Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-14 / 268. szám
1994. november 14., hétfő Heves Es Körzete 5. oldal Kányádi verseiből Csütörtökön este fél héttől Hevesen, a felnőttkönyvtárban irodalmi estet tartanak. Halottak napja Becsben címmel Kányádi Sándor verseiből hangzik el összeállítás. Ezeket Havas Judit előadóművész tolmácsolja. Mit csinálnak ősszel a kiskertekben? Ismét foglalkozást tartottak a napokban a hevesi kertbarátok. A kör tagjai megbeszélték, hogy az ősz hátralevő részében melyek a legfontosabb teendők a kiskertekben. Emellett a minőségi vetőmagvak használatáról is véleményt cseréltek. Zenei műsorra készülnek Hevesen Elsősorban az alföldi városban és vonzáskörzetében élő idősebb korosztálynak szánják azt a vidám zenés estet, amelyet november 23-án, este hat órától rendeznek a hevesi Móricz Zsigmond Művelődési Központban. Fellép: Kadlott Károly lakodalmas- és Csíki Pál nótaénekes, valamint Klein Imre humorista is. Játékos vetélkedő tízéves fiataloknak A várossá nyilvánításának tizedik évfordulóját ünneplő Hevesen már eddig is többféle rendezvényt tartottak a jubileum jegyében. A programsorozat részeként november 26-án, szombaton délelőtt tíz órától a Gyermekkönyvtárban a „Tízéves város a tízéves gyerekekért” címmel vetélkedőt tartanak. Ezt Kerekes György, az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház igazgatója vezeti. Újra együtt a kibővült irodalmi színpad tagjai Az őszi idényben először találkoztak a hevesi művelődési központ irodalmi színpadának tagjai. A kibővült, ma már húsz tagot számláló csoport a közelgő Télapó-, valamint fenyőünnepre készül. Emellett különböző darabokat is tanulnak. Közös munkával készítik a díszleteket és jelmezeket is. A színpadi munkát Erdész Lász- lóné, a helyi 1. számú általános iskola tanára irányítja. A kiskörei erőmű, amely gazdaságosan termel villamos áramot Ahol változatlan marad az energia ára A Kiskörei Vízi Erőmű a Tisza II. Vízlépcsőhöz kapcsolódó beruházásként épült. 1975 januárjától termel az erőmű üzemszerűen villamos energiát az országnak. A létesítmény akkor 500 milliójába került az államnak, s azóta folyamatosan, a folyó vízjárásától függően 80-110 millió kilowatt áramot szolgáltat évente. A hazai energiaellátásban betöltött szerepéről beszélgettünk Berényi József erőmüvezetővel.- Milyen feladatot szántak a vízlépcsőnek a tervezők?- Elsődlegesen a Tisza-öböl vízpótlására, víztárolásra, döntő mértékben mezőgazda- sági hasznosítás céljára épült, de ezzel lehetőség adódott a hajózásra Kisköre és Tiszalök között. Azután e rendszer feladatának szánták az árvizek és belvizek biztonságos levezetését. Ugyanakkor mint járulékos hasznosításként, a villa- mosenergia-termelésnek is szükségességét látták. Az erőmű építését a Tiszai Erőmű végezte, míg a duzzasztómű, a hajózsilip, a töltések s a tárolótér kialakítása a vízügyesek dolga volt. Azóta is párhuzamosan működik itt a vízhasznosító Tiszai Erőmű Rt., valamint a terület gondozójaként a Kötivízig. Együttműködési megállapodás szabályozza, hogy az erőműben mennyi víz bocsátható át a mindenkori vízhozam szerint. Másodpercenként minimum 50 köbméter vizet kell továbbengedni a Tiszába, még abban az esetben is, ha ezáltal a tároló szintjét kell csökkenteni. Természetesen ez a mennyiség áthalad az erőművön, s hasznosul.- Ennyi idő tapasztalata alapján megfelel-e az erőmű az elvárásoknak?- A létesítmény immár húszéves. Kifogástalanul üzemel, s energiát termel. Ezért a jelenlegi kormányhatározat alapján - az Adriai-ten- gerszint fölötti, 88,2-89,3 méter vízmagassággal - az erőmű évente 80-10 millió kilowatt villamos energiát állít elő. Talán kivétel volt 1980, amikor 36 millió kilowattot termeltünk, mert az árvíz miatt közel 200 napot állt a termelés. Amint látható, az erőmű azt hozza, amit elvártak tőle, amit a tervezés szakaszában számítottak. A vízlépcső szerepét illetően - mint magánember - mondhatom: a kunsági és jászsági csatornán keresztül közel 300 ezer hektár mezőgazdasági terület öntözését tervezték, valamint a halastavi rizsföldek hasznosítására számítottak az érdekeltek. Ezek nagyobb hányada meg is valósult, a hajózás is megnövekedett az utóbbi két esztendőben. A vízlépcső jóvoltából Kisköre hamarosan üdülőcentrummá válik.- Az erőmű részese-e az országos hálózatnak?- Természetesen, ugyanis két, 120 kilo wattos távvezetékkel Kisköre-Heves-Detk és Kisköre-Füzesabony vonalon kapcsolódik az országos hálózathoz. Emellett van egy húsz kilowattos kapcsoló villamosblokkja, amelyen kilenc távvezeték, a duzzasztómű és a hajózsilip energiaellátása nyugszik.- Hányán és milyen hatékonysággal örködnek az üzembiztonságon ?- Mindössze 43-an, köztük öten műszaki alkalmazottak biztosítjuk a folyamatosságot. Az erőmű turbinái átlagosan 95-100 ezer órát üzemelnek. Eddig nagyobb rekonstrukció még nem volt. Igaz, ’88-91 között volt a turbinák felülvizsgálata. Akkor azt tapasztaltuk, hogy nincsenek jelentősebb kopások. Legközelebb hasonló jellegű javításra a jövő évezred elején kerül majd sor.- Önfenntartó-e az erőmű?- A fajlagos költséget jelentős mértékben a külső körülmények - duzzasztott vízszint, vízjárás - határozzák meg. Azon túl, hogy nekünk duz- zasztanunk kell, ez idáig ösz- szesen 1,5 milliárd kilowatt villamos energiát fejlesztettünk ebben a rendszerben, ami hozzávetőlegesen évente úgy 25 ezer lakás energiaszükségletére elegendő. Ugyanezt 400 ezer tonna olaj tüzelésével lehetett volna hőerőműben előállítani. Számításaink szerint egy kilowatt áramot általában 2,30-2,50 forint közötti önköltségen biztosítunk. Úgy gondolom, hogy ennek a gazdaságosságához, nemzetgazdasági értékéhez nem fér kétség.- Tervezik-e a rendszer továbbfejlesztését?- Jelenleg az irányítástechnikai rekonstrukciónál tartunk, amely az egész villamosvezérlés korszerűsítésére szolgál. Ezzel lehetővé válik, hogy folyamatosabb képet kapjunk a gépek hatásfokáról. Ezt a villamosterület felújítása követi majd, mind a húsz, mind pedig a 2,5 kilowattos kapcsolóberendezéseknél. Ezáltal még biztonságosabban vehetünk részt a jövőben az ország villamosenergia-ellátá- sában. Cseh Béla Erdőtelki „kis” biológusok norvég kapcsolatot ápolnak A dolog három éve kezdődött, amikor egy frissen végzős pedagógus úgy gondolta: akkor tehet legtöbbet diákjaiért, ha a tanórán túl is kitárja a felfedezések ablakát tanítványainak. Nos, az erdőtelki általános iskolában Kiss Jenő biológia-földrajz szakos tanár, igazgatóhelyettes országot járó, világot látó kis közösséget hozott ösz- sze.- Kezdetben szakkörnek indult - meséli a történetet -, aztán a munka során bővült a gyerekek vágya, szerették volna a gyakorlati munkában kamatoztatni a tantermi foglalkozásokon hallottakat. Ezeket egyébként hetente egy alkalommal tartjuk. Az érdeklődők különböző természet- és tájvédelmi területekkel ismerkednek, ezekből választják ki az általuk legszimpatikusabbat, állatot, növényt, s ezeket megrajzolják. Alkalmanként kapcsolódó könyvajánlás is elhangzik, s természetfilm-vetítéssel zárul a foglalkozás. De ilyen kisközösségi foglalkozásokon készülünk a területi és megyei versenyekre, pályázatokra is. Elsősorban a tavasszal meghirdetett Föld napja versenysorozaton veszünk részt. Miután ennek a csoportnak is minden vágya a kirándulás, a túra, annak anyagi fedezetét a több helyütt nyert pályázatokból biztosítjuk.- Merre jártak már eddig a kis biológusok?- Előbb a lakóhely környéke, majd távolabbi területek szerepelnek terveinkben. így aztán a tavasszal a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium egyik pályázatába, a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területek feltérképezésébe kapcsolódtunk be. Erdőtelek és Dormánd között található igen ritka helyként egy túzogos, azt térképeztük fel. Azután az egyik madárrezervátumban speciális fajtákat figyelhettünk meg. Az elmúlt tanévet egy nagyon jól sikerült szakmai táborozással zártuk.- Mi volt az ottani program?- Előbb az ELTE Kutatóintézetébe látogattunk, ahol általunk eddig nem látott mikroszkópokkal ismerkedhettek meg, s ott tanulmányozhatták a baktériumok és gombák világát. A kiskörei vízügynél az algák világát mutatták be a házigazdák, a kompolti kutatóintézetben a virágok felépítésében gyönyörködhettek, s készíthettek különböző metszeteket. Majd eljutottunk a demjéni olajkitermelő színhelyére, és az egerszalóki híres-nevezetes kaptárkőhöz is. Ott a hazánkban igen ritka és csodálatos feketekökörcsines- ben is jártunk.- Mivel foglalkoznak, ha nem túráznak?- Idehaza a „Takarítsd meg a Földet!” akcióban a településünk közterei szépítésében, csinosításában vettünk részt. De gyakori vendégei vagyunk az erdőtelki arborétumnak is. Úgy gondoljuk, hogy jól jöhet a segítségünk a jókora rezervátum munkájában, ugyanakkor sok-sok ismerettel gyarapodhatunk.- Tudomásunk szerint már a határon túl is ismert a csoport.- Az, hogy határon kívül is ismernek bennünket, annak köszönhető, hogy bekapcsolódtunk az úgynevezett nemzetközi savaseső-programba. Ez nem egyéb, mint hogy az esztendő egy időszakában rendszeresen regisztrálni kell az időjárás változásait, naponta a széljárást, a csapadékot, hogy van-e benne szemét, s le kell mérni, hogy savas vagy nem savas. Ezeket adatlapra rögzítve Norvégiába, az ezzel foglalkozó központba küldjük, ahol értékelik és elkészítik a különböző térképeket.- Milyen tervek foglalkoztatják a jövőt illetően?- Szeretnénk jól szerepelni a soron következő Herman Ottó, valamint Kaán Károly biológiai versenyeken. Emellett igyekszünk a kapcsolatainkat kiszélesíteni.- cseh A kirándulás közbeni pihenés percei A polcon érték, de másként „holt toké” A minap becses ajándékot kapott Heves. Egy erdélyi házaspár, Papp Ferenc és felesége adományozták, akik korábban felkerekedtek, és elhagyták szülőföldjüket. A sors rendelkezett, hogy - régi baráti ismeretség folytán - Hevesen leltek új otthonra. Mint mondták, már nem bánják. Sok segítő kéz nyúlt feléjük. Ezért köszönetképpen a városra bízták féltve őrzött, családi generációkon keresztül rejtegetett kin-' csüket. Ez a kétkötetes mű dokumentum, amely híven tudatja Szatmárnémeti városnak és Szatmár megyének a honfoglalástól az 1700-as évekig terjedő történetét. Az oldalakat lapozgatva megismerkedhetünk annak lakosságával, a terület mezőgazdaságának, kereskedelmének, iparának, természeti környezetének alakulásával. Ezeken a ma már ösz- szegyűjthetetlen adatokon kívül a magyar nép hiteles krónikáját is a kezében tartja az, aki bepillant ezekbe a „viharvert” kötetekbe, amelyek túlélték a nehéz időket, és fennmaradtak. A Szirmay Antal által írt „Szatmár vármegye fekvése, története és polgári esmerete” című munka a magyarságtudat szép példája. A mű az 1800-as években került az Urai családhoz, amelynek anyai ágon Papp Ferenc is leszármazottja. Erről a családról többször is említést tesz az író, először 1347-ben. A kötetek miközben állandóan rejtegették őket, megérték az 1848-as szabadságharcot, valamint a két világháborút. Mégis a legnagyobb kárt az 1970-es nagy árvíz okozta, amikor négy napra a kiáradt Szamos vizébe kerültek. Valószínűleg ezekből a kötetekből több lehetett, de az adományozók nem tudják, hogy ma mennyi lelhető fel belőlük. Úgy gondolták, hogy „e könyvek a polcon értékek, de álltukban olvasásuk hiányában csak holt tőkék”. Azért adták új hazájuk közösségének, hogy mindenki tanulhasson belőlük. Olyan ősi magyar területről szól, annak igaz történetét mutatja be, ahonnan oly sok nagy ember született, mint Kölcsey Ferenc, Bakócz Tamás, vagy éppen Páskándi Géza. Mi, a város lakói, ennek a közösségnek a tagjai, köszönjük ezt a felbecsülhetetlen értéket. Miközben a végtelenül kedves és szívélyes házaspárral beszélgettünk, úgy éreztük, hogy újabb példát kaptunk hazaszeretetből. Molnár Csilla Bár mind a két kötet megkopott, de az értékük felbecsülhetetlen (Fotó: Jakab Tibor)
