Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-15-16 / 243. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1994. október 15-16., szombat - vasárnap A Nemzeti Történeti Emlékparkban újjászületik a legendás Feszty-körkép Bármit is döntenek a magyar expóról, két esztendő múlva megünnepli hazánk a millecen- tenáriumot - a honfoglalás 1100. évfordulóját -, s a jubileumi programban lesz, amivel a külföldieket hozzánk csalogathatjuk. Az országosan kiemelt nagy rendezvények négy helyszíne közül az egyik — Székesfehérvár, Pannonhalma, Budapest mellett - Ópusztaszer, ahol annak idején Árpád fejedelmünk első törvényhozó gyűlését tartotta. A históriai eseményre utaló Nemzeti Történeti Emlékpark a közelgő ünnepre új, érdekes látnivalóval is szolgál: a restaurátorok befejezik Feszty Árpád a magyarok bejöveteléről készített monumentális panorámaképének helyreállítását. A nemzeti kincsünkké vált - inkább csak körképként emlegetett - alkotásról találkozásunk, beszélgetésünk alkalmával dr. Szabó G. Lászlótól, a páratlan mű rendbetételére, hasznosítására létrehozott alapítvány titkárától a helyszínen kértünk tájékoztatást. Mint a munka előtörténetéről elmondotta: az ilyenféle látványképek a múlt században tulajdonképpen a még hiányzó mozit „helyettesítették” a nagyközönség számára. Méreteiknél fogva, s elhelyezésükkel egyaránt hosszabb időzésre késztették, szórakoztatták a nézőt. S jellemző népszerűségükre, hogy Feszty remeke mellett még 17 hasonlót őriznek Európa bemutatótermei - többi között Londonban, Hágában, Salzburgban, Prágában, Moszkvában. Nekünk mindből nyilvánvalóan a miénk a legszebb, a legkedvesebb. Hányatott sorsa miatt is közelebb kell, hogy álljon a szívünkhöz. A londoni világ- kiállításon is sikerrel szerepelt, sok hívet szerzett művészi pik- túra ugyanis itthon valójában nem túl hosszú ideig gyönyörködtethette látogatóit. S amíg csodálhatták is a budapesti Városligetben, a vurstlihangulat meglehetősen méltatlan volt értékéhez. A kiállító pavilont sem elkerülő szörnyű szőnyegbombázás 1944 telén olyannyira megrongálta a képet, hogy élvezhetetlenné vált. Ilyenformán pedig jó ideig úgyszólván gazdátlan is lett. „Aki kapja, marja” alapon szinte az hasított belőle, aki csak akart. Jellemző a szétcincálására, hogy hat nagyobb szeletét kellett utóbb magánszemélyektől visszaszerezni, s több részéről máig nem tudni semmit. Ami megmaradt, azt is megviselte a bazilikái pincében történt hosszú tárolás. Még szerencse, hogy fotóanyag őrzi az eredeti művet, s a segítségével ma is visszaidézhető^ amik elvesztek. Pályázat útján lengyel restaurátor-csoport kapott megbízást a kép újjávarázsolására. S ígéretük szerint már a jövő év októberének a végére végeznek is vele. A vállalkozás kezdete sem mindennapi, hiszen a szükséges nyolc méter széles vásznat ma kontinensünkön csak Lodzban szövik. Az itteni gyár még a honfitársak rábeszélésére sem egykönnyen hajlott a kívánságra, textilmúzeumuk külön kérésére volt szükség a megrendelés teljesítéséhez. Sziszifuszi munka a megrongálódott eredeti textília foltozása, s az újjal való összedolgozása. Különleges japán üveggyapot is kellett hozzá, s a festéshez, a fekete-fehér vetített képek valóságosabbá tételéhez a számítógép nem kevesebb. mint 17 millióból válogatta a színeket. Csupán a restaurálás 2,7 millió dollárba kerül, nem beszélve a további költséget jelentő sajátos bemutatóépületről, amit a szegedi Ybl-díias Novák István tervezett. Az emlékpark új díszét jelentő kupolás csarnokban, csigavonalú sétaúton kerül a látogató egyre följebb, a monumentális, ISO méter hosszú és 15 méter széles kép, illetve az alkotás és a néző között elhelyezkedő, a művet domborzatával tükröző, kiegészítő terepasztal elé. így összhatásában kifejezetten páratlan élmény a látnivaló, a találkozás fordulatokkal teli legendás nemzeti múltunkkal. Ha most egészében sajnos még nem is tűnhet a szemünk elé, amit szeretnénk — a filmkockákról, s Aranyi Sándornak a körképről készített kicsinyített változatából tudjuk: a mű hátterében a Kárpátok vonulata, előtte vágtató lovasok, egy magaslaton a vezérek Árpád fejedelem vezetésével, mellettük a fejedelemasszony ökrös fogata, vonuló szekerek, málhás állatok, elesett szláv harcosok alakjai. Távolabb egy égő torony romjai közé elrejtőzött nőket szednek össze rabszolgáknak, a dombok alján sátorverő nép. S még mielőtt egészen körbejárnánk az alkotást, visszatérnénk történelmi sétánkon a már említett száguldó „katonákhoz”: ősi lóáldozat előkészületei táltossal a máglyánál, körülötte virághintő lányok, a szertartásra váró fegyveresek. Amikor pedig minderre várunk, illik talán az eredeti munkáról többet is felidéznünk az utókornak, nekünk és a minket követő nemzedékeknek. A mesés körképet Jókai Mór veje, Eeszty Árpád - apósának kérlelésére - vitte vászonra, s a hitelesség kedvéért - a feljegyzések, korabeli tudósítások szerint - könyvtárakat böngészett át, orosz tudósokkal levelezett. Kis-Ázsiá- ból hozatott képeket, ruhákat; földvárakat fényképezett, olaj-, pasztell-, valamint szénvázlatokat készített, mielőtt az igazi nagy munkájához fogott. S mivel úgy érezte, vállalkozásához egyedül roppant kevés lenne, társaság alakításával látott a tennivalókhoz: csaknem húszán két évig festettek, amíg a mű elkészült! Gyóni Gyula A monumentális alkotás egy részlete A viseltes képrészletek is megragadók Impozáns csarnok a mű leendő otthona, ahol már javában dolgoznak a festmény restaurálásán Ötven éve történt... Sikertelen kiugrási kísérlet Mi is történt 1944. október 15-én? A nap krónikáját hiteles dokumentumokból Rozsnói Ágnes állította össze. Ennek felhasználásával - rövidített változatban - ismertetjük a második világháborúból való kilépés kudarcát. Délelőtt kilenc órakor a külügyminiszter megbízta helyettesét, egy „várható” fegyver- szünet diplomáciai előkészítésével. A kormányzónál a Katonai Irodában a szárnysegédek a proklamáció és a hadparancs szövegét készítették elő. A nyilasok pedig a Pasaréten főhadiszállást építettek ki. Fél óra elteltével ifjú Horthy Miklós elhagyta a Várat, hogy a jugoszláv partizánokkal tárgyaljon. A németek tőrbe csalták és elrabolták. Emiatt tíz órakor nagy izgalom keletkezett a Várban, s a Koronatanács ülése is késéssel kezdődött, ahol a kormányzó bejelentette, hogy fegyverszünetel kért. A miniszterek többsége ezt meglepetéssel vette tudomásul. Tizenkét órakor Horthy fogadta az előzőleg már kihallgatásra jelentkező Veesenmayert, Németország teljhatalmú megbízottját, és bejelentette neki is a fegyverszünetet. Veesen- mayer kérte a kormányzót, hogy fogadja Rahnt, Hitler személyes megbízottját. A kormányzó ezután visszatért a Koronatanácsba, és utasította Vörös János vezérkari főnököt, hogy adja ki az 1. és 2. hadsereg számára a titkos hadi- parancsot, amelynek értelmében annak vétele után azonnal vegyék fel a kapcsolatot a szovjet hadsereggel, és forduljanak szembe a németekkel. Vörös eljuttatta ezt a vezérkarhoz, ahol ennek továbbítását a hadsereghez megakadályozták. Egy órakor megérkezett Rahn, és tárgyalt Horthyval. Tíz perc múlva felhangzott a rádióban a proklamáció a háborúból való kilépésről. Szálast német védőőfizeíben egyedül hallgatta ezt: tájékozatlan és tanácstalan. A proklamáció ismételt felolvasását a vezérkar leállította. A testőrség parancsnoka nyilas mozgolódásokról kapott hírt: a pasaréti főhadiszálláson fegyvert osztottak, és a Horthyhoz hű katonákat letartóztatták. Időközben megjelentek a német tankok Budapest utcáin, a rádiót és a hidakat rövidesen megszállták. Vörös János délután négy órakor visszatért a vezérkarhoz, ahol a németbarát tisztek nyomására megváltoztatta a hadiparancs szövegét: további harcra szólították fel a csapatokat. Veres Lajost, a 2. hadsereg parancsnokát a vezérkari főnöke letartóztatta. Lakatos miniszterelnök új tárgyalásokat kezdeményezett a németekkel. Közben a magyar katonai egységek a fronton és Budapest körül összevont, Horthyhoz hűnek tartott csapatok átálltak a németekhez. Mindössze mintegy háromszáz testőr maradt hűséges a kormányzóhoz. Az esti órákban a németek már a helyzet urai. Követelték a Vár aknazárának megnyitását. Hortliyék belenyugodtak a fegyverszünet meghiúsulásába, már csak a személyes biztonságukat akarták rendezni. A miniszterelnök Horthy és családja számára német védelmet kért, az esetleges nyilas megtorlás ellen. Közben a rádióban elhangzott Szálasi hadparancsa, mely további fegyveres harcra szólította fel a katonákat. Lakatos és a németek megfogalmazták Horthy lemondását, amelyet éjfél után aláíratnak vele. Erről Horthy emlékiratában többek között ezt írja: „Fel kellett tételeznem, hogy akár aláírom a szöveget, akár nem, mindenképpen azt fogják közölni a nyilvánossággal, hogy lemondtam és Szálasit kineveztem. Úgy látom, hogy aláírásom megtagadásával már semmit sem segítek, viszont ha megadom az aláírást, talán megmenthetem Miklós fiamnak az életét”. Dálnoki Miklós Béla vezér- ezredes 1948-ban, röviddel halála előtt a kiugrási kudarcról írja: „A kormányzó által szán- dokolt átállás sem előkészítve, sem megszervezve nem volt, sem nem szabályozta az összhangot az egyes hadseregek és Budapest között”. Horváth Mihály Szupertechnikával - a cárgyilkosságról... Közzétette hivatalos jelentését az a Jelcin által kinevezett orosz kormánybizottság, amely az utolsó cár és családja meggyilkolásának körülményeit vizsgálta ki. Tökéletesen beigazolódott az a korábbi verzió, miszerint a bolsevikok, minden jel szerint Lenin közvetlen utasítására, az 1918. július 17-re virradó éjszakán agyonlőtték a jekatyerinburgi Ipatyev-ház pincéjében a héttagú uralkodócsaládot: II. Miklóst, az utolsó cárt; Alekszandra Fjo- dorovnát, a német származású cámét; négy lányukat: Anasztázia, Tatjana, Olga és Marija nagyhercegnőket; valamint a kiskorú, vérzékenységben szenvedő trónörököst, Alek- szej cárevicset. A tetemeket teherautón egy 32 kilométer távolságban lévő erdőbe vitték, és ott - a nyomokat gondosan eltüntetve - eltemették. 1979-ben a kivégző-kom- mandó feljegyzései alapján kihantolták a maradványokat, de ezek komolyabb kutatására a tudósok csak a közelmúltban kaptak engedélyt. Háromdimenziós komputertomográf segítségével hasonlították össze a leleteket az Oh- rana, a cári rendőrség archívumában őrzött dossziék tartalmával, beleértve az azonosítás szempontjából fontos fogászati adatokat is. II. Miklós egészen különleges műfogsora például megkönnyítette a tömegsírban talált koponya azonosítását. A bizottság felhasználta a molekuláris biológia eredményeit is. Pavel Ivanov professzor egy múzeumból megszerezte azt a kendőt, amely- lyel a mintegy száz éve, még trónörökösként Japánban merénylet nyomán megsérült későbbi cár sebét bekötötték. A cámé maradványait pedig - többek között a genetikai információkat kutató DNS-vizsgálatokkal - összehasonlította rokona, az ugyancsak német származású Fiilöp herceg (II. Erzsébet angol királynő férje) vérének mutatóival. A tudós elemezte a néhai cár rokona, a nyugati emigrációban élő agg Sereme- tyevo-SzfÍrisz grófnő vérét is. A szupertechnikával dolgozó tudósok szerint az áldozatok azonosításához immár kétség sem férhet. Hírlik: a maradványokat a pétervári Péter-Pál erődben temetik el, és a szertartáson részt vesz az angol királynő is. (FFB)
