Heves Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-12-13 / 267. szám
Beszélgetés Marlboro-kalap és ló nélkül - az egykori egri értékek megőrzéséről Tari Ottó interjúja Marco Terribilinivel, az Egri Dohánygyár Kft. újonnan kinevezett ügyvezető igazgatójával Marco Terribilini: ....érkezésemkor jobb tapasztalatokat s zereztem, mint amilyenekre számítottam” Ha valaki rágyújt - történetesen - egy Helikon cigarettára, nem biztos, hogy tudja: az Egri Dohánygyár legpatinásabb termékét füstöli. Pedig így igaz. Ezt a saját fejlesztésű „szivarkát” - amely az országban kizárólag itt készül - 1976 óta ismerik a hazai fogyasztók, s népszerűsége egyre növekszik. Hosszú út vezetett idáig. A hajdan szivargyárként induló üzem építői 1896-ban tűzték ki a májusfát a felhúzott falakra, hogy aztán négy évtizedig pro- ' filváltás nélkül termeljenek. A ’30-as évektől kezdve fokozatosan tértek át a kézi töltésű cigaretta előállítására, majd 1949-ben - követve a kor kihívásait - gépesítették a folyamatot. Az újabb állomás 1965 volt. A magasabb igények szükségessé tették a füstszűrös áru készítését. Bizonyára még ma is sokan emlékeznek a Fecskére, amely „úttörőnek” számított a honi dohánygyártásban, az egyéb márkák hosszú ideig szinte háttérbe szorultak miatta. Ettől kezdve felgyorsultak az események. Az Egri Dohánygyár - akkoriban példa nélkül álló módon - licencszerződést kötött az Austria Tabakkal; hajdani termékük, a Golden Smart jól csengő névnek számított a hazai piacon. 1978-ban pedig megkezdődött az addig csak nyugati filmekben látható, nyálcsorgatva irigyelt Marlboro gyártása. E márka licencét már a Philip Morris cég neve fémjelezte. Rövidesen megszűnt a filter nélküli, köznyelven „mezítlábas” cigaretta előállítása, majd ’84-ben - a Multifilter révén - új szín került a palettára. A rendszerváltást követő évekre a privatizáció nyomta rá a bélyegét. 1991-ben a Philip Morris és az Austria Tabac közösen birtokolta a gyárat, s két esztendő múltán az amerikai multinacionális cég már egyedüli tulajdonossá vált. A termelési értéket és a dolgozók létszámát tekintve az üzem ma Eger egyik legjelentősebb vállalata. Csaknem nyolcszáz embernek biztosít megélhetést, közülük több mint hat- százan a megyeszékhelyen és környékén élnek. Számukra sem közömbös tehát, ami a céggel történik, arról nem is szólva, hogy a gyár területén zajló események a falakon kívül is éreztetik jótékony hatásukat. Az utóbbi időszak legszámottevőbb mozzanata kétségkívül a közelmúltban bekövetkezett vezetőváltás volt. Courtier urat, az eddigi első embert Marco Terribilini váltotta fel az ügyvezető igazgatói székben. A hír hallatán természetesen kíváncsiak lettünk, milyen tervekkel fogadta el ezt a megbízást. Az első meglepetés a bemutatkozáskor ért bennünket: Terribilini úr fiatal, rokonszenves ember, akinek ráadásul - vezetők esetében nem mindig jellemző - humorérzéke is van. Készséggel állt rendelkezésünkre, s amikor a saját márkájukat reprezentáló cigarettájára mutattam, mosolyogva jegyezte meg: úgy lenne igazán stílusos, ha lóháton, Marl- boro-kalapban adná az interjút.- Ami az életkoromat illeti, nincs abban semmi rendkívüli, hogy nem az idősebb generációhoz tartozom - mondta tárgyilagosan. - Ha szétnézünk a Philip Morris cégnél, nagyon sok fiatal arcot látunk. A vezetés jelentős része nem az éltesebb korosztályhoz tartozik. Ezek az emberek a tehetségük, eredményességük révén jutottak jelenlegi pozícióikba. Magam például legutóbb Közép-Európa déli részéért feleltem, szintén ügyvezető igazgatói minőségben.- Kinevezésekor voltak már információi az itt folyó munkáról, a körülményekről? Tájékozódott a vezetése alá kerülő vállalatról?- Korábbi munkakörömben Jean-Claude Kunznak és Luis Camilleri uraknak voltam a beosztottja, akik közvetlenül is részt vettek az Egri Dohánygyár Kft. privatizációjában. így volt némi rálátásom az itteni tevékenységre, ám a legfontosabb, leglényegesebb ismeretekhez a helyszínen jutottam.- Milyen kép alakult ki Önben?- Cégünkön belül mindenki odafigyeléssel kíséri a Magyarországon zajló folyamatokat, különös tekintettel a fejlődésre és a privatizáció alakulására. Érkezésemkor kellemes csalódás ért. Sokkal jobb tapasztalatokat szereztem, mint amilyenekre számítottam. Az emberek képzettek, szakismeretük magas, a termékek kiválóak. Dohánygyárunk helyzetével mindenképpen elégedettek lehetünk. A sikeres egri privatizációt követően döntött úgy a Philip Morris, hogy a Kraft Jacobs Suchard révén a magyar édesiparban is érdekeltséget szerez. Itt jegyzem meg, hogy egy kormányzat privatizációs politikája hosszú távon is visszahat: pozitív benyomások esetén egy multinacionális vállalat egyéb befektetésekben is szeretne részt venni.- A tavaszi kormányváltást követően változott-e az állam és a magánszektor viszonya? ■ - Az előző adminisztrációt nem ismertem, hiszen november 1-jével kerültem a mostani beosztásomba. Ugyanígy a jelenlegi kormány megítéléséhez is rövid volt az idő. Tény, hogy a kabinetek politikájának közvetlen hatása van a piaci környezet megteremtésére, amely a versengő vállalatok számára mindenhol fontos.- Ezek szerint nem tartanak a konkurenciától?- A tisztességes versenyt szeretjük, és úgy gondoljuk, jó helyzetben vagyunk: nagyszerű gyárral, kitűnő márkákkal rendelkezünk, a becsületes megméretésben álljuk a próbát.- Bizonyára akad a tarsolyában valamilyen koncepció a jövőre vonatkozóan, illetve kialakulóban vannak a távlati elképzelései. Hallhatnánk ezekről?- Szeretnénk azokat az értékeket megőrizni és továbbfejleszteni, melyeket az eltelt néhány évben megszereztünk. A gyárat modernizáltuk, jelentős beruházásokat hajtottunk végre, termékeinket ismertté tettük, a munkaerőt komoly tréningeken képeztük és képezzük. Felkészült, ambiciózus szakembergárdára van szükségünk. Számomra fontos, hogy a munkatársaimat önálló egyénekként közelítsem meg. Vezetési stílusomban a nyitottság híve vagyok...- Igazgatóváltás esetén a dolgozókban óhatatlanulfelvetődik, hogy esetleg elbocsátásokra, létszámleépítésre kerül sor...- Ennek a kérdésnek két oldala van: a termelés, illetve a piac lehetőségei. Nálunk jó munkaerő, korszerű termelő- eszközök találhatók, a piacon pedig keresik a termékeinket. Mindezek ismeretében nem elbocsátásra, hanem bizonyos létszámnövekedésre kerülhet sor. Hiszünk és bízunk a saját erőnkben, ezért jelentős összegeket invesztálunk a képzésbe, oktatásba, azt remélve ettől, hogy ez a kollektíva képes megvalósítani szándékainkat. Szervezeti változtatásokra viszont szükség van ahhoz, hogy a piac kívánalmainak megfeleljünk.- Az Egri Dohánygyár mindig is közismert volt szponzori tevékenységéről. Vonatkozik ez a sportra, a kultúrára és az oktatásra egyaránt. így marad ez a jövőben is?- Támogatási rendszerünk a nagyvállalat keretében épült ki: az Egyesült Államokban kezdtük, de mára világszerte meghonosodott. Szponzorálunk különféle szociális és kulturális rendezvényeket, intézményeket. Jó pár éve Magyarországon, ezen belül Egerben is folytatjuk ezt a gyakorlatot. Személyes célom, hogy erre a témára fokozottan figyeljek, mivel segíteni kívánjuk azt a közösséget, amelyben élünk. A felsoroltakon kívül kiemelten kezeljük a környezetvédelem kérdését is.- Az élsport?- A Philip Morris bevált struktúrája, hogy a márkákon keresztül hat a sportéletre. Jó példája ennek a Forma-1 Marlboro Nagydíj, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ez az országnak is hasznos, és mindent megteszünk, hogy a jövőben is így legyen. Természetesen figyelembe kell vennünk az adott náció törvényeit, szokásait... A helyi sportba elsősorba a márkák népszerűsítése révén fektethetnénk pénzt, ám a jogi szabályozás miatt korlátokba ütközünk. Az idén egyébként a Philip Morris helyi alapítványán keresztül másfél millió forinttal támogattuk az általános iskolákban a testnevelés fejlesztését.- Némiképp paradox helyzet, hogy egy cigarettát gyártó vállalat az egészségnevelésre, a helyes életmód kialakítására áldoz...- Mi nemcsak dohánytermékeket gyártunk, hanem a világ második legnagyobb élelmiszer-, és harmadik sör-előállítói is vagyunk. Ahogy az egy tisztességes multinacionális vállalattól elvárható, segíteni kívánjuk azokat a közösségeket, ahol működünk. Voltak olyan esetek - például egy katasztrófa -, amikor szintén számíthattak ránk. Magam egyébként büszke vagyok arra, hogy a Philip Morris cigaretta- gyártó ágazatánál dolgozom, hiszen szerte a világban sok százmillió ember élvezi termékeinket. Iparágunk megadja a szabad választás lehetőségét, és biztosítja, hogy mindenki maga döntse el, dohányozni kíván-e vagy sem. Én magam úgy döntöttem: dohányzom.- Vagyunk ezzel így jó néhányon... Végezetül engedje meg, hogy személyes jellegű kérdéseket tegyek fel. Érdekelne, eddig hol élt, milyen volt a váltás, mi a véleménye hazánkról, s vajon a családja köved-e Önt ide?- Kilenc éve léptem be a vállalathoz. Eleinte a munkahelyem Lausanne-hoz kötött - egyébként svájci-olasz vagyok -, majd Európa EFTA-orszá- gai, Észak-Afrika és a Közel-Kelet következtek. Az utóbbi négy évben Románia, Bulgária, Albánia és a volt Jugoszlávia tartozott a „fennhatóságom” alá. Nyugodtan kijelenthetem: ezek után Magyar- ország olyan, mintha egy földi paradicsomba kerültem volna. A családom - a feleségem, valamint az ötéves lányom és kétéves fiam - januárban jönnek utánam. Azért is örültem ennek a munkakörnek, mivel Magyarország történelméről voltak ismereteim, nagyra értékelem azt a kultúrát, amivel ez a nép büszkélkedhet. Egerrel kapcsolatosan pedig csak csupa jót mondhatok: gyönyörű barokk város. És hát a borok... Azok valóban fenségesek! Köszönjük a beszélgetést! Az Egri Dohánygyár Kft.-nél az emberek képzettek, szakismeretük magas, a termékek kiválóak - állapította meg értékelésében az Ügyvezető igazgató (Fotó: Kaposi Tamás) Modern gyártósorokon készül a cigaretta
