Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-15-16 / 243. szám
Azok közé tartozom, akik kedvelik az egri piacot, szeretnek odajárni. Nemcsak a látványáért, a vásárlás öröméért, hanem a hangulatáért is. Ennek a semmihez sem hasonlítható, nyüzsgő világnak varázsát mostanában furcsa „zörejek” törik meg: perlekedések, önbíráskodások, fenyegetések. Élni és élni hagyni az egri piacon Szüle Rita riportja Hol az igazság? Valóban a hordó a bajok forrása? (Fotók: Kaposi Tamás) K áposztaháború, ahogyan az egyik árus jellemezte. „Nem kell Budapestre utaznia, ha szombatonként nagycirkuszt, kabarét akar látni” - mondta egy másik. Fényképezőgépünkkel kisétáltunk tehát a Katona térre, és egyszerre be lecseppentünk a piaci „törvények” olykor kegyetlen és szövevényes valóságába. Van egy, a közgyűlés által elfogadott rendelet, létezik egy kft., mégpedig a városgondozási, amelyet az önkormányzat bízott meg a piac kezelésével, vannak - még ha kevesen is - piacfelügyelők, akiknek az a dolguk, hogy a rendeleteket, a rendet betartassák, és ott vannak a kereskedők, akik nincsenek kibékülve sem egymással, sem a kft.-vei, sem az előírásokkal. Meghallgattunk szinte mindenkit, aki az ügyben érdekelt, véleményüket adjuk most közre. A csarnok üzemeltetésével a városgondozási kft.-t bízta meg az önkormányzat, Erdélyi György januártól a létesítmény gondnoka:- Egy hónappal ezelőtt kezdődött a ramazuri, méghozzá a káposztaszezon előtt. Minden kereskedőt felkértem arra, ha káposztázni szeretnének, jelezzék igényüket. Ez megtörtént, valamennyiüket - pontosabban kileneiiket - levélben értesítettem arról, hogy hol árulhatják a káposztát. Hangsúlyozom: a káposztát, és ne pedig arra adtam engedélyt, hogy a csarnokban lévő üzletükből pakoljanak ki mindent. Hiába van kizárólagos jogom arra, hogy eldöntsem, kinek hol adok helyet dömpingcikkek árusítására, néhányan semmibe veszik. Az első nagyobb ösz- szecsapás éppen ebből kerekedett. Voltak, akik a tavalyi területükhöz ragaszkodtak, és önkényesen oda pakoltak. Ezt persze nem nézte jó szemmel a szomszéd, aki szintén önbíráskodott, teherautójával letiporta a másik portékáját. A rendőrséget is ki kellett hívni, a béke mégsem állt helyre. Feljelentéseket írtunk a szabálysértésekről, feljegyzéseket a sértegetésekről, amelyekkel nemcsak egymást, hanem engem és a felügyelőket is illették. Mindennaposak az inzultusok, túlzás nélkül mondhatom: a törvények helyett sokszor az ököljog érvényesül. Egy biztos: jövőre másként rendezzük a dolgot. Drága „tanulópénzt” fizettünk, rendet kell tennünk, mindannyiunk érdekében. A csarnok egyik üzletének tulajdonosa, Kovácsné Árvái Anna nehezen tudta leplezni | idegállapotát, mondandója S többször sírásba torkollott: ; - A piac vezetője - mielőtt kiosztotta volna a területeket - ; összehívott bennünket. Csak ■ hárman jelentünk meg a megbeszélésen, ahol elhangzott az is, hogy mindenki a tavalyi árusítóhelyét használhatja. Azt vártam volna, hogy újabb egyeztetés lesz, vagy végül sorsolással teszünk igazságot. Ez nem így történt, kiszorítottak mindenhonnan. A megszokott helyemen például egy hordó áll, ami nem üzemel, és legalább két ember standját elfoglalja. Azt is hallottam, hogy tűzveszélyes, tilos lenne ott tárolni. Ha elszállítanák, talán megoldódnának a gondok. A piacszabályzatban az is szerepel, hogy csak egyféle döm- pingcikket adhatunk a vevőknek. Nézzen csak körül, két- három kiló zöldséggel, gyümölccsel is kipakolnak, bent meg bezárják a boltot. Kilenc éve vagyunk tulajdonosai a piacnak, ilyen veszekedésekre eddig nem volt példa. Természetesen vannak viták, nézeteltérések, de hogy félnem kelljen a kollégámtól, mert fenyeget, rágalmaz - ez kiborító. Mögöttem nincsenek erős férfiak, akik megvédenének, itt már senki Megnyugodnak-e a kedélyek a káposztasoron? Békés pillanat a csarnokban, távol