Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-13 / 241. szám

1994. október 13., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Svájci fuvolaművész hangversenye Holnap este fél 6-tól Bruno Grösst fuvolaművész játékában gyönyörködhetnek a hatvaniak. Az Ifjú Zenebarátok Klubjának vendége a város Zeneiskolájá­nak nagytermében muzsikál majd. A hangverseny ingyenes! Közmunkások őrzik Szűcsiben a szőlőt A szüreti időszak beálltával sajnos mind több a gyümölcs- dézsmálók száma. Nincs ez másként Szűcsiben sem, ahol szintén panaszkodnak a gazdák, hogy illetéktelen kezek tizede­lik meg fürtjeiket. A helyi ön- kormányzat most úgy próbál segíteni a gondokon, hogy két közmunkást vettek fel mezőőri feladatok ellátására. Remélhe­tőleg az ötlet más települések­nek is a hasznára válik. Vállalkozói klubnap a munkavédelemről A hatvani Vállalkozói Tanács­adó Iroda és a TIT közös szer­vezésében dr. Göcző Géza, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Heves megyei igazgatója tart előadást a munkavédelemről. A rendezvényre október 19-én, szerdán, délután 3 órakor kerül sor az Ady Endre Könyvtárban. Megszűnt a füstköd Hort légterében A helyi önkormányzat - a la­kossággal együttműködve - ta­valy sikeresen megoldotta a te­lepülés gázellátását. A beköté­sek egyenként 42 ezer forintba kerültek. Az idén ez a költség már csaknem százezer forint, ennek ellenére újabban mintegy ötvenen igényelték portájukon a szolgáltatást. Összességében a településen ezeregyszázan fű- tenek ezzel a korszerű tüzelési eljárással. A falu felől így el­tűnt az eddig oly sok bosszúsá­got okozó szmogfelhő. Templom épül majd Kerekharaszton A helyi buszmegállónál lévő parkban kap helyet a kerek.ha­raszti templom. A napokban tar­tották az illetékes bizottság gyűlését, ahol az elnevezés mellett szóba került az alapkő letétele is, melyre várhatóan még az idén sor kerül. Kisgombos: tanya a városok között Mint az úsztatóra vonuló li­bák, úgy hatnak a glédában álló egyforma, fehér házikók. Nyolc parányi épület - azaz kilenc, csak a legutolsó kicsit beljebb, az erdőbe bújva, a többitől már nem is látszik. Tulajdonképpen tanya ez - ha nem is alföldi, klasszikus értelemben -, Hatvan és Lő­rinci között. A környékbeliek alig ismerik, noha mindjárt az út mellett van, a busz nap mint nap megáll előtte, a kíváncsiak végigpillanthatnak egyetlen utcácskáján. Kisgombosnak nevezik. Története több évszázadra nyúlik vissza, létezése - mint annyi másnak ezen a vidéken - a Grassalkovichok nevéhez fűződik. Ők alapították a ma­jorságot az 1700-as évek ele­jén, néhány kilométerrel ar­rébb, Nagygomboson, ám a ló­istálló, a sertéstelep és a szar­vasmarha-nevelő ide kerültek. Cselédházak is épültek, me­lyek közül az egyik még ma is megvan: a már említett, erdő alatti. A többi épület szolgálati la­kás, huszonöt ember otthona. Szombat délelőtt a csípős szél ellenére megélénkül a „főutca”. Gyerekek zsivajától hangos a domboldal, akik azon versengenek, ki tud ha­marább leereszkedni biciklijé­vel az útig. Mutatványukat békés kutyusok hada kíséri fi­gyelemmel. A pázsiton egy traktoros bütyköli masináját, odébb melegítőbe öltözött néni teregeti a frissen mosott ruhát. Az idill mindennapi életet takar. A település egyik legré­gebbi lakója Varga Rozália. „Bennszülöttnek” számít, 1952 óta él Kisgombosan. Em­lékszik még azokra az időkre is, amikor Kovács András volt itt a főnök, az uradalom utáni átalakuláskor. Jól ment akko­riban a csikótenyésztés - mondja az asszony -, de aztán az is megszűnt. Újabban bérbe adtak két istállót, az egyikben juhok, a másokban lovak van­nak. A munkanélküliség itt is problémát jelent. Még szeren­cse - vélekedik egy másik helybéli, Tóth Jánosné -, hogy minden családban van valaki, aki dolgozhat. Többnyire Nagygomboson, a gazdaság­ban. Tóthné Margitka három éve költözött ide. A Hortobágyról származik, világéletében ta­nyán lakott. Lőrinciben meg­próbálkozott a falusi életfor­mával is, de nem érezte jól magát. Gyerekei és kilenc unokája gyakran meglátogat­ják. Senkivel nem cserélne.- Jó itt lakni - mutat körül. - Mindenki megtalálja a szá­mítását. Egyetlen gondunk, hogy a vizünk nem iható. Laj­tos kocsival hordják, hála a gazdaságnak. Némelyik udvaron autó áll, s nem ismeretlen a parabola- antenna sem. Hétköznapon­ként a gyerekek buszra száll­nak, irány a lőrinci iskola. Margitka szerint a fiatalok ké­sőbb sem mennek el, mi több, a napokban egy hatvani le­gény is ide nősült.- Láthatja - mosolyog elé­gedetten a néni —, olyanok va­gyunk, mint egy nagy család. (tari) Ellopták a koszorúslányok ruháit Az eset még a tavasszal történt Apcon. Betörtek a helyi meny­asszonyiruha-kölcsönzőbe, ahonnan több mint százezer fo­rint értékben több koszorús­lány-öltözéket, illetve varrógé­pet, rádiómagnót tulajdonítot­tak el. Mint Kis Endre r. száza­dos, lőrinci őrsparancsnok el­mondta, akkoriban még nem sok nyom állt rendelkezésükre. Ezért az ügyet felfüggesztették. Az idők során újabb adatok jutottak a birtokukba, s a szálak Nagybátonyba és Gyöngyöstar- jánba vezettek. A bátonyi ház­kutatás során megtalálták a ru­hákat, Gyöngyöstarjánban pe­dig rábukkantak a betörőkre is, akik számláját egy egész bűn­cselekmény-sorozat „gazda­gítja”. Ők a felelősek az Apci Vasas sportpresszójának a ki­fosztásáért is. Szintén sikerrel jártak egy lőrinci épület „leszerelőivel” szemben. Egy újdonsült háztu­lajdonos feljelentést tett, hogy ismeretlen tettesek behatoltak az ingatlanába, ahol összepa­kolták a radiátorokat, a WC-csészét és a mosdókagylót, majd angolosan távoztak. A „forró nyomon” sikerült utol­érni a bűnözőket, s a lopott dol­gok is előkerültek. „Sic transit gloria munch...” ...azaz: „így múlik el a világ di­csősége” . Valahányszor Hat­van felé visz utam, elgondolko­dom a laktanyával szembeni bozótot látva, mely nem is oly rég a félelmetes hírű Honvéd Gáspár SE birodalma volt. Most azonban a legénységi épületekkel együtt lassan, de biztosan halad az enyészet fe­lé. Mint minden más pályának, ennek is megvolt a hangulata: szolgálati ruhába öltözött kato­nák, látogató szülők és barát­nők látványa, kötelező kincstári rend. Kivezényelt - parancsot teljesítő - szurkolótábor, főleg első időszakos kopaszokból, akiknek talán a győzelemnél is fontosabb volt az őrtornyok vonalán kívül eltöltött pár óra, a néhány, lopva elfogyasztott Kőbányai Világos... Az öltöző előtti kis lelátón a sorállomány által kihordott ka­rosszékekben pöffeszkedtek a helyi hatalmasságok. Őrmester és törzsőrmester - napóleoni magabiztossággal. Egy zupás káplár stílusát és szókincsét bírva egzecíroztattak játékost, közönséget, bírót egyaránt. Mert hát az úr az úr, még ha elvtársnak is hívták. Példának okáért a Selypi Ki­nizsit kísérő rajongók is meg­kapták a magukét, a megtisz­telő „cukorpatkány” titulust, melyet a helyzet komolyságá­nak megfelelő elérzékenyülés- sel vettek tudomásul. Ha ezek után még drukkolni is mertek, koszos civil bagázsnak lettek nyilvánítva, amely épületes jel­zőhalmazból a „civilt” büszkén vállalták, a többit köszönettel visszautasították. Itt újra meg­szeppent újoncnak érezte magát az ember, átélve a kopaszkor minden megaláztatását, szo­rongását. Mindezek ismeretében örömmel vettem tudomásul, hogy a fegyveres erők kivonul­tak a sportból(?), a klubok visz- szakapták régi neveiket. A vité­zek ma már „csak” rendfenntar­tóként tűnnek fel a lelátókon, hogy országos felháborodást keltve, lovasrohammal döngöl­jék az anyaföldbe a békésen ünneplő fradistákat. Majd - pártatlanságukat bizonyítva - leszállva a lóról, a saját szurko­lótáborukkal is ezt tegyék. Amúgy sajnálom a nagy­gombosi pályát. Már csak azért is, mert ott olykor a labda is fő­szerepet kapott. Szigeti Tamás Városvédő vállalkozók Hatvanban is egyre több üzlet, szolgáltatóegység viseli a vá­rosvédők emblémáját. Sokunk­ban felvetődhet a kérdés: mi is ez tulajdonképpen? A Városvédő Vállalkozók Klubja egy hálózati rendszer­ben működő országos szerve­zet, melyhez Hatvanban is egyre többen csatlakoznak. A klub reklámot biztosít a ked­vezményt adó cégnek, s a tagok kártyája az ilyen emblémával ellátott helyeken kedvezmé­nyek igénybevételére jogosít. (Az országban már 23 ezer 500 helyen 3-20 százalékig terjed az engedmények mértéke.) A klubtagság másik lényeges eleme, hogy a tagok lakóhelyük számára is támogatást „vásárol­tak”. Minden olyan településen, ahol az 50 főt meghaladja a számuk, létrejön a Vállalkozók a Városért - Közösségépítő Alapítvány önálló helyi kurató­riuma. Ennek célja: minden olyan törekvést támogatni, amely az emberi közösségek fejlődését célozza, illetve az életkörülmé­nyek jobbítására irányul, azaz a települések kulturális, oktatási, sport- és műemlékvédelmi színvonalát emeli. így minden magánembernek, cégnek, aki tagja a klubnak, nemcsak anyagi megtakarítást eredményez, hanem egy nemes célkitűzés megvalósításához is hozzájárul. Hatvanban a klubtagok száma meghaladja az ötvenet, így rövidesen egyszázezer forint felhasználásáról döntenek majd a hatvani városvédő vállalko­zók. Pádár Sándor Mit csinált Apc négy esztendeig? Sorozatunkban - melyben a települések elmúlt négy évének gondjait, eredményeit elemezzük - ezúttal Apcra érkeztünk. A mátraaljai község sok területen ért el sikereket. Ottjártunkkor ezekről és a megoldásra váró feladatokról is érdeklődtünk. Az illetékesek talán arra a leg­büszkébbek, hogy az intézmé­nyek működőképessége fenn­maradt, semmit nem kellett - takarékosság címén - bezárni. Mindez nem kis erőfeszítések árán alakulhatott így. Ami a fejlesztéseket illeti: az egyik legfontosabb vívmányuk a tornacsarnok felépítése volt. Az iskolások ebben tartják órá­ikat, de a létesítményt a felnőt­tek is használhatják. Szintén sportvonatkozású hír: elkészült a minden igényt kielégítő, korszerű lőtér is. A telefonhálózatot itt is ki­építették. A lakossági támoga­tások jelentős mértéke a beru­házás időszerűségét támasztja alá. A közvilágítás korszerűsí­tése mellett az infrastrukturális igények szükségessé tették az utak portalanítását. Ebben mára kilencvennyolc százalé­kos szintig jutottak el. Ami a környezetvédelmet il­leti, talán enyhít a gondokon az új regionális szeméttároló, melynek költségeihez az apciak is hozzájárultak. Itt modern és biztonságos formában oldják meg a kommunális hulladék el­helyezését. Annak idején ezt a létesít­ményt sokan támadták, ám nap­jainkra a többség elismeri lét- jogosultságát. A településen üzemel a var­roda, számos asszonynak mun­kalehetőséget biztosítva. A családokhoz eljutott a ká­beltévé adása, s jövőbeni vá­gyuk, hogy sugározzon a helyi televízió is. Támogatást nyújtott az ön- kormányzat a vállalkozóknak, háziorvosoknak, valamint a rendelőépítéshez és a gyógyszerellátáshoz. Az általános iskolásoknak nyújtott segítség a megyében a legmagasabbak közé tartozik, az idősek étkeztetésében pedig a napközis konyha bővítésével léptek előre. Apc testvérvárosi kapcsola­tai közismertek. A németor­szági Winkelhaiddal, valamint az alföldi Kunadaccsal gyü­mölcsöző együttműködést épí­tettek ki. A napokban elkészült az elmúlt ciklus legnagyobb be­ruházása: a gázhálózat. Hetek kérdése, hogy a lakásokba is felszereljék a mérőórákat. A jövő legfontosabb fel­adata: a hitelek törlesztése. „A házakat a sajátunknak érezzük...” (Fotó: Kaposi Tamás) „Lógok a szeren...” a hatvani Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnáziumban (Fotó: Kaposi Tamás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents