Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-01 / 257. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. november 1., kedd Dr. Nyíri Iván tegnap már kiterítette lapjait (Folytatás az 1. oldalról)- Noha ez a munka nem olyan, mint amit eddig csinál­tam, négy hónap gondolko­dási idő után mégis elvállal­tam a szerepet. A program sarokpontjai közül elsőként a munkanélkü­liség elleni küzdelem került te­rítékre. Nyíri doktor szerint Eger rendkívül jó adottságok­kal rendelkezik napjaink egyik legégetőbb gondjainak enyhítésére. Igaz azonban, hogy e téren gyors, látványos eredményeket aligha lehet remélni, ám szívós, kitartó munkával csökkenteni lehet azt. Ehhez - miután a tapasz­talatok azt mutatják, az állam itt nem igazán tud segíteni - a kis- és középvállalkozókra kí­ván támaszkodni Nyíri Iván. Ezzel kapcsolatban az is el­hangzott, hogy a folyamatot nagyban segíthetné egy helyi bank, amely az egri vállalko­zások finanszírozásában ját­szana döntő szerepet. A sarkalatos kérdések kö­zött merült fel az idegenfor­galom és a gyógyvizek ügye is. A polgármesterjelölt leszö­gezte: Egernek nem evő-ivó, hanem a történelmi értékekre fogékony turizmusra van szüksége. Ez azonban feltéte­lezné a magasabb szintű ellá­tást is. Mindezen elképzelé­sek viszont csak akkor vál­hatnak valóra Nyíri Iván sze­rint, ha rendeződnek a tulaj­donviszonyok, és újraindul a termelés. Ugyancsak kiemelkedő je­lentőségű szerepet szánt prog­ramjában a környezetvéde­lemmel összefüggő feladatok­nak Nyíri doktor. Mint mon­dotta, a város önmaga lehető­ségeihez viszonyítva szennye­zett. Itt - a bankszakember szerint - elsősorban a belvá­ros helyzete kritikus a sok au­tótól. Éppen ezért - fogalma­zott - fontos, hogy megépül­jön a K2-es és a nyugati ol­dalról még egy tehermente­sítő út, de emellett a belváros parkolási gondjaira is gyógy­írt kell találni. Erre meglehet, egy parkolóház lenne a leg­megfelelőbb megoldás. Választásokról lévén szó, nem lehetett kikerülni az uszoda kérdését sem. Ezzel kapcsolatban elhangzott:- Sokakban még mindig kérdés, hogy kell-e egyálta­lán, de ha engem kérdeznek - mondotta Egernek szüksége van erre a létesítményre. Tarthatatlannak, a múlt század követelményeinek megfelelő szerkezettel vá­dolta meg ugyanakkor a helyi kereskedelmet. Ez Nyíri Iván szerint már nem felel meg a fogyasztói társadalom elvárá­sainak, nem szabad hagyni - jelentette ki -, hogy áruk ton­náit teherautókkal hordják be hajnalonként a belvárosba, majd kocsik ezrein vigyék haza a vásárlók. Ez nem azt jelenti, hogy a butikoknak ki kell költözni - folytatta -, ha­nem vonzó bevásárlóközpon­tokat kell építeni a Nagy lapo­son és Lajosvárosban. Újdonság erejével hatott Nyíri doktor programjának azon eleme, amelyben szor­galmazza Egernek a világ- örökség részévé történő nyil­vánítását. Ebbéli elképzelése­iben elsősorban ENSZ-es kapcsolataira kíván támasz­kodni. Itt a jelölt személyét ért támadásokkal kapcsolat­ban az is elhangott: elég a vá­rosban szétnézni, a Butt- ler-ház, a Panakoszta-ház, vagy akár a rossztemplom mind-mind arról tanúskodik, van még bőven tennivaló e té­ren is. E témakörnél maradva Nyíri Iván azt is kijelentette: '69-ben nem ideológiai okok­ból ment Moszkvába, hanem azért, mert akkoriban csak ott volt nemzetközi pénzügyi szak. Emellett nem volt kubai zsoldos Angolában, sem KGB-ügynök, és nem dolgozik a Moszadnak Sem. Lapunk kérdésére - misze­rint választási kudarca esetén elvész-e személye Eger szá­mára - leszögezte: a várossal korábban is tartotta a kapcso­latot, és - noha erre nincs stratégiája - amennyiben nem öt választják meg polgármes­ternek, akkor is Eger érdekei­ben kíván cselekedni. Kühne Gábor Megszüntetik a kamatadót A napfényes Alpok csúcsai között (1.) A barátság ötezer kilométerén át Macon főterén, hazánk és városunk lobogói alatt a víg kedélyű csapat Horn Gyula levele Horn Gyula szerint nyugtala­nító a kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyamának tartós csökke­nése. A miniszterelnök levél­ben fordult a privatizációs kormánybiztoshoz, hogy mi­előbb tekintse át a lehetséges intézkedéseket az ÁV Rt. és az AVÜ vezetőivel. A kormány- biztos figyelmébe ajánlja: a kárpótlási jegy ellenében felkí­nált állami vagyon értékesítési feltételeiben különbséget kell tenni az eredeti kárpótoltak és örököseik, továbbá a szövetke­zetek, illetve a másodlagos jegybirtokosok között. Ugyan­csak levélben kérte Lakos László földművelésügyi minisz­tert: mielőbb terjesszen a kor­mány elé olyan törvénymódosí­tási javaslatot, amely bővíti azoknak a körét, akik kárpótlási jegyeiket életjáradékra kíván­ják váltani. A Lázár Lovagrend legújabb lovagja A Lázár Lovagrend története a középkorba nyúlik vissza, s már akkoriban is a betegek és szegények segítését tűzték ki működésük céljául. Kevesen tartoznak hozzájuk, a központ­juk Francia-, illetve Németor­szágban található, s igen ritka, hogy egy számukra kívülállót befogadnak rendjükbe. Esztergomban ünnepélyes keretek között tüntették ki és avatták lovaggá a Lázár Lovag­rend vezetői és tagjai dr. Rin- gelhann Györgynét, az egri, Pe­tőfi utcai Idősek Otthonának igazgatóját. Az elismerést az eddigi, Ca- ritasban való részvételéért, te­vékenységéért kapta. Leg­utóbbi rendezvényük az egri Szent Erzsébet-napi bál volt, amely bevételét olyan általános iskolai tanulók között osztották szét, akiknek szülei - nehéz anyagi körülményeikre való te­kintettel - még a tankönyveket sem tudták megvásárolni isko­lakezdéskor. Új megyei elnök az FKGP élén Horváth Gábort választotta meg a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Heves megyei elnökévé a hét végén a párt megyei választ­mánya. Neve Szolnokban már ismert a mezőgazdasági ága­zatban. A legutóbbi parlamenti választásokon is indult ugyan­abban a körzetben, ahol Szeke­res Imre — aki azóta az MSZP frakcióvezetője -, és mögötte a szavazatok alapján második he­lyezést ért el, 27,3 százalékos aránnyal. Mint lapunk kérdé­sére elmondotta, a harmóniát, tisztaságot és a pontos kontúro­kat tartja a legfontosabbnak az FKGP Heves megyei szerveze­tében is. November 1-jétől a kamatjö­vedelem utáni forrásadó mér­téke 10 százalékról 0 száza­lékra csökken, vagyis nem kell a kamat után adózni. A Pénzügyminisztérium tá­jékoztatása szerint ezt a törvé­nyi rendelkezést, amely a pót­költségvetéssel egyidejűleg lép hatályba, a következőképpen kell értelmezni: a november 1. előtt keletkezett kamatjövede­lem után - beleértve a kamat- prémiumot is — továbbra is kell adót fizetni. Mint ismeretes, 1994. január 1. előtt a kamatjö­vedelmeket 20 százalékos for­rásadó terhelte. Január 1-jétől november 1-jéig az adó mér­téke 10 százalék volt, s azt kö­vetően lesz 0 százalék. (MTI) Igazán lenyűgöző, amikor har­mincnégy vagány tini diák - hét felnőtt és egy eleven szöszke kislány társaságában - autó­buszra száll, hogy bejárja a vén Európa nyugati felének java ré­szét! Hát még az maga a csoda, amilyen féltő gondossággal, szeretettel fogadják őket rendre, így ismeretlenül is, tá­voli francia városokban. Végig jól érzékelhető: nem mezei tu­ristákról van szó, sokkal inkább a barátság ifjú követeiről. Az Egri Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola és Szakmunkásképző Intézet mindig víg kedélyű csa­patát a hosszú út zömén elkíséri a figyelmes frank vendéglátók gondoskodása. Tizenegy nap különös álomvilágban - ébren. Kö­szönhető ez a korábbi évekre visszatekintő erőfeszítéseknek, amelyekkel néhány lelkes föl- dink megteremtette a rendsze­res találkozás lehetőségét. Mi­ként például tette ezt a harma­dikos szakközepes (3 szk.) álta­lános kertészek osztályfőnöke, Zay Zoltán (a Tanár úr) is. Az ő személyes kapcsolatai híján egykönnyen idegőrlő, hátsó fer­tályt sorvasztó, boltról boltra vándorló IBUSZ-úttá silányul­hatna ez a tanulságos októberi tanszünet. A szakközépiskola vezetésének belátása is kellett persze annak felismeréséhez, hogy ez a szakmai tanulmány­útnak is beillő utazás - egyé­nenként 12-15 ezer forintért - talán soha vissza nem térő, el nem szalasztható alkalom. Macon, a Saone folyó part­jára települt város neve isme­rősen cseng az egri fülekben. Régi, szoros szálak fűzik egy­máshoz a két helység lakóit. Jó látni, tapasztalni, hogy afrank- honbeliek sem felejtették el ma­gyar barátaikat. Településük főterén, a gyönyörű szökőkutat körülölelő zászlóerdő kiemelt helyein függ nemzetünk és me­gyeszékhelyünk lobogója! Egyedül ott Európában! Megható rövid ottlétünk alatt a fogadtatás a táj mezőgazda- sági középiskolájában (Lycee Agricole de Macon-Davaye). Bár javában tart a kollégium át­alakítása, azért igyekeznek minden lehető segítséget meg­adni az egy éjszakára szóló pi­henéshez. El is kél ez a kissé elcsigázott társaságnak. Ber­nard de Laye igazgatóhelyettes a szombatját is feláldozza, hogy szót válthasson régi barátaival, résztvevője lehessen a magya­rok rögtönzött gulyáspartijá­nak. Szívesen veszi az invitá­lást Serge Maradón úr is, aki a Macon-Eger Baráti Társaság egyik tagja. Beszélgetés közben felelevenednek a közös emlé­kek, de vissza-visszatérően te­relődik a szó arra, hogyan fej­leszthetők tovább a kapcsola­tok. Talán azzal is, ha Eger polgármestere végre személye­sen is eleget tenne a maconiak többször megismételt kedves meghívásának - szűrhető ki az elejtett mondatokból... Nevers és Challuy. Nievre megye székhelye agrárszakem­bereket képző középiskolájá­nak kollégiuma (Lycee Agri­cole de Nevers) közeli község, Challuy vendégszeretetét él­vezi. Hihetetlen, mennyire azo­nos hullámhosszon vannak ma­gyarok és franciák. Utóbbiak poharakba öntött helyi borral köszöntik egri ismerőseiket - nem is olyan rég még ők töltöt­tek városunkban szép napokat - , azok pedig hazulról vitt bika­vérrel viszonozzák a forró han­gulatú üdvözlést. Ritkán látni a baráti szeretetnek ilyen spontán megnyilvánulását! Rögtön elég bizarr, de szellemes ötlettel áll­nak elő. Valódi juhhodályba csalogatnak bennünket - bemu­tatkozó ünnepi vacsorára. Az egyik szegletben a szépen meg­terített asztaloknál falatozunk kissé hüledezve, drótkerítéssel elválasztva a szokatlan zsibon- gás miatt nyugtalan birkáktól, kecskéktől. Nevers-ben vigyázzák min­den lépésünket. Talán fel sem fogjuk, mekkora megtisztelte­tés, hogy az Egeméi ötszörte nagyobb területű, ám feleannyi lakosú Nevers polgármestere külön fogadást ad csoportunk­nak. Ilyesmire még nem volt példa a francia település törté­netében. A hercegi palotában rendez­ték be a polgármesteri hivatalt, valóban tekintélyt sugárzó fa­lak között hozzák döntéseiket Nevers mai városatyái. Hosszas álmélkodásra azonban nincs idő, máris a député-maire Di­dier Boulaud köszöntőjét hall­hatjuk:- Örömmel veszem az Önök látogatását. A nemzetközi bé­kefolyamat fontos állomásának tekintjük, hogy végre Magyar- országról is fogadhatunk cso­portot. Magam már húsz éve jártam az Önök hazájában, lát­hattam Pécset, Sopront és Bu­dapestet. Nem kötelező udvari­asságból mondom: szép emlé­keim vannak arról az útról... Ez a találkozás, remélem, erősíti majd azt az elképzelésünket, hogy ha sikerül leépíteni a meg­lévő határokat, akkor közelebb kerülhetünk egymáshoz. Külön is örülök annak, hogy fiatalok jöttek el hozzánk, bízom benne, ők már a közös Európát fogják építeni... (Folytatjuk) Perl Márton Szalay Zoltán Jókai Mór: 9. rész- No hisz ugyan veszedel­mes egy csók. Az ablakon ke­resztül. Ajkaink között van az üveg.- De én adom, és te megka­pod. Nem elég az?- Dehogy elég! Semmikép­pen sem elég. Addig nem hi­szem el, hogy szeretsz, amíg nekem egy igazi, eleven csókot nem adsz.- Bizony, nem sajnálnám tő­led. Kivált, ha megígéred, hogy aztán felhagysz azokkal a nyak­törő látogatásokkal.- No hát itt vagyok most, add meg a csókomat, s aztán békén várok az idők beteltéig.- Eredj, golyhó! Hiszen nin­csen nekem zsiráfnyakam, hogy oda felérjek, ahol most vagy.- De van nekem!- De ide lejönnöd nem sza­bad. Azt tudod, hogy ezzel csak nekem szereznél igen nagy bajt.- Nem is megyek; csak a fe­jemet küldöm le.- Ah, te bolond!- No hát, ha meg tudom azt tenni, hogy leadom a fejemet oda hozzád, anélkül, hogy ma­gam lemennék, megadod az ígért csókot? Veronka nevetett, ami azt te­szi, hogy „próbáld meg”. Megint nem tudom, hogy hány mai világbeli gavallér csi­nálná ezt utána Dallos Adám- nak, hogy egy szűk padláslyu­kon fejjel alá keresztülcsúsz- szék, míg annyira lejut, hogy csak a lábaival tartja magát a nyílás párkányzatán, s a fejével eléri azt a magasságot, ahol az imádottjának a szemébe nézhet; csakhogy megfordítva.- Nos, hát megkapom a csó­komat? De már ebben a helyzetben csakugyan szívtelenség lett volna őt sokáig hagyni epe­kedni, s meg nem váltani azzal, amit ilyen nagyon kért. Mikor aztán megkapta, amit kért, akkor megelégedett, s szépen visszatornázta magát azon a szűk lyukon, amelyiken kijött. Az eltévedt ütleg Harangi professzor úr azalatt jött nagy dühvei hazafelé. A Si- sera hadai elől kénytelen volt egy mellékutcára menekülni, ahová nem üldözte a fertelmes lárma. A közös lakóháznak a hátulja erre a mellékutcára dűlt ki, s er­refelé semmiféle ajtaja nem volt, hanem egy hat láb magas téglakerítése; az is szegekkel kiverve, minden betörési me­rénylet ellen. Amint nagy dérdúrral végig­robog a padlón a nagytiszteletű úr, s felpillant a szomszéd ház tűzfalára, íme, mit lát meg ot­tan? A padláslyukban két láb­szárat, azon lefüggve egy diá­kot. Hogy diák, azt láthatta a tó­gáról; hanem hogy mit csinál odalenn? Azt már nem láthatta, mert magas volt a fal; s amilyen könnyű valakire a fejéről, olyan nehéz a lábáról ráismerni. A de­likvens feje pedig lenn volt a láthatár alatt. Hogy az a fej nem jóban töri magát, annyi bizo­nyos. Hogy az ott nem egy lá­bánál fogva felakasztott ember, az is bizonyos, mert hallik, hogy beszél; mégpedig duett­ben. No, ehhez a duetthez majd mindjárt jön, aki a taktust üsse. Harangi professzor úrnak a markában volt egy jó vadszőlő- venyige-pálca, pásztorbot mód­jára meggörbített fogantyúval. Nagyot suhintott vele a levegő­ben. „Exspectas tantum” (várj csak!) - dörmögé magában, s minthogy a falon keresztül nem mászhatott, az utca végére ke­rülni pedig fél órába került volna; mert a debreceni utca egy egész választókerület; tehát rohant a hetedik szomszéd tel­kéig, aki becsületes kötélverő lévén, mind a két utcára nyitva volt az udvara, azon tört keresz­tül, így rohant a saját lakása aj­tajáig, hogy el ne szalassza a gyilkos betörőt. S csakugyan! Amint az utcaajtón belépett, íme, ott látta azt a kisudvar ajta­jában állva, két kézzel az ajtó­félbe fogózva: semmi kétség, hogy ő a tetten kapott bűnös; mert még a háta is meszes. Nyaviga úr azalatt ült a szá­mára szolgált konyhaszéken, s dehogy engedte a kalapját kivé­tetni a kezéből: szüksége volt neki arra. Olyan volt ránézve az a szék, mintha az volna a gere- beny. Bánta nagyon, hogy ráült. Mivelhogy mind a két asszony­ság azzal ostromolta, hogy mit tud a lunátikusról? Neki már csak hivatalosan értesülve kell lennie felőle, mert egyike a kol­légium esküdt felügyelőinek. De egyúttal azt is megmondta neki mind a két asszonyság, hogy mi véleménye van e tárgyról? Az egyik hiszi, a má­sik nem hiszi. Éppen, mint a közvélemény odakinn a piacon. S annyit tudott Nyaviga úr a fi­lozófiából, hogy két egymással ellentétben álló véleménynek egy időben és egy helyen, egy­szerre igazat adni nem lehet. Ilyenkor nagy kincs a hallga­tás. A bíró kihallgatja mind a két perlekedő felet, s miután mind a kettő kibeszélte magát, akkor hazaküldi őket, hogy hozzanak újabb bizonyítékokat. Nyaviga úr ez esetben saját magát küldé haza. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents