Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-28 / 228. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. szeptember 28., szerda A vádiratuk tökéletes: saját lelkiismeretük Az 1956. december 12-i egri vérfürdőt megélt, még élő or­vostársaim, városunknak jóér­zést! és kegyeletet őrző polgá­rai, valamint az ’56-os Szövet­ség Regionális Szervezetei ne­vében tiltakoznom kell dr. Bognár Péter ügyvéd úr felhá­borítóan cinikus és fennhéjázó hangvétele ellen, ahogyan a Heves Megyei Hírlap szeptem­ber 14-i számában megjelent riportban nyilatkozik. Meggyőződésem és remé­nyem, hogy az elkövetéssel vá­dolt vagy abban résztvevő sze­mélyek lelkiismerete is szé­gyennel, felháborodással uta­sítja vissza ezt a kegyeletsértő megnyilatkozást. Az ügyvéd úr a dokumentu­mokról úgy vélekedik, hogy „... mindössze egy szerepel, az, hogy sortűz. Ez pedig azt je­lenti...” Drága embertársaim! Hát ennyire egyszerű és banális eset ez? Szinte semmiség...? Mintha városunkban kártékony rágcsá­lókat vagy őszi legyeket irtot­tak volna ki azon a napon, nem pedig emberi lényeket. Ártatla­nul, értelmetlenül. Szövetségünk regionális szervezetei nevében a Heves Megyei Hírlap február 21-i számában „Nem hunyhatunk szemet...” című tiltakozásunk­ban már megfogalmaztuk bal­sejtelmeinket. Nevezetesen azt, hogy „... professzionista elv­társi erők állnak készenlétben, az ellentámadás pillanatára várva... és serényen munkál­kodnak azon, hogy ezeket az iszonyatos bűncselekményeket bagatellizálják, és szőnyeg alá söpörjék.” Mi az elkövetéssel vádolt személyeket soha nem tartottuk - és ma sem tartjuk - önma­gukból kivetkőzött fenevadak­nak. Megtévedt, megtévesztett vagy megzsarolt emberi lények ők - maguk is a zsarnokság ál­dozatai. Személy szerint bizonyos vagyok abban, hogy ők maguk sem osztják az ügyvéd úr fölé­nyes magabiztosságát abban, ahogyan egy lekezelő legyin­téssel intézi el az ügyüket. És a vádiratuk is tökéletes: a saját lelkiismeretük. Mi tisztességes beismeréssel, emberhez méltó megkövetéssel kívántuk ren­dezni, feloldani ezt a tragédiát. Ez a „politikai koncepciónk”. Az ügyvéd úr - több kollégá­jának egyetértésére utalva - ügyefogyott manipulációnak minősíti a vizsgálati eljárást. Nem hagy kétséget annak vár­ható kimenetelére nézve sem. Alighanem jól értesült. De nem kell kioktatni ben­nünket. Tisztában vagyunk ma­gunk is azzal, hogy az az út, ahová ezt az ügyet terelték, zsákutca. Nincsenek - és korábban sem voltak - illúzióink arra nézve, hogy ezen az úton az ál­dozatok számára netán elégtétel születik. Mi soha nem követeltünk megtorlást - csak az igazság felderítését, beismerését, em­beri főhajtást, a megbánás gesztusát. Drága halottaink! A nemzet szívébe zár és gyá­szol benneteket. A jövő generációk és a törté­nelem fog igazságot szolgál­tatni emléketeknek és nevetek­nek. Nyugodjatok békességben! Dr. Tóth Ferenc, elnök '56-os Szövetség Egri Regionális Szervezete Megemlékezés Hatvanban a zsidó mártírokról Kissé hűvös, borongós vasár­nap délelőtt, szeptember 18-án fél tizenkettőkor került sor az eseményre a hatvani zsidóteme­tőben, amelyet ez alkalomra a Hit Gyülekezet hozott rendbe. Az egyszerű téglafalba he­lyezett emléktáblán olvasható a felirat: Mártírjaink, akiket el­hurcoltak és elpusztítottak 1942^14. Majd következik 541 zsidó mártír neve. A mai nap szívvel-lélekkel emlékezni jött el ide több mint ötven ember. Beer Iván, a MAZSIMISZ alelnöke és a Holocaust-emlék­bizottság elnöke kiemelte, hogy a nép számára a Biblia üzenet, amely nélkül ember nem élhet. Az emlékmű pedig utal arra, hogy van lehetőség, van kiút a lelki sebek gyógyulására. Majd köszönetét mondott a hatvani Hit Gyülekezetnek az emlék­tábláért. Swartz István Mihály, a MŰSZÓÉ elnöke emlékbeszé­dében utalt arra, hogy Hatvan­ban sok zsidó élt hajdan, össze­fonódás, és szeretet jellemezte életüket. Ötven évvel ezelőtt ezt a népet leamputálták a város testéről. Élők háza a temető... - kezdte beszédét Ruff Tibor, a Hit Gyülekezet hatvani veze­tője. - Hisz van feltámadás, s azokkal, akikre most emléke­zünk, találkozunk feltámadás­kor. Végül a jelenlevők kis köve­ket helyeztek el az emléktábla előtt, közben az ötven évvel ko­rábbi borús napokra gondoltak. Nagy Sándor Ismét a múltba merítem tolia­mat. Az emlék oly szép, oly derűs, hogy ha eszembe jut - márpedig gyakran környe­zetem legnagyobb megdöbbe­nésére, látszólag ok nélkül, af- fajta kamaszként kuncogni kezdek. Habár, keserédes ... is. Volt és van egy csodálatos intézet a debreceni orvosegye­temen. Kezdőként az a megtisztel­tetés ért, hogy orvoscsapatá­nak tagja lehettem. Szövettani vizsgálatokat végeztünk, bon­coltunk, nagyon sokat tanul­tunk, állatkísérletekkel bajlód­tunk... és nem utolsósorban okítottuk az eljövendő orvos­generációt, akik közül nem egy ma is megbecsült tagja vá­rosunk társadalmának. A gyakran késő estébe nyúló patkánykísérletek után, a csillagfényes éj leple alatt - pihenésképpen - kisétáltunk a Nagyerdei Körútra. Egyik ol­dalon a villamos zakatolt-csi- I ingeit, a másikon az enyészet által már itt-ott kikezdett pol­gári villák teraszán pislákoló petróleumlámpa vagy gyertya fényénél poharazgattak a cívi­sek. A Sestakert bornak alig ne­vezhető gyanús-rózsaszín, de könnyű, a fülledt estéken még­iscsak szomjat oltó savanykás nedűjét szopogatták. Négy esztendő múltával búcsúztam el Debrecentől. Egerbe - haza - jöttem se­bésznek. Nyilván vannak, akik szid­ják e döntésemet, remélem azonban, többségben vannak azok, akiken segíthettem. Az elválás perceit nem tudom fel­edni. Szikár, hórihorgas főnö­kömmel, a Professzor Úrral - akiről éveken át azt hittem, hogy enyhén szólva szarkasz­tikus modoromat ki nem áll­hatja - könnyeinket potyog- tatva ölelkeztünk össze. Igaz, én zakójának csak középső gombját nedvesítgettem, Ő pedig két kezét fejemre téve, valahonnan a felhők közül né­zett le rám, és próbált meg­nyugtatni... Mit ad Isten, nem sokkal ezután még két kollégám kö­vetett. Egyikük ugyancsak Egerbe, a másik Gyöngyösre került. Nemcsak egymással, de az „anyaintézettel” is hosszú évekig ápoltuk a kapcsolatot, így esett meg, hogy egy alka­lommal mindhárman vissza­tértünk egy délutáni értekez­letre az alma materbe. Vissza­ütünk a Hortobágyon át veze­tett. Bár sötét volt az éjszaka, de az utat még a Moszkvics ref­lektora is jól bevilágította. Hirtelen egy jámbor nyúl került a fénycsóvába. Hiába csikorgott a fék, az áldozatot már csak holtan szedhettük ki a kerekek alól. Némi tűnődés után az „elejtett vadat” bedob­tuk a csomagtartóba, és béké­sen folytattuk - volna - utun­kat. Ám kollégánkat, a sofőrt elkapta a vadászláz. Megszi­matolta a vérszagot, és azon az éjszakán e hon minden nyula a harminchármas úton adott egymásnak randevút. Észbontó hajszába kezdett. Életünket féltve hiába csitítot- tuk. Ha nyúl került a látótérbe- valami ismeretlen vadá­szösztöntől vezérelve -, száz­húszas tempóval vette űzőbe a szerencsétlent, miközben víz­folyásokon, árkokon robog­tunk át. Késő éjjel érkeztünk Füzes­abonyba, fejenként egy-egy nyúllak Gyöngyösi barátunk itt akart vonatra szállni, mi ketten pedig Eger felé szándékoztunk autózni. Augusztus volt, me­leg, csillaghullásos éj, amikor is tilos nyulakra vadászni, au­tóval meg különösen. Go­noszkodva közöltük mindezt Jánossal. Felhívtuk figyelmét, ha lebukik, börtön lehet a vége... Hová rejtse hát a zsákmányt a vonaton...? Csak egy iratok­kal teli, kopott aktatáska volt nála. Nyilvánvaló volt, hogy mégis ebben kell helyet ta­lálni. Megkísérelte! Ám az állat már merev volt. Ha a fejét tolta az iratok mellé, a hátsó lábai bújtak ki. Ha ezeket tuszkolta befelé, az üveges szemek kandikáltak elő. És ez a libikóka - egyéb ideges rejtegetési szándékok­kal - mindaddig folytatódott, amíg be nem állt a miskolci személy. Végül is felugrott a kocsiba. Hóna alatt szorongatott tás­kája egyik végén két nyuszi­fül, a másikon két nyúlláb in­tett búcsút. Barátomat - dr. S. Jánost - ekkor és így láttam utoljára. Nem sokkal később már az örök vadászmezőkön hajku- rászhatta a tapsifüleseket... Czenkár Béla dr. A „lőre” - minőségi bor Tisztelt Újságíró Úr! Mély sajