Heves Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-13 / 241. szám
6. oldal Horizont 1994. október 13., csütörtök Azt a szót, hogy „beteg”, az egri Flóra Hotelben nem ismerik... Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy a megyei idegen- forgalmat sem kerülte el a recesszió, elég csak fellapoznia a legutolsó statisztikai kiadványt, amelyből fehéren-feketén kitűnik, hogy az elmúlt évhez képest az idén az első fél évben huszonhárom százalékkal visszaesett a forgalom. Magyarország már nem annyira vonzó a külföldi, s főként a nyugati turista számára, mint akár öt évvel ezelőtt. A keleti tömb megszűnésével, a határok megnyitásával párhuzamosan elvesztettük „varázsunkat”, s mindezt az is tetézte, hogy a csehek, a szlovákok, a románok is rájöttek arra, micsoda bevételi forrást jelenthet az idegenforgalom. Ennek érdekében nem átallották olcsó áron, vagy legalábbis a magyar tarifánál kedvezőbb feltételekkel kínálni szolgáltatásaikat, arról nem is beszélve, hogy Csehország, Prága még közelségével is csalogatja a németeket. Az utóbbi években már Egerre sem jellemző a tömegturizmus, bár ott még nem tartunk, hogy lasszóval kell fogni a vendéget. Tény azonban, hogy kevesebb külföldi választja a megyeszékhelyet, mint korábban... Amikor felkerestük Pető Bélát, a Flóra Hotel igazgatóját, egyfajta panasznapra készültünk. Ám a direktor nem a kesergéssel kezdte.- Az általános jelenségként tapasztalható recesszió ránk nem érvényes - jelentette ki. - Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még az is előfordult: egy-két csoportot „kölcsönadtunk” más szállodának, mert minden szobánk foglalt volt. Nincs ebben semmi bűvészmutatvány, mondta, csupán arról van szó, hogy az öt évvel ezelőtt megkezdett marketing-munkának beérett a gyümölcse. Akkor, amikor másutt leépítették a gyógyturizmust, a Flóra pont az ellenkezőjét tette. Fejlesztett. Emellett konferenciáknak adott otthont. Kezdetben csak néhánynak, az idén pedig már nem kevesebb, mint nyolcvan tanácskozást rendeznek a szállodában. A Flórának tehát három „nyíló virága” van: a termál-, a konferenciaturizmus, valamint az üdültetés.- Sok külföldi jár hozzánk, s bizony nem titok, hogy visz- szatérő vendégeink is vannak szép számmal. Általában hozzánk, Kelet-Európába a gazdag német nem jön. A közép-, vagy inkább az alsó-közép kategória az, amit mi megcélozhatunk. Ennek a rétegnek viszont elérhető áron kínáljuk „magunkat”. Ugyanez igaz a hollandokra is, de bármilyen szolgáltatást is vegyenek igénybe, nagyon megnézik, hogy mit kapnak a pénzükért. Á Flóra Hotel - bár szerepe a térség gyógy-idegenforgal- mában jelentős - nem szanatórium, hangsúlyozza az igazgató. Azt a szót, hogy „beteg”, nem ismerik, náluk mindenki vendég, akit maximális kiszolgálás illet. A távolságot a legnehezebb legyőzni. Hiszen mennyivel könnyebb helyzetben vannak a nyugat-dunántúli szállodák. Zalakoros, Bük, Sopron, Hévíz közelsége mindennél jobb ajánlólevél az osztrákoknak, főként azoknak, akik egy-két hetes fürdőkúrára vágynak.- Minden évben ki kell találnunk valami újat - magyarázza Pető Béla. - Sokat nyom a latba, hogy milyen háttér-szolgáltatást tudunk nyújtani. Most például a Holland Királyi Vadásztársaság egy csoportját látjuk vendégül, akik lovagolni jöttek hozzánk, s többek között azért választottak bennünket, mert „megőrülnek” a hegyekért. ígéretes lehet a finn piac. Nemrégiben finn rádiósok jártak nálunk. Hogy mást ne mondjak, az árakat látva egyik ámulatból a másikba estek, annyira olcsók vagyunk nekik. Volt, aki egy bőrönddel jött, és hárommal utazott haza. Jó propaganda nélkül a legjobb szálloda is az ismeretlenség homályába vész. A Flóra vezetése az első évtől kezdve törekedett arra, hogy külföldön megismerjék a szállodát. Németországban és a skandináv országokban magazinokban, újságokban csináltak hírverést a hotelnek, s a legnagyobb elismerések közé tartozott, hogy bekerültek a német TŰI-katalógusba, amit csak kiérdemelni lehet, pénzért megváltani nem.- Ami ezt az évet illeti, nem panaszkodhatunk, de kérdés: mi lesz jövőre. Az infláció, a tervezett áfa-kulcs módosítás, a forintleértékelés, az energiaár-emelés miatt akár ötven százalékkal meg kellene emelnünk az árainkat. Ez viszont képtelenség - mondta végezetül Pető Béla. (b.f.) A vendégeket télen várja a fedett uszoda (Fotó: Kaposi Tamás) A Mesterfogás című színes francia thriller egyik jelenete E heti film- és videopremierek Maverick Az amerikai vadnyugat hőskorában játszódik a film cselekménye. Egy hivatásos szerencsejátékos, Brett Maverick (Mel Gibson) és egy szélhámosnő, An- nabelle Bransford (Jodie Foster) áll a történet középpontjában. A filmben szabadon keverednek a spagetti-westem és az üldözéses akciófilmek alkotóelemei, s mindezt remekül fotózott jelenetek során kiváló ízléssel öntik nyakon az alkotók valamilyen egészen elképesztő, ezredvégi humorral. A kitűnő magyar operatőr, Zsigmond Vilmos által fényképezett 100 perces kalandfilmet az egri Uránia mozi nézői tekinthetik majd meg. Mesterfogás Max tapasztalt bérgyilkos. Sok embert megölt életében, aminek következtében nagyon jól él Párizs egyik előkelő negyedében. Megöregedik és magányosan él, amikor találkozik Jere- mie-vel, a kisstílű bűnözővel, aki nőkről, lányokról, luxuséletről álmodik. Max nagyon megkedveli a fiatalembert, akinek egyébként a legújabb feladata, hogy őt tegye el láb alól. És kettőjük között érdekes és meglepő, játék” kezdődik: ki öl utoljára? A történettel a gyöngyösi Puskin mozi nézői ismerkedhetnek meg. Tánc a vízen Egy fiatal regényíró, Joel Garcia sorsa áll a film középpontjában. Baleset következtében eltöri a nyakát, és mozgásképtelenné válik. Kételyek gyötrik: vajon kedvese kitart-e mellette? A kórházi személyzet, élükön a vidám Raymonddal, mindent megtesz, hogy Joelt felvidítsa, ő mégis rendkívül nehezen viseli el a rehabilitációs időszakot. Pedig Raymond (Wesley Smipes) sem az a vagány, amilyennek mutatja magát... A film megtalálható az egri Videotop videotékában. Eger és Stockach iskolakapcsolata: közgés tanárok a Bodeni-tó partján Az Egri Közgazdasági Szakközépiskola néhány tanárának rendhagyóan indult az idei év. Alig hangzott el az első órákat jelző csengetés, mikor ők már hatan Pócsik Dénesné igazgatónő vezetésével útban voltak a németországi Stockach városka felé. Persze nem a nyári szabadságukat toldották meg még egy héttel a pedagógusok, hanem a két város - Eger és Stockach - közötti ismeretség, barátság szálait szorosabbra fűzendő, indultak útnak. Tavasszal egy sportdelegáció érkezett Egerbe Stockachból, amelynek tagja volt az ottani Berufsschulzzentrum - a mi szakközépiskolánk és szakmunkásképzőnk keverékéhez hasonló iskola - igazgatóhelyettese, Kari Beirer is. Ekkor vetődött fel, hogy kapcsolatot kellene teremteni a két, hasonló szakmákra felkészítő iskola között. Az első látogatásra ezúttal került sor. Célja: a kapcsolat- felvétel, az ismerkedés, illetve a további együttműködés megbeszélése volt. Az egri tanárokat német kollégáik otthonaikban látták vendégül, így lehetőség nyílt a hivatalos programokon túl is megismerkedni az ottani pedagógusok mindennapjaival. Természetesen az egriek részletes tájékoztatást kaptak a teljes német képzési és iskola- rendszerről, alaposan szétnéztek a stockachi iskolában - a gépíróteremtől kezdve a gyakorlókonyháig mindenhol -, különböző órákat látogattak, két délután pedig felkeresték azokat a cégeket, amelyeknél a gyakorlati képzésben vesznek részt a tanulók. Ezek hatalmas raktáráruházak voltak, ahol a gyerekek a rendelésfelvételtől a számlakészítésig mindent „élesben” gyakorolhatnak, s mindezt a mi mércénk szerint jó fizetésért. A szakmai programokon kívül az egri tanárcsapat eljutott a környék csodálatos kiránduló- helyeire, a Bodeni-tó partján fekvő tiszta, virágos városkába: Svájcba, a schaffhauseni Rajna-vízeséshez, Zürichbe. Utolsó közös programként pedig egy felejthetetlen rajnai hajókiránduláson vettek részt. A kapcsolatépítés következő lépéseként a német tanárok tavasszal Egerbe látogatnak. Ezt követően a nyáron közgés diákoknak lehetőségük lesz Németországban eltölteni a szakmai gyakorlatot, német diákok pedig egri munkahelyeken dolgoznak majd. Hogyan lesz egy festőből parafenomén? Nincsenek véletlen találkozások. Ezt nyomatékolja a hevesi Kolláth József vállalkozó, amikor bemutatja a kárpátaljai Csernicskó Jánost, aki pillanatnyilag Hevesen tartózkodik, akinek műveiből október 15-én nyílik kiállítás az alföldi városban, az ottani Rákóczi Hitelszövetkezet étkezdéjében. Később aztán kiderül, hogy nem akármilyen piktorról van szó. — Técsői vagyok. Innen származom, ide kötődöm. Tanulmányaimat Huszton fejeztem be. Azóta segédorvosként tevékenykedem. Ebben a minőségben tartok előadásokat különböző iskolákban. A festés régi hobbim. Nincs ebben semmi különös, hiszen mindannyian arra törekszünk, hogy tartalommal töltsük üres óráinkat. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor felkeresett egy izraeli turista, aki szétnézett otthonomban, megtekintette munkáimat, s mindjárt vásárolt közülük kilencet. Később visz- szajött, s mindazt megvette, ami még maradt. Csodálkoztam, de semmivel sem indokolta elhatározását. Idővel aztán rájöttem, hogy alkotásaim frissítő, megújító bioenergiát sugároznak. Korban hozzáillő patronáló- jával Pécsett futottak össze, s ezután jött a meghívás a tartó- sabb, a hosszabb szabadságra. Jó két hónapja tartózkodik itt, ám munkásságának híre gyorsan terjedt. Kontrollálom állítását, magam is érzékelem ezt a sajátos erőt, aztán diskurá- lunk tovább. Ez is érthető, hiszen egyre izgalmasabb mozzanatokra derül fény.- Miután odahaza megállapították, hogy eredményesen gyógyíthatnék, elhatároztam: gyarapítóm tájékozottságomat, bővíteni ismereteimet. Hamarosan mesterre is leltem. A kijevi nem hagyományos kezelésmódok tanszékén egy hölgy vett pártfogásába. Neki köszönhetem, hogy felmérhettem, fejleszthettem adottságaimat. Az ö érdeme is, hogy kialakult auralátásom, s az sem mellékes, hogy enyhíthetem mások fájdalmát. No, nem pénzért, hanem kizárólag a humánumtól vezérelve. Témát váltunk, azaz még ér- dekfeszítőbb területekre por- ty ázunk. Születési adataimat kérdi, s ennek alapján nemsokára megnevezi több előző életem közül azt, amelyik sok szállal kötődik a mostanihoz. Kritikus partnerünk tamáskodva kéri ugyanezt, s akkor döbben meg igazán, amikor olyasmiről hall, amelyről csak ő tudott. Újabb fordulat, megint számítások, s kirajzolódik mostani s jövőbeli sorsom. Ennek hitelességét ellenőrizhettem mind horoszkópom, mind egyéb információim alapján. Nincs értelme a további kétkedésnek, mert az egyezés hiánytalan. Ezek után érthető, hogy megállapodtunk: mindez csak nyitány volt, s a hét végén, a megnyitó előtt folytatjuk ezt a megújító, ezt a felvillanyzó eszmecserét. Nem önérdektől vezérelve... Pécsi István Técsői otthonában, képei között
