Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-22-23 / 249. szám
Az egriek 12 pontja Vasárnap délelőtt az Egri Pedagógiai Főiskolán megalakult a Kossuth Kör, az egri főiskolások vitafóruma. Ezen az alakuló gyűlésen határozta el a kör tagsága, hogy a főiskolás hallgatók követeléseit 12 pontba foglalja, és csatlakozik a MEFESZ-mozgalomhoz. Vasárnap este 6 órára a Kossuth Kör ifjúsági nagygyűlést hirdetett, melyen az ifjúság teljes létszámmal megjelent. A gyűlésen a Kossuth Kör vezetősége felolvasta 12 pontját, amelyet az egész ifjúság ötórai forró hangulatú vita után magáévá tett. A 12 pont megvitatása közben a hallgatók elhatározták, hogy csatlakoznak a MEFESZ-mozgalomhoz. Hétfőn délután a főiskola igazgatója, dr. Némedi Lajos ismertette az ifjúság előtt állásfoglalását, egyben tolmácsolta a főiskolai tanácsülés véleményét is. A 12 pontban foglalt követelésekkel nagyjában és egészében egyetért a főiskola tanári kara. Ismertette Némedi elvtárs azokat a reformterveket is, amelyek november 1-jén már életbe lépnek. Ugyanezen a gyűlésen a MEFESZ előkészítő bizottság ügyvezető titkára felolvasta a szegedi pedagógiai főiskolások levelét, amelyet a hallgatók viharos lelkesedéssel fogadtak. A főiskolai DISZ-vezetőség lemondott, s ezzel a szervezet meg is szűnt. Tizenkét pontjukban a főiskolások követelik az egyetemi reformok végrehajtását, kedvezményes hazai és külföldi utazások szervezését, a titkos káderlap-rendszer felszámolását, a menzáknak a főiskola kezébe adását, valamint azt, hogy március 15. nemzeti ünnep, október 6. nemzeti gyásznap legyen. (Szabad Ifjúság 1956. október 23.) Orosz háborús előkészületek 1956 július második felében és augusztus hó elején éjszakánként hatalmas szovjet légikötelékek szálltak át Magyarország légtere felett. Északról jöttek, és délkeleti irányban folytatták útjukat. Ezek a gépek szállították a nagy mennyiségű hadianyagot a Sínai-félszigetre (félmilliós hadsereg teljes felszerelésére elegendő). A Ferihegyi repülőtér műszaki személyzete szerint a gépek száma meghaladta az 5000-et.- 1956. augusztus-szeptember: részleges mozgósítás a SZU-ban.- Október eleje óta teljes hadikészültség és nagyarányú csapatmozgások Ukrajnában, Bulgáriában, Romániában, a Kaukázusban és Kárpátalján.- Október 12. A kijevi csapatok indítása.- Október 17. Romániai szovjet hadosztályok indítása.- Október 19. Ungvári páncélos hadosztály indítása.- Október 23. A keletről felvonuló orosz csapatok Záhonynál és más helyeken átlépték a magyar határt. Az emlékezés szilánkjai Milyen selyemzászlót bontsunk ki, az emlékezést melyik színtéren kezdjük? Az ország ünnepel, ahogy talán soha még. Új emlékművek magasodnak a frissen túrt dombokra, új szónokok ügyesen formált új fordulatokkal tűzdelt mondatokban dicsőítik az egykorvolt öreg forradalmat. 1956 magunkhoz szelídí- tésének órái ezek. Talán inkább le kellene fejteni a megkeményedett pókfonalat a korai híradásokról, fellapozni az október 23-i, 24-i újságokat, belehallgatni a rádió napi szónoklataiba: mit vettek észre, és mit nem akartak észrevenni akkor? Az emlékezés selyemzászlóit ki kellene bontani, de melyik színtéren kezdjük, ahol - mint mondják - „Legfőbb érték az Ember”, de melyik ember? Az a 17 ezer, akit - úgynevezett ítélettel - Rákosi kivégzett, vagy az a 24 ezer, akit halálra kínoztatott? A teljes történetet kellene megírni, a világ könyvtáraiban porosodó, félretolt polcokra lökött feljegyzésekkel együtt, de a kutatások lendülete megtörni látszik! Mintha a Budapest-Bécs főútvonal mentén történtek csemegézésével beérné a honi könyvkiadás. És már alig jut figyelem a miskolci, dunapentelei, pécsi, dunaföldvári, tatabányai, várpalotai, veszprémi, váci, esztergomi, gödöllői, egri szabadságharc megörökítésére. Vagy a Mátrában, a pilisi hegyekben, a Bakonyban, a Mecsekben vívott elkeseredett harc felemlítésére. , És akkor mi most milyen selyemzászlót bontsunk ki, az emlékezést melyik színtéren kezdjük? Sziki Károly (VITÉZ GYÖRGY) Pongrácz Gergely: Corvin köz 1956 (Részletek a könyvből)- Anyukám, itt vagyok a Hősök terén. Most jöttem le a postarablóról, egy hosszú drótkötelet tettem a nyakába, és le akarjuk húzni. Olyan biztosan áll, hogy három teherautó is húzza, mégsem lehet megmozdítani. Most mentek a munkások autogén hegesztőért. Vagy 10.000 ember van itt, és mindenki hórukkra húzza a drótkötelet. Az orosztanárom is itt van. Ő is húzza. Azt mondta, hogy az idén kitűnőt kapok oroszból, ha ez a gazember lezuhan.- Andris, miről beszélsz? - kérdezte anyám. Nem értek egy szót sem abból, amit elhadartál.- Hát a Sztálin-szoborról, amelyik a Városligetben áll.- Jézus Mária! Mit csináltok, Andris? Ennek börtön lesz a vége!- Ne féljen Édesanyám, mert az egész országnak nincsen annyi börtöne, hogy ezt a sok embert, aki itt van, be tudnák zárni. Hát azt a 40.000 embert, aki a Bem-szoborhoz vonult fel délután, és mind azt kiabálták, hogy „Ruszkik, haza!”, kivágták az orosz címert a zászlókból, és mindenfelé osztogatják az egyetemisták 16 pontos követeléseit, hová zárják? Hacsak nem csinálnak az egész országból egy börtönt. Most mindenki énekel és boldog.- Itt vagyok a Parlamentben, aminek a környékén most történelmet írunk. 200.000 ember van a téren, és Nagy Imrét követelik. Az óriási tömeg sodródásával kerültem a Parlament bejáratához. Veres Péter és Déry Tibor társaságában. Rugdostuk, dörömböltünk a kapun, mert eloltották a villanyokat a téren, és a tömeg sötétben maradt. Amikor kinyitották a kaput, egy őr azt mondta, hogy a miniszter elvtársak két embert fogadnak a tüntetők közül. Biztattuk Veres Pétert és Déry Tibort, de ők nem akartak bemenni. Azt mondták, hogy menjünk be mi, s ha később szükség lesz rájuk, akkor hívják be őket is. Most jöttem vissza a rádióból, ahol tízezres tömeg követeli, hogy a 16 pontot olvassák be a rádióba. A rádió azonban tele van AVO-sokkal, akik könnyfakasztó gránátokat használnak a tömeg ellen. Néha egy-egy gránátot elkapnak, és visszadobják az épületbe. A tömeg azonban nem mozdul, ameddig a 16 pontot be nem olvassák. Itt van már Nagy Imre is. Említettem neki, hogy figyelmeztessék Piros László belügyminisztert, nehogy az ÁVO a fegyveréhez nyúljon, mert ha azt teszi, olyan vérengzés lesz Magyarországon, amilyet a világ még nem látott. Nagy Imrét teljesen váratlanul érték az események, és azt kérdi, hogy mit mondjon a tömegnek? Mondtam neki, hogy akármit, csak ne úgy kezdje, hogy: Elvtársak... * Amikor tisztázódott a helyzet, a srácok elmondták, hogy fél órával ezelőtt az ÁVO a rádiónál a tömegbe lőtt. Sok halott és rengeteg sebesült van. Ők kezdték. Azért jöttek ide, mert fegyver kell. Kitört a forradalom. Budapesten mindenki fegyvert akar, de nem tudnak a gyárba bemenni. A kapu be van zárva, és nem tudják, hogy mit csináljanak. Lehet, hogy a Lámpagyárban is ÁVO-sok vannak. * A tömeg fogyott, és a fegyverek is fogytak. A hír futótűzként terjedt, hogy a Lámpagyárban fegyverek vannak. Azok helyébe, akik elmentek, újak jöttek, és vitték a fegyvereket. Azonban még mindig nagyon sok fegyver maradt a raktárban. Bandi erre is talált megoldást. Teherautókkal jöttek Budapestről, és Bandi mondta, hogy minden teherautóra rakjanak fel pár láda fegyvert, megfelelő mennyiségű lőszert, és vigyék Budapestre, osszák szét azoknak, akik fegyvert akarnak. Éjfélre a raktár kiürült, és Budapest el volt látva fegyverekkel. A forradalom az első rádiójelentésekben Október 23., 12 óra 53:- Rendkívüli jelentés! (A déli cigányzenét megszakítva...) „A közrend zavartalan biztosítása érdekében a Belügymi- nisztérum nyilvános utcai gyűléseket, felvonulásokat a további intézkedésig nem engedélyez. Piros László belügyminiszter.” Október 23., 20 óra:- Kossuth és Petőfi rádió, Budapest. Kedves hallgatóink, közvetítjük Gerő Ernő elvtársnak, az MDP központi vezetősége első titkárának beszédét. „...mi, hazafiak és egyben proletár internacionalisták, szeretjük népünket... a kölcsönös baráti-elvtársi együttműködés alapján a szocializmust építő valamennyi országgal segítjük egymást a szocializmus magasztos eszméinek győzelmében, az egész világon. Németh László: A tortúra s felnégyelés Fájdalma kisebb fájdalom Ahol egy nemzet értve néz S tanítót lát a vérpadon Hol két jaj közt a meggyötört Okult szívekből hall morajt. S mi benne ízig összetört, Népében, érzi, még kihajt. De jaj, ahol a nép süket S vakká kajánság s számítás Teszi az értelmes szemet, Melyben tanulság nem csíráz. Sorsunkban ott hiába kész A példa - nincs rá olvasó. - S akármit ír, homokba vész Vérünk, az igeként folyó. „EZ A GYALÁZAT ÉVE VOLT, A SZÉGYENÉ, A SZÉGYENÉ”
