Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-18 / 245. szám

4. oldal Hazai Tükör 1994. október 18., kedd Az Apcon maradókat segítik Apcon Motoros halála Még szombaton, a reggeli órák­ban történt, hogy K. T. tiszapal- konyai lakos a Szihalom és Me- zőszemere közötti útszakaszon nem az útviszonyoknak megfe­lelően választotta meg a sebes­séget, így áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol össze­ütközött a vele szemben szabá­lyosan közlekedő pótkocsis nyerges vontatóval. A baleset következtében a motorkerékpár vezetője a kórházba szállítást követően elhalálozott, míg utasa — K. Z. mezőszemerei la­kos - nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. Ugyancsak a szombati nap szomorú krónikájához kapcso­lódik az a hír, miszerint a kora délutáni órákban M. G. szilvás- váradi lakos lakóhelyén sza­bálytalan kanyarodás közben összeütközött az ott szabályo­san haladó, T. Zs. által vezetett személygépkocsival, majd alá­csúszott H. L. sályi lakos ve­zette autónak, aminek követ­keztében M. G. nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést szen­vedett. Az anyagi kár is jelen­tős: mintegy 200 ezer forint. Szintén szombaton történt, hogy a kora délutáni órákban M. R. egri lakos az általa veze­tett személygépkocsival a me­gyeszékhely belterületén az el­sőbbségadás kötelező jelzőtáb­lát figyelmen kívül hagyva ka­nyarodott ki a főútra, ahol ösz- szeütközött a jobbra tartási sza­bályokat megszegve szabályta­lanul közlekedő, N. A., ugyan­csak egri lakos vezette motorkerékpárral. A baleset következtében N. A. nyolc na­pon túl gyógyuló súlyos sérü­lést szenvedett, míg az anyagi kár eléri a 100 ezer forintot. 15-én Makiáron, a kora esti órákban K. J. andomaktályai lakos figyelmetlenül vezette kocsiját, így karambolozott a segédmotor-kerékpárjával köz­lekedő F. F. mezőszemerei pol­gárral. Ennek következtében F. F. súlyos, nyolc napon túl gyó­gyuló sérülést szenvedett, az anyagi kár pedig 28 ezer fo­rintra tehető. Környezeti nevelés Immár tizenöt éves kapcsolatra tekint vissza az egri, az Erfurt- Mühlhausen-i, az osztravai és a besztercebányai főiskola kémia tanszéke. Évente egy alkalom­mal találkoznak a szakemberek. A mostani egri eszmecserén a környezeti nevelés lehetőségei­ről volt szó. Tegnap dr. Rácz László, az egri főiskola kémia tanszékének vezetője arról be­szélt, hogy a kémiaoktatás el­méleti és gyakorlati foglalkozá­saiba miképpen lehet beleszőni a környezetvédelmet. Ebben az egrieknek nagy tapasztalatuk is van, hiszen önálló környezettu­dományi tanszék működik, és az előadók között találjuk dr. Papp Lajos professzort is. A nemzetközi konferencia ma zárja kapuit. A zagyvaszántói iskolának a környező településekre gyako­rolt vonzása közismert. Több szülő - köztük lakóhelyük prominens személyiségei is - járatja ide csemetéit, úgymond a magasabb oktatási színvonal miatt. Legutóbb Apcon többen szóvá tették, hogy a Zagyva- szántóra járó gyermekük miért nem kapta a helyieket megillető A Hatvani Szolgáltató, Termelő és Kereskedelmi Szövetkezet lesz a házigazdája október 25-én annak a tájértekezletnek, amelyen megvitatják az érdek- védelem két kongresszus kö­zötti munkáját, továbbá véle­ményezik a kormány agrárpoli­tikájának érvényesülését. Józsa Pál igazgatósági elnök­től megtudtuk még, hogy Hat­vanban befejezték a nyolcszáz hektárnyi napraforgó betakarí­tanszertámogatást. Nem kevés pénzről van szó, hiszen - mint lapunkban is hírül adtuk - Apc a megyének azon települései közé tartozik, ahol tanulónként a legmagasabb támogatást ad­ták. Gémes Gábor polgármester elmondta: településükön a leg­fontosabb „beruházásnak” a szürkeállomány gyarapítását tekintik. Ennek érdekében min­tását, folyamatban van 1600 hektár őszi kalászos vetése, gyűjtik a 200 hektáron termett cukorrépájukat, e héten pedig nekifoghatnak a gépek a kuko­rica kombájnolásának. A különböző haszonnövé­nyek idei terméskilátásairól Jó­zsa Pál nem nagy lelkesedéssel nyilatkozott, s természetesen az sem vigasztalja, hogy vélemé­nye szerint egyebütt sem rózsá- sabbak a kilátások. E növényfé­dent megtesznek, ami az Apcon tanuló diákokat illeti. Hozzá­tette: az iskolaválasztás min­denki szuverén joga, ám a lo­kálpatrióta szemlélet kialakítá­sához hozzátartozik, mely tele­püléshez kötődik a gyermek. A másik érv, hogy egyetlen iskola sem kap fejkvótát a tele­pülésről máshová járó gyerekek után. (t. o.) lék ugyanis a vártnál lényege­sen gyengébb termést ígérnek, hiszen például napraforgóból a tervezett hektáronkénti húsz mázsa helyett legfeljebb 16-17 mázsányi termésre számíthat­nak. Nem kecsegtető továbbá a cukorrépa terméshozama, mi­vel a remélt hektáronkénti 350 mázsa helyett jó, ha 200-250 mázsányit be tudnak gyűjteni a földekről. (moldvay) Meditáció az egri vár bástyafokán október 18-án Soktomyú város, harangos város, szívemhez nőtt város, - köszöntelek. Várnak mohos falai beszéljetek, - hallgatlak benneteket. Bástyák szóljatok, - figyelek szavatokra. Várkapuk, ti nagy döngéssel csukódtatok be valamikor, - most megnyitjátok a szívemet, hogy dadogó szavaim, a falak egykori védői emlékének hajtsanak fejet. Elporladt csontok, új erővel dúsítsátok a föl­det, amely annyi vértől ázott. Üszők és korom, romos falak, égett geren­dák, vérző sebesültek, csendes halottak áttet­szenek az emlékek ködfátyolán. Emlékezzünk! Október 18. - nem akánnilyen nap volt ez, hanem 1552. október 18. Öröm és ujjongás, di­adal és győzelem. A 39 napi, meg-megújuló s egyre erősödő ostrom alatt hányszor kellett élő testtel a be- omló falak réseit kitölteni. Az elfáradt, elcsigá­zott várvédő mégis fontolgatás nélkül állt társa helyére, ha az a harcban kidőlt. Odaállt, mert ezt érezte kötelességének, s erre tette le az esküt Dobó kezébe. De végre, október 18-án kisütött az őszi nap a vár felett. A roppant ostromló sereg vezérei belátták, hogy a védelem, még most is, még így is rendü­letlenül helytáll. Az ellenállást nem tudják meg­törni, s minden további véráldozat hiábavaló. A hódító oszmán birodalom hatalmas erejű hadserege nem birt megbirkózni Egerrel, ahol 2000 ember összekovácsolódva, életre-halálra elszántan, porosán, véresen, sebekkel tarkítva, a csüggeteg érzéseket, gondolatokat már csírá­jukban elhessegetve, megálljt parancsolt a fé­lelmetes ellenségnek, s kitartott a győzelemig. Dobó és népe, katona és polgár, fegyveres és fegyvertelen, a mesteremberek, iparosok, ková­csok, lakatosok, puskaművesek, ácsok, bogná­rok, sebkötöző borbélyok, ápoló- és sütőasszo­nyok és parasztok a környékbeli falvakból a fa­lubírókkal és jobbágyokkal, meg a forró vizet és szurkot hordó és a felkapaszkodó törökre le­öntő és köveket ledobáló hős asszonyokkal együtt beírták nevüket a történelembe. Sokszor leírt szavak ezek. Egyesek szerint már elcsépelt szavak. Lehet így is vélekedni ró­luk. De igaz szavak, s a való tényeket mondják. A test sokszor elmondhatatlan erejét, a lélek fennköltségét és igazát hirdetik. Tépett és égett zászlók lengenek a roskataggá vált vár felett, de sugárzók a tekintetek és örömkönnyek a szemekben. Végre... vége... Megértük ezt is. Megszűnt a görcsös szorítás, a gyilkos ölelés. A lófarkas török zászlók a fél­holddal, a mélybe hullva jelzik a múló dicsősé­get. A várszékesegyház csonka tornyokkal, ágyúgolyók sokaságától sebezve, robbanás marta résekkel köszönti a napot. Nem okádja már a tüzet a török ágyúk lán­goló torka. Nincsenek már ágyúk. Nem sivít a nyíl halálos vesszeje a bástyák vitézei felé. Elfogytak a vesszők. Nem támasztják az ostromlétrák százait a fa­lakra. A létrák összetörve fekszenek a várárok­ban. Igaz ez? Lehetséges ez? Hihető ez? Vagy csak csodás álom, amely széppé teszi az ost- romlottak nyúlfarknyi pihenését? Nem, nem álom! Valóság! Hüvelyükbe kerülnek a kardok, a szablyák. A vér