Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-19-20 / 273. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1994. november 19-20., szombat - vasárnap Herbert vendégei voltunk Magny-Cours-ban Mindenről Johnny Herbert te­het. A Forma-1 világának talán legjobb tesztpilótája Magny-Cours-ban már a Li- gier-próba vége felé tartott, amikor - némi baráti unszo­lásra - újra a szűkös kocsiba szállt, s bemutatót rögtönzött az egri középiskolásoknak. Ezen elhatározásával olyannyira fel­csigázta megyeszékhelyünk mezőgazdasági szakközépisko­lája /Vevers-ben vendégeskedő diákjainak az érdeklődését, hogy alig lehetett elcsalogatni őket a pálya széléről. Kétségkívül, nem túl gyak­ran adatik meg magyar tizen­éveseknek (felnőtteknek se na­gyon), hogy közvetlen közelről szemlélhessék külföldön egy Forma-1-es jármű száguldását. Ezt megelőzően a versenypálya biztonsági vezérlőjében követ­hették nyomon Johnny módsze­res köreit a húsz, falra szerelt monitor segítségével. Megtud­hatták a rövid, ám szabatos ma­gyarázatból, hogy ezen a he­lyen minden fordulóban 4 ki­lométer 250 métert kell meg­tenniük a versenyzőknek. Ha valakit jobban érdekel, kiszá­míthatja az autók átlagsebessé­gét annak az érdekes adatnak az ismeretében, hogy itt a pálya­csúcsot Nigel Mansell mond­hatja a magáénak: 1992-ben 1 perc 13.864 másodperc alatt ha­ladt végig egy teljes körön. Rendkívüli módon ügyelnek a hivatásos pilóták biztonsá­gára, hiszen például csak a ka­vicságyak összes területe eléri a nyolc és fél hektárt! Minden egyes világbajnoki futamot természetesen videón rögzíte­nek. A négy legveszélyesebbnek tekintett kanyarban, illetve he­lyen külön kamerák pásztázzák a térséget, egyúttal szemmel tartják a nézőket is. Mindent korszerű számítógépes rendsze­ren azonnal feldolgoznak, így hasznos támaszt nyújthatnak az esetlegesen bekövetkező bal­esetek elemzéséhez. Verseny idején egyébként nyolszáz tagú személyzet teszi gyorsan és precízen a dolgát. Nélkülözhetetlen része - nyilván a depók mellett - egy ilyen pályának a külön főorvos által irányított mentőállomás. Berendezései a legújabb tech­nikai vívmányoknak számító orvosi műszerek közül kerül­nek ki. Ez minimális követel­mény, hiszen nemegyszer csu­pán másodpercek állnak a dok­torok rendelkezésére, hogy visszahozzák a sérült verseny­zőt a klinikai halál állapotából. Az első helyiség a gyorsvizs­gáló, a következő a légkondici­onált újraélesztő-terem. A har­madikban található az újra­élesztő kád, amelyet égési se­bek azonnali kezelésére alkal­maznak. Külön van pihentető­szoba, kis terem a rosszullétre panaszkodó nézőknek, s persze, a mentést szervező-vezető fő­orvosnak és stábjának. Ütkö­zéskor egy percen belül érnek a sérülthöz, s ha szükséges, két helikopter rögtön menetre kész. Szerencsére - említették meg vendéglátóink - komolyabb tragédia még nem történt Magny-Cours-ban. (Azért az itt dolgozókat is mélyen megren­dítették az idei súlyos balese­tek, különösen Ayrton Senna halála...) A lányok-fiúk érthetően siet­tek kifelé erről a még így, nép- telenül is eléggé nyomasztó helyről. A látottak-hallottak után persze, újabb meglepetés­ben volt részük a célegyenest szegélyező korlát mellett: sose gondolták volna, hogy a tévé­ben szolidnak tetsző több száz lóerős masinák ilyen fülsiketítő hangzavart képesek kelteni. Igaz, Johnny Herbert is ráját­szott dologra, s öt kör után - merő udvariasságból - kocsija motorját dobhártyaszaggató hangúra felbőgetve búcsúzott a számára ismeretlen ifjú magya­roktól. Immár új barátaitól... Perl Márton Szalay Zoltán A sérült versenyző először ebbe a vizsgálóba kerül Beregovoy emlékműve: tisztelgés a pálya egyik megte­remtője előtt Egri mezőgazdaságisok „ellenőrzik" a Ligier-autó teszt­köreit Mezei András, a költő - aki üzleteket hoz össze Az egyik legismertebb ma­gyar költőt akár a gazdasági kapcsolatok élénkítőjének is nevezhetnénk. Hatvannégy esztendős korára ugyanis elju­tott oda, hogy szaván fogták. Ha már éveken át cikksoroza­tokban foglalkozott a hazai feltalálókkal, ha már köny­vekben dolgozta fel a magyar találmányok sorsát, akkor most, a kilencvenes években lehetőséget adtak neki arra - lehetőséget szerzett magá­nak? -, hogy elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósítsa. A Társaság a Keleti Piaco­kért Egyesület főtitkára egy budapesti ház, az Andrássy úti Eszterházy-palota föld­szintjén fogad, fényűző kör­nyezetben, kecses kandalló és faragott bútorok között.- Meglepő ez a környezet.- Kell az üzletkötéshez. Az emeleten az orosz gazdasági kamara lakozik, tőle béreljük ezt a kétségkívül mutatós iro­dát... Egyesületünknek ki­lencven tagja van, vállalatok az ország minden részéből. Olyan cégek, amelyek meg akarják tartani vagy szeretnék visszaszerezni a keleti piaco­kat. Ők dobják össze a bérleti díjat. Eddig megérte nekik.- Azt nem kérdem, hogy mivel foglalkozik az egyesü­let, mert az imént végigültem egy megbeszélést, amelyen amerikai, orosz és magyar üz­letemberek vettek részt. A ta­pasztaltak alapján jól ér­tem-e, hogy egy alanyi költő külföldi befektetőket és hazai vállalkozókat köt össze?- Egy kicsit bonyolultabb a helyzet. Mondok egy példát, jó...? Sok nálunk a magyar­orosz vegyes vállalat. Ez na­gyon szép eredmény, a baj csak az, hogy egyiknek sincs pénze. Mi tőkéhez segítjük őket. A magyar gazdaságnak ugyanis jó hímeve van Nyu­gaton, egy magyar cégnek van hitele a nyugati bankok­nál, nos, ebből a hitelből in­dulhat fejlődésnek a magyar­orosz, a magyar-ukrán, a ma­gyar-román, a magyar-szlo­vák vegyes vállalat. Fogal­mazhatnám úgy is, hogy mi vagyunk a közvetítők és köz­vetlen meghatározók.- Említene egy konkrét példát?- Azzal a feltétellel, ha csak minden második olvasó ismer rá a körülírt vállalatra. Akad Magyarországon egy óriási autóbuszgyár, amely piaci gondokkal küszködik. Pontosabban szólva: terméke­ire volna piac, ha a megrende­lők tudnának fizetni. Talán sikerül néhány tízmillió dol­lárt felhajtani, s hamarosan megépülhet innen vagy két­ezer kilométernyire egy autó­busz-összeszerelő üzem. Ez mindkét, sőt mindhárom fél­nek komoly haszont jelenthet.- És a negyedik félnek, a keleti piacokat felkutató egye­sületnek, illetve önnek sze­mély szerint megéri?- Ha a hónap első péntek­jén eljönne ide, láthatná, mi­csoda nyüzsgés van összes termeinkben. Olykor százöt­ven-kétszáz üzletember is ta­lálkozik - a jelenlegi és volt miniszterektől a milliárdos vállalkozókon át a külkeres­kedőkig rengetegen érdekel­tek a Kelettel való gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. Utoljára november negyedi­kén rendeztünk afféle klubes­tet, új helyiségekben, mert a régiekben már nem fértek volna el a vendégek.- Láttam, hogy jól érzi ma­gát ebben az üzletben, de mi lesz a költészettel?- írok én, minden reggel négylől nyolcig, de csak ver­set... A legutóbbi négy évben hallgatott a publicista Mezei András. Nem vettem részt az úgynevezett Csurka-vitában, nem vitatkoztam Csoóri Sán­dor nézeteivel. Őszintén azt gondolom, hogy egykori író­barátaim, akik egyébként pa­raszti származásúak vagy kö­zel vannak a néphez, nem akartak rosszat. Az viszont tény, hogy a korábbi kor­mányzattal együtt közremű­ködtek a magyar mezőgazda­ság szétverésében, a keleti kapcsolatok eljelentéktelení- tésében. Ez sokkot okozott. A megrendülést írom ki ma­gamból hajnalonta. Tény ver­seknek nevezem ezeket a rö­vid írásokat.- Járja az országot, üzlet­emberekkel találkozik. Néha még olvasókkal is?- Nekem az a tapasztala­tom, hogy az úgynevezett menedzserek a legtájékozot- tabb emberek közé tartoznak. Azt nem állítom, hogy min­den verseskötetet elolvasnak, de arra már rájöttek, hogy ha a „placcon” akarnak maradni, akkor figyelemmel kell kísér­niük a legfontosabb esemé­nyeket... Bár, a fene tudja, ki­nek mi a fontos. Azt viszont biztosan tudom, hogy olyan emberekkel is találkozom, akik meghallgatják a versei­met, és szívesen beszélgetnek a gazdasági helyzetről is.- Hogyan jellemezné a be­szélgetőpartnereit?- Olyan érdeklődőknek tar­tom őket, akik nem zárkóznak el a kultúrától sem, s akik sze­retnék tudni, hogy ebben a mostani helyzetben milyen ki­törési pontjai vannak Ma­gyarországnak. Zöldi László A szülőföld varázsa: egy grafikus vallomásairól Medgyesy Miklós grafikusmű­vész tollrajzaival és kisplaszti­káival vendégeskedett Egerben, a Pásztorvölgyi Általános Is­kola és Gimnázium aulájában. Viszonylag messziről érkezett, Kapuvárról, Pannónia északibb fertályáról, ahonnan szülőföld­jének üzenetét hozta. A finom szövésű tollrajzo- kat, amik elmesélik, mit is gon­dol, mit is érez ez a művészem­ber, amikor járja a hon szűkebb és tágasabb tájait. Miket vesz észre, amikor ránéz egy göcsör- tös fára, amit legendák övez­nek, mert az évszázadoknak a mélyén olyan históriák szuny- nyadnak, amik nem hagyják nyugodni a képzeletet sem, az embert sem, amíg beszélhet róla. És természetesen felsora­koznak itt - ha már a történe­lemről esik szó - korok mállott épületei is, mert a mindennapi ember épít, majd rombol, har- cok-őrületek borítják fel ne­megyszer az ember életének és a természetnek is egyébként csodálatos rendjét. Szóval: ez a Medgyesy Mik­lós megörökíti az édesanyja szülőházát, az apjáét is. Mek­kora kötődésről árulkodik ez! Sőt Családfát is rajzol, mert a családnál értékesebb társadalmi szövevény nincs kerek e vilá­gon. Temetőt tesz elénk, hogy ne feledkeznénk meg múlandósá­gunkról. Fejfákat, azok bonyo­lult rajzát hozza elénk - már­mint gondolataik bonyolultsá­gát -, templomokat mutat meg, tornyokat, kőkereszteket. S amíg végigmustráljuk a tel­jes alázattal megfogalmazott alkotásokat, máris összeáll előt­tünk a művész arca, az alkotó belső világa, amit a táj jelensé­geibe, láthatóságába vetített ki. Aztán rögtön kiderül, hogy ez a kellemesen és tisztessége­sen megfogott, rabul ejtett lát­vány, összességében az a lélek, a léleknek az a mély üzenete, vallomása, ami Medgyesy Mik­lós emberi tartását, személyisé­gét, tartalmát adja. Azt a mély­séges hitet, amelyben az emberi áramkör melege munkál, mű­ködik a végső pillanatig: a vég­telen szeretet. Aminek legszeb- bik vetülete talán az a részvét, amellyel odaközelítünk a gye­rekkorunkat, a fiatalságunkat megőrző múlandóságokhoz, mint a szülői ház, vagy egy er­dei fa, amelyről azt mesélik, hogy beleégetődött egy jelentős alkalommal a Jézus-kép, ezért is nevezték el, tartják ma is Jé­zus-fának. Kedves és megindító költé­szet ez a grafikai világ, igen­csak alkalmas arra, hogy a fia­talok igyekezzenek megérteni, megtudni és magukban tovább­nevelni tartalmát, tájbéli erejét. Kisplasztikái közül kettőt emelnék ki, mindezt pedig te­szem azért, mert nagyon érde­kes személyiségeket ábrázol­nak. Az egyik Luther Márton. A katolikus Medgyesy Miklós úgy közelíti ezt az arcot, aho­gyan festmények nyomán mi is ismerjük, de a bronz és az ő gondolatai úgy teszik ezt a portrét ünnepélyesebbé, hogy eszünkbe jut: ez a lázadó típus az igazságért türelmetlenkedett, és sok mindent átörökített szá­munkra, ha továbbfogalmazva is, mindabból, amit Ágoston, ez a lángelméjű hippói püspök üzent az emberiségnek. A másik fej - Villoné. Itt jámborabb a balladák mestere az általunk elképzeltnél, de az ábra szomorúságában és rogy- gyantságában azt a bűnbánó, a megtöretettségében töredelmes, gyónásra hajló embert közvetíti számunkra, aki másképp élte meg a középkort, mint a króni­kák szentjei. És egyáltalán a jámborak! Farkas András A Ligier kocsijával Johnny Herbert rótta a köröket, a magyar vendégek kedvéért Tokaji pincék

Next

/
Thumbnails
Contents