a kinti zajoktól sem mer szólni. Az üzemeltető kft. pedig még nagyon gyakorlatlan ezen a téren. Az is tarthatatlan, hogy két felügyelő lásson el ekkora területet, sőt még a használtpiacot is. Többször jártam a városházán, hogy sok a probléma, tegyenek rendet. Eddig nem sok eredménnyel... Az igazáért harcol Vígh And- rásné is, aki ebben a területvitában Kovácsnéyal került szembe:- Egész nyáron békességben dolgoztunk a piaco.mar^íg Ár- vaiék meg nem érkeztek. A főnökség utasításaira ügyet sem vetnek, csak a saját szempontjaikat veszik figyelembe. Ha más be tudja tartani a szabályokat, a gondnok előírásait, ők miért nem hajlandók tudomásul venni? Alkalmazkodni kell egymáshoz, és ha egy ember nem fér meg közöttünk, akkor menjen el innen. A kilenc év, a tulajdonosi viszony nem lehet hivatkozási alap semmire, hiszen azóta változtak a rendeletek, most azokat kell érvényesíteni. Kérdem én, ha sorsoltunk volna, és ők a kedvezőtlenebb helyet húzzák, vajon megnyugodtak volna? Nem hiszem... A piacfelügyeletet ketten látják el: Misik Sándor és Nagy Tibor.- Itt, kérem, már nem elsősorban konkurenciaharcról, féltékenységről van szó - mondta Misik Sándor. - Annál inkább személyes bosszúról, gyűlölködésről. Képtelenek néhányan elviselni, hogy a másik is létezni akar az egri piacon. Élni és élni hagyni, ennek szellemében kellene dolgozniuk. Micsoda dolog, hogy még a rendőrséget is ki kellett hívni! Hogyan jönnek ide nyugodtan a vásárlók, ha tudják, bármikor kirobbanhat a veszekedés? Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik: ez a piac már rég kinőtte magát, nem azt szolgálja, amire hivatott.- Amióta az urbanisztikai bizottság megtiltotta a közterületen az árusítást, jóval nehezebbé vált a helyzet - mondta Nagy Tibor. - Egyre többen lesznek ugyanis olyanok, akik a kárpótlás révén maguk termelik meg a zöldség- és gyümölcsféléket, és maguk is kereskednek velük. Nemcsak Egerből, hanem a távoli megyékből is szeretnének itt eladni, sokszor jóval olcsóbban, mint az itt lévők. Őket akkor tiltsuk ki innen? Nem a vevők érdekeit szolgálná a bő választék és az eltérő ár? Sok helyen jártam már az országban, de ilyet sehol sem tapasztaltam. Hiába írjuk a feljelentéseket, mire az eljárás befejeződik, vége a dömpingsze- zonnak. Az egri piaccsamok-társas- ház közös képviselője Fodor Emilné.- A káosz, a fejetlenség, az önbíráskodás jelenleg totálisan eluralkodott, főleg a kereskedők körében. Egyszerűen nem vagyunk urai a helyzetnek. Felsőbb intézkedésre lenne szükség, egy olyan jogszabályra, amely egyértelművé tenné, kinek mihez van joga, és mit kell betartatnunk. Ellentmondásosak ugyanis az előírások: a piacrendelet megengedi, hogy szezonális árut a parkoló mellett árusítsunk, ugyanakkor - városképi szempontokra hivatkozva - egy másik határozat megtiltja az árusítást a közterületen. Mindenki el szeretné adni a termékeit, nem érdekli őket, hogy kicsi a hely. Olyan is előfordult már, hogy egyszerűen lesöpörték a másik áruját az asztalról. Sajnos, azt kell mondjam, terror ellen terrorral lehet fellépni. A bibliai mondás szerint: „Ha megdobnak kővel...”, itt kérem, biztos, hogy kővel dobnak vissza... Időnként - elsősorban a szezonáruk idején - félre kellene tenni az urbanisztikai szempontokat, és a közterületek egy részét fel kellene szabadítani, hogy zavartalan legyen az árusítás. Mindennek persze csak akkor van értelme, ha mindenki tudomásul veszi az előírásokat - mondta Bar ácsi Tibor idegen- forgalmi irodavezető. Kifelé jövet a csarnokból, egy kereskedő félrevont: ne felejtse el megírni azt sem, hogy nemcsak hangoskodókból, folyton elégedetlenekből áll a piac. Dolgoznak itt csendes, rendes, a munkájukkal törődő békés árusok is, akiket nem a bosszú hajt, hanem a tisztességes megélhetés. Az igazsághoz ez is hozzátartozik. De mi lesz a békességgel...?
