Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-21 / 248. szám

1994. október 21., péntek Eger es Körzete 5. oldal Népmesemondók a felnémeti iskolában A felnémeti Pásztorvölgyi Álta­lános Iskola és Gimnázium ok­tóber 25-én, kedden délután 3 órakor rendezi az intézmény aulájában a megyeszékhely első és második osztályos kö­zépiskolásai részére a városi népmese- és népballadamondó versenyt. A rendezvényt - amelyre várják az érdeklődőket - a Dorner étterem támogatja. Hollószínházi este a „kéri” pódiumán A közismert Galla Miklós, a Hollószínház vezetője és a tár­sulat tagjai tartanak előadást október 26-án, szerdán este fél 8 órakor az egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskolában. A műsor címe: Vér- haskonzerv és egyéb meglepe­tések. Családi hétvégére várják az érdeklődőket Vidám családi vetélkedők, a te­levízióból ismert Zsákba­macska, valamint manuális já­tékok várják az érdeklődőket október 22-én, szombaton 9-14 óráig a „lila” iskola aulájában. A találkozót a Családsegítő In­tézet Északi Városrész Család- segítő és Információs Irodája szervezte. Nevezni a helyszínen lehet. Az „egri autogramok” Békés megyébe utaztak A gyulai Erkel Ferenc Művelő­dési Házban október 18-án megnyílt Dake József „Honi történelmi autogram” kiállítása. A híres emberek autogramjait az idős egri férfi évtizedeken keresztül gyűjtötte, majd fel­ajánlotta a múzeumnak. Ebből az anyagból egy hónapon ke­resztül láthat tárlatot a Békés megyei közönség. A novaji otthonban időseket köszöntöttek Az öregek napközi otthonában a legkisebbek kedveskedtek műsorukkal Novajon a nagy­mamáknak és a nagypapáknak. A polgármester is köszöntötte a munkában megfáradt embere­ket, sokat beszélgettek a közös élményekről, a régen történt dolgokról. Ez a kis figyelmes­ség bizonyára sokáig mara­dandó lesz emlékezetükben. Bükkszentmárton négy éve: új templom, vezetékes gáz Bükkszentmárton is azon községek közé tartozik, ahol a falu lakosságának nagy része vagy 18 év alatti, vagy pedig nyugdí­jas. A rendszerváltozást követően a legrosszabbul azok jártak, akik munkanélkülivé váltak - derül ki abból a beszámolóból, amelyben Magyar Árpád, a település polgármestere összegzi az önkormányzat elmúlt négyéves működésének eredményeit. A szarvaskői szurdokút E most induló rovatunk keretében az elkövetkező időszakban Sugár István, az ismert egri kutató-történész Heves megye egyes helységeinek történeti, építészeti, műemléki tudnivalóiról, érdekességeiről - amelyek bizony itt-ott már feledésbe merül­tek, avagy éppen sokak számára még teljesen ismeretlenek - fest hű képet, szigorúan a tények felsorakoztatásával, a valóság szépítgetés nélküli feltárásával, a romantikus máz mindennemű mellőzésével. A szerző ezekben a kis írásaiban sem engedi ma­gát befolyásolni a távoli múlt, avagy éppen a jelen időszak poli­tikai széljárásaitól. S ezt a törekvését tanulmánycikkei komoly erősségének tekintjük. Eger város földrajzi helyzete folytán - középkori hagyomá­nyok nyomán - fontos össze­kötő szerepet töltött be a búza­termő Alföld és a felső-ma­gyarországi bányavárosok, Gömör, Nógrád és Észak-Bor­sod vármegyék között. Igen ám, de Eger városától északra, Szarvaskő falunál az Eger-pa- tak völgye oly szűk szurdokként szorult össze, hogy ott csupán a kicsiny vízfolyás medrének ju­tott hely, a hirtelen magasba szökő sziklák aljában. A kocsiút nagy-nagy kerülővel, a hegye­ken, erdőkön át futott hosszú évszázadokon át. Pyrker János László egri pátriárka érsek volt az, aki fel­ismerte, hogy e súlyos közleke­dési akadályon nemcsak segí­teni kell, de azon segíteni is le­het. Az érsek önéletrajzából tudjuk, hogy el akarván kerülni a nagy kerülővel futó hegyi utat, négylovas hintóján az Eger-patak medrében kívánt áthaladni a szurdokon, de az csak a vízen át való nehézkes gyalogmenetben sikerült; hintó- ját pedig a kis falu jobbágyai borsos áron vonszolták át a pa­tak szűk medrén. Ekkor érlelő­dött meg Pyrkerben a nagy­szerű gondolat a sziklaszoroson át a kocsiközlekedést zavarta­lanul biztosító út kialakításá­ról. A terv - miként írja - „ka­landos vállalkozásnak látszott”, de a természet adta nehézségek leküzdése annál jobban ösztö­kélte annak valóra váltását. Pyrker önéletírásából tud­juk, hogy 1839-ben kezdtek a hatalmas munkához, s csak az egyházfő halála után, 1846-ban végeztek azzal. A leghitelesebb forrásnak, magának az egyházfőnek adván át a szót, megtudjuk, hogy a munkásokkal a patak jobb, azaz nyugati partján a hatalmas sziklatömböket lőporral rob­bantották le, fentről óvatosan lefelé haladván, addig, amíg a Az idén ősszel múlt 150 esz­tendeje annak, hogy a reform­kor nagy egyénisége, Joó János kezdeményezésére létrejött az első egri kisdedóvó. A nemes mozgalom a kezdeti nehézsé­gek folytán megszűnni kény­szerült, de az elvetett mag igazi kicsírázása Györgyényi Ignác kanonok áldásos tevékenysé­géhez fűződik, aki 1878-ban adakozás révén megvetette az szükséges szélességet, azaz egy kocsinyom szélességét el nem érték, nagy figyelemmel lévén ott az országút nagy kanyarula­tára. Természetesen ez a nehéz munka csak nagy-nagy óvatos­sággal és lassan haladhatott. Az érsek nyomatékkai említi, hogy e jelentékeny munkálatokat sa­ját költségén végeztette el. Sőt, szükségét látta annak is, hogy felhívja Heves és Borsod vár­megyék figyelmét: sürgősen hozassák rendbe a környező s csatlakozó utakat. - A felelős­ségteljes műszaki munkát az ér­seki uradalom mérnöke, Sisko- vics Mihály vezette, irányította. Az egyetemi végzettséggel rendelkező „geometra” 1820-tól 1859-ben bekövetke­zett haláláig szolgálta mérnöki munkásságával kenyéradóját, az érsekséget. Siskovics egy 1844-ből fennmaradt szám­adása arról vall, hogy „a szar­vaskői útvonalon letörendő szikláknak az út tágítása tekin­tetéből” összesen 74 öl, azaz 140 méter hosszúságban vág­ták, illetve robbantották a szik­lákat. Pyrker halála után az építkezéseiről készült összesítő számadás 1843 és 1846 között 10.502 forint költséget mutat ki a levéltárban megőrzött s fe­lelős gondossággal készült ki­mutatás. Naidhardt Antal érseki jószágkormányzó Bartakovics érseknek később imigyen szá­molt be a nagy s jelentékeny munkálatról: „Tetemes költ­ségbe került Felnémettől kezdve Szarvaskő túlsó hatá­ráig a hegyek oldalából kivá­gott, hidakkal ellátott új szeké­rút, hogy Borsod és Gömör felé közelebbről közlekedni lehes­sen." Fejes Mihály 1839-ben, tehát a munka kezdetén így ír az útépítésről: „...legújabban készített egyet fáradhatatlan érsekünk Szarvaskő felé, mely a felső vidéket fogja városunkba hozni. Győzhetetlen akadályo­kon, s minden időt gúnyoló szik­alapját az 1974-ig fennállott, modem értelemben vett óvodá­nak. Az egri kisdedóvó mozga­lom kezdeteinek 150. évfordu­lója alkalmából - a helyi ön- kormányzat segítségével - az Ifjúsági Házban két óvodatör­ténész kis kamarakiállítás kere­tében kívánja bemutatni e ne­mes kezdeményezést. Ebből az alkalomból azzal a kéréssel Iákon át kell itt a szilárd aka­ratnak keresztülrontania, mi ha megtörténhetett, akkor bizton reményeljük”. Pyrker 1845. január 20-án Bécsből levélben tudatja Lévay Sándor nagypréposttal, kama­rásával, hogy a volt borsodi szolgabíró emléktábla feliratá­val „akarja ékesíteni a Szar­vaskő mentiben lévő sziklát ... egy másik, már két esztendők előtt projektálta (tervezte) a salzburgi híres inscriptiót: „Te Saxa loquuntur, tudni illik, Pyrker János László, a sziklák hirdetik neved”. A megtisztelő nemes kezde­ményezés végül is megvalósult, s a mai napig megmaradt em­léktábla hirdeti az arra hala­dóknak Pyrker egri pátriárka érsek nagyszerű tettét: „Míg a kőszirt áll/ Dicsőítni fogja ne­ved/ Pátriarcha egri érsek! Pyrker János László/ Ezen út létrehozásáért/ 1846. Pyrker szerint évente Felső-Magyaror- szágról sok ezer kocsi hajt ezen az úton keresztül, amely Eger város részére új, jelentékeny bevételi forrásul szolgál. Eger város közgyűlése sem feledke­zett meg a létrehozott új út je­lentőségéről. 1843-ban így vall erről a képviselő-testületi jegy­zőkönyv: „Sajnálkozással szemlélvén a borhelyzet általá­nos alászállásából, s a másfelé vezetett országútvonalak iránya miatt, a kereskedéstől elszige­telt állásra jutásából eredeti szembetűnő hanyatlását váro­sunkban az anyagi jólétnek, hogy a jelenben is súlyosan ér­zett, de még szomorúbb jövővel is fenyegető nehéz bajon gyöke­resen segíthessen, Szarvaskő Szilváson (ma: Szilvásvárad) által Putnok irányában Felső- Magyarországra nyúló új or­szágutat vett tervbe, s azonnal munkálatba, mely elkészültével megadandja Egernek mindazt, mit tőle mostoha részben elvet­tek...” fordulnak az egriekhez, hogy amennyiben bármilyen írásos vagy tárgyi óvodai emléket őriznek - e tárgyak tulajdonjo­gának szigorú fenntartásával -, a kiállítás idejére bocsássák rendelkezésre. A dokumentu­mokat a Nagyváradi úti óvoda vezetőjének, Csontos Agoston- nénak vagy Szabóné Balogi Sa­rolta ny. óvónőnek (Eger, Rá­kóczi u. 42. III/24.) juttassák el. Az eltelt ciklusban - a lakosság jobb egészségügyi ellátásának érdekében - korszerű számító- gépes berendezésekkel látták el az orvosi rendelőt, illetve hor­dozható EKG-készüléket is vá­sároltak. Működési idejük alatt az önkormányzat anyagi hozzá­járulásával új templom épült a községben, tornatermet alakí­tottak ki a helyi általános isko­lában, a falu minden utcáját portalanították, és két bekötőút kivételével mind szilárd útbur­kolatot kapott. Mint a beszámolóból kiderül, a képviselő-testület számára a legnagyobb feladatot az infra­strukturális beruházások, így a vezetékes gáz bevezetése jelen­tette. A település 135 lakóháza kö­zül százan vették igénybe a le­hetőséget, amely lakásonként hatvanezer forintba került. Az önkormányzatnak nem kellett hitelt felvennie, számos intéz­ményben - ráadásként - a belső szereléseket is elvégeztethet­ték. Ennek eredményeképpen az iskolában, a rendelőben és a hi­vatali épületben a hagyomá­nyos tüzelést felváltotta a gáz. Az eddigi hagyományt meg­szakítva, ősszel rendezi diák- hétjét az Egri Közgazdasági Szakközépiskola. Október 26- 28. között az intézmény Klapka György út 7. számú épületében sok érdekes és tartalmas prog­rammal próbálják meggyőzni majd a diákokat arról, hogy a jövő pénteki szavazáson a 4/A osztályra, vagyis „Ricsire” ad­ják voksukat. A diákigazgató-jelöltek igazi küzdelme csütörtökön reggel kezdődik, hiszen az előző nap az iskola elsőseié lesz. Lehető­A Tigáz ígérete szerint vár­hatóan a napokban elkezdik a rendszer feltöltését. Bükkszentmárton az elmúlt időszakban két nyilvános, visz- szahívható, crossbar-rendszerű telefont kapott a Matáv Rt. ré­vén. Mint Magyar Árpád beszá­molójában kifejtette: az ön- kormányzat feladatának tekin­tette, hogy - a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel - megpróbálja csökkenteni a la­kosság terheit. A már említett gázberuházás alkalmával kevesebbet kértek lakossági hozzájárulásként, mint amennyibe a beruházás került, ezenkívül átvállalták például a szemétszállítás díját. A településen lakó cigány etnikum részére pinceklubot lé­tesítettek teljes berendezéssel, hogy - problémáik, anyagi gondjaik ellenére - ezáltal is beilleszkedhessenek. Az önkormányzat átmeneti segélyekkel is támogatja a rá­szorulókat: minden évben meg­rendezi az öregek estjét, vendé­gül látják a falu idősebb lakóit, decemberben pedig megaján­dékozták az iskolás gyerekeket. séget kapnak ugyanis a bemu­tatkozásra, és este gólyabállal zárni a nap. Másnap fél 9-kor Ricsi és az osztály óriási meg­lepetéssel várja a diákokat az udvaron, majd színre kerül a 4/A vígjátéka. Népzenei tánc­ház, koncert, gördeszkás, gör- koris, BMX-es és Mountain Bike-os egyveleg ígér igazi ki- kapcsolódást. A péntek is bő­velkedik érdekességekben, fő­leg a délután 6 órakor kezdődő diszkóba várnak sok érdeklő­dőt. A jó hangulat itt is garan­tált, hiszen Ricsi és csapata a főszereplő. A diáknap szerve­zésébe nemcsak az osztály, ha­nem a tanárok és a szülők is be­kapcsolódnak, akiknek azért is hála jár, mert sok kellemetlen­séget és gondot elviselnek a gyerekekért. Köszönet illeti to­vábbá Gál Tamást, aki a Ri- csinfo elkészítésében nyújtott nagy segítséget. Nem szabad megfeledkezni a szponzorokról sem, akik forintjaikkal támogat­ták a nagy parádé létrejöttét. A 4/A nemcsak Ricsiben bízik, hanem a műsorok sikerében is: nem csupán az a fontos, hogy Ricsi legyen a „diákdiri”, ha­nem az is, hogy egy jót buliz­zanak. Sarkadi Renáta Az első egri kisdedóvó 150 esztendős Ricsi lesz a „diákdiri”? ’56-os vetélkedő, „közgés” sikerrel Ötödik alkalommal rendez­tek nemrégiben történelmi vetélkedőt az 1956-os for­radalom tiszteletére Debre­cenben. A huszonhét, igen jól fel­készült csapat közül az egri közgazdasági szakközépis­kola negyedikesei bizonyul­tak a legjobbnak. Holnap, az országos megmérettetésen - amelyre ugyancsak Debre­cenben kerül majd sor - a nyíregyházi, a mezőtúri re­formátus, valamint a debre­ceni Fazekas Mihály Gim­názium mellett egyedül képviselik a szakközépisko­lákat. Felkészítő tanáruk: Ke­lemenné Oravecz Júlia. A csapat tagjai: Kádár Péter, Sidló Zsuzsanna, Safranka Róbert. Egy „nyári tábor” után, 1944 augusztusában 1944 nyarán munkatáborba hív­ták be a magyar egyetemi hall­gatókat. A budapesti bölcsé­szek valahol a csíki hegyekben ástak árkot, gépfegyverfészke­ket (hiába, hála Istennek, ott senki nem halt meg). A husza­dik évüket betöltött hallgatókat augusztus 1 -jén leszerelték, ha- zaküldték, a többiek ott áskál- tak még egy hónapig. Augusztus elején tehát haza­kerültem Egerbe, de néhány egri fiú akkor még a táborban maradt. Egyikük édesapjának a Foglár utcában volt néhány embert foglalkoztató ipari mű­helye. Ismertem, bár felülete­sen. Azt tudtam róla, hogy erős híve Hitlernek. De azt, hogy va­lamilyen különös kozmopoli- tizmus krédójával hisz a német ügyben és vezérben, csak idé­zendő párbeszédünkből tudtam meg. Egy nap összeakadtunk a templom előtt. Megszólított, ekképp: „Magyar testvér”. A testvér nyilas megszólítás volt, de a jóember nem nevezhető nyilasnak; különleges, a nyila­sokétól is eltérő hitet vallott. Természetesen Erdélyben ma­radt fiának sorsa, egészsége ér­dekelte. Megnyugtató választ adtam neki. Azután a politikára terelte a szót. Elmarasztalta a Sztójay-kormányt, mert, mondta, opportunista a zsidó vagyonok ügyében: „Nem nyúlnak hozzá, hogy ha jönnek az angolok, igazolhassák ma­gukat, jó fiúk voltunk, semmit el nem vettünk a zsidóktól.” Majd arról beszélt, hogy válsá­gos a harctéri helyzet, és a ma­gyar hadsereg tehetetlen, mert nincs komoly fegyvere. „Hitler megmondta, hogy ő fölfegy- verzi a magyar hadsereget, de akkor német egyenruhát kell viselnie, csak a zubbony bal karjára varrnak pirosd'e- hér-zöld négyzetet.” Úgy mondta, hogy tudni lehetett: így akarja, ezt tartja a „megmene­külés” módjának. Szólni nem tudtam a döbbe­nettől. így lehet Magyarorszá­gon beszélni? Egy nacionalis­tának nevezett kurzus idején? Ez a magyar katona odaajándé- kozása lett Volna, olyan nem­zeti önfeladás az erősebb part­nerjavára, amelyet Ferencz Jó­zsef nem tudott az országra kényszeríteni. (1867-ben a fe­kete-sárga ármádia- mellé ma­gyar rendelkezésű és vezényleti nyelvű hadsereget is szervez­tek.) Nem tudom, honnan vette ez az ember az ötletét. Nem volt százszázalékos félreértés. Mostanában olvastam, hogy fél esztendővel később német uni­formisba öltöztették a Szászor­szágba kitelepített egyetemis­tákat. Elfelejtettem megkérdezni emberemet, hogy magyarnak tartja-e magát. Gondolom, nem válaszolt volna egyértelmű igennel, de ha mégis, az az ön­csalás nagy teljesítménye lett volna. Nem tudta átélni a ma­gyarság sorsát, azét a nemzetét, amely neki kenyeret adott, amelynek elnéző érdeméből úriembernek készülhettek gye­rekei a szerzetesiskolában. „Magyar testvér”? Én bizony nem neveztem annak. Sem ma­gyar, sem testvér nem volt. Sok évvel később értettem meg, hogy az idegenhez való ilyen durva eszmei és érzelmi csatlakozás nem volt egyedi eset. Akadt jó egynéhány 4 hit­leri világ egész idejében. Iro­dalmi példája Németh László Cseresznyés című színmüvének negatív hőse, Völgyi-Wunsch úr. Azt is láttam idő múltán, hogy nemcsak német irányban történhet: Rákosi és udvartartá­sának több tagja orosz bőrbe bújt. „Rákosit nem akadályozta az, hogy néhanapján elsüssön egy-egy szónoki nacionaliz­must.” Ősszel a család Nyugatra vonult; úgy hallottam, hogy Ausztriába, majd onnan Auszt­ráliába vándoroltak ki. Különös módon az ötvenes évek elején, a legnagyobb politikai sötétség és bezártság idején hallottam róluk kósza hírt, amikor Eger­ben jártam. Még egy adalék. Táborbeli „bajtársam” és testvére önál­lóan, még középiskolás koruk­ban magyarosították a nevüket, az apjuk - nem. Dr. Bán Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents