Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-08-09 / 237. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1994. október 8-9., szombat - vasárnap Diót díszfaként is ültethetünk, nemcsak az unokánknak Hűvös az árnyéka, ízletes a termése... Gyermekkorom legszebb él­ményei közé tartozik - gondo­lom, nem vagyok ezzel egyedül - a forró nyári napokon a diófa árnyékában elfogyasztott ebéd, avagy ősszel a dióverés, a hó­fehér belő termés ropogtatása. Ma már kevesen találkozhatnak ezzel az élménnyel, hiszen a házikertekből szinte teljesen ki­szorult e fafajta, s a régebben ültetettek termőereje csökkent, nem is szólva arról, hogy a dió­bél ára magasabb a húsénál. A diót mostanában kezdik újra felfedezni, de nemcsak mint finom csemegét adó ha­szonnövényt, hanem mint „dísznövényt.” Egy diófa a kertben teljes értékű növény. Mindazt nyújtja, amire szüksé­günk van: nyári melegben a legtökéletesebb árnyékot (dús és zárt lombja miatt), ami.hű­vös és levegős egyszerre. A fa koroníd'ormája szép, lombja egészséges, tehát alkalmas a dí­szítésre. Termése az egyik leg- v finomabb csemege. A mai kor­nak megfelelő alkalmazását a nemesítők munkája tette lehe- | tővé, ami már évtizedekkel ez­előtt elkezdődött. Akkor még a nemesítői munka a dióra mint faanyagra irányult, lévén a leg­értékesebb bútorfák egyike. Később - a fogyasztók igényé­nek hatására - korábbi termőre fordulást és kisebb faalakot próbáltak elérni, ami a dió elter­jedését leginkább befolyásolja. Aki diófát akart ültetni, annak nagy kerttel kellett rendelkez­nie. Egy régi, hagyományos diófának 100 négyzetméter he­lyet biztosítottak. De kinek van ekkora kertje? Az utóbbi időben kimért házhe­lyek még falusi körülmények között sem ilyen méretűek. A nemesítők a fa méretét úgy tudták csökkenteni, hogy a nö­vekedést kedvezően befolyá­soló alanyt használtak. Erre legalkalmasabbnak tűnt a Jug- lans nigra (fekete dió), ami Amerikából származik, és rég­óta használják nemesítési alap­anyagként. A régi, hagyomá­nyos fajtákat nem szokták met­szeni. (Legfeljebb ritkítani, ifjí- tani). A kisebb és megfelelő alakú korona eléréséhez az új fajták metszése elengedhetet­len. A fiatal fák az első évben ugyan hosszú hajtásokat nevel­nek, ezeket kétharmad részükig vissza kell vágni. Megfelelő oltvány és metszés alkalmazá­sával elérhetjük, hogy a fa ne legyen túl nagy, ugyanakkor a termés már a második-harma­dik évben megmutatja magát. A metszésre legalkalmasabb idő - eltérően más fáétól - az augusz­tusi és szeptemberi hónap, ami­kor a fa nedvkeringése már le­csökkent. Ültetésre alkalmas az ősz is, a tavasz is. Előző eset­ben a téi fagytól, tavasszal a ki­száradástól kell megóvni. A kertben szoliterként ültet­jük. Jól válasszuk meg a helyét. A kiválasztás szempontjai: alája ülő-, pihenőhelyet lehes­sen kialakítani, figyeljük meg, hogy az árnyéka hova esik, s az is lényeges, hogy a szomszédot ne zavarja. A diófa alatt más növény nem él meg (árnyéka és lehulló lombjának hatása mi­att). De odacsalogatja és ott tartja a család minden tagját, ami a mai világban nem elha­nyagolható tulajdonság. V. Pénzes Judit __________MINDENNAPI NYELVÜNK E gy találó újságcím: „Helló, Nebuló Alábbi cikkünk címét a követ­kező - lapunk hasábjain meg­jelent - szövegrészletből idéz­tük: „Hevesen Helló, Nebuló! címmel látott napvilágot egy városi gyermekújság kísérleti száma az általános iskolás korosztály részére” (Heves Megyei Hírlap, 1994. január 14.). Bevallom, alaposan meg­lepett az a találékonyság, ami kulcsszerepet kapott a gyer­mekújság nevének megtalálá­sában. A tréfás és kedveskedő, szinte pajkosan bizalmaskodó áthallásokkal színesített meg­nevezés nyelvi, nyelvhaszná­lati leleményünk példatárát is gazdagítja. Hogy nebuló szavunk mi­lyen változatos fogalmi tarta­lommal, használati értékkel vállal közlő, kifejező szerepet mai nyelvhasználatunkban, ar­ról ezek a szövegrészietek ta­núskodnak: „Átlag napi nyolc órát töl­tenek a nebulók az iskolák­ban” (Heves Megyei Hírlap, 1994. febrruár 12.). - „Nem lesz gond a nebulóknak a szé­pérzékével" (Mai Nap, 1994. február 13.). - „Az elmúlt évti­zedekben ugrásszerűen meg­növekedett az olvasászava­rokban szenvedő nebulók száma (Magyar Nemzet, 1994. augusztus 19.). - „A paptanár néha olvasójával csapott az izgága nebulók fejére” (Va- demecum 218.). A nebuló szóalak sajátos stí­lusbeli hatástényezője erősö­dik fel versbeli szerepvállalá­sában is. Két példát idézünk bizonyí­tásul: „Én jó mesterem, jó gö­rögtanítóm, / Te beszélsz, és mi, nebulók hallgatunk" (Ady Endre). - „Iskolai hexameter ma így születik irkalapon, ne­bulók füzetéből, dolgozatá­ból" (Simon András). Nebuló szavunk - eredetét tekintve - a latin nyelvből át­vett szavak típusába sorol­ható, s mai, gyakori felhaszná­lása arról bizonykodik, hogy a meghonosodás útján a deák nyelvből átkerült nebuló szó a szélházi, a semmirekellő jelen- tésámyalatokat a latin nyelvi beszédkömyezetben alapjelen­tésként nevezte meg, s ehhez társult a serdülő korban lévő fiú, a pajkos kisdiák, a deák nyelvet tanuló növendék átvitt értelmű használati érték, s e je­lentéskörben az idők folyamán erős érzelmi és hangulati vele­járó kapcsolódott a nebuló szóhoz. A tréfás, a játékos, a kedélyes és humoros, feszte­lenül bizalmaskodó beszéd­helyzetekben a serdülő kórban levő pajkos kisdiákok megne­vezésének szócsaládja külön is megérdemli figyelmünket. A nebuló megnevezés ma már ebe a szócsaládba szerve­sen illeszkedik bele, mint élő nyelvhasználatunk egyik szó­kincseleme: kisdiák, deákgye­rek, tanuló, növendék, általá­• •• nos iskolás tanítvány, fiúcska, legényke, kamaszosan meg­nyúlt ifjonc, serdülő, siheder, elsőosztályos fiúka, stb. Bárczi Géza Magyar Szófejtő Szótára című művében az 1840-es évekből idézi meg ezt a minő­sítést: „Nebuló a latin nebuló (semmirekellő) átvétele”. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára 1966-ban a nebuló, nebulói, nebulós szóformákat mint tréfás és kedveskedő szó­tári elemeket szótározza, ame­lyek nemcsak hangtestükben illeszkednek bele az eredeti magyar szvak szótári szókész­letébe, hanem az eredetileg semmirekellő, haszontalan je- lentésámyalatokhoz hozzá bővülő új fogalmi és haszná­lati értékekkel együtt a követ­kező tartalmakat fejezi ki: „Serdülő korban levő fiú, fő­leg pajkos kisdiák, haszonta­lan nebulók” (Ötödik kötet 136.1.). A fentebb közölt ismeret- anyagból mindezek mellett te­hát az is kitűnik, hogy a ne­buló mai nyelvhasználatunk­ban már nem viseli az idegen eredet bélyegét, s nyelvérzé­künk már nem sorolja be a la­tin jövevény szavak, a deák nyelvből átvett megnevezések sorába. Ezért hát mindenképpen te­kintsük szókészletünk teljes értékű tagjának... Dr. Bakos József Schliemann örökösei és „Priamosz kincse” Heinrich Schliemann régész örökösei határozottan támogat­ják azt a német követelést, hogy Moszkva adja vissza Németor­szágnak az úgynevezett „Pria­mosz kincsét”. A Porosz Kultu­rális Alapítvány nevű szervezet nyilatkozata - amelyet a DPA német hírügynökség hozott nyilvánosságra - hangoztatja, hogy Schliemann öt déduno­kája szerint a legendás trójai aranykincsek Schliemann vég­rendelete értelmében Berlinben őrizendők. A kincsekre a törö­kök is több ízben bejelentették igényüket, mondván, hogy a kincseket az ő országuk terüle­tén találták. Schliemann örökö­sei, akik Franciaországban, Szlovákiában és Csehország­ban élnek, arra hivatkoznak, hogy dédapjuk 1881-ben az ál­tala talált kincseket Németor­szágra hagyta. 1889-ben kelt végrendelete azt is tartalmazza, hogy a gyűjteményt a berlini Nemzeti Múzeum őrizze. 1945-ig a felbecsülhetetlen ér­tékű leletek valóban Berlinben voltak. A II. világháború vége óta a kincseket eltűntnek nyil­vánították. Csak 1993-ban vált hivatalosan ismertté, hogy a le­letet a moszkvai Puskin Múze­umban őrzik. Schliemann déd­unokái most azt állítják, hogy az orosz ígéretek ellenére a német szakértőknek még azt sem engedték meg, hogy a kin­cseket megtekintsék. A Porosz Kulturális Alapít­vány arra számít, hogy a berlini múzeum szakértői hamarosan megszemlélhetik Priamosz kin­csét. A német tudósok már csak azért is türelmetlenek, mert a Krisztus előtti X. századból származó úgynevezett „Ebers- waldi Aranylelet” is még Moszkva birtokában van. Brazíliában a thalidomid visszatért... Brazíliában visszatérőben van az 50-es és 60-as évek nyu­gat-európai Contergan-botrá- nya. A thalidomidot tartalmazó nyugtatót - amelynek szedése következtében több ezer gyer­mek született fejlődési rendel­lenességgel - ugyanis ismét használják Brazíliában, ezúttal a lepra és az AIDS ellen. Az AP amerikai hírügynökség beszá­mol róla, hogy emiatt ismét végtaghiányos újszülöttek jön­nek világra. Rafael das Dores, a brazíliai Belő Horizonte városban karok és lábak nélkül született. Szüle­tésekor nem egészen egy kilo­grammot nyomott, szíve és tü­deje nem fejlődött ki. 72 napig élt. Anyja, Luciene, egy 23 éves takarítónő reggeli émely­gés ellen szedte a gyilkos nyug­tatót. Fogalma sem volt arról, milyen káros következménye lehet ennek gyermekére. Eliane Soaresnek, a Santa Isabel nevű leprakórház 24 éves ápoltjának viszont nem borzalmat, hanem reményt ho­zott a gyógyszer. Hasonlóan sok ezer brazíliaihoz, aki leprá­ban szenved, a gyógyszer meg­szüntette fájdalmait, visszaadta az életét. Az orvosok szerint a thali­domid hatékony lehet olyan be­tegségek gyógyításánál, amely az immunrendszer működés- képtelenségéből adódnak, mint például a tuberkulózis, a lepra vagy az AIDS. Az 1950-es években a né­metországi Chemie-Grunenthal gyógyszergyár csodagyógy­szernek nevezte a thalidomidot. Nyugtatónak ajánlotta, és olyan szemek, amely megszünteti a reggeli émelygést terhes nők­nél. Hamarosan azonban kirob­bant a botrány: anyák ezrei, akik a gyógyszert szedték ter­hességük alatt, végtag nélküli és szervi rendellenességekben szenvedő újszülötteknek adtak életet. Bebizonyosodott, hogy a Grunenthal vállalat meghamisí­totta a kísérleti eredményeket. 1962-ben világszerte betiltották a gyógyszert, és később köte­lezték a gyógyszergyárat, hogy anyagilag kárpótolja az anyá­kat. Addigra azonban körülbe­lül 12 ezer Contergan-bébi szü­letett 48 országban, a legtöbb Németországban, Japánban és Angliában. A thalidomid azonban nem tűnt el. Három évvel betiltása után a kutatók felfedezték, hogy tényleg csodagyógyszer lehetne, de más területen. El­pusztítja ugyanis a leprabacilu- sokat. Ezután Brazília, ahol a legtöbb leprás él, 1966-ban en­gedélyezte a gyógyszer felírá­sát az orvosoknak, azonban ki­zárólag a lepra gyógyítására. A tragédia azonban újra be­következett. A legutóbbi két évben Brazíliában 46 torz új­szülöttre bukkantak a hatósá­gok. Az áldozatok valódi szá­mát lehetetlen megállapítani a 155 millió lakosú országban, de feltételezik, hogy a thalido- mid-bébik száma legalább négyezer lehet. Kiderült, hogy néhány nő azért szedte a gyógyszert, mert azt hitte, hogy megszünteti a nem kívánt ter­hességet. Brazília római katoli­kus ország, ahol a születéssza­bályozás jóformán ismeretlen. A thalidomidot pedig néhány gyógyszertárban - recept nél­kül - olcsón árusítják. Egyes orvosok úgy ajánlot­ták a thalidomidot, akár az asz­pirint. Mint az AP hírügynök­ség írja, a 19 éves Rosangela de Rodriques Rufino kórházban szedte a gyógyszert, bőrbeteg­sége gyógyítására. Hét hónapon át élt a gyógyszerrel, és később rájött, hogy terhes. Leánykája karok és lábak nélkül született. „Senki sem mondta nekem, hogy milyen következményei lehetnek a thalidomid szedésé­nek. A leányom születése után az orvos, aki a gyógyszert fel­írta, eltűnt, és a szülés után a kórlapot is eltüntették”. Brazíliai kutatók szerint rö­vidlátás lenne teljesen hátat fordítani a thalidomidnak, ala­posan meg kell azonban vizs­gálni, hogy a gyógyszer milyen esetekben használható. Dante Alighieri egyik megállapítása A rejtvényábra fő sorai Dante Alighieri egyik megállapítását tartalmazzák. Megfejtendők a vízsz. 1„ 42., valamint függ. 28. sz. so­rok. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (zárt betűk: F, L, A, O) 13. Folyó ki­lépése a medréből 14. Szöveget papírra vet 15. Egyiptom népe 16. Kettőzve: gyerekes fenyítő szócska 17. Arcrózsa 19. Sze­mével érzékelni tudó 21. Al- lambiztonsági szervezet volt a Szovjetunióban 22. Bosszantja, dühösíti 25. Ponttyal rokon szálkás húsú hal 27. Ajándéko­zik 28. Őszinte, becsületes 29. Azonban 31. Helység Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben 33. Vízszintes polarizáci- ójú antennaféleség 34. Színül­tig 36. Erősen mérgező alkohol 37. Arra a helyre 38. Valakit partnerétől táncba hívó 40. Balta része! 4L Munkaóra, röv. 42. Az idézet harmadik, befe­jező része 44. Némán vágó! 45. Rangjelző szócska 46. Szárma­zás 47. Becézett angol fiúnév 48. Labda lábbal való továbbí­tása 51. Dal 52. Rizi... (ételféle­ség) 53. Paranccsal kötelez 55. Azt a személyt 56. Annyian, mint a gonoszok 57. Visszaás! 58. Az ősközösség utáni idő­szak 60. Állatnak vizet adott 62. Hálával emleget 64. Szár­mazik 66. A személyét meg­előző helyre 67. Kicsinyítő képző 69. Délhúsa ... (kiváló énekes) 71. Féldrágakő, az achát egyik fajtája 73. A fej mellső részének körvonala FÖGGŐLEEGES: 1. Vízi növény között élő (pl. rigó) 2. Útmutatással szolgáló 3. Nitrogén és vanádium 4. A terhet erőlködve viszi 5. Kie­melkedő kőszikla 6. Hamis, nem valódi 7. Megkülönbözte­tésre szolgál 8. Tanuló 9. Nem­zetközi ifjúsági tábor a volt Szovjetunióban 10. A jelenlegi napon 11. Angyalrang 12. In­diai város lakója 18. Tarló ré­sze! 20. Lágy fém 23. Szóösz- szetételekben az utótag milli- árdszorosát jelentő szó 24. Erre a helyre hívatta - régiesen 26. Magasabbra tartja 28. Az idézet második része (zárt betűk: O, B, O, I) 30. Eléje mázoló 32. Azon a helyen 34. Színültig 35. Ori­ginális, hamisítatlan 38. Római ötven és ezer 39. Szelíd erdei állatok 42. Kincset földbe rejtő 43. Nemzeti Tanács, röv. 44. Innivalóért bekopogtat valaki­hez (2 szó) 45. Elavult török ka­tonai rang 47. Jugoszláv ál­lamfő volt (Joszip Broz) 49. Gyűlöli 50. Olimpiai bajnok egri birkózó (András) 52. Útját megszakítva valahol megpi­henő 54. Sértést megbosszul 56. Egyre előbbre jut 59. Tiszta lakás jellemzője 61. Magad 63. Nagy folyó a volt SZU terüle­tén 65. Csonthéjas gyümölcs 68. Világos angol sör 70. Nem­zeti Bajnokság, röv. 72. Tur­mixgép része! 74. A szén és a kálium vegyjele A megfejtéseket október 13-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A bo­rítékra írják rá: „Keresztrejt­vény!” Báthory Attila

Next

/
Thumbnails
Contents