Heves Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1994-12-20 / 299. szám
1994. december 20., kedd PÉTERVÁSÁRA ES KÖRZETE 5. oldal Egerbocson az idén is ajándékoznak a kicsik Immár hagyománnyá válik Egerbocson, hogy a minden évben Karácsony előestéjén a gyerekek megajándékozzák a falu lakóit; saját kezűleg készített apró kis ajándékokkal lepik meg az éjféli mise résztvevőit. A december 25-én délelőtt 11 órakor kezdődő szentmisén pedig misztériumjátékot adnak elő a templomban. A Lágyasi-legelő már védelem alatt áll Még az előző önkormányzat utolsó ülésén határozott úgy a bodonyi testület, hogy a sokat vitatott Lágyasi-legelő ügyét igyekszik a lehető legmegnyugtatóbb módon rendezni. Az itt született döntés értelmében e különleges természeti értékekkel bíró területet - megóvandó a kárpótlás viszontagságaitól - helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították a képviselők. Betlehemmel járják Fedémest a gyerekek December 24-én délután kopogtatnak be kampós botjukkal a bekecsbe burkolózott pásztorok és betlehemvivő angyalkák Fe- démes lakóihoz. Az egyébként hagyománytisztelő községben első ízben elevenítik fel a hitoktatásban résztvevő gyerekek a már-már elfeledett, szép karácsonyi szokást. Aradszky, Harangozó és Albert Mátraballán Zenés műsorral köszöntik a mátraballaiak az idei karácsonyt. A helyi kultűrotthonban december 22-én 15 órakor kezdődő rendezvényen fellép Aradszky László, Harangozó Teri, Liliom Károly és Albert Dezső. A falu lakosságának a másfél órás műsor program ingyenes lesz, erről bővebb felvilágosítást Bállá kultúrosától, Répási Máriától lehet kérni. Adventi ünnepi műsor a parádiak számára December 21-én 17 órai kezdettel „Karácsonyi fények” címmel adventi ünnepi műsorra kerül sor Párádon. A rendezvény helyszíne az általános iskola tornaterme lesz, ahová minden érdeklődőt szeretettel várnak. Aligha lehet azon vitatkozni, hogy nem számít üdítő látványnak egyetlen „kommunális hulladéklerakó-telep” sem. Akkor pedig kifejezetten elborzasztja az ember fiát a látvány, ha e szemétlerakó egy amúgy igen szép völgyben, hegy-, esetleg domboldalon virít. Ilyen gonddal küszködik Bükkszék is. Mint azt Huszár István, a település polgármesterétől megtudtuk, az 1981-ben megtelt régi lerakó használhatatlansága miatt a fenti út köz- J vetlen szomszédságában „ala- I kították ki” az oly sok vita forrását jelentő jelenlegit. Azzal a helyi önkormányzat is tisztá- | ban van, hogy a helyzet tarthatatlan, így a következő ciklus egyik legfontosabb feladata- j ként jelölte meg Huszár István j a telep felszámolását. —-—— Egyelőre még meglehetősen elhagyatottak az épületek... Szederkénypusztán nem kísért a Csehi Csibe (Folytatás az 1. oldalról) A tervek szerint mintegy 100 milliós beruházás 80 százalékát Cered, 20-at pedig Szederkénypuszta „fedezne”. A csir- kézés 30-40 ember számára biztosíthatna közvetlen megélhetést, ám közvetetten családok további tucatjai juthatnának innen rendszeres jövedelemhez. Az éppen alakuló üzleti terv évi 400 ezer csirkével számol, ami mellett - háztájiban - további 200 ezer felnevelésére nyílna lehetőség. Biztató jelnek véli Kiss Gábor azt is, hogy öt önkormányzat - így Istenmezeje, Nógrádból Cered, Szilaspogony és Zabar, Borsodból pedig Domaháza - szintén felkarolta a nagyléptékű elképzelést. Kühne Gábor „Maga ilyet is tud, Valaczkai?” A címben szereplő kérdést Lelkes István szegedi tanár tette fel, miután Valaczkai Erzsébet főiskolai halgató bemutatta művészi rajzokkal illusztrált madáretológiával foglalkozó szakdolgozatát jó pár évvel ezelőtt. A művészetpártoló Tisza parti biológus a lányt Murai Róberthez irányította, aki már akkor is nagy névnek számított a madárábrázolásban. Az ifjú hölgyből azóta édesanya és a tamalele- szi iskola biológia-rajz szakos tanára lett.- Hogyan tudta folytatni a főiskolai indíttatást az új környezetben?- Amikor Domonkosra kerültem, a ceruza volt számomra a legegyszerűbb eszköz ahhoz, hogy az éményei- met kirajzoljam magamból. Szegeden mi mindenféle technikával próbálkoztunk, és az alkotásaok témája is sokféle volt. Embert, portrét, tájat ábrázoltunk. Itt azonban olyan hatással volt rám a természet, hogy mást nem is akartam rajzolni, mint tájat. Az öreg fák kérge, az ágak finom elágazásai, a gazdag madárvilág, mind egy-egy rácsodálkozá- som a világra. Azt mondhatom, hogy itt láttam először az életemben gímszarvast, itt hallottam az első szarvasbőgést, és mély nyomot hagyott bennem a bikák összecsattanó agancsa az őszi küzdelemben. Ezek a megélt élmények táplálták bennem a rajzolást, sarkalltak újabb és újabb munkára.- Rajzaiban pókhálóvékony vonalak százainak rendezettsége alkotja meg végül a főszereplőt; a fát, nyulat, szarvast, baglyot, mókust. A légiesen könnyed vonaltengerből az állat egy mozdulata bomlik ki, mintha csak élne. Milyen technikával lehet ezt elérni?- Ceruzával meg tussal. A kerámia toll elterjedése nekem hagyon jól jött. Mielőtt kifogyna, különlegesen vékony vonalakat lehet vele rajzolni, és remekül tudom használni a fa ráncainak, a madártoll és az állatszőr finomságának megjelenítésére.- Jelenlegi kiállításán az erdő és az állatok már olaj- festményeken láthatók. Hogy lesz a grafikusból festő?- A tárlataimon többen megkérdezték tőlem, miért nincsenek színes képek? Az utóbbi időben a vezekényi alkotótáborban a kollégák is biztattak arra, hgoy fessek. Néhány éve próbálkozók az olajjal, de úgy érzem, a mostani kiállításom anyaga az első olyan termés, amikor már magaménak érzem ezt a sűrű anyagot. Ha a képen az állat a domináns, még mindig megrajzolom festés előtt, de más esetben anélkül mázolom rá a táj színeit.- Melyik állatfajta a legkedvesebb a grafikus-festő, a pedagógus Valaczkai Erzsébet számára?- A madarakhoz nem tudok hűtlen lenni. Az annyira egyedi társaság élményekben és színvilágban egyaránt. Az egyszerű szürke fülemülét látni sem lehet, de csodálatos hangjával a szívembe lopja magát. Ha festeném, szinte jelentéktelen lenne. De vegyünk egy fácánkakast. Óriási kihívás, mert ragyog a fényben, és a színek orgiája van a tollruhá- ján. A ngyvadak közül a gím- szaras a kedvenc, a már említett benyomások miatt, de az őz is nagyon kedves, kecses és finom. A vaddisznót a robosztussága, markánssága teszi vonzóvá. Gyermekkori élményeimet, a pusztaföldvári nádast mókás kacsáival emlékképeim alapján festem.- Most már végleg búcsút intett a grafikának?- A, dehogy. Most jelent meg egy vadászkönyv, ami gyakorlatilag három nő - író, fotós, illusztrátor - munkája. Ebből én vagyok az utóbbi. Nemrégiben kértem felvételemet a Művészeti Alaphoz, s azt természetesen grafikusként tettem. Munkáimat januárban fogják zsűrizni. Festményeimmel azt szeretném elérni, hogy az emberek gyönyörködjenek a természet szépségeiben, s tulajdonképpen képeimmel a meglesett vadvilágot viszik be lakásukba. Kovács Mária Bemutatjuk a területünkön választott önkormányzatokat FEDÉMES polgármestere: Molnár Istvánná (független) 1948. szeptember 18-án a Fejér megyei Előházán született. 1965-ben érettségizett, ekkoriban került a tamaleleszi közös községi tanácsra is mint gyors- és gépíró. Az 1990-es helyhatósági választásokon a fedéme- siek neki szavaztak bizalmat, csakúgy, mint legutóbb, december 11-én, így Molnár Istvánná immár második ciklusát kezdheti meg a falu polgármesteri székében. A képviselő-testület tagjai: Szabó István, Gálné Bró Erzsébet, Török János, Varga Károly, Molnárné Szabó Julianna (valamennyien függetlenek). MÁTRABALLA polgármestere: Forgó János (független) Mátraballán született 1959. szeptember 12-én. A középiskolát Egerben végezte, s az aktív sportpályafutást követően a Testnevelési Egyetemen végzett. Utánpótlásneveléssel foglalkozott, utóbb a mátraderecs- kei sportcsarnok igazgatója lett. 1993. június 21-én választották polgármesterré, és most újból bizalmat kapott. Nős, két gyermek édesapja. A képviselő-testület tagjai: Karnis Sándor, Pádár Szabolcs, Répás Béláné, Forgó Sándor, ifj. Karnis Pál, Lécz Dezső, Kovács Ágoston (mindannyian függetlenek). Tarnaleleszen még most is több a jegy, mint a föld Két esztendőn át tartó pereskedés és huzavona után a közelmúltban végre sikerült megegyezésre jutnia a tarna- leleszi érdekegyeztető fórumnak és az egykori Egyetértés MgTsz jogutódjának a földalapok megosztása kérdésében. Az itt született kompromisszum értelmében a kárpótlási alapot 301 aranykoronával egészítették ki a juttatott alap rovására. Mindezek dacára a gyakorlatban - legalábbis nagyon úgy tűnik - egészen másként fest a helyzet... Amikorra ugyanis a felek kikeveredtek a hosszú időn keresztül folytatott pöröskö- désből, az érintett területen történt egy lényeges változás, nevezetesen: tájvédelmi körzetet hoztak létre, ami azt jelenti, hogy ezekre a területekre nem lehet licitálni. így a 2100 AK helyett mindössze 1800 AK kelt el 500 forintos áron a november végi földárverésen. Az érdeklődés túlságosan is nagy volt, ami azt mutatja, az embereknél még meglehetősen sok kárpótlási jegy van: akár kétszer annyi szántónak és legelőnek lehetett volna régi-új tulajdonosa. Mindennek oka abban rejlik (már ami a szakértők véleményét illeti), hogy a lelesziek - teljességgel érthető módon - a lakóhelyükhöz közeli termőföldben és erdőben gondolkodtak, senki nem ment más vidékre licitálni. Az itt élő családok szinte mindegyikének volt földbirtoka, ma is tudja azok határát, sőt, néhány esetben még a dűlő neve is utal a birtokosra. Nehéz volt így a törvényt megérteni: az állam ugyanis azt nem ígérte a kárpótoltaknak, hogy földet is kapnak a jegyükért. K. M. Már rendelkezésre állnak a régi telep közvetlen közelében, az úgynevezett „gyalogutas” részen, egy elzárt völgyben kialakítandó szemétlerakó tanulmánytervei, ezek jelenleg már szakhatósági egyeztetések alatt állnak, és amennyiben ezekre rábólintanak az illetékesek, jövőre el is kezdődhet a kialakítása. Ha ez elkészült - ígéri Huszár István -, a fentit rekultiválják. A Bükkszék mellett további két falut - így Szaj- lát és Terpest - érintő beruházás becsült költsége mintegy 10-12 millió forint. Érdekesnek ígérkezhet e probléma környezetvédelmi szempontból is; a hírek szerint a nyáron a honvédség már fúrt két megfigyelőkutat a veszélyes szennyeződések mérésére. (-ne) Sokakat zavar e természetcsúfító látvány... (Fotó: Kaposi Tamás) Leleszi karácsony kicsinek, nagynak December 13-án, Luca napján állították fel a nagy fenyőfát a tarnaleleszi Körzeti Általános Iskolában, amelyre a gyerekek maguk készítették a díszeket és a hosszú, színes láncot. A tervek szerint a szünet előtti utolsó tanítási napon a bükkszenterzsébeti hittanos alsósok pásztorjátékot, a leleszi felsősök pedig betlehemest mutatnak be. Az iskolai karácsony szervezői - Balogh Ferencné és Cserősiné Bozó Judit - szeretettel várják a szülőket december 21-én délután négy órakor az iskola tornatermébe. December 25-én a tamaleleszi alsós hittanosok a nagymise után ismét bemutatják azt a pásztorjátékot, amit hitoktatójuk, Józsa Istvánné gyakoroltatott velük, és amelyre oly nagy izgalommal készülnek. (kovács m.) Bükkszéken is gond a szemét
