Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-19-20 / 273. szám
J ■ti 1994. november 19-20., szombat, ve „Nem engedjük felpuhítani a gazdaságpolitikát...!" Beszélgetés Horn Gyula miniszterelnökkel Nem tudom elfogadni azokat a nyilatkozatokat, hogy mi az elmúlt hónapokban felpuhítottuk a gazdaságpolitikát, s ebben állítólag én járok az élen. Az én kötelességem, hogy mérlegeljem a különböző gazdasági intézkedések társadalompolitikai hatását, túllássak a rideg költségvetési meggondolásokon. Elismerem, hogy bizonyos dolgokról másként nyilatkozom, mint a pénzügyminiszter, akinek nagyon következetesen képviselnie kell a gazdasági ésszerűség szempontjait. így válaszolt Horn Gyula miniszterelnök a „szociálisan érzékeny miniszterelnök és a keményen következetes pénzügyminiszter eltérő hangnemére” vonatkozó kérdésre azon a beszélgetésen, amelyet a kormányfő november 16-án a Békés Megyei Hírlap, a 24 Óra, a Nógrád Megyei Hírlap, a Petőfi Népe, a Somogyi Hírlap, a Tolnai Népújság, az Új Dunántúli Napló, az Új Néplap és a Ferenczy Europress sajtóügynökség, valamint a Heves Megyei Hírlap főszerkesztőjével, Kaposi Leventével folytatott a Parlamentben.- Sokan felvetették — folytatta Horn Gyula -, hogy a gazdaságpolitika felpuhulásának egyik jele: nem emeltük október 1-jétől egy összegben az energiaárakat. Ilyen javaslatot a kormány nem is tárgyalt, s a szakma is lépcsőzetes emelést javasolt. Ráadásul nem dolgozták még ki a megfelelő kompenzációs rendszert, mert ehhez másfél milliárd forint nem elegendő. Hasonlóképpen nem tekinthető „felpuhításnak” az áfa-emelés 1995. január 1-jére való halasztása, amiről egyébként a pénzügyi kormányzat képviselői az Érdekegyeztető Tanácsban állapodtak meg. A napokban nyilatkoztam a közigazgatás, a közalkalmazottak, az államapparátus helyzetéről, és elmondtam, hogy szinte nincs olyan hazai és nemzetközi partner - s ezek közé tartoznak a nagy nemzetközi pénzintézetek, de még az Európai Unió is -, amely ne tenné szóvá a rendkívül elavult magyar közigazgatási struktúrát. Elmondták: ha 1995-ben nem látunk hozzá az érdemi lépésekhez, nem számíthatunk e téren külső támogatásra. Ezért Karcagon is azt mondtam, hogy meg kell vizsgálni, el tud-e tartani az ország egymillió közalkalmazottat. Hiszen nagy aránytalanságok alakultak ki: vannak területek, ahol a 14—15. havi fizetést is ki tudják fizetni, máshol viszont a havi béreket is alig tudják előteremteni. Oktatási téren is nagy különbségek vannak az intézmények, a munkaerők leterheltségében, a hallgatói létszámban. Az itt bekövetkezett változásokat nem követte az intézményi struktúra korszerűsítése... A politika konkrét kérdéseit kész vagyok mindenkivel megvitatni, de a megalapozatlan minősítésekkel nem tudok egyetérteni. Megkérdezték a miniszterelnököt egy esetleges bérstop lehetőségéről is. „Ilyen intézkedésre nem készülünk, mert egyrészt nem vezetne sehová, másrészt nincs erre lehetőségünk sem. A bérek ma nem központi döntés szerint alakulnak - kivéve a költségvetési szférát hanem azokat a munkaadók és a munkavállalók megállapodásában rögzítik.” A megyei lapok főszerkesztőit elsősorban a mezőgazdaság jövője foglalkoztatja.- A mezőgazdaság kiemelt figyelmet élvez a kormányzati munkában - mondotta a miniszterelnök. - Az idei pótköltségvetés és a jövő évi költség- vetés egyaránt azt mutatja, hogy az ágazatok közül arányaiban a legnagyobb támogatást a mezőgazdaság kapja. Emellett igyekszünk védeni a hazai termelőket, ezért is vezettük be november 1-jével az ismert vámemelést, vállalva az ezzel járó konfliktusokat. Számítottunk az Európai Unió tiltakozására, s hallottuk a cseh miniszterelnök tiltakozását is... E kérdés kapcsán én sokkal fontosabbnak tartom, nehogy a vámok emelkedése nyomán automatikusan emelkedjen az importált mezőgazdasági, élelmi- szeripari termékek ára. Ezt azonban a hazai termékek áru- választékával, a ha^ai termeléssel szabályozni lehet. A Földművelésügyi Minisztériumnak megfelelő programja van a fel- vásárlási és értékesítési rend biztonságossá, stabillá tételére. Nagyobb problémának látom - s itt komoly lépésekre van szükség a tárca részéről - a föld tulajdonviszonyainak rendezését. S ez már összefügg a kárpótlással, hiszen hiába mondták ki korábban, hogy erre a célra 700 ezer hektárt kell biztosítani, ha nincs meg ez a földterület. Az állami gazdaságok területén kialakult helyzetet egyenesen katasztrófának tartom. Egy ideig nem engedték őket privatizálni, majd értékükön, árukon alul adták el azokat. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy jó néhány gazdaság szinte menthetetlen. Hasonlóképpen súlyos a helyzet a mezőgazdaság kutató-fejlesztési bázisának területén is. A gazdasági kérdések kapcsán szóba kerültek az úgynevezett válságrégiók is. A miniszterelnök elmondta, hogy a korábban elkészült regionális válságkezelő programok gyakorlatilag papíron maradtak. Most viszont konkrét intézkedésekre van szükség, s ezért utasította az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot egy olyan válságkezelő program kidolgozására, amely kitér a vaskohászat, az acélipar, a bányászat helyzetére, és külön- külön egy-egy város - például Ózd, Diósgyőr stb. - és az ott található üzemek problémáira.- Azt azonban nem tudjuk vállalni, hogy a költségvetésből 1995-ben is automatikusan támogassuk a válságban lévő üzemeket. Mert akkor megint ugyanott lennénk, ahol háromnégy évvel ezelőtt, hogy az állam adja a pénzt, de valójában semmi sem történik. Mi attól szeretnénk függővé tenni a további támogatást, hogy milyen konkrét reorganizációs program készül a nehéz helyzetben lévő üzemek sorsának rendezésére.- De mi lesz azokkal a városokkal, amelyek a válságban lévő üzemekre épültek? - kérdezték a miniszterelnököt.- Ez valóban súlyos társadalmi probléma. Van is néhány bánya, amelyet azért nem zárunk be, mert nem tehetjük ki a lakosságot a teljes munkanélküliségnek. De ez nem megoldás, hanem sokkal inkább arra van szükség, hogy ha valamilyen városban vagy településen be kell zárnunk egy üzemet, akkor az illetékes tárca készítsen egy olyan rekonstrukciós tervet, amely esetleg más ágazatok vagy üzemek betelepítését is kilátásba helyezi. Ez persze költségekkel jár - hiszen az átképzéstől kezdve sok mindenre szükség van -, de akkor sem hagyhatja magára a kormány ezeket a településeket. Fel kell használnunk a külföldi segély- programokat, és ide kell vonzani a befektetőket is. Mindez átfogó programot igényel, amelynek megvalósítása hosz- szabb időbe telik, de hát itt nemcsak a legutóbbi négy év, hanem az elmúlt 10—12 év örökségéről van szó. Hasonlóképpen nem halasztható a vasút problémájának megoldása sem. El kell dönteni, hogy vállalni tudjuk-e a jövőben a MÁV-nál felhalmozódó óriási veszteséget. Szerintem nem, ezért alapvető változásra, racionalizálásra van szükség. El is készült egy ilyen terv, amely előirányozza, hogy 1995-ben alapos vizsgálatokat kell tartanunk, és tárgyalni valamennyi érintett önkormányzattal, közlekedési vállalattal, s tárgyalniuk kell egymással a minisztériumoknak is. Nem lehet csak úgy megszüntetni vasútvonalakat, mert egyetlen település sem maradhat közlekedési kapcso- - lat nélkül. A gazdasági prognózist illetően - többek között Kaposi Levente kérdésére - felvetődött a magyar idegenforgalom jövője is. Ezt a miniszterelnök a magyar gazdaság húzóágazatának nevezte, amely szép eredményeket hoz, de nem kevés gondja is van. Ilyen például, hogy a nagy turistaforgalomhoz viszonyítva csekély a külföldiek által nálunk elköltött pénz. Ilyen értelemben a keleti turizmus sem nyújt nagy perspektívát, mert az létszámban jelenthet felfutást, de bevételben kevésbé. E problémák egyik forrása, hogy kevés jövedelmező beruházás valósul meg az idegenforgalomban. Pedig a külföldi befektetők számára vonzó lehetne Magyarország, amelynek ezen a téren nagy tapasztalata, kiépült kapacitása, modem szállodahálózata van. Az ágazat nehézségei között említette még a miniszterelnök a feltehetően nagy „feketegazdaságot”, amely miatt az idegenforgalmi bevételek egy része nem folyik be az államkasszába. E téma kapcsán került szóba a Balaton ügye, s az egyik fő- szerkesztő találóan így fogalmazott: „...ma többen aggódnak a Balatonért, mint ahányon tesznek érte."