Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-08 / 263. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. november 8., kedd r Eles vita a költségvetés benyújtásának idejéről Hogy útjaink télen is járhatóak legyenek (Folytatás az 1. oldalról) Ezeket só- és salakszóró adap­terekkel szerelik fel. Ameny- nyiben az időjárás szüksé­gessé teszi, akkor a 21 kocsi a nap 24 órájában mintegy 470 kilométeren járja az utakat. A többi 670 kilométeren a kije­lölt utak bizonyos szakaszain folytatnak salakszórást. Azt is bejelentette, hogy a téli hetekben 3^1 ezer tonna sót és ugyanennyi salakot használnak fel. Az összes te­vékenységük mintegy 60 mil­lió forintba kerül, amely ér­tékben egyévi aszfaltszőnyeg beépítésének árával egyenlő. Dr. Nyíri Iván nem él fellebbezéssel Az Országgyűlés napirend előtti vitával kezdte meg hétfői munkanapját. Elsőként Csépe Béla (KDNP) frakcióvezető-he­lyettes kapott szót, aki vissza­utasította azokat a vádakat, amelyek szerint az ellenzéki pártok obstrukcióval akarnák megakadályozni az 1995-ös költségvetés idei elfogadását.- Ennek az obstrukciós vád­nak az az alapja, hogy a koalí­ció nem tudta megkötni a társa­dalmi-gazdasági megállapo­dást - tette hozzá a szónok. Csépe Béla úgy vélekedett, hogy a kormány későn nyúj­totta be a jövő évi büdzsé terve­zetét; nem vette figyelembe az új Házszabály előírásait. Kónya Imre (MDF) is azokra a vádakra reagált, amelyek az ellenzéket teszik felelőssé a jövő évi költségvetés elfogadá­sának esetleges elhúzódása mi­att. A frakcióvezető-helyettes véleménye szerint a késésnek nem az ellenzék az oka, hanem a kormány, amely felesleges és nem az ország érdekeit szolgáló törvényjavaslatokat terjesztett a T. Ház elé. Szekeres Imre (MSZP) frak­cióvezető úgy vélekedett: a kormány példátlan gyorsaság­gal terjesztette be a költségve­tési törvényjavaslatot, ezért az ellenzéken múlik most, hogy a Parlament december 31-én vagy január elsején fogadja el az 1995-ös költségvetést. Szájer József (Fidesz) frakcióvezető rámutatott: a kormányzat gondatlanságának köszönhető, hogy nem került időben a töiyényhozás elé a költségvetés. Ez azzal járhat, hogy csak jövőre születik meg a büdzsé, ami jelentősen ron­taná az ország külső megítélé­sét. A képviselő emlékeztetett arra, hogy ő már szeptember­ben javasolta a Házbizottság ülésén: készüljön a költségve­téshez ütemezési terv. Kuncze Gábor belügyminiszter arra emlékeztetett, hogy az An- tall-kormány 1990-ben és 1991-ben hasonló időszakban nyújtotta be a költségvetési tör­vényjavaslatot. Torgyán Józsefi FKGP) frak­cióvezető arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a televízió és a rádió nyíltan beavatkozik az önkormányzati választás kam­pányába. A média szembeöt­lően pártos, ugyanis nem szen­telnek kellő figyelmet az FKGP főpolgármester-jelöltjének; csak a koalíciós pártok, illetve a kisgazdákon kívüli három el­lenzéki párt jelöltjeivel foglal­koznak. - Eközben a kis­gazda-székházban izzanak a te­lefonvonalak, és az emberek azt kérdezik: visszajöttek a kom­munisták, hogy az FKGP jelölt­jéről egyetlen szót sem szólnak a médiák? - tette hozzá a frakcióvezető. Torgyán József ezután arra szólította fel Horn Gyula miniszterelnököt, hogy vonja felelősségre a médiaveze­tőket, ha azok nem garantálják a pártatlanságot. Kuncze Gábor belügyminiszter válaszában le­szögezte, hogy a kormány to­vábbra sem kíván beleszólni a rádió és a televízió vezetésébe. Lapunk megkérdezte dr. Nyíri Ivánt, az Agrárszövetség, a Magyar Szocialista Párt és a Társadalmi Egyesülések Szö­vetségének egri polgármesterje­löltjét, hogy kíván-e élni felleb­bezéssel a Választási Bizottság azon döntésével szemben, hogy az 1994. október 31-én a Kop- csik cukrászdában megrende­zett sajtóreggelije sértette a vá­lasztási törvény kampányra vo­natkozó fejezetét.- Nyíri ár, mit szól a Köztár­saság Párt Heves megyei rezi­densének lapunkban is közölt felvetéséhez?- Politikai versenyben hasz­nálatosak nyílt, burkolt, meg­engedett és tiltott eszközök. En úgy látom, hogy Deák Boldi­zsár, a Köztársaság Párt Heves megyei rezidense élt mindazon lehetőségekkel, amivel egy nyílt, tisztességes választási küzdelemben élni lehet, sőt adott esetben kell is. Én sajtó­reggelimmel szolgáltattam a magas labdát...-... amit, úgy tűnik, a Vá­lasztási Bizottság le is ütött mind Önnek, mind a „prog­ram” szót használó újságíró­nak. Egyetért-e a bizottság dön­tésével?- A Választási Bizottság ha­tározatával semmiképpen sem tudok egyetérteni. A választási törvény 5. fejezete világosan fogalmaz a kampánnyal kap­csolatban. A korábbra tervezett sajtótájékoztatóm nem ütközött a fenti törvény egyetlenegy vo­natkozó pontjába sem. Beszél­getésünk nem érintette a „nép­szerűsítési hirdetéseket”, a „fi­zetett választási hirdetéseket”, „jelölőszervezet választási ösz- szefoglalóját”, a „kampány­csendet”, (mivel kampány­csend csak a választást meg­előző nap 00.00 órájától van), továbbá nem irányult „közvé­lemény-kutatásra”, „plakát ké­szítésére... és elhelyezésére”, amely tevékenység egyébként „a választás napját megelőző hatvanadik naptól szabadon...” folytatható. A szigorúan csak a sajtó számára rendezett beszél­getéssel egybekötött reggeli ke­retében nem esett szó „hirdető­berendezések elhelyezéséről”, és az összejövetel, mely jelle­génél fogva nem különbözött az elmúlt egy hónapban meg­szokott koalíciók, választási szövetségek és polgármester-, valamint főpolgármester-jelöl­tek nyilvános szereplésétől, nem veszélyeztette sem „a köz­lekedés rendjét”, sem a cuk­rászda „ vagyonbiztonságát”. Ilyen módon tehát sem a tör­vény szerint, sem a választási szokások szerint nem folytat­tam kampánytevékenységet. Amit viszont igenis folytattam, az egy kellemes hangulatú be­szélgetés volt, kárt okozó pletykákról, erkölcsről, vallás­ról és egy szebb, felvirágozta­tandó Egerről.- Kíván élni a törvény adta fellebbezési lehetőséggel?-Nem! Most már kampány­időszak van, valódi kampány­ügyekkel kell foglalkoznom, nem pedig egy elfogadhatatlan állásfoglalás mindenáron tör­ténő megváltoztatásával. Úgy gondolom, hogy mindannyi­unknak hasznosabb, ha a Vá­lasztási Bizottság számomra fájdalmas döntését - pontosan a testület integritásának megőr­zése céljából - nem kívánom mindenáron és minden eszköz­zel megváltoztatni. Ez is a demokráciához tarto­zik. Önmagunkat kell először alávetni a demokratikus intéz­mények jól-rosszul, de működő értékítéletének, csakis így lép­hetünk át egy valóban igazsá­gosan funkcionáló polgári tár­sadalomba. Azt pedig, hogy én október 31 -én sajtótájékozta­tómmal megsértettem-e az egyébként nem létező „kam- pánycsendet”, Eger választó- polgárai fogják eldönteni a de­cember 11-i szavazáson, és ez mindenfajta fellebbezésnél vi­lágosabb útmutatás lesz mind a Választási Bizottságnak, mind nekem. Gyermekrajzokkal a kábítózás ellen A Heves Megyei Rendőr-főka­pitányság bűnmegelőzési osztá­lya - amint arról lapunkban ko­rábban felhívást tettünk közzé - kábítószer-ellenes rajzpályáza­tot hirdetett meg Fekete virág címen általános iskolai tanu­lóknak. A főszervező Polgár Ti bor né r. főhadnagytól megtudtuk: a gyermekek fantáziáját ugyan­csak megmozgatta a pályázati lehetőség. Kétszázötvennél is több, kifejezőbbnél kifejezőbb, érdekesebbnél érdekesebb, sa­játos látásmódot tükröző alko­tást küldtek be a rendőrség cí­mére megyénk számos oktatási intézményének kisdiákjai. A legjobban sikerült rajzok­ból kiállítást rendeznek Eger­ben, az Ifjúsági Házban. Ennek ünnepélyes megnyitóját no­vember 9-én, szerdán délután 2 órakor tartják. A pályaművek készítői ter­mészetesen jutalomban része­sülnek. A díjazáshoz a rendőr­ség megnyerte a Katona téri Cinóber papír-írószer bolt, a Centrum Aruház, továbbá az East-West Rt. 82. számú, Szé­chenyi úti papír-írószer boltjá­nak és a Sipotéka könyvesbolt­nak a támogatását. Kiállítás Egerben Balassi emlékére Balassi Bálint születésének 440. évfordulóján - s egyút­tal a négyszáz esztendeje bekövetkezett halála alkal­mából - „A végvári élet és Balassi Bálint vitézi versei” címmel egyedülálló kiállítás nyílt tegnap megyeszékhe­lyünkön, a Dobó István Vármúzeum gótikus palotá­jában. A reneszánsz kor kiemel­kedő magyar költője 1594. május 30-án született Zó­lyomban, főúri család sarja­ként. A törökellenes végvári harcok során - barangolásai közben - az országban szinte mindenhol teljesített katonai szolgálatot, így Egerben is. Városunkban egyébként 1579 és 1582 között 50 lo­vas élén hadnagy volt. A megnyitón Praz- novszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője beszélt Balassi irodalmi munkásságáról, alkotásai­nak romantikus szemléleté­ről, s arról, hogy verseiben legjellemzőbb a végvári éle­tet élők páratlan módon tör­ténő ábrázolása. Ebből az alkalomból megkoszorúzták Balassinak az egri várban található mellszobrát, és a Gárdonyi Géza Színház művészeinek előadásában idézetek hang­zottak el a költő műveiből. Sej, szellők...! Mi tagadás, a tavaszi - nem mondom, hogy fényes - szelek ala­posan felforgatták honi közéletünket. Mert ugyan ki gondolta volna ezelőtt mondjuk egy évvel, hogy a többiekről általában lesújtó véleményt hangoztató párt­jaink egymásnál keresnek menedéket a szocialisták „halálos" ölelése elöl? Nyilván megmosolyogtuk volna, aki azt mondja akkoriban, hogy a helyhatósági választásokra való felkészülés jegyében az MDF, a KDNP és a Fidesz közös jelöltekről ta­nácskozik majd úgy, hogy a koalíciós kalapban még ott vannak a kisgazdák és a szabaddemokraták is. Úgy gondolom, a legnagyobb traumát - legalábbis Egerben- mégis az SZDSZ tagságának kellett elviselnie. Mert, valljuk be őszintén, csak könnyebb - főleg különösebb felelősség nélkül- ellenzékiként kérdőre vonni a szocik épelméjüségét egy-egy törvénytervezet kapcsán, mint megvédeni a népszerűtlen intéz­kedéseket ország-világ előtt. A hírek szerint nem is tetszik minden szabaddemokratának az országos vezetés által felkínált szerepkör, aminek itt helyben - december 11-re készülvén - hangot is adtak. Hosszas vajúdás után ugyanis megszületett az SZDSZ-ből, Fideszből és KDNP-böl álló koalíció, de - nem titok - a kisebb kormányzó párt helyi reprezentánsai tárgyaltak az MDF-fel, a kisgazdák­kal, sőt még a lokálpatriótákkal is. Ez utóbbi háromnak a jelek szerint ugyan nem lett kézzelfogható eredménye, ám az előbbi három pártból mégis összeállt a közös lista. Mint egy kedves SZDSZ-es barátom fogalmazott: most libe­rálisként a körzetében egy KDNP-s jelöltre kéne szavaznia, mi­közben - ez még az írás alkotása kori adat - a közös polgármes­terjelöltjük egy kisgazda. (kühne) 14. rész A két nagytiszteletű úr magára maradt a szobában, s a követ­kező gyászbeszédet tartotta az elhunyt felett.- Vajon mely rejtekben dug­hatta el a lelkem a pénzecské­jét? - mondá Tóbiássy úr. - Nem azért, mintha Veronkát meg akarnám tőle fosztani, ha­nem hogy az ő javára fruktifi- káljam. Vennék rajta szőlőt.-És elküldenők rajta Nya- viga urat akadémiákra — szólt Harangi úr ő lenne az Úr sző­lőjében pásztor.- Az én szőlőmben?-A Zebaoth (Seregek Ura vagy Mindenség Ura) Űr szőlő­jében.-Az már más. „Nolo acer- bam sumere.” (Nem akarom le­szedni, mert éretlen.) De vajon hova dughatta el a pénzecské­jét?