és veríték letörlődik a homlokokról. Az öldöklő harcnak vége.' A láng lobbanása csendesül, a tűz izzása sze­lídül és hamvadni kezd. A vár fokán a várbeliek tépett zászlója már büszkén leng, és győzelmet hirdet. A várat körös-körül ölelő harci tábornak már felszedték a sátorfáit, s a tengerként hullámzó sereg embertömege.a kudarc szégyenével vonul tova, arra dél felé. Egyre távolodik a vártól, eredménytelenségének színhelyétől. A török lovak sem ficánkolnak úgy, mint amikor ideérkeztek. A tevék lomhán rakják lá­baikat, s a hajcsárok is fáradtan emelik ostoru­kat biztatásra. Vonul a sereg. Csak átkai szállnak a ledőlt bástyák, a szétlőtt falak felé. Az időnek foga van már. Egyre hűvösödnek az őszi napok. A Bükk hegyeiből leszálló októberi köd az­tán lassan-lassan eltakarja őket. Csillag László Tájértekezlet lesz a hatvani termelőszövetkezetben A vizuális oktatásról - szeminárium a főiskolán Az Egri Nemzetközi Oktatótelevíziós szemináriumot hétfőn délelőtt nyitották meg az Eszterházy Károly Tanárképző Főis­kola épületében. A harminc éve kétévenként összeülő nemzet­közi tanácskozásra idén 28 országból 160 résztvevő érkezett, hogy a szeminárium fő témájáról, a televíziós távoktatásról hallgasson előadásokat. A külföldi és hazai szakem­bereket dr. Hauser Zoltán, a rendezvénynek otthont adó Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese köszöntötte, majd Horváth Adám, a Magyar Televízió el­nöke nyitotta meg a konferen­ciát. Ezen a napon, Habis László alpolgármester expozéja után Hauser Zoltán Eszterházy-em- lékérmet adott át Kelemen End­rének, a Magyar Televízió okta­tási és családi műsorok főszer­kesztősége nemrég nyugalma­zott vezetőjének. Horváth Ádám, az MTV el­nöke azt hangsúlyozta: nem hi­szi, hogy lenne a világon olyan iskolatévé, amely anyagilag jól érezné magát. Bevallotta, hogy az utóbbi időben a politika visszaszorította az iskolateleví­ziózást, és most azon dolgoz­nak, hogy az iskolatévé szorítsa vissza a politikát. Ezért biztosí­totta a jelenlevőket, hogy a kö­zeljövőben újraindulnak az is­kolatelevízió adásai. Benedek András, a Munka­ügyi Minisztérium államtit­kár-helyettese pedig a távokta­táshoz ígért segítséget a szak­mának, hiszen - mint mondta - a munkanélküliség megnöve­kedésével hazánkban is meg­növekedett ennek az oktatási formának a szerepe. A résztvevők egy héten át előadásokat hallhatnak az eu­rópai távoktatás tendenciájáról, az angol, a német, a svéd, a norvég, a belga, az orosz és az USA-beli távoktatási rendsze­rekről. A rendezvényre a szervezők minden érdeklődőt várnak, programjaik nyitottak. Az idei program egyben elő­készítése a jövőre Angliában rendezendő távoktatási világ- konferenciának, valamint az 1996-ban, a millennium évé­ben tartandó egri oktatásteleví­ziózási világkonferenciának. Műemlékké nyilvánította a sarudi temetőben található, 1857-ben létesített kovácsoltvasból készült ke­resztet az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség. A kereszt a temető védett területén van. Az önkormányzat legutóbb úgy döntött - az értesítés birtokában hogy a kis emlékművet körbekeríti és felújítja. (Fotó: Fazekas István) David Yellop Carlos-dosszié * S a ká s z a t 12. rész ' A Drugstore-ban leejtette az M-26-os kézigránát biztosító­kengyelét, és a francia rendőr­ség órákon belül azonosította. Múlt decemberben, amikor megrohamozták azt a villát, amely a Török Népfelszabadító Hadsereg támaszpontja volt, a rendőrség rengeteg ugyanilyen gránátot foglalt le. Ezzel meg­lehetősen biztossá vált, hogy a Drugstore merénylője nem ma­gányos ámokfutó, hanem egy nagyobb szervezethez tartozik. 1974 szeptemberében a francia titkosszolgálat megállapította, hogy a gránátokat egy nyugat­német kaszárnyából lopták. Ugyanezt a típusú gránátot hagyta a Japán Vörös Hadsereg a megszállás után a francia kö­vetségen. Az összefüggés egyértelmű volt. A francia kormány ezt az információt sem hozta nyilvánosságra. Nemcsak a francia közvéle­ményt informálták hiányosan. Ha Moukarbel titkosszolgálata csak félig hatásosan tevékeny­kedik, akkor neki és Carlosnak értesülnie kellett volna, hogy a hágai követségfoglalás idején a francia hatóságok már heteken belül tervezték Jamada kiutasí­tását. Bár hamis papírokkal akarta igazolni magát és hamis pénz volt nála, mást nem tudtak rábizonyítani. Miután a fran­ciák mindent megtudtak tőle, amit lehetett, ki akarták tolon- colni az országból, éppen az ilyen akciók elkerülésére, ame­lyek azután kiszabadítása érde­kében történtek. Még Carlos tu­lajdon elvei szerint is felesleges volt mindkét akció. Míg Párizs rendőrfőnöke még nyugtatgatta a francia közvéleményt, a kormány, tisz­tában lévén a Drugstore kávé­házi merénylet valódi jelentő­ségével, végül engedett a kö­vetségen tartózkodó japán kommandó követeléseinek, és Hollandiába küldött egy Boe- ing-707-es gépet. Azonkívül hajlandó volt visszaadni vala­mennyi, Jamada táskájában ta­lált igazolványt is. Természete­sen fénymásolatot készítettek róluk, de az útlevelek segítsé­gével a Japán Vörös Hadsereg meg tudta állapítani, milyen mértékben göngyölítették fel párizsi szervezetüket. A két to­vábbi követelésüket illetően - tudniillik az egymillió dolláros készpénz kifizetését és az en­gedélyt néhány túszuk elvite­lére a célállomásig - a franciák kérlelhetetlenek maradtak. Ja- madát csak az összes túszért ad­ták ki. Azonkívül a franciák egy centet sem voltak hajlan­dók fizetni. Hétfőn egész nap, sőt még kedden is tartottak a tárgyalások. A holland kor­mány a követelt összeget leal­kudta 300.000 dollárra. Jamada megvizsgálta a bankjegyeket, hogy nincs-e hamis pénz közöt­tük. Eközben letartóztatása óta először szólalt meg franciául: „Mindent tudok a hamis pénz­ről.” Végül is kedden Jamadá- ért cserébe kicserélték a túszo­kat, és három önkéntesből álló csapat repült a Japán Vörös Hadsereg kommandóval és Ja- madával a Közel-Keletre. A terroristák tulajdonképpen Dél-Jemenben akartak Vádi Haddaddal találkozni, de a re­pülőgép nem kapott leszállási engedélyt. Végül a szírekfogad- ták be a gépet, de azonnal le­foglalták a 300.000 dollárt. A palesztin nép nevében elköve­tett hőstetteket támogatták, de az aljas bűntetteket nem. A pénzt kiadták a francia követ­nek, és az visszautalta Hollan­diának. A Den Uyl holland mi­niszterelnököt képviselő egyik tárgyalófél ironikus megjegy­zése: „Nehezebb volt az alku­dozás a franciákkal, mint a ja­pánokkal.” Carlosnak köszönhetően csoportja levonta az 1974. szep­temberi hágai és párizsi me­rényletekből következtetéseit. Többek között Moukarbel listá­járól törölték a szóba jöhető harcostársak közül a palesztin ügynek elkötelezett Japán Vö­rös Hadsereg tagjait. A JVH egyébként addig sem volt különösen nagy létszámú. Legfeljebb ha 30 aktivistából állt. A hágai események után megbélyegzettekké váltak. Haddad szervezete sokáig hú­zott hasznot abból, hogy az ázsiaiak az európaiak szemében mind egyformának látszanak. De most ebből az előnyből hát­rány lett. Még Moukarbel szervezeté­nek latin-amerikai tagjai is érezni kezdték a francia rendőr­ség növekvő éberségét. Több brazilt kiutasítottak, de a legna­gyobb hal, Antonio Espedito Carvalhol Pereira nem akadt fenn a biztonsági szervezetek hálóján. Carlos megtagadta a felvilágosítást. Amikor a részle­tekről érdeklődtem, csak neve­tett.- Annyit mondok csak, hogy Antonio Pereira eltűnt. Ha tudni akarja, hogyan, kérdezze a DST-t. De ezzel nagyon kínos helyzetbe hozná őket. Az akkori európai helyzettel kapcsolatban Carlos ezt mondta:- Bonyolult volt, nagyon bo­nyolult. Akkori munkánk ma­gas követelményeket támasz­tott velünk szemben. Vakmerő­ségre volt szükségünk. És jó testi erőnlétre. Embereinknek nagy szaktudás kellett, és még több tapasztalat. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents