Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-13 / 241. szám

6. oldal Horizont 1994. október 13., csütörtök Azt a szót, hogy „beteg”, az egri Flóra Hotelben nem ismerik... Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy a megyei idegen- forgalmat sem kerülte el a recesszió, elég csak fellapoznia a legutolsó statisztikai kiadványt, amelyből fehéren-feketén ki­tűnik, hogy az elmúlt évhez képest az idén az első fél évben huszonhárom százalékkal visszaesett a forgalom. Magyarország már nem annyira vonzó a külföldi, s fő­ként a nyugati turista számára, mint akár öt évvel ezelőtt. A keleti tömb megszűnésével, a határok megnyitásával párhu­zamosan elvesztettük „vará­zsunkat”, s mindezt az is te­tézte, hogy a csehek, a szlová­kok, a románok is rájöttek arra, micsoda bevételi forrást jelenthet az idegenforgalom. Ennek érdekében nem átal­lották olcsó áron, vagy leg­alábbis a magyar tarifánál kedvezőbb feltételekkel kí­nálni szolgáltatásaikat, arról nem is beszélve, hogy Csehor­szág, Prága még közelségével is csalogatja a németeket. Az utóbbi években már Egerre sem jellemző a tömeg­turizmus, bár ott még nem tar­tunk, hogy lasszóval kell fogni a vendéget. Tény azonban, hogy kevesebb külföldi vá­lasztja a megyeszékhelyet, mint korábban... Amikor fel­kerestük Pető Bélát, a Flóra Hotel igazgatóját, egyfajta pa­nasznapra készültünk. Ám a direktor nem a kesergéssel kezdte.- Az általános jelenségként tapasztalható recesszió ránk nem érvényes - jelentette ki. - Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még az is elő­fordult: egy-két csoportot „kölcsönadtunk” más szállo­dának, mert minden szobánk foglalt volt. Nincs ebben semmi bűvészmutatvány, mondta, csupán arról van szó, hogy az öt évvel ezelőtt meg­kezdett marketing-munkának beérett a gyümölcse. Akkor, amikor másutt leépítették a gyógyturizmust, a Flóra pont az ellenkezőjét tette. Fejlesz­tett. Emellett konferenciáknak adott otthont. Kezdetben csak néhánynak, az idén pedig már nem kevesebb, mint nyolcvan tanácskozást rendeznek a szál­lodában. A Flórának tehát három „nyíló virága” van: a termál-, a konferenciaturizmus, vala­mint az üdültetés.- Sok külföldi jár hozzánk, s bizony nem titok, hogy visz- szatérő vendégeink is vannak szép számmal. Általában hoz­zánk, Kelet-Európába a gaz­dag német nem jön. A közép-, vagy inkább az alsó-közép ka­tegória az, amit mi megcéloz­hatunk. Ennek a rétegnek vi­szont elérhető áron kínáljuk „magunkat”. Ugyanez igaz a hollandokra is, de bármilyen szolgáltatást is vegyenek igénybe, nagyon megnézik, hogy mit kapnak a pénzükért. Á Flóra Hotel - bár szerepe a térség gyógy-idegenforgal- mában jelentős - nem szanató­rium, hangsúlyozza az igaz­gató. Azt a szót, hogy „beteg”, nem ismerik, náluk mindenki vendég, akit maximális ki­szolgálás illet. A távolságot a legnehezebb legyőzni. Hiszen mennyivel könnyebb helyzetben vannak a nyugat-dunántúli szállodák. Zalakoros, Bük, Sopron, Hévíz közelsége mindennél jobb ajánlólevél az osztrákoknak, főként azoknak, akik egy-két hetes fürdőkúrára vágynak.- Minden évben ki kell ta­lálnunk valami újat - magya­rázza Pető Béla. - Sokat nyom a latba, hogy milyen hát­tér-szolgáltatást tudunk nyúj­tani. Most például a Holland Királyi Vadásztársaság egy csoportját látjuk vendégül, akik lovagolni jöttek hozzánk, s többek között azért válasz­tottak bennünket, mert „meg­őrülnek” a hegyekért. ígéretes lehet a finn piac. Nemrégiben finn rádiósok jártak nálunk. Hogy mást ne mondjak, az árakat látva egyik ámulatból a másikba estek, annyira olcsók vagyunk nekik. Volt, aki egy bőrönddel jött, és hárommal utazott haza. Jó propaganda nélkül a leg­jobb szálloda is az ismeretlen­ség homályába vész. A Flóra vezetése az első évtől kezdve törekedett arra, hogy külföl­dön megismerjék a szállodát. Németországban és a skandi­náv országokban magazinok­ban, újságokban csináltak hír­verést a hotelnek, s a legna­gyobb elismerések közé tarto­zott, hogy bekerültek a német TŰI-katalógusba, amit csak kiérdemelni lehet, pénzért megváltani nem.- Ami ezt az évet illeti, nem panaszkodhatunk, de kérdés: mi lesz jövőre. Az infláció, a tervezett áfa-kulcs módosítás, a forintleértékelés, az ener­giaár-emelés miatt akár ötven százalékkal meg kellene emelnünk az árainkat. Ez vi­szont képtelenség - mondta végezetül Pető Béla. (b.f.) A vendégeket télen várja a fedett uszoda (Fotó: Kaposi Tamás) A Mesterfogás című színes francia thriller egyik jelenete E heti film- és videopremierek Maverick Az amerikai vadnyugat hősko­rában játszódik a film cselek­ménye. Egy hivatásos szerencsejáté­kos, Brett Maverick (Mel Gib­son) és egy szélhámosnő, An- nabelle Bransford (Jodie Fos­ter) áll a történet középpontjá­ban. A filmben szabadon keve­rednek a spagetti-westem és az üldözéses akciófilmek alkotó­elemei, s mindezt remekül fo­tózott jelenetek során kiváló íz­léssel öntik nyakon az alkotók valamilyen egészen elképesztő, ezredvégi humorral. A kitűnő magyar operatőr, Zsigmond Vilmos által fényké­pezett 100 perces kalandfilmet az egri Uránia mozi nézői te­kinthetik majd meg. Mesterfogás Max tapasztalt bérgyilkos. Sok embert megölt életében, ami­nek következtében nagyon jól él Párizs egyik előkelő negye­dében. Megöregedik és magányosan él, amikor találkozik Jere- mie-vel, a kisstílű bűnözővel, aki nőkről, lányokról, luxus­életről álmodik. Max nagyon megkedveli a fiatalembert, aki­nek egyébként a legújabb fel­adata, hogy őt tegye el láb alól. És kettőjük között érdekes és meglepő, játék” kezdődik: ki öl utoljára? A történettel a gyöngyösi Puskin mozi nézői ismerked­hetnek meg. Tánc a vízen Egy fiatal regényíró, Joel Gar­cia sorsa áll a film középpont­jában. Baleset következtében eltöri a nyakát, és mozgásképtelenné válik. Kételyek gyötrik: vajon kedvese kitart-e mellette? A kórházi személyzet, élükön a vidám Raymonddal, mindent megtesz, hogy Joelt felvidítsa, ő mégis rendkívül nehezen vi­seli el a rehabilitációs idősza­kot. Pedig Raymond (Wesley Smipes) sem az a vagány, ami­lyennek mutatja magát... A film megtalálható az egri Videotop videotékában. Eger és Stockach iskolakapcsolata: közgés tanárok a Bodeni-tó partján Az Egri Közgazdasági Szakkö­zépiskola néhány tanárának rendhagyóan indult az idei év. Alig hangzott el az első órákat jelző csengetés, mikor ők már hatan Pócsik Dénesné igazga­tónő vezetésével útban voltak a németországi Stockach városka felé. Persze nem a nyári sza­badságukat toldották meg még egy héttel a pedagógusok, ha­nem a két város - Eger és Stoc­kach - közötti ismeretség, ba­rátság szálait szorosabbra fű­zendő, indultak útnak. Tavasszal egy sportdelegáció érkezett Egerbe Stockachból, amelynek tagja volt az ottani Berufsschulzzentrum - a mi szakközépiskolánk és szak­munkásképzőnk keverékéhez hasonló iskola - igazgatóhe­lyettese, Kari Beirer is. Ekkor vetődött fel, hogy kapcsolatot kellene teremteni a két, hasonló szakmákra felkészítő iskola kö­zött. Az első látogatásra ezúttal került sor. Célja: a kapcsolat- felvétel, az ismerkedés, illetve a további együttműködés meg­beszélése volt. Az egri tanáro­kat német kollégáik otthonaik­ban látták vendégül, így lehető­ség nyílt a hivatalos programo­kon túl is megismerkedni az ot­tani pedagógusok mindennapja­ival. Természetesen az egriek részletes tájékoztatást kaptak a teljes német képzési és iskola- rendszerről, alaposan szétnéz­tek a stockachi iskolában - a gépíróteremtől kezdve a gya­korlókonyháig mindenhol -, különböző órákat látogattak, két délután pedig felkeresték azokat a cégeket, amelyeknél a gyakorlati képzésben vesznek részt a tanulók. Ezek hatalmas raktáráruhá­zak voltak, ahol a gyerekek a rendelésfelvételtől a számlaké­szítésig mindent „élesben” gyakorolhatnak, s mindezt a mi mércénk szerint jó fizetésért. A szakmai programokon kí­vül az egri tanárcsapat eljutott a környék csodálatos kiránduló- helyeire, a Bodeni-tó partján fekvő tiszta, virágos városkába: Svájcba, a schaffhauseni Rajna-vízeséshez, Zürichbe. Utolsó közös programként pe­dig egy felejthetetlen rajnai ha­jókiránduláson vettek részt. A kapcsolatépítés következő lépéseként a német tanárok ta­vasszal Egerbe látogatnak. Ezt követően a nyáron közgés diá­koknak lehetőségük lesz Né­metországban eltölteni a szak­mai gyakorlatot, német diákok pedig egri munkahelyeken dol­goznak majd. Hogyan lesz egy festőből parafenomén? Nincsenek véletlen találkozá­sok. Ezt nyomatékolja a hevesi Kolláth József vállalkozó, ami­kor bemutatja a kárpátaljai Csernicskó Jánost, aki pilla­natnyilag Hevesen tartózkodik, akinek műveiből október 15-én nyílik kiállítás az alföldi vá­rosban, az ottani Rákóczi Hi­telszövetkezet étkezdéjében. Később aztán kiderül, hogy nem akármilyen piktorról van szó. — Técsői vagyok. Innen származom, ide kötődöm. Ta­nulmányaimat Huszton fejez­tem be. Azóta segédorvosként tevékenykedem. Ebben a mi­nőségben tartok előadásokat különböző iskolákban. A festés régi hobbim. Nincs ebben semmi különös, hiszen mind­annyian arra törekszünk, hogy tartalommal töltsük üres óráin­kat. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor felkeresett egy iz­raeli turista, aki szétnézett ott­honomban, megtekintette munkáimat, s mindjárt vásárolt közülük kilencet. Később visz- szajött, s mindazt megvette, ami még maradt. Csodálkoz­tam, de semmivel sem indo­kolta elhatározását. Idővel az­tán rájöttem, hogy alkotásaim frissítő, megújító bioenergiát sugároznak. Korban hozzáillő patronáló- jával Pécsett futottak össze, s ezután jött a meghívás a tartó- sabb, a hosszabb szabadságra. Jó két hónapja tartózkodik itt, ám munkásságának híre gyor­san terjedt. Kontrollálom állí­tását, magam is érzékelem ezt a sajátos erőt, aztán diskurá- lunk tovább. Ez is érthető, hiszen egyre izgalmasabb mozzanatokra de­rül fény.- Miután odahaza megálla­pították, hogy eredményesen gyógyíthatnék, elhatároztam: gyarapítóm tájékozottságomat, bővíteni ismereteimet. Hama­rosan mesterre is leltem. A ki­jevi nem hagyományos keze­lésmódok tanszékén egy hölgy vett pártfogásába. Neki kö­szönhetem, hogy felmérhet­tem, fejleszthettem adottsága­imat. Az ö érdeme is, hogy ki­alakult auralátásom, s az sem mellékes, hogy enyhíthetem mások fájdalmát. No, nem pén­zért, hanem kizárólag a humá­numtól vezérelve. Témát váltunk, azaz még ér- dekfeszítőbb területekre por- ty ázunk. Születési adataimat kérdi, s ennek alapján nemsokára megnevezi több előző életem közül azt, amelyik sok szállal kötődik a mostanihoz. Kritikus partnerünk tamáskodva kéri ugyanezt, s akkor döbben meg igazán, amikor olyasmiről hall, amelyről csak ő tudott. Újabb fordulat, megint szá­mítások, s kirajzolódik mostani s jövőbeli sorsom. Ennek hite­lességét ellenőrizhettem mind horoszkópom, mind egyéb in­formációim alapján. Nincs ér­telme a további kétkedésnek, mert az egyezés hiánytalan. Ezek után érthető, hogy megállapodtunk: mindez csak nyitány volt, s a hét végén, a megnyitó előtt folytatjuk ezt a megújító, ezt a felvillanyzó eszmecserét. Nem önérdektől vezérelve... Pécsi István Técsői otthonában, képei között

Next

/
Thumbnails
Contents