Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-14 / 268. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. november 14., hétfő Igen becses emlékünk: a nevezetes énlakai felirat A Heves Megyei Hírlap október 14-i számában Énlaka, To- rockó címen közölte, hogy fényképkiállítás nyílt a Művelődési Házban. Célszerű, ha emellett a rövid híradás mellett többet is megtudunk Énlakáról, kultúrtörténetünknek erről a fontos emlékhelyéről. „Torockó nevét muzeális értékű népviselete révén sokan ismerik”. Énlaka egyike a világtól elzárt, gyönyörű fekvésű székely falvaknak. A többiekhez hasonlóan szeretettel és hűséggel őrzi hagyományait, múltjának emlékeit. Temploma a mi számunkra, az egész magyarság számára igen becses emléket rejt: egy ősi rovásírást megörökítő feliratot. A templom maga a XV. században épült, de a 2. tatár betörés idején mennyezete beomlott, és ezután, 1668-ban kapta mai kazettás deszkamennyezetét. A 87 kazettából az egyiken található a rovásírásos felírás: Georgius Musnaio - csak egy az Isten. A jelentősége ennek a feliratnak, hogy bizonyítja: a rovásírás egészen a XVII. század végéig ismert és használt írásforma volt, különösen Erdélyben, ahol más emléke is fennmaradt. Ezt az igen értékes nyelvi „történelmi” emléket Orbán Balázs, a Székelyföld nagy tudósa és lelkes ismertetője fedezte fel, mint erről maga is beszámol (A Székelyföld leírása I., 134. o.). Ezeket írja: Igen fontos emlékünk ez: „Bizonyítványa annak, hogy ezen ős székely betűkkel oda feljegyzé, nem gondolta, hogy azáltal nevét örökítendi, nem gondolta, hogy nemzetének egy oly kincset teve le, mely ma már egyetlen a maga nemében.” A feliratot Szabó Károly közölte a Koszorúban (1864. 11. szám). Értékét felismerve maga Kriza János püspök, a halhatatlan érdemű népköltészeti gyűjtő „rendeletet adott ki, hogy a szent ereklye sérthetetlensége felett kellő gonddal őrködjenek.” (Orbán, i. h.) Az énlakai feliratról azóta is megemlékeznek irodalomtörténet-íróink. Énlakáról szólva csak egy villanásnyira idézzük fel ereklyeőrző, hagyománytisztelő népének egy derűsebb jellemzőjét is. Elevenítsük fel azt a székely mondát, amelyik a falu és más környékbeli falvak nevének eredetét magyarázza. Eszerint egy fiainak örökségüket kijelölő atya a Firtos-hegy tetejéről így osztotta el birtokát: „itt én lakom (Énlaka), e tied (Etéd) itt neked e kis mód (Küsmöd).” Harmadik fia nyugtalanul kérdezte, hogy ő hol telepedhet le. „Neked is szólok ma” - mondta az apa, itt lett Szolokma. És végül megkérdezte legkisebb fiát, hogy nem békétlenkedik-e, amiért ő még nem kapott semmit. Az így felelt „Adj, ha akarsz, atyám.” így lett az övé Atyha. Ez a napi névadás is bizonysága a székelység fantáziájának, mesélő kedvének, amelyik átsegítette eddig is „évszázadoknak vérzivatarain”. Dr. Chikán Zoltánné Izgalmas Halloween-parti Hatvanban „Evekkel ezelőtt az emberek hittek a boszorkányok, szellemek és a nagy varázslók létezésében. Napjainkra az őszi-téli évszakváltás ünnepének már csak a fesztivál hangulata maradt meg. A mulatságos jelmezek, a „Halloween”-hez kötődő játékok, a töklámpás és a mézeskalács sütemények eredeti hangulatot idéznek.” A fenti néhány sor arról a meghívóról való, amelyet a Hatvani 2. Sz. Általános Iskola nevelőtestülete küldött el a szülőknek és más érdeklődőknek, hívogatván mindannyiukat a nagy szombati rendezvényre, az iskola tornatermébe. Ezen a napon az iskola valóságos kísértetkastéllyá alakult át. Mindjárt a bejáratnál az egyik ajtó mögül UV-lámpával megvilágított, sejtelmes labirintus tárult a jámbor érkező szemei elé, a tornaterem bejáratánál egy szellembábu integetett, mögötte villogó lámpások között töklámpa nézegetett a vendégekre, de volt egy hatalmas varázslóbábu is, no meg a jósolás izgalmassá tételére egy erősen megvilágított pódium. Természetesen nem hiányozhatott a számítógép sem, hiszen korunk egyik legboszorkányosabb dolga talán éppen az a csoda, amelyet e hasznos szerkezetek jelentenek valameny- nyiünk számára.- Tulajdonképpen miért is van mindez? - kérdezem Dobos Máriát, az iskola igazgatóját.- Szeptemberben új angoltanárt kaptunk Diligens Károly személyében, aki magával hozta ezt a nálunk is ígéretesnek tűnő hagyományt. A célunk az, hogy tanulóink még jobban megszeressék az angol nyelvet, játékos, mókás vetélkedőkkel élővé tegyük számukra az idegen nyelvet. Közben indul a játék. Az igazgatónő angol nyelven köszönti a résztvevő három csapatot, amelyek Galgahévízről, Túráról és természetesen az itteni iskolából verbuválódtak össze. A nézőteret kitöltő, szülőkből és gyermekekből álló szurkolók lelkes buzdítása nyomán kezdődik el a játék. Szólni kell mindenekelőtt arról a kedves, ragyogóan ötletes, jelmezes angol nyelvű gyermekműsorról, amelyet Dávid Mária tanárnő állított össze Mézeskalács-ember címmel. Nagyon meggyőző volt az a vidámság, felszabadultság, amely a gyermekek mozgását jellemezte, de a nyelviség sem hagyott kifogásolnivalót a szigorú zsűri részére. Egyébként a zsűri tagjai már mind a négyen vizsgázott „szakemberek”, Diligens tanár úr régebbi tanítványai, élükön Ferenczi Katival, aki egy egész évet töltött el Angliában. A kicsik vidám műsorát a varázslók felvonulása követte, majd a nagy varázslásoknak tapsolhatott a közönség. A vetélkedő egyik leglátványosabb része volt a boszorkányok divatbemutatója, amelyet a söprűnyél-lovagló verseny követett. A csapatok különféle bájitalokat is készítettek erre az alkalomra, és ezeket igyekeztek a rivális csapatok tagjaival megkóstoltatni. Mondanom sem kell, hogy nem győzték egymás készítményeit dicsérni. A következő izgalmas ügyességi verseny feladata kettős volt. Egyrészt hátrakötött kezekkel kellett kieszegetni egy vízzel telt tálból az almadarabokat, majd cukorevés következett, amelynek során lisztből kellett hasonló módon kiha- lászgatni a cukorkadarabokat. A szellemek divatbemutatója volt a következő attrakció, majd a sejtelmes labirintuson kellett átjutniuk a bátor vállalkozóknak. A jóslás a számítógép segítségével történt, majd mintegy hetven tárgy került kalapács alá a nagy árverésen. Amig a zsűri végleges döntése megszületett, a jelenlévők megtekinthették a Hókusz-pó- kusz című Walt Disney-filmet. Az eredmény, amely nagyon szoros pontszámokat tükrözött: első lett Galgahévíz csapata, második a vendéglátó iskola csapata, és harmadik helyen végeztek a turaiak. A rendezvénynek - azt hiszem - az volt a legnagyobb érdeme, hogy minden angol nyelven hangzott el, és nem utolsósorban az is, hogy az iskola tantestülete szinte egy emberként segítette a vetélkedő sikerét. Takács Pál 2194 Túra, Kaszinó tér I. Honvédelem vagy kényszersorozás Az utóbbi napokban feltűnő címek adtak hírt a hadkötelezettség ellenzőinek aktivizálódásáról az országos, sőt a megyei helyi lapok hasábjain is. így a Vasárnapi Hírek november 6-i száma „Ellenzik a bakaságot”, a Népszabadság nov. 7-i száma: „Aktivizálódnak a hadkötelezettség ellenzői”, a Heves Megyei Hírlap nov. 7-i száma: „Katonai szolgálat megszüntetése mellett” stb. Különösen a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája aktivizálódott e kérdésben, Merca József és Farkas Henrich ügyvivő urakkal az élen. Sőt, számos közszeretetnek és megbecsülésnek örvendő művész is - itt nem említek neveket - e kérdés érdekében nyilatkozik. Kénytelen vagyok ezen urakkal, nem utolsósorban a Kurír nov. 6-i számában olvasható „Védtelenség ereje” c. írással (Kibédi Vargha Sándor tollából) szemben véleményt nyilvánítani, amit ezen hírlapok - remélem - közölni fognak, hogy ezáltal a másik fél véleménye is ismeretessé váljék. Nem mi magyarok nem értük el a demokratikus fejlődés eme fokát, hanem elsősorban szomszédaink többsége, ahol csupán szavakban demokratizálódtak, tettekben azonban nem. A demokrácia alapelveiből csupán azokat fogadják el, melyek számukra előnyösek, de a hátrányt jelentőket nem. Ezek a szószóló urak nem gondolnak nemzetünk tragikus történelmi pillanataira, a múlt történését nem kívánják tudomásul venni? Kossuth demokratikus gondolkodásához kétség sem férhet, és mégis kénytelen volt a betolakodó rabló szomszédok támadása miatt toborzó körutat tartani az Alföldön, az önálló magyar hadsereg megteremtése érdekében, és 200.000 fő újonc megajánlását kérni, mondhatni, a hazafias tömegek lelkes támogatásával. Az első világháborút követő események másképp alakulhattak volna, ha a „nem akarunk többé katonát látni” jelszó nem győzött volna. Pl. Törökország. Az eredmény: a nagyhatalmak garanciái, biztosítékai, az általuk kijelölt demarkációs vonalak mit sem értek, rabló kedvű szomszédaink Budapestig masíroztak, országunkat teljesen kifosztották, ez lett a „védtelenség erejéből”; mivel nem volt hadseregünk. Elsősorban nem háborúnyerés, hanem a támadók feltartóztatása a cél, míg a nagyhatalmak észbekapva segítenek. Nincs kényszer-sorozásra szükség, a magyar fiatalság józan többsége belátja, hogy mindaddig, míg szomszédainknál igazi, teljes demokrácia ki nem fejlődik, a mi demokráciánk védelmében szükség van a hadseregre, mert a védtelenség erejében bízni nem lehet. Ne azon keseredjenek el ezek az Urak, hogy az az ablakon kidobott pénz, hanem politikussá, miniszterekké, vezérigazgatókká avanzsáltak óriási fizetése, prémiuma, végkielégítése ellen agitáljanak, az az ablakon kidobott pénz, s míg ezek a kisemberek zsebéből kivett pénzekből vígan élnek, a dolgozók milliói létbizonytalanságban szenvednek. Dr. Géresi János Eger, Széchenyi u. 2. Fél(re) tájékoztatás 1994. nov. 3-án a tv Teletext adásának 129. oldalán olvastam a következő hírt: „Litvánia adóssága jelenleg 700 millió dollár, ami azt jelenti, hogy az ország minden egyes lakosa 189 dollárral tartozik a külföldnek...” Önmagában korrekt, számszakilag valószínűleg pontos, tényközlő tájékoztatás. Derék dolog. Mentes minden kommentártól, amelynek hallatán esetleg bárkinek is asszociációs kényszerképzete támadna. Igen. Nagyon szimpatikus ez a hírközlési módszer. Kiláthatunk a világra, tudomást szerezhetünk mások problémáiról. Istenem, hogy sajnálhatjuk szegény litvánokat, hiszen olyan irtóztató teher nehezedik rájuk, hogy bármikor belerokkanhatnak. De... Mennyivel szimpatikusabb- nak tartottam volna, ha hozzáfűznek egy icike-picike kiegészítést. Mondjuk, valahogy így: „Csupán az összehasonlítás kedvéért közöljük, hogy jelenleg Magyarország minden egyes lakosa kb. 2500 dollárral tartozik a külföldnek.” Kérdezem én: e kiegészítés hallatán ugyanúgy fogadnánk a litván adósságról szóló tájékoztatást? Ugye, hogy nem! Abban a pillanatban az őt megillető, és súlyának megfelelő helyre kerülne. Megmondom őszintén: engem sok esetben kifejezetten zavarnak a Fart pour Fart jellegű hírközlések. A legkorrektebb tájékoztatás is félretájékoztatást eredményezhet, mert igazi értelmet csak abban az esetben nyer, ha megfelelően hasznosítható és értékelhető információt hordoz. Van nekünk elég gondunk, nyűgünk, bajunk. A mások gondjára, nyűgére, bajára utaló figyelemfelkeltés ne a mienkről való figyelemelterelés szolgálatában álljon. Blayer Ferenc Eger, Pozsonyi u. 2. Alapítvány A Marketing Kommunikációs Management Alapítványt a Világreklám Szövetség (IAA) Magyar Tagozata, az Inter-Európa Bank Rt., valamint a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola tanárai alapították. Célja a főiskolán folyó reklám- és PR-képzés fejlesztése. Támogatóink a város és a régió meghatározó vállalkozói, a szakma nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkező ügynökségei és szolgáltatói. Támogatásokat örömmel lát az alapítvány kuratóriuma: 5000 Szolnok, Ady Endre u. 9. Tel.: 561340-699, Fax: 56/426-719. Számlaszám: In- ter-Európa Bank Rt. Budapest, 218-98567-1922319910. Aki kimagaslik: Fodor Gábor (Fotó: Kaposi Tamás)
