Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-28 / 228. szám

1994. szeptember 28., szerda Füzesabony es Körzete 5. oldal Véradásra várják a kerecsendieket Szeptember 30-án, pénteken délelőtt nyolc órától déli 12-ig véradásra várják a kerecsendi lakosokat az általános iskolába. Tavaly több mint ötvenen vet­tek részt a már hagyományos vöröskeresztes akcióban, ebben az évben pedig még több részt­vevőre számítanak a szervezők. Útburkolat-javítás kezdődött Tófaluban Megkezdték Tófaluban a gáz­beruházás során keletkezett tit­károk javítási munkálatait, amelyet a Heves Várost Fenn­tartó Kft. szakemberei végez­nek. ígéreteik szerint - a felvett jegyzőkönyvek alapján - egy hét alatt elvégzik a karbantar­tást. Ugyancsak várják a köz­ségben a Halép Kft. miskolci dolgozóit, akik a telefonká­bel-fektetéssel kapcsolatos munkákat végzik el. Műszaki felmérés és templomfelújítás Még a második világháborúban súlyos károkat szenvedett Dormándon a római katolikus templom. A helyi önkormány­zat most az egyházzal közösen elhatározta az épület felújítását. Ennek jelenleg a műszaki fel­mérése folyik, ami után sor ke­rül a szakhatósági engedélyek beszerzésére és a szükséges pénzügyi háttér megteremté­sére. A terveknek megfelelően a restaurálás a jövő évben el­kezdődhet. Iskolás gyermekek kápolnai támogatása Az idén háromszázezer forintot tud biztosítani Kápolna önkor­mányzata a község iskoláskorú gyermekeinek támogatására, az általános iskolásoktól az egye­temistákig. A felmérések után kezdődnek a kifizetések, a kü­lönböző iskolatípusoknak meg­felelően. Gázos műszaki munkálatok Poroszlón Már harmadik hete folyamato­san végzik a gázvezetékek mű­szaki munkálatait a szakembe­rek Poroszlón. A településen 32 kilométer hosszúságú vezetéket és félszáz csatlakozót vizsgál­tak át, hogy a jövő hónaptól gázzal fűthessenek a faluban. Szalainé Kovács Gabriella a nyolcadikosokat oktatja angol nyelvre, a kultúrházba te­lepített monitorokon (Fotó: Fazekas István) Tíz napig London vendégei voltak, s angolul beszéltek a nagyúti diákok Mokány kis község Nagyút. Mindig sokat adott független­ségének, önállóságának megőr­zésére. így volt ez a diktatóri­kus időkben, és így van ez ma is, a demokrácia „gyönyöreit” élvezve. A községbe bevezették a gázt - többek között -, most utat akarnak építeni az M3-as főútvonal felé, meg hát szeret­nék a digitális telefonra való kapcsolás lehetőségét is megte­remteni. Persze, ehhez sok pénz kell. Ennek alapjait igyekeznek megteremteni. De a nyolcosztá­lyos iskola fejlesztését, az okta­tás magas szintű biztosítását is mindenek felettinek tartják.- Iskola nélkül nem település a település... - mondta néhány évvel ezelőtt a község polgár- mestere, Kovács András, akinek gondolatát magáévá tette a he­lyi önkormányzat is, és ennek megfelelően gondoskodik a gyermekek okításáról. Nem túlzás, hogy a megyé­ben alig található ilyen szinten ellátott és felszerelt általános iskola, mint a nagyúti. A kör­nyékben viszont biztosan nin­csen. Anyagilag sokat áldoztak rá az utóbbi négy évben. Az a baj csupán, hogy az osz­tályok létszáma kevés, ami az állami támogatás összegét mér­sékli, pedagógiailag azonban kevésbé gond, hiszen a felké­szült, bizonyításra kész fiatal tantestület tagjai többet tudnak foglalkozni egy-egy gyerekkel. Ezt igazolja Molnár Sándor igazgató is, amikor az iskolát elhagyva a szemközti kultúr­házba megyünk, ahol a nyelvi labor, meg a különböző számí­tástechnikai felszerelések, be­rendezések vannak a gyerekek tanítására. Mutatja is később az igazgató a fotelekkel ellátott könyvtárban - ahol szintén van foglalkozás - a környezetet, a polcokon álló kötetek halmazát, közöttük sok értékes szakköny­vet, lexikont, meg más szemlél­tetőeszközt.- Mit tud - főleg különleges­séget - adni a nagy úti iskola?- A nagycsoportos óvodá­soktól kezdve a nyolcadik osz­tályosokig, nappalin végzett orosz-angol szakos tanárnő végzi az angol nyelv oktatását - válaszol az igazgató. - Az isko­lában heti 3 órában zajlik ez. Most voltak éppen 13-an Lon­donban, ahol 10 napig élőben is használhatták tudásukat a gyerekek. Hatalmas, nem min­dennapi élményt jelentett ez ta­nulóinknak. Egyébként olyan Pic Dich (angol nyelvű) prog­ramot oktatunk, amellyel meg­előzünk mindenkit. Sikerült megszerezni a tavalyi kiállítása előtt, és bevezettük. Háromezer szókészletet lehet előhívni mo­nitoron, ahol angolul és foneti­kusan jelenik meg a keresett szó, s még a kiejtése is elhang­zik, ahányszor szükséges. Fül­hallgatón keresztül hangzik az előírt nyelvlecke, hogy egymás munkáját ne zavarják a diákok. A technika lehetővé teszi azt is, hogy a tanulók ellenőrizhetik, vizsgáztathatják is magukat. Mindezt színes képernyőn, lát­ványos formában. A családi élet, a konyha, a szoba, az utca, meg más minden, a hétköznapi élet velejárói eleveníthetők meg vele. A számítástechnikai oktatá­sunk meg már öt éve folyik in­tézményünkben, heti 2 órában kötelező, és jövő tanévtől a 3. osztálytól lesz bevezetbe.- Milyen tárgyi feltételek biz­tosítják ezt?- Rendelkezünk AT 386-os, 286-os, 486-os, C-64 és C+4-es, C+16-os masinákkal. Van XT számítógépünk, össze­sen tíz darab. Ezenkívül ren­delkezünk LC-200-as színes nyomtatóval, Sharp fénymá­soló 7800-as géppel, amely ki­csinyít is, nagyít is színesben, kétszázszoros egységrendben.- Programjaink mintegy kétmillió forint értékűek, vé­gezhetnek szerkesztői teendő­ket is, de leginkább a szaktár­gyakhoz adnak illusztrációkat. Matematikai, kémiai, biológiai egyenletek ábrázolása a gya­kori. A reakciók zajlása, a kis és nagy vérkör működésének il­lusztrációja, Európa gazdaság­földrajzának bemutatása lehet­séges így.- Beszéljünk a pedagógusok­ról, azaz a személyi feltételek­ről is...- A testnevelés és a rajz kivé­telével minden tárgyat szakos nevelő lát el. A matema­tika-számítástechnikai oktatást is szakos tanár oktatja, aki köz­ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem informá­ciós szakán tanul tovább. Mivel kötelező az informatikai okta­tás, az év végi bizonyítványban érdemjegyet kell erről beje­gyezni. A négyévi képzés igazo­lása a továbbtanulásnál na­gyon fontos. Már búcsúzófélben vagyunk, amikor még az előbbiekhez hozzáteszi Molnár Sándor:- A diákoknak lehetőségük van szakköri foglalkozásokon továbbképezniük magukat. A testnevelési órákat nyáron a megfelelő sportudvaron, a tél folyamán tornateremben bizto­sítjuk, amely kosarazási és szer­torna-lehetőségeket is biztosít. Gázzal fűtünk a téltől, s lénye­gében - köszönet az önkor­mányzatnak - mindenünk megvan, hogy az oktatást kor­szerű szinten tartsuk. Fazekas István Fúr, farag, hegeszt... A hetedik X-hez közeledő feldebrői Gáspár János egyik hobbija a barkácsolás, a má­sik a fúráshoz, faragáshoz szükséges eszközök gyűjtése. Műhelyében munkaeszkö­zök sokasága. A szerszámo­kat nemcsak megvásárolja, hanem szükség esetén el is készíti; hallomás alapján, vagy csak úgy, saját talál­mányként. Mint például azt az ötletes kis emelőgépet, amely hatalmas farönkök mozgatá­sára alkalmas, valamint azt a sínen járó fűrészgépet, amit négyszer szedett szét, mire végső formája kialakult. Képtelenség lenne felso­rolni, mi minden található az ezermesterkedésre szolgáló műhelyben. Szinte mindegyik gép többféle méretben, a szükséges „kiegészítőkkel” készül. Csodálkozom is, hogyan lehet ennyi szerszám között eligazodni, de János bácsi azt mondja, hogy ha álmából fel­ébresztenék, akkor is tudná, melyiket hol találja. A műhely közepén egy ér­dekesség, az úgynevezett sep- rűkötő-kézvonószék, amely seprűkészítésre és facsiszo­lásra való, és mivel ez is saját gyártmány, csak neki és né­hány ismerősének van belőle.- Miket készít tulajdonkép­pen? - kérdezem a magas, vé­kony nyugdíjast.- Fúrok, faragok, hegesz­tek, mikor mire van szükség, illetve mindig azt, amit éppen kémek tőlem. Deszkát gyalu­lok kerítéselemeknek, vagy éppen régi edényeket cinezek, virágtartót, kapanyelet készí­tek. Egy időben citerát is fa­ragtam... Mint Marika néni - a fe­lesége - elmondja, nagyon szépen játszott is rajta, de erre mostanában már nincs ideje.- Hogyhogy nincs ideje?- Mindenkinek gyorsan kellene minden. Szalad a nép, a határban sok a dolog, a bará­taim földműveléssel foglal­koznak, a kerti szerszámok nyeleit azonnal kellene pó­tolni, ha baja esett. Amikor a házat felújítottuk, először kézzel kevertem a betont, majd kölcsönkaptam egy be­tonkeverő gépet. Gondoltam, jó lenne nekem is egy, hozzá is fogtam, és három éjszaka alatt el is készült. Ezenkívül ért még a ci­pészkedéshez, kosárfonáshoz, vagy éppen amihez kell, pe­dig tanult szakmája nincsen, mert sajnos bármennyire sze­retett volna egyet is kitanulni, abban az időben nem lehetett, a szülei nem engedték, mert ott volt a föld, azt kellett mű­velni. így a barkácsolás min­dig csak a napi munka után jöhetett, de amióta nyugdíjas, azóta idejének jó részét műhe­lyében tölti. Itt készült el az a makett három évvel ezelőtt, amely kapcsán Gáspár Jánost az egész ország megismerte. A mai templom helyén 1020-ban egy 20x20 méteres motostor állt, ennek a kicsi­nyített mását készítette el csaknem 100 órai munkával lxl méteres nagyságban, az egykori tervrajzok alapján. A régmúltat idéző modell azóta is ott áll a templom oltára előtt. Az altemplomba látoga­tók ennek is a csodájára jár­nak. Amikor elkészült, több újságban is hírül adták ezt a különleges teljesítményt, szí­nes képeslapot készítettek róla.- Mit jelent ez a hírnév?- Sokan felismertek, gyak­ran utazás közben is rám szól­tak a vonaton: „Maga a temp­lomépítő János.:.?" Ez ugyan már a múlté, de azóta is ugyanúgy dolgozgatok, mint azelőtt. A feldebrői ezermester egy javítandó citerával Mi lesz veled, Graefl-kastély...? „Poroszló község alatt folyik az Eger-patak és a Cserö-folyás, itt ömlenek a Kis-Tiszáha. A természet jelentős útvonal cso­mópontjának jelölte ki e helyet, mely a legalkalmasabb átkelő a Tiszántúlra. Ezt már a régiek is felismerték, erről tanúskodik az egykori sóház. Már az Ár­pád-házi királyságok idejében lerakodóhely lehetett Po­roszló.”- Olvasom e sorokat az egyik helytörténeti könyvben, és a község néhány évtizedes (talán évszázados?) hanyatlá­sának okain gondolkodom. A végérvényesnek és beteljesült- nek látszó folyamatot csak az utóbbi néhány év próbálta eny­híteni valamelyest. De az a megfeszített akarat, mely Poroszló felemelését cé­lozta, meddig lehet tartós, bír­ják-e emberi-anyagi fedezettel? - elmélkedem ismét a Gra­efl-kastély romos falai mellett. Ez a község az idők sodrásában mindig győzte akarattal, hogy megmaradjon. Idegen urak ad- ták-vették évszázadokon át, ma ennek már nyoma sincs. Csak a Benedek-rendi monostor tűnt el, mely 1209-ben már állt, s ma az átutazónak fogalma sincs, hol kellene keresnie, és hol az egykori földvárat, stb. A romantikusabb lelkületűek gyönyörrel vennének például egy padot, egy száraz fát, vagy akár egy kődarabkát, ha tudnák: „Bornemissza és Zoltai, Eger két hős hadnagya itt került tö­rök kézre." Tudom, aki vajmi keveset tesz egy településért, azt nem il­leti meg a bírálat joga. Észrevé­teleimet éppen ezért szeretném inkább úgy elmondani, hogy azokkal csak gondolatot éb­resszek, ha az eddig fel nem éb­redt volna. Bizonyos vagyok abban, hogy sokan gondoltak például mindazokra, melyeket eddig elmondtam, s mások is elmél­kedtek már azon, milyen jó lenne a Fő utcán egy tábla a földre fektetve, ahol Kossuth hallgatta a közeledő ágyúkat... Korponay ezredes nevét talán őrzi e község valahol, s lehet, csak az a kis nyilacska hiány­zik, mely a kötekedő, követe­lőző átutazót jó irányba tereli. Fellapozva egy Poroszlóról szóló történelmi írást, nagyon érdekes momentumokra akad­tam, melyek közül néhányat szívesen olvasnék valahol egy központi táblán: „...itt járt az esztergomi, kalocsai érsek, a váczi püspök." Az 1332-37. évi tizedjegy- zék említi plébániáját, mely a hevesi főesperességi kerülethez tartozott. (Sziki)

Next

/
Thumbnails
Contents