Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-28 / 254. szám

1994. október 28., péntek Eger Es Körzete 5. oldal Állami hitoktatóból falusi lelkipásztor: egykori és örök barátom, Lajos bátyám... Dohnál Tibor egri képzőművész hirdette meg öt évvel ezelőtt az „Európa 24" programját, mely nem kevesebbet kívánt elérni, mint a teljes európai kulturális-művészeti érintkezés és „átjárhatóság” felgyorsítását. Az egri kez­deményezést Gepa Maibaum, az Európai Parlament tagja úgy jellemezte: földrészünk művészei iganis tudnak európaian gondolkozni és a határokat átlépő együttmű­ködésért harcolnak. Évente lehetőség nyílik arra, hogy egy-egy európai ország nagyobb városában mutatkoz­zanak be az alkotók. Az idén a németországi Erfurtban, az Anger-múzeumban rendezték meg a tárlatot, amelyet dr. Bernhard Vogel miniszterelnök nyitott meg. Képünkön Thüringia miniszterelnökének Dohnál Tibor (középen) mutatja be Sabina Lonty lengyel képzőművészt. Tehetségek felkutatása, angolverseny a Szilágyiban Rákóczi püspökére emlékezik a kutató A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének egri csoportja ma este fél hatkor az érsekud­vari közösségi teremben tartja következő összejövetelét. A résztvevőknek Sugár István tu­dományos kutató ismerteti Rá­kóczi egykori püspökének, Te- lekessy Istvánnak életútját. Lakossági fórum Felnémet jövőjéről Felnémeten, a pásztorvölgyi is­kolában november 3-án, csütör­tökön délután fél hatkor lakos­sági fórumot rendez az egri ön- kormányzat. A helybéliekkel a város vezetői ismertetik meg a település fejlesztésével kapcso­latos elképzeléseket, a nagyobb beruházásokat. Az eszmecserén természetesen lehetőség lesz arra is, hogy meghallgassák az ott élők véleményét, ötleteit, javaslatait is. „Kakas”-pályázat kézműves alkotásokra Az Etno-Art „Kakas” Kézmű­ves Galéria, valamint a Magyar Televízió Falutévé műsora pá­lyázatot hirdet népi iparművé­szek, kézművesek részére, akik alkotásán valamilyen formában megjelenik a népies ornamen­tika, a „kakas”, a feltámadás­nak és az ékességnek a szimbó­luma. A legkiemelkedőbb mű­veket díjazzák is, illetve kiállít­ják. A pályázatokat december 12-éig kell elküldeni a Kézmű­ves Galéria címére: Budapest, Varsó u. 6. Verpeléti fesztivál - idősek bemutatkozása A múlt év decemberében ren­deztek először idősek megyei fesztiválját a verpeléti művelő­dési házban. A hagyomány az idén is folytatódik, amelyre a rendezők - a Megyei Művelő­dési Központ, a nyugdíjasok megyei szövetsége, a TESZ me­gyei szervezete - nyugdíjasklu­bokat, amatőr művészeti cso­portokat, egyesületeket, szólis­tákat várnak. Jelentkezni lehet vers, próza, ének, hangszeres zene és színjátszás kategóriák­ban. A nevezéseket a művelő­dési ház címére kell eljuttatni (Verpelét, Kastély u. 5.). A rendezvényt dr. Jakab István, a megyei közgyűlés elnöke nyitja majd meg. Most huszonöt éve, 1969 őszén meghívót kaptam Egerből. Az esemény, amelyre invitáltak: a város református gyülekezete beiktatja tisztségébe az új lelki- pásztort, Hubay Lajost. Sajnos, elmenni nem tudtam, csak lélekben és levéllel vehet­tem részt az eseményen. Hubay tiszteletes úr már ko­rábban is szolgált Egerben, 1938-tól, de nem mint a hívek által választott egyházi sze­mély, hanem mint az állam által kinevezett hitoktató, az állami gimnázium tantestületének tag­jaként. Addig végezte tanári munkáját, ameddig volt hitokta­tás. Majd a papfaló években fa­lura került lelkipásztorként, s egyre messzebbre vetődött Egertől, egyre több gond­dal-bajjal küszködve. Huszonöt évvel ezelőtti megválasztása visszatérés volt a viszonylagos béke körülmé­nyei közé - sajnos, nem hosszú időre: 1972 őszén hirtelen meghalt. (Számomra gyászos napok voltak akkor, mert csak­nem ugyanabban az időben te­mették egy fiatalon elhunyt igen kedves tanítványomat.) Atyai barátomként szerettem és tiszteltem ifjúkoromtól halá­láig - sőt még azután is. Tár­salgásainkban nem a bölcs be­szélt hozzám, hanem a keresés­ben, reménykedésben és gyar­lóságban velem azonosuló em­ber. Az egyén akkor érzi magát embernek, ha személyét és te­vékenységét fontosnak tarthatja és fogadtathatja el. Hubay La­jos bátyám emberi létem fon­tosságának ezt a tudatát segített megtartani, olyankor is, amikor - jó okkal - a kijavíthatatlan kudarc élményét éltem át. Pe­dig ismeretségünk éveinek leg­nagyobb részében távol voltunk egymástól. Amikor falura kellett költöz­nie, évenként egyszer megláto­gattam. De mikor továbbköltö­zött, messzebbre, ezek a látoga­tások is elmaradtak. írtunk egymásnak, de elég ritkán. Mégis, időnkénti érzelmi feltöl- tődéseim egyik fő indítója ma­radt. Egy a tényszerű, leírható kö­zös emlékeinkből: feleségem és rajtam kívül csak ő állt ott sze­rencsétlen körülmények között, magára hagyottan elhalálozott édesanyám koporsója előtt. Volt valamelyes szerepe francia-vonzódásaim kialakulá­sában is. Strasbourgban járt egyetemre. Tőle tanultam a Cherche la femme (Keresd az asszonyt) francia mondást... A halál - hatvanöt éves ko­rában - véget vetett a szemé­lyes érintkezés lehetőségének. A gondolat azonban nem vált el tőle: egyszerű, néha bizonyta­lan, gyakran tréfás szavai to­vábbvándoroltak velem sorsom útjain. Lelkipásztori munkájáról keveset tudok. De valószínűleg számos hívőnek volt annak ide­jén jó emléke róla Egerben, ha húszévi távoliét után megvá­lasztották, elfogadták. Sírja, mint több más, szá­momra nagyon kedves szemé­lyé, a Hatvani temetőben van. Felesége, három gyermeke él. Néha még találkozom velük. Dr. Bán Ervin Az egri Szilágyi Erzsébet Gim­náziumban alig értek véget a már hagyományos tehetségku­tató versenyek első fordulói matematikából és fizikából, az intézmény tanárai újabb meg­mérettetésre várják a megye végzős nyolcadikosait. Tegnap indult az a háromfordulós ve­télkedő angol nyelvből, amely­nek során a gyerekek nemcsak írásban, hanem szóban is szá­mot adnak tudásukról. Egy nyelvtani teszt kitöltése a „be­ugró”, majd a második találko­zón - amely november 17-én, délután fél 3 órakor lesz ugyan­csak az intézményben - egy ismeretlen szöveget kell angol­ról magyarra fordítaniuk, il­letve fogalmazást készíteniük egy-egy témakörről. Végül de­cember 8-án, délelőtt 10 órakor a szigorú szakmai zsűri arra Az egri Dobó István Gimná­zium diákjai nemrégen tértek vissza az észak-németországi Neumünsterből. A helyi Theo­dor 7,/ír-középiskola tanulóinak májusi egri látogatását viszo­nozták. A 25 órás út fáradal­mait feledtette a szeretetteljes fogadtatás. A vendéglátók gazdag és vál­tozatos programot állítottak össze: megismertették több tar­tomány városainak történelmi nevezetességeit, és persze min­lesz kíváncsi, hogy a „jelöltek” hogyan értelmeznek egy meg­adott szöveget, miképpen tud­nak elemezni nyelvtani szem­pontok alapján. A szép kiejtést és olvasást is pontozzák, nem kevésbé a kötetlen beszélgetést, amely során különféle társal­gási szituációkban kell a gyere­keknek helytállniuk. Eredményhirdetésre közvet- lezül a harmadik forduló után kerül sor. Abban is folytatódik a hagyomány, hogy a verseny első tíz helyezettje felvételi vizsga nélkül kezdheti meg gimnáziumi tanulmányait a Szi­lágyiban a speciális vagy a ha­ladó angol tagozaton. A mate­matika, a fizika tehetségkutató verseny mellett az angol is egyre népszerűbb: az idén több százan jelentkeztek a megye számos iskolájából. denkit lenyűgözött a csodálatos Északi-tenger-part. Az iskolai óralátogatások során pedig ta­pasztalhatták a különbséget a német és a magyar oktatási rendszer között. A hétvégék is vidáman teltek, részt vettek például Kidben a sörfesztivá­lon. Mivel mindenki egy-egy német családnál szállt meg, így lehetőség nyílt szokásaik, min­dennapi életük megismerésére is. Jövő májusában újra talál­koznak Egerben. A vár szegletbástyájával Bolyki Tamásra emlékeznek Az egri vár egyes falszaka­szainak 12 napos heves ágyú­zása eredményeként elérke­zettnek vélte az ostromra fel­vonult török hadvezetés az első gyalogsági rohamot, gya­nítván, hogy a falakon okozott rombolások immár alkalma­sak fanatikus harcosaiknak azok megmászására, azaz a fa­lak birtokbavételére. Az osz­mán harcosok így azután a belső várban a palota s az északi fal, a külső várban pe­dig a dél felé tekintő Ó-kapu, valamint a Bolyki-bástya ellen zúdultak. Kora reggel 27 zászló alatt tömörült igazhitű harcos „Al­lah! Allah!” kiáltással a palota ellen zúdult, a tábori muzsiku­sok vad síp- és dobszavával még félelmetesebb hatásúvá fokozott hangzavara köze­pette. Eger belső vára ellen rohamozó török csapatok lét­száma 8-11 ezer volt, egy-egy zászló alatt 300-400 harcos­sal. A következő ütemben a külső vár elleni roham követ­kezett. Az Ó-kaput a török se­reg elit alakulatai, a janicsárok vették ostrom alá, kisebb erők pedig a Bebek-bástyát roha­mozták meg. Az Ó-kapu vé­delmét gersei Pethö Gáspár, a Bebek-bástyáét pedig kálnói Bornemissza Gergely, Zolthay István és Figedy János irányí­totta. Az oszmán csapatok egy­mást váltó vad hullámokban zúdultak tömegeikkel a fa­lakra. Az ágyúk törte falrongá­lásokon, létrákon kúsztak, másztak felfelé, mit sem tö­rődve a védők erős puska- és ágyútüzével. A palota emeleti ablakaiból jó kilövési lehető­ség kínálkozott Dobó katonái­nak. A legveszélyesebb helyzet az Ó-kapunál alakult ki, ahol az ellenséges harcosoknak si­került feljutniok a külső vár kapubástyájának a tetejére, ahonnan azután gyilkos tűzzel áraszthatták el az egrieket. Si­keres hadi vállalkozásuk messze látható jeléül több zászlóaljukat is sikerült itt ki­tűzniük. A már-már tragikussá vált helyzetet Dobó kiváló helyzet- felismeréssel, jó tüzéri meglá­tással hárította el. A belső vár keleti falán, az úgynevezett „töltésen” felállított ütegállá­sok tüzét az Ó-kapu tornyára irányította, mivel azután sike­rült romba döntenie az ellen­ség kezére jutott várépítményt. A sikert immár a kezükben ér­zett török csapatok véres áldo­zatok árán sebesen visszavo­nulásra, meghátrálásra kény­szerültek. A vár ellen indított első gyalogsági rohama az oszmán hadaknak csúfosan összeomlott. A menekülőket még a falakról nagy ívben le­dobált tüzes szerszámok is szép számmal tizedelték. A Szent Mihály-napi ostrom so­rán kora reggeltől ebédig dúlt a vad küzdelem az újabb és újabb rohamokban immár pi­hent török csapatok ellen. Eger vára elleni első gya­logsági rohamban vesztette életét a Borsod vármegyei se­gédcsapatok parancsnoka: Bolyki Tamás, s emlékezetére a külső várnak azon szeglet­bástyáját, ahol életét áldozta, azon melegében Bolyki-bás- tyának nevezték el. Az egri vár katonáiban az első közelharc tűzkeresztsé­gében érlelődött meg végér­vényesen, hogy csakis és kizá­rólag saját maguk erejében, bátorságukban, sziklaszilárd helytállásukban és kitartásuk­ban bízhatnak. Hogyan is éne­kelte ezt meg Tinódi Sebes­tyén: „Nem sok népbe, ál- gyukba, sok élésbe,/ Sem az magyar urak segéllésébe, de/ Isten után köztök nagy egyes- ségbe.” Sugár István Dobósok Németországban A Franciskánus-udvarban: barokk órák, meghitt percek Azt olvastam az idejekorán ki­ragasztott plakátokon, de a szó­rólapok legtöbbjén is, hogy a Barokk órák című műsort Sziki Károly, az egri Gárdonyi Géza Színház kitűnő jellemszínésze rendezi. A fellépő előadók között ta­láltuk Horváth János (hegedű), Bagó Gizella (ének), Déri And­rás (zongora), valamint Lázár Attila, a Gárdonyi Géza Szín­ház fiatal művészének nevét. Joggal azt hittem, hogy ez az este amolyan zenés-irodalmi egyveleg lesz, legfeljebb né­hány olyan zenei „harapnivaló- val”, amit a barokk szellemi konyha tud felkínálni a mai ínyenceknek. Ehelyett elsősorban és kizá­rólag zenét kaptunk felsőfokon, és ezért nem is bántuk meg, hogy a reklám adta illúziónkat egy egysíkúbb, ám annál érté­kesebb valóság váltotta fel. Azért a rossz szájíz megmaradt, mert nem szeretjük, ha egy ilyen-olyan fogással másra csá­bítanak minket, mint ami végül is bekövetkezik. Mert ugyebár - ha már ren­dezte ezt az estét, akkor Sziki Károly, aki elsősorban prózai színész, mégiscsak megrendít­hetett volna minket egy-egy ba­rokk irodalmi csemegével. Maradjunk azonban a zené­nél. Bagó Gizella Purcell-áriákat adott elő. A mester (1659- 1695) talán az egyetlen igazi nagy muzsikus az angol ba­rokkban, aki a klasszikus témát, a Vergilius eposzából származó Dido-Aeneas szerelmet, pár­harcot megénekelte. És ezzel hatni tud ma is. Az ő áriái és kettősei más lej­tésben, más feszültségekkel ve­zetik elénk a hősöket, mint - mondjuk - Händel bibliai egyéniségei, mégis mintha kö­zelebb állóknak éreznénk őket, mint a német nagyság által el­képzelt kissé kotumusos ala­kok. Megint más hatást váltottak ki Frescobaldi (1583-1643) fu­tamai az est folyamán, mert az olasz muzsikusok is sajátos légkört teremtettek már a ma­guk idejében is az emberi hanggal. Az ária lágyságán is átüt az a nem elhanyagolható örökség, amit a profán muzsika örökölt az egyházi zenétől. Bach Máté-passiójából is fel­hangzott egy részlet, az alt „párban zenélt” a hegedűvel. Itt Horváth János és Déri András a zongoránál gondosan ügyeltek arra, hogy a szenve­déstörténet női szólama mara­déktalanul érvényesülhessen. Horváth János, a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar első­hegedűs szólamvezetője, azaz koncertmestere Corelli-, Vera- cini- és Tartini-témákat dolgo­zott fel, szólaltatott meg műso­rának első felében, hogy aztán egy Gluck-melódiával, majd az áhítatos Stradella- (1644-1682) remekléssel hitesse el velünk, mennyi érzelem, milyen sok­rétű szellemi tartalom húzódik meg a már alig ismert vagy majdnem elfeledett zeneszerző kottafejeiben is. Egerben hosszú évek óta nem szűnő reneszánsza van a barokk muzsikának, ezen belül is a meghitt kamarazenélésnek, így hát kétszeresen jólesett az az elmélyültség, ahogyan ez a fiatal hegedűművész beleélte magát abba a finomabb lükte­tésű életszemléletbe, ami a ba­rokkból árad felénk. A három zenész, Bagó Gi­zella, Horváth János és a kar­mesteri pálcáról most lemondó, de az orgonaművész jártasságát a zongoránál is kamatoztató Déri András nagyon értékes es­tével ajándékozták meg a kora éjszakában azt a harminc­negyven embert, aki ragaszko­dott az élményhez, ha már fel­kínálták neki. Kérdés marad továbbra is: mit kellene tennie a rendezők­nek, milyen propagandát kel­lene kifejteniük, hogy ez a vá­ros és közönsége végre ne ke­rülje ki ezeket a művészeteknek szentelt egri helyeket? Vagy ennyire szegények let­tek az értelmiségiek mára, hogy a nem is magas belépők árát sem tudják letenni a szépség ol­tárára? (farkas) Közgyűlés - hétfőn Utolsó előtti közgyűlését tartja az egri önkormányzat ezúttal hétfőn, délelőtt 9 órakor a városháza dísz­termében. A halottak napi megemlékezés miatt hozták egy nappal előbbre a ta­nácskozást, amelyen több témát már második alka­lommal vitatnak meg és döntenek róluk. így kerül újra a képviselők elé a Rác-hóstya részletes rende­zési terve, valamint a bérla­kások díjáról szóló tervezet, illetve a lakbértámogatási rendszer. Először tárgyalják viszont a Szépasszony-völgy rendezési tervét, valamint az autóbusz-közlekedés és a távhőszolgáltatás díját. Az előterjesztések között - többek mellett - szerepel­nek a Tábornok-ház haszno­sításával kapcsolatos elkép­zelések is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents