Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-05-06 / 261. szám
Centenáriumot ünnepelt a hét közepén Egerben, s köszöntött tegnap Miskolcon is az ÉMÁSZ Rt.: kereken egy évszázados a közcélú villamosenergiaszolgáltatás e tájon. Villanyfényes száz esztendő Egerben Gyóni Gyula riportja Szép ívű, míves lámpaoszlopokról kapja a világítást a piaccsarnok előtti tér (Fotó: Majoros Tamás) Megyeszékhelyünk büszkélkedhet a jeles évfordulóval, hiszen az elektromosáram-ter- melésben, -ellátásban igazán úttörő szerepe volt: a történelmi - nagy - Magyarországot is számítva, Temesvár, Mátészalka, Budapest után, s Kassával szinte egy időben következett. Valójában pedig még előbbre van a sorban, miután a nyírségi kisvárosban a villanyfényt az ottani malmos annak idején csupán az üzem és a tulajdon lakása közötti rövid utcarészben villantotta fel saját berendezésével. A hovatovább már tarthatatlan állapotok miatt az egri köz- világítás 1894. november 3-i hivatalos kezdetét természetesen jóval korábban tervezték. Jellemző a korabeli műszaki törekvésekre, hogy a korszerűsítési folyamathoz az első ajánlatok még mindig csak a petróleumvilágítástól alig többet jelentő „légszeszes” - gázlámpás - megoldásokkal biztatták a várost. S csupán ezeket követően jelentkezett újszerűbb, modernebb javaslattal a Ganz és Társa Részvénytársulat, amely aztán - több tárgyalást, hosz- szabb, nehéz fejtörést követően, s a számla alaposabb átdolgozása után - nyert, bécsi versenytársát is megelőzve. A szükséges erőmű - amihez a városi hálózat tartozott - a Sas út 5. szám alatti 3400 négyszögöles telken épült, az üzemi iroda- és műhelyépületekkel. Ma talán megmosolyogtató: Egerben együttesen 48 magán- fogyasztót tartottak akkoriban nyilván, az utcai és térvilágításra szolgáló izzók csupán 12 gyertyafénnyel „égtek". Az alkony utáni órák nem lettek világosabbak a korábbiaknál, ami kínos helyzetet teremtett. Hiszen a képviselők testületé az addigi üzemeltetés költségeinél semmiképpen sem akart többet áldozni az újra, az eredeti 4600 forintot pedig 3223-mal túlhaladták a friss követelések. Egyszóval sötét is volt - a gyakori javítgatások hovatovább már a közbiztonságot veszélyeztették -, s az áramdíjak sem derítették különösebben a szívet. Mivel a hekto-watton- ként mért fogyasztásért 12 fillért, akkoriban igen sok pénzt kasszíroztak. No de e „gyermekbetegségek” a mostani szemmel, gondolkodással is igazán megbocsáthatok! Azzal együtt, hogy a megkötött szerződés szerint a kis centrálé reggel 9-től délután 3-ig nem volt köteles áramot adni. S a városvezetők - akkor még hiányos elektrotechnikai ismereteik, tapasztalataik miatt - az energiatermelést a jóval olcsóbb víz helyett a drágább szénre alapozták. Vita vitát követett így jó darabig, mígnem arra az elhatározásra jutott Eger, hogy az üzemeltetésre is jogot formál. A Ganztól átveszi az erőművet és a hálózatot, majd a továbbiakban saját kezelésben működteti. Mondani sem kell, hogy a megváltás sem ment simán, s a városnak 572.823 korona35 fillérjébe került. Az önállósult üzem vezetésére - a többi közmű mellett - 1908 elejétől évtizedekre Ringe Ihann Béla okleveles gépészmérnök kapott megbízást, s a jeles direktor keze alatt a fejlődés erőteljesebbé vált. A törekvéseket Panakoszta Sándor házadománnyal is segítette. A gőzgépeket dízel-meghajtású berendezésre cserélték, bővítették az áramtermelő kapacitást. A közvilágítási lámpák egyedi kapcsolását központira változtatták, kábelfektetéseket végeztek, áttértek a nagyfeszültségű rendszerre. Mígnem a megyeszékhely kinőtte saját üzemét, s az igencsak felszökött fogyasztáshoz újabb lépésekkel kellett igazodni. így a későbbiekben már a Salgótarjáni Kőszénbányák Rt. és a Magyar Általános Kőszénbányák Rt. szolgáltatását igénybe véve, a Barcikai Erőműtől kiépített 96 kilométeres vonalon jött az áram az egri transzformátor-állomásra. A helyi termelést pedig 1932-1933-ban befejezték. A gépeket előbb csak háromévi „hideg tartalékba” helyezték, majd leszerelték. Úgy volt, hogy Jordániába kerülnek, ám végül a füleki öntödében kötöttek ki. A kiürült gépházból raktár Hárman a régiek közül: a krónikás Simon Antal, Huszti László és Geml József társaságában lett, a II. világháború után egy darabig a szovjet hadsereg harckocsijait és ágyúit is javították benne. Napjainkra pedig a csarnok teljesen kiürült, s az egész teleppel együtt már az eladását várja... Még a barcikai vonal megépítése előtt, 1930-ban szerződést kötött a város az említett részvénytársaságokkal egy új vállalat megalakítására, ami egri székhellyel, egymillió pengő alaptőkével Eger-Gyön- gyösvidéki Villamossági /?í.-ként jött létre. E szerződést eredeti formájában őrzi a lakásán seregnyi más, érdekes és értékes dokumentummal együtt Simon Antal, az EMASZ hosszú ideig, 1973-ig egri, jelenleg már nyugdíjas igazgatója. A szakma és az egész iparág történetének fáradhatatlan kutatója, krónikása, aki gyűjteményéből nyomtatásban is közreadott. Segítségével idézheti most a Hírlap is a régmúltat meg a legutóbbi évtizedeket, amelyeknek az egykori horti villanyszerelő segéd, majd ostorosi-novaji körzetmester, a H. világháború utáni nagy ipar- telepítések, faluvillamosítások, a város további fejlesztésének közreműködőjeként, az 1956-os munkástanács akaratával vállalati vezetőnek előlépett szakember részese volt. Valóságos kis múzeum a Kocsis Bemát utcai családi ház verandája, ahol az immár 83. évében járó emberrel papírkö- tegek, könyvek között tallózgatva, még az ünnepi készülődés idején élesztgettük személyes élményeit, emlékeit. Nagy idők tanúja... Bár nyugdíjasán, de találkozott még az Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Rt. első igazgatójával, a 92 esztendős korában - a nyolcvanas években - elhunyt Farkas Árpáddal. Jól ismerte a Békéscsabáról 1912-ben Egerbe került Valentinyi fivéreket, közülük együtt is dolgozott Károly főművezetővel, s Mihállyal, meg a földijeikkel, Palánczékkal. Munkatársa volt Huszti László művezetőnek, s sokáig Geml József osztályvezetőnek is, akik mindmáig a jubiláló áramszolgáltatás kiváló személyiségeiként érdemelnek tiszteletet az utókortóL Karanyicz Árpáddal, az EMASZ Egri Üzletigazgatóságának jelenlegi vezetőjével inkább csak napjainkról beszélgettünk a centenárium kapcsán.- Szervezetünk az államosított cégből is alakult jelenlegi részvénytársaság öt üzlet- igazgatóságának egyike - mondta. - Jászszentandrás, Borsodnádasd ellátásáról is gondoskodva, belenyúlik egy kicsit a szomszédos megyékbe. Száztizennégy község, öt város tartozik körzetünkhöz, s négy- százötvened-magammal hét ki- rendeltség területén dolgozunk.- Az idei áramfogyasztás az év végéig várhatóan eléri a 670 gigawatt-órát. A megyeszékhely két irányból, Kazincbarcikán kívül Detk felől is kapja már az áramot.- Tovább tart a hálózati korszerűsítés, nemrég jutottunk túl az egri, belvárosi munkákon. A hőtárolós készülékekhez szükséges energia ki- és bekapcsolására szolgáló hangfrekvenciás adót már az északi lakótelepen is szereljük, hogy a vezénylés mielőbb az egész településre kiterjedjen. A déli részen új trafó lesz még az idén. Folyamatos a takarékosabb világítótestekre történő lámpaváltás.- Megkezdődött az informatikai rendszerünk kiépítése központunk és kirendeltségeink között, gépjárműparkunkba Renault-kat, Toyotákat hozunk a túlhaladott UAZ-ok helyébe. A lakossághoz új fogyasztói irodák nyitásával is közeledünk.- Az egyiket megyénkben létesítjük: Pétervásárán adjuk át rövidesen.- Milyen az ünnep?- Mindennapi elfoglaltságunk mellett sajnos ez sem lehet több egy rövidke megállónál. Ám kétségkívül öröm számunkra a centenárium, jómagámnak pedig kimondottan felemelő érzés, hogy olyan szervezet igazgatója lehetek most, amelynek a története száz esztendőre nyúlik vissza. A hajdani erőműtelep épületcsoportjának ma is álló része (Archív felvétel) (A szerző felvétele)
