Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-08-09 / 237. szám
1994. október 8-9., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin 9. oldal A japánoknak is van magánéletük A XX. század technikai csodája, az új oszakai repülőtér megtekintése után a jelenkor japán embereinek életét ismerhettük meg közvetlen-közeiről, amikor egy hétvégét tölthettünk együtt helybeli családokkal. A nagai szálloda halijában egy fiatal házaspár, Macumoto úr és felesége várt, másfél éves kislányukkal, Rejkával. Alig félórás autóút után érkeztünk meg a Kirokava folyó partján fekvő városkába, a sárkányrepülőiről ismert Ucsita-csóba. A fiatal házaspár hagyományos japán stílusban épült kis házát japán kert vette körül, amelynek öntözése és gondozása a családfő feladata. A szomszédos házakat - mint a városok lakónegyedeiben általában - aprólékos gonddal ápolt rizsföldek választották el egymástól. Macumotóék kétszintes házuknak emeletén nem laknak. Ahogy a feleség, Majumi elárulta, a fenti két - dolgozószobának és ruhák tárolására használt - szobába a születendő gyermekek költöznek majd. (Majumi három lányt (!) szeretne.) A család élete az alsó szinten zajlott, amely hat nagyobb helyiségből állt: az előszobából, három szobából, a fürdőszobából, valamint a konyhából. A parányi előszobában állt a japán otthonok elmaradhatatlan kelléke, a cipősszekrény. A kívülről érkező a bejárati ajtónál papucsot kap, de a tatamis szobákban csak lábbeli nélkül közlekednek. Az előszobából balra nyílt a fürdőszoba, a mosdó és a WC, ez utóbbiban - a háziasz- szony rendszeretét bizonyítva - külön papucsot kellett húzni. A fürdőszobát úgy alakították ki, hogy a házigazdának ne kelljen lemondania a japán fürdő, az ofuro élvezetéről., A csapot és a zuhanyzót a süllyesztett kádon kívül szerelték fel. Erre azért volt szükség, hogy a fürdőző - a hagyományoknak megfelelően - először a kádon kívül lezuhanyozhasson, miközben forró vízzel ereszti tele a kádat (a közfürdőkben egy kisebb medencébe folyik folyamatosan a víz). A zuhanyozást követően sámlira ülnek, és az előre odakészített kis, műanyag lavórba a kádból mert vízzel megöntözik magukat, majd megmártóznak a meleg fürdőben. A fiatal házaspár otthonában - akárcsak Japánban bárhol - a legkorszerűbb technikai berendezések keveredtek a hagyományos tárgyakkal. A nappaliba állított CD-lemezjátszós HIFI-torony (a lemezboltokban már csak CD-lemezeket lehet kapni) és a kisképemyős színes tv, az emeleti dolgozószoba számítógépe, valamint a légkondicionált vendégszoba egyik fő dísze, a nagyképernyős Panasonic tévé mellett a szobák tatamival vannak borítva, és bútorzatuk meglehetősen „szerény”. A család gyönyörű, fekete, kolóniái garnitúrát vásárolt, és ennek egyes darabjait az egymásba nyíló, papír-tolóajtóval elválasztott szobákban helyezte el. A nagyméretű ágyak és a tükrös asztal a hálószobába került, egy nagy, kétajtós, fiókos szekrény a középső szobába, a dohányzóasztal és a bőrkanapék a vendégszobába. Az áruházakban egyébként, ahol szinte mindig van valamilyen vevőcsalogató árleszállítás, mindenféle áru kapható - ruhától az elektromos cikkekig, bútortól az ékszereken és virágokon át az élelmiszerig -, hogy a háziasszonyoknak ne kelljen az idejüket pazarolva több üzletet is végigjárniuk. (Kivételt képeznek a könyvek és a folyóiratok, ezeknek külön szakáruházuk van.) Az élelmiszerek a főzés előtti fázisban — letisztítva, felszeletelve - kaphatók egyedi csomagolásban, a helyi fizetésekhez képest olcsón. Az áruházak mellett mindenütt nagy parkolók várják a vevöket, akik légkondicionált autókkal járnak bevásárolni. Különösen feltűnő volt, hogy vendéglátóink nem használtak a mi fogalmaink szerinti ruhásszekrényt: a vállfákra tett ruhák akasztóvázakon lógtak. A mennyezeti lámpák fényét - valamennyi helyiségben - három fázisba lehetett állítani a lámpákból lecsüngő zsinór segítségével. A tatamis szobához tradicionális japán ágy, a futon dukál. A futon egy földre terített matrac, amelyre lepedőt húznak, és egy felettébb kemény, szalmaszerű növénnyel kitömött kispárnát raknak. A takaró alá közvetlenül lepedőt tesznek, mert ezt könnyebb tisztítani. A konyhai hűtőszekrény - amelynek teteje majdnem eléri az alacsony mennyezetet - négy részből áll. Az alsó két szint mély, kihúzható fiókokat rejt, ahol a háziasszony a zöldségeket és a hűtést kevésbé igénylő élelmiszereket tárolja. Ugyancsak a konyhából nyílik a hálószoba, amelynek ajtaja felett házioltárt alakítottak ki. Az „oltár” szerepét egy polc tölti be, amelyre a buddhista templomoknál kapható, különböző áldásokat tartalmazó papírokat állítottak. Josihisza, a férj egy közeli város kisegítő iskolájában dolgozik, mint tanár. Mivel a japán diákoknak csak augusztusban kezdődik az öthetes, nyári szünet - és a legtöbb helyen még nem tértek át az ötnapos tanítási rendre - a család szombaton is hat órakor kel, hogy a házigazda elérje a vonatát. (A japán férfiak többsége naponta ingázik lakóhelye és a más városban lévő munkahelye között.) Majumi - a fiatalasszonyok többségéhez hasonlóan - háztartásbeli: délelőttje bevásárlással, főzéssel, házimunkával és gyerekneveléssel telik. Majumi minden étkezéskor a japán konyha remekeit tárta elém: sült padlizsánt gombával, tintahal-darabkákat paradicsommártásban, hosszú, vékony - a magyar cérnametéltre hasonlító - tésztát szójaszószban vagy roston sült marhahúst hagymával, káposztával, padlizsánnal és gyömbérrel. Mindezt magától értetődően pálcikával illett enni - néha sikerült is. A falatozás után, főleg társaságban, a japánok a közhiedelemmel ellentétben nem szakét, hanem sört isznak, vagy a minden időszakban fogyasztható, keserű jeges teával csillapítják szomjukat. Benyomásaim szerint azonban a japán családok zöme megengedheti magának, hogy hétvégeken vendéglőbe menjen. A rendelést a külföldiek számára megkönnyíti, hogy a nagyobb éttermekben az étlapon színes képeken láthatók az ételek, míg kisebb vendéglőkben ezt a célt szolgálják a bejárat melletti kirakatok, ahol a bent készülő ételek pontos másait állítják ki műanyagból. A vendéglőkben, akárcsak a szolgáltatóipar többi ágában, ismeretlen a borravaló. A megrendelt étel percek alatt elkészül, addig is ingyen jár a vendégnek egy pohár jeges ásványvíz, amit kérésre újratöltenek. A családoknál töltött két nap alatt valamennyien megismerhettük a japánok egyik nagy - és kissé fárasztó - szenvedélyét, a fényképezést. Mindnyájunkról rengeteg fénykép készült: a nap minden szakában, szinte minden helyzetben fotózták az egzotikus külföldieket. A fényképezés össznépi szórakozássá fejlődését bizonyítja az a meglepő tény is, hogy egyszer használatos, eldobható fényképezőgépeket is gyárt a japán ipar. A fotóőrület hasznos végtermékei lettek azok a személyre szóló albumok, amelyekkel vendéglátóink a kínai vendéglőben rendezett búcsúpartin leptek meg bennünket, és amelyeket fellapozva mindannyiszor átéljük a Japánban töltött, felejthetetlen napokat. Felnövekvő számítógépes betörőnemzedék Már egyes, 14-15 esztendős kamaszok is képesek arra, hogy - a díjfizetés megkerülésével - telefonvonalon kapcsolatba lépjenek az Egyesült Államokban található számítógépes hirdető- táblákkal, és ilyen módon nagy mennyiségű pornográf és egyéb, kalózkodással szerzett szoftvert hozzanak illegálisan Nagy-Britanniába. Az amerikai szoftvertermékek tiltott felhasználásával a szigetországban körülbelül 30 „kalóz-hirdetőtábla” áll az előfizetők rendelkezésére. Számítástechnikai szakemberek szerint a törvényesen működők száma mintegy 1200. A szoftverbe való „betörés” izgalmát nem az anyagi nyereség jelenti, hanem maga a rendszer kijátszása, az annak „eszén” való túljárás. A számítógépes hirdetőtábla (computer bulletin board) tulajdonképpen egy olyan számítógépes postafiók, ahol a személyi számítógép felhasználói üzeneteket és egyéb, elektronikusan tárolt anyagokat hagyhatnak vagy érhetnek el. John Loader, aki a játékszoftver-forgalmazók európai szövetségének (ELSPA) megbízásából nyomoz az illegális importőrök után, egy konferencián elmondta:- Több millió font értékű szoftvert, többek között számítógépes játék-, illetve pornográf programokat hoztak már be és dobtak piacra ezek a „betörők”. Alig 14-15 éves gyerekek is tudják már, hogyan kell kijátszani a British Telecom (a legjelentősebb brit távközlési társaság) díjszámlázását, s így több órára díjtalanul kapcsolatba lépni a számítógépes hirdetőtáblákkal. Az is előfordul, hogy a betörőpalánták anyagi ellenszolgáltatás nélkül adják oda másnak a megszerzett programot, úgyhogy nehéz megérteni észjárásukat. A British Telecom szakemberei elmondták: nincs tudomásuk róla, hogy ilyen „betörők” kibújtak volna a távközlési díj fizetése alól, de biztosították a szoftverforgalmazókat: szigorú vizsgálatot indítanak minden konkrét bejelentés nyomán. Load azóta, hogy 1993-ban elkezdte a nyomozást, 5 tiltott számítógépes^ hirdetőtáblát számolt fel. Állítása szerint nevén ismeri majdnem mindegyik, még meg nem szüntetett illegális postafiók üzembentartóját is, de hasztalan, mert tapasztalata szerint a rendőrség nem mutat érdeklődést az ilyen jellegű bűnözés iránt. Anthony Quinn új szerepben. Christopher Quinn, aki nemrégiben látta meg a napvilágot, nagypapává tette a híres filmszínészt, Anthony Quinnt. A bébi papája Lorenzo Quinn, Anthony elsőszülött fia. A gyerek bemutatásán egyébként boldogan mosolygott a nagymama is, az igen sok vihart megélt lolanda... Kuvaiti fiatalok nosztalgiája Gazdag fiatal kuvaitiak nyaranta otthagyják gyors autóikat és léghűtéses lakásukat. Fából készült kis vitorlásokra szállnak, hogy megízleljék, milyen kemény volt őseik élete. Lányok és fiúk tucatjai gyöngyhalászattal foglalkoznak 10 napon át az emírség partjainak közelében. Levetve makulátlan fehér ruhájukat, egyszerű, rövid trikót öltve a fiatalok visszaidézik a régi szellemet, amely elődeiket jellemezte.- Az élet régen nagyon kemény és kegyetlen volt, és én büszke vagyok ' őseimre - mondta Abdullah al-Juraidan egyetemi hallgató.- Néhányan. nagyon nehéznek találják a munkát, és arra gondolnak, abbahagyják, de büszkeségük legyőzi a nehézségeket, amikor nagyapáikra gondolnak - hangoztatta egy másik diák, Ahmad Hamad al-Ghaith. Kuvaitban a gyöngyhalászat régen hagyományos mesterség volt, együtt a halászattal és csónaképítéssel. Ezek jelentették a megélhetés forrásait, még mielőtt olajra bukkantak volna. Még 1970 körül is, amikor Ahmad és Abdullah még nem is élt, Kuvait népének nagy része távol állt a gazdagságtól. Érdekes, hogy számos kuvaiti, aki az olajnak köszönhetően ma óriási luxusban él, nosztalgiával gondol a nehéz múltra. Ebben az évben 160 fiatal vett részt a régi módon űzött gyöngyhalászatban. A program már 1986-ban-indult, de a háború idejép természetesen fel kellett azt függeszteni. A fiatal amatőrök persze, nem merülnek olyan mélyre, mint a korábbi, hivatásos gyöngyhalászok, de a régi módszert alkalmazzák. Ez abból áll, hogy a víz alatt egyszerűen visszatartják lélegzetüket. Orrukra csipeszt erősítenek, nehogy vizet lélegezzenek be, és szemüveg nélkül úsznak le a mélybe. Elődeikhez hasonlóan egy társuk kötélen tartja őket a csónakból. Ha az amatőr búvár bajba kerül, meghúzza a kötelet, és kollégája kihúzza őt. Éjjel az ifjak visszavitorláznak a partra, és takaróba burkolózva, a csillagok alatt alusznak. Tanáraik megtanítják őket a régi gyöngyhalász-énekekre, a hagyományos táncokra. Elia Kazan nyolcvanötödik születésnapja A „költői realizmus” fogalmát, amellyel egykor a filmjeit fémjelezte - és amelyet számos kritikus is átvett -, röviddel később mérgesen és gúnynyal maga vonta kétségbe. „Tulajdonképpen mindig egy illat, egy zörej, az élet mozgása volt lényeges a számomra” - jelentette ki Elia Kazan, aki nemrégiben töltötte be 85. életévét. Az örmény származású rendező (eredeti nevén Kazan- joglous), aki egy szőnyegkereskedő fiának született, kisgyermek korában Berlinen keresztül Amerikába került, és ott az ország legsikeresebb színházi és filmrendezője lett. Elia Kazan tanulmányainak befejeztével a híres Group Theatre-ben kezdte pályáját 1934-ben New Yorkban. Ugyanabban az évben tagja lett az USA Kommunista Pártjának is. Nem soká maradt a párt tagja, viszont az 50-es években egyike volt azon keveseknek, akik az „Ame- rika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság” előtt nevükön nevezték egykori elv- társaikaj. De még évtizedekkel később sem volt hajlandó megindokolni, miért tette ezt. A Broadway-n játszott színdarabok rendezésében és filmjeiben ennek ellenére ret- tenhetetlen vádló maradt, és amikor 1947-ben az amerikaiak közeledtek a legyőzött Németországhoz, Kazan az „Úriember-megállapo- dás”-ban leleplezte a széles körben elterjedt antiszemitizmust. A filmet, mint az év legjobb alkotását, Oscar-díjjal tüntették ki, és ugyancsak Oscar-díjjal jutalmazták a rendezőt, Kazant is. Ugyancsak két Oscar-díjat kapott 1954-ben „A rakparton” című filmje is, amelyben élesen támadta a New York-i kikötőmunkás-szakszervezet gengszter-vezetőségét. A legnagyobb amerikai drámaírók - Thornton Wilder, Tennessee Williams és Arthur Miller - sokat tanultak tőle, amikor darabjaikat végleges formába öntötte és színre vitte. Az utóbbi évtizedekben Elia Kazan íróként is kiválót alkotott. „Amerika, Amerika” című regénye (1963) hosszú időn át volt bestseller. 1988-ban jelent meg önéletrajza „EHa Kazan - egy élet” címmel. A kíméletlen őszinteséggel megírt önéletrajzról maga így vallott: „én már nem sokat adok arra, hogy mit gondolnak az emberek”. Miért lett Lincoln amerikai elnök? Abraham Lincoln minden bizonnyal meglehetősen elviselhetetlen természetű feleségének, Marynek köszönheti az USA elnöki székét. Az asszony időnként még krumplival is megdobálta férjét. Lincolnról sok mindent feljegyeztek a krónikások, de azt még Michael Burlingame történészprofesszor sem hitte volna, mennyi szenvedést kellett kiállnia felesége miatt az Egyesült Államok 16. elnökének, aki azután lett híres, hogy az unionistákat győzelemre vezette a rabszolgatartó Dél elleni polgárháborúban. Az, hogy Lincolnék házassága meglehetősen zajos volt, nem számított államtitoknak. Ha szeretetreméltóbb felesége lett volna, Lincoln bizonyára megelégedett volna egy vidéki ügyvédi állással. De felesége olyan pokollá tette az életét, hogy Lincoln teljesen belevetette magát a politikába, csakhogy szabaduljon otthonról. Burlingame professzor egy évtizedet szentelt a korabeli újságok, magazinok és kéziratok átböngészésére, valamint a korábbi életrajzírók felkutatására. A feljegyzések szerint egyszer Lincolnné egy fadarabbal ütötte arcon férjét, miután az nem rakott tüzet olyan gyorsan, mint ahogy neje szerette volna. Másnap Lincoln kötéssel az orrán jelent meg a munkahelyén. Más beszámolók szerint az asszony egyszer kávét öntött a férje arcába, máskor seprűnyéllel űzte ki a házból, olykor-olykor pedig könyveket vagy krumpliszemeket vágott hozzá. Mary hisztériás rohamai hamarosan szóbeszéd tárgyává lettek a környéken. Kirohanásaitól a kereskedők és a cselédek sem menekültek, gyakran a saját fiait is ütlegelte. Lincoln gyakran az irodájában lévő pamlagon aludt, időnként springfieldi barátainál húzódott meg. Vidéki ügyvédként minden lehetőséget megragadott, hogy otthonról távol lehessen. Azon ritka ügyvédek közé tartozott, akik körzetük minden megyéjében tevékenykedtek, és még azután is lóháton járt, hogy megindult a vasútforgalom. Lincoln akkor fedte fel, mit is gondol a házasságról, amikor 1864-ben megkegyelmezett egy katonának. A fiatalembert halálra ítélték, mert megszökött a hadseregből, hogy feleségül vegye szíve választottját. A kegyelmi kérvény aláírása közben Lincoln elnök a következőket mondta: „Meg akarom büntetni ezt a fiatalembert. Valószínűleg egy év sem telik el, amikor azt kívánja majd, bárcsak elutasítottam volna a kérvényét.” ‘