- Ezzel teljesen egyetértek, s ez egyaránt vonatkozik az idegenforgalmi cégekre, az ipari és a mezőgazdasági üzemekre. Márpedig a kormány központi eszközökből egyedül nem tudja finanszírozni a balatoni problémák megoldását. A megoldás az lenne, hogy az állami költségvetés egy úgynevezett alap- támogatást adna, amelyre ráépülhetne a legkülönbözőbb szervezetek, érdekeltségek támogatása. Az semmiképpen sem folytatható, hogy mindenki csak ki akar venni a Balatonból, de senki sem akar hozzájárulni a helyzet javításához. Részben idegenforgalmi téma a világkiállítás, így az újságírók megkérdezték: mire készül a kormány egy esetleges népszavazás ügyében? Ha érvényes lesz a százezer aláírás - mondotta Hóm Gyula -, a Parlament feltehetően ki fogja írni a népszavazást. Ma még nem lehet megjósolni, hogy elmennek-e majd annyian szavazni, amennyi az érvényességhez szükséges, s még kevésbé lehet előre látni a népszavazás eredményét. Az azonban biztos, hogy az 1995-ös költségvetésnek nincs pénze az expóra. Ha netán törvényesen kiírják a népszavazást, akkor a kezdeményezőknek meg kell mondaniuk, miből finanszírozható az expo. De ha nem lesz világkiállítás, 1996-ban akkor sem marad az expóhoz hasonló, vagyis B-kategóriájú világkiállítás nélkül az ország. Abban az évben rendezik meg Magyarországon a vadászati, mezőgazdasági, erdészeti és vízgazdálkodási kiállítást, amely - mint mondottam - a tervezett világ- kiállítással azonos kategóriába tartozik. Mindamellett 1996— ban megünnepeljük majd a honfoglalás 1100. évfordulóját, s továbbra is lehetőség lesz a helyi vállalkozások, kezdeményezések megvalósítására. De ha már a népszavazásnál tartunk, hadd kérdezzem meg: amikor Bécs lemondta a világ- kiállítás megrendezésében való részvételét, miért nem akkor kezdeményeztek nálunk népszavazást arról, vajon Bécs nélkül vállaljuk-e az expo rendezését vagy sem? Mert akkor nem kellett volna presztízs-alapon dönteni az ügyben. Az idegenforgalom fontos feltétele a közbiztonság, ami nem független a rendőrség fel- készültségétől és felszereltségétől. Vajon a belügyminiszter úr rendőrpárti, már ami a rendőrség technikai ellátottságát illeti? - hangzott a kérdés.- Igen, a belügyminiszter rendőrpárti, és sok javaslatot is tett a rendőrség helyzetének javítására. De nemcsak itt, hanem a fegyveres erőknél általában súlyosak az anyagi gondok. A jövő évi költségvetés előkészítéseként meghívtam a fegyveres erők és a Pénzügyminisztérium képviselőit, hogy megvitassuk, miként állíthatjuk meg a további pénzügyi hanyatlást, és a szűkös lehetőségek ellenére is biztosítani a fenntartáshoz szükséges minimumot. Nagy gondnak érzem a rendőri állomány fizetésének elmaradottságát, aminek megváltoztatására 1992 óta, ellenzéki pártként is, több javaslatot tettünk. Most az említett megbeszélésen arról tárgyaltunk, hogyan lehetne megakadályozni a helyzet további romlását, ha már ebben az évben javulást nem tudunk elérni.-Hol tart a korrupció elleni harc? - kérdezte az egyik lap főszerkesztője.- Már jó néhány területen két-három hónapja folynak a vizsgálatok, amelyek feltehetően rendkívül hosszadalmasak lesznek. Sok dokumentumot, okmányt kell végiglapozni. Az első tapasztalatok szerint az esetek döntő többségében nen sértették meg a törvényeket vagy a jogszabályokat, hanem mélységesen erkölcstelen döntéseket hoztak, fantomcégeknek adtak hiteleket. Ilyen értelemben egy olyan ügy, mint az Ag- robanké, csak a jéghegy csúcsa. A beszélgetés egyik résztvevője szóvá tette, hogy a választások után az egyházak tartottak a szocialista kormánytól. Vajon indokolt-e az ezzel kapcsolatos aggodalmuk?- Az egyházak részéről semmiféle fenntartást nem látok indokoltnak - hangoztatta a miniszterelnök. - Az egyházak alapvető igényeiket szolgáló korábbi megállapodásokat mi is teljesítjük, ami azt jelenti, hogy 1995-ben a betervezett 2f milliárd helyett 4 milliárdot tudunk nekik nyújtani. Persze, ez nem elégíti ki az összes igényt, ezért kértem én is az egyházakat, hogy vegyék figyelembe az ország nehéz pénzügyi helyzetét. „ Vannak dolgok azonban, amelyeknek semmi közük sincs a kormányzathoz, ezek az egy- egy településen kialakult konfliktusok, amelyek döntően a helyi szervekre tartoznak. Semmi lehetőségünk nincs arra, hogy ilyen ügyekbe központilag beavatkozzunk. Mindent összevetve tehát egyértelműen kijelenthetem, hogy az egyházakhoz fűződő jó viszonyon semmilyen formában sem akarunk változtatni - hangoztatta a miniszterelnök. A beszélgetés vége felé sok szó esett a sajtóról is. A miniszterelnök szerint egyes külföldi lapok időnként nem valós információk alapján alkotnak véleményt az országról. Egyes amerikai újságok például azt állították nemrégiben, hogy gyengítettük a viszonyunkat a NATO-val, s ezért nem jönnek hozzánk a külföldi beruházók. Ennek semmi alapja nincs, hiszen nincs olyan hónap, hogy valamilyen lépést ne tennénk a NATO irányába, s rendszeresen meglátogatnak minket a NATO vezetői is - mondotta Hóm Gyula. - Ha a NATO holnap kijelentené, hogy készek befogadni Magyarországot, mi örülnénk ennek a legjobban, de ezt nem mi döntjük el, hanem ők. Voltak lapok, amelyek napokig azon rágódtak, hogy Clinton nem jön Budapestre, mert nem érdeklődik Magyar- ország iránt. De most, amikor kiderült, hogy Clinton mégis eljön Magyarországra, ennek persze már koránt sincs ilyen kiterjedt sajtója.- Mi a véleménye a megyei sajtónak a hazai tájékoztatásban elfoglalt helyéről, s e lapok azon törekvéséről, hogy saját nyomdai és terjesztési bázisukkal is javítsák a lakosság tájékoztatását - kérdezték a miniszterelnököt. Az országot járva azt tapasztalom - s ezt nem azért mondom, mert most éppen Önökkel beszélgetek -, hogy a tájékoztatás területén két döntő elem van: az egyik az elektronikus média, a másik a megyei sajtó. Akárhány megyében is járok, úgy látom, hogy sokkal nagyobb példányszámban vásárolják a helyi lapokat, mint az országosokat. Ez a tendencia feltehetően erősödni fog. De attól azért tartanék, ha a terjesztés területén monopolhelyzet alakulna ki. Biztosan van miért joggal bírálni a postai terjesztést, amelyen szerintem is sok mindent változtatni kell, de ez nem történhet úgy, hogy egyes lapokat kirekesszenek vagy előnytelen helyzetbe hozzanak. A sajtó gyakran közli a kormány tagjainak népszerűségi listáját. Eszerint a szocialista párti miniszterek a népszerűek közé tartoznak. „Ezt én biztatónak tartom, bár számoltunk azzal, hogy a kormány népszerűsége csökkenni fog, s ez be is következett. Hiszen kemény, helyenként drasztikus intézkedéseket kell tenni, amelyek érdekeket is sértenek. Ezzel együtt is azt tapasztalom, hogy országszerte sokat várnak a kormánytól. Ez esetenként csalódásokat is okozhat. Akkor hát ne tegyük meg azokat az intézkedéseket, amelyek veszélyeztetnék a népszerűségünket? Ezt nem tehetjük meg, mert ezzel nem jutna előbbre az ország.”-Hogyan viseli el Ón és családja a sajtóban és az ellenzék köreiben elhangzó, gyakran' igen éles bírálatokat? „Nehezen” - válaszolta a miniszterelnök -, „de engem nem maga a bírálat zavar, hanem az, ha egyes megnyilatkozásaimból, a szövegkörnyezetből egy vagy két mondatot kiragadnak, s ezzel más értelmet adnak egy-egy kijelentésnek. Előfordul az is, hogy egyes lapok csak a negatív dolgokat tekintik igazi szenzációnak. S különösen fájlalom, ha olyan kijelentéseket tulajdonítanak nekem, amelyeket soha nem mondtam. Ilyenkor mit tehet az ember? Mi nem akarunk állandó konfliktusokat a sajtóval, az újságírókkal, tehát az ember nyel egyet, és megy tovább. (Ferenczy Europress) Horn Gyula miniszterelnök lapunk főszerkesztőjével, Kaposi Leventével
