezetői szerint a Magyarországon jelenleg működő közel 3 millió színes készülék közül mindössze 5- 6 ezer nem alkalmas a PÁL adások vételére. Ezeket a készülékeket zömükben 10-15 éve gyártották. A kérdés csak az: mit szólnak mindehhez a januártól használhatatlanná váló, üzemképes készülékek gazdái? A kispénzű nyugdíjasok? Kapnak-e kártérítést, hozzájárulást a kényszerű készülékcsere költségeihez? Az MTV és az Antenna Hungária vezetői mossák kezeiket, hallani sem akarnak ilyesmiről. Azt mondják: ebben talán a kereskedelem, vagy a hazai televíziógyárak érdekeltek. (boros) Ferenczy Europress Remenyik Sándor hitt a belső összetartásban Irredenta! - kiáltották a románok. Eltorzult arccal mutogattak rá és rejtik immár 74 éve. Irredenta - könyvelték el a szovjet tartomány urai - így Magyarország vezetői is - és titkolták fél évszázadon át tizenegy könyvébe foglalt legjobb verseit. Trianon után, amikor az ország kétharmadát és 10 millió emberét elrabolták, eladták valaki Végvári néven verset kezd írni az erdélyi magyarságnak. Mohács - Majtény - Trianon számos versében megjelenik, hiába kiáltja világgá: „Gyertek minket visszavenni”, nem érkeznek mentő gályák - ő is lassan felmorzsolódik. A feltartóztathatatlan végzetet így fogalmazza verssorokba: „Kifelé már nincs számunkra út, a mi háborúnk elveszett, a mi népünk test szerint halott, hosszú éjszaka jön, 150 éves éj.” S mivel az igazságot kimondta, örök csendre ítélték. Gyűrött papírokon kézről kézre adogatták verseit, titkos helyeken olvasták, hol a „sziklafalnak füle nincs”. Sosem vállalta a hídépítő szerepét a románsággal. Csak a belső összetartásban hitt. És az idő őt látszik igazolni. Szemét, idegegrendszerét, életét áldozta, hogy maradásra bírja az embereket. Református főgimnazistához méltóan! Közben „hegyóriások”, példaképek hagyták ott. Amikor 51 éves korában eljött érte a kegyes halál, tízezrek kísérték a Házsongárdba. A lutheránus temetőben kicsiny fekete sírkő őrzi Remenyik Sándor emlékét és egy ház, amely valahol Kolozsváron egy lakótelep közepén még áll. Sziki Károly Kiállítás falusi gyermekjátékokból A Szórakaténusz Játékmúzeum munkatársainak gondozásában, az Illyés Alapítvány támogatásával a napokban jelent meg az az új kiadvány, amely a székelyföldi Korondon élő István Lajos fényképekkel és rajzokkal ellátott leírásait adja közre a falusi gyermekhangszerekről és játékokról. A tervek szerint egy néprajzi kiskönyvtár-sorozat nyitóköteteként látott napvilágot a könyvecske, amely az ünnepek előtt pár óra alatt összeállítható ajándékok, fenyődíszek - például gyermeksípok, csengettyűk - készítéséhez és ízléses megformálásához is segítséget ad. A köteten kívül a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum közelmúltban nyílt, január 25- ig megtekinthető időszaki kiállítása is beszédes tárgyakkal bizonyítja, hogy szerte a Kárpátmedencében, s így hazánk falvaiban is a gyermeki tárgyformálás kiváló alapjául szolgált a természeti környezetben, valamint a ház és gazdasági udvar környékén fellelhető anyagok sokasága. Történelemtanárok konferenciája Várható, hogy az ezredfordulóig ismét azok a tényezők kerülnek a történelemtudomány középpontjába, amelyek az emberiség történetének legmélyebb mozgatói voltak, azaz az embernek az emberhez, a természethez, a kultúrához és a gazdasághoz való viszonya. Egyebek között erről beszélt Glatz Ferenc, a Történelemtudományi Intézet igazgatója a történelemtanároknak szervezett kétnapos információs konferencián. Mint rámutatott: az új történettudomány egyik alapvető feladata a szakmai eszközrendszer újragondolása. A történetírásnak is meg kell újulnia, mert gyakran az azonos területek kutatói sem értik egymás munkáját. Glatz Ferenc sajnálattal szólt arról, hogy tömegével születnek tanulmányok, amelyek nem hasznosulnak. Úgy vélte: a történelemtudomány és a közönség jobb kapcsolata érdekében a szakterületnek meg kellene jelennie a rádióban és a televízióban. A történész szerint az új akadémiai és felsőoktatási törvény pesszimizmusra ad okot. Javaslata szerint az akadémiának a jövőben nagyobb mértékben kellene részt vennie a továbbképzésben. A konferencia további részében szerzők és kiadók ajánlották munkáikat a résztvevő több mint 600 érdeklődőnek. A tankönyvek, a segédkönyvek és a taneszközök kiállításán 36 kiadó mutatkozott be. (MTI)