- Kereste atyámuram a pár­nazsákban? - Ótt már nincsen. - Hát vajon a tükör háta mö­gött? - Volt ott, de már nincs ott. - És a kályha fölött lévő ur­nában? - Ott is lakott egy ideig, de már kiköltözött onnan. - Va­jon a karosszék támlájában rej- lik-e? - Megvizitáltam, és semmit sem találtam. - A téli bocskor talpában? - Az is pedig lyukas. - Kitalálom már, hol vagyon? - No, ha kitalálja fiamuram, akkor kérhet tőlem a megboldogult hagyatékából bármit, odaadom. - Hát meg­mondom. Itt van az ablakban ez a sok almamuskátli, ezeknek a cserepébe lészen eldugva. A megboldogult csak nevette magában addig a dolgot, amíg a két tudós úr játszotta azt a játé­kot, amit a gyerekek „strinksz”-nek neveznek, s mondogatta magában: „Víz, víz!”, de amint a muskátlikat hallotta emlegetni, majd fölki­áltott ijedtében: „Tűz, tűz!”, s akkor vette észre, hogy mégis nagyon meg lehet halva, ha még arra sem bír felkiáltani, hogy az ő szép muskátlijait hogy szedegetik ki a cserepek­ből, s a virágok földe alatt hogy találják meg a hólyagba takar­gatott lázsiásokat és a körmöci aranyokat. S még Tóbiássy úr nagy szomorúan azt mondá rá: „Csak ennyi volt? Azt hittem, hogy legalább kétennyi.”- De ezen való szomorúsá­gában ne feledkezzék meg atyámuram, hogy nekem is ígért yalami jutalmat.- Én? Nem is emlékezem rá. Hát mit kívánt fiamuram a sze­gény nyomorult ínséges hagya­tékából?- Azt a régi bibliáját. No, ez nem nagy kívánság. Tóbiássy úr azonban elébb vé­gigpörgette az ujjain a vaskos könyv lapjait, s kirázogatta, hogy nincs-e közészorulva bankó? Csak azután kézbesí­tette nagylelkűen. Az elhunyt pedig szeretett volna kéz- zel-lábbal rugdalózni és nyelvét nekiereszteni: „Oda ne add, vén bolond! Abban van a legtöbb pénzem!” Mivelhogy a jámbor asszonyságnak, mint okos és ér­telmes puritán hölgynek, ked­venc olvasmánya volt a biblia, azonban másfelől meg gondos anya is volt, s úgy találta, hogy ebben a szent könyvben vannak egynémely történetek, melye­ket hajadon leánynak olvas­gatni nem éppen múlhatatlan kötelesség, annálfogva nehogy a Veronka azokba beletévedjen, az ilyen lapokat az alsó és kö­zépső szélein gondosan egy­máshoz ragasztá csirizzel; a felső nyílást pedig arra hasz­nálta, hogy a hozzá került ban­kókat az összeragasztott leve­lek közé csúsztatgatá. Erre a bibliára aztán el lehet mondani, hogy „duplex libelli dós est”. („Kétszeres értéke van a könyvnek” - Phaedrus). Harangi úr biz azt elvitte magával. A gyászoló felek után következtek a szomszédasszo­nyok. No hisz azoktól hallott még sok szépet magáról a bol­dogult lélek, amíg testi porhü­velyét felöltöztették. Hej, hogy nem ereszthette meg rájuk a nyelvét! Dante ezt az egyet, a fő dolgot, kifelejtette a „po- kol”-ból: mikor a szomszédasz- szonyok elkezdenek sinceri- zálni (bizalmaskodik) az ember felett, s az ember nem felesel­het vissza! Ezeknek eltávozta után következtek a virrasztók. Régi jó szokás szerint, tekinté­lyes halottak fölött virrasztani volt szokás. E célra szolgáltak a kisdiákok, műnyelven a „dár- dás”-ok, akik egész éjjel a ha­lottas szobában gyászénekeket énekeltek. Hogy torkuk ki ne száradjon, volt gondoskodva számukra illendő mennyiségű, gondosan megvizezett karcos- bor, de biz azok, mikor már vet­ték észre, hogy mindenki alszik a háznál, többet anekdotáztak, mint énekeltek.- Látod, hogy meghalt a pro­fesszornál - Látom, nem is le­szek professzorrá soha, hogy meg ne haljak. - Élve mégy a mennyországba?- Mint Illés próféta.- De mint Zöld Marci.- Szegény asszony! Pedig milyen jó asszony volt, ha az aj­tóhoz nem szoríthatta a sarka­mat, akkor nem ütött hátba.- Szegény professzor úr! Mi­lyen nagyon meg lesz szomo­rodva! Három hétig folyvást borsót főzet a kokvián (konyha) számunkra búvában.-Van is rá oka. Nem ő ta­lálta fel a perpetuum mobile-t, mégis ő vesztette el. (Folytatjuk) Javítják, és a pénteki szemlére készítik elő a gépeket a közúti igazgatóság egri telepén (Fotó: Perl Márton)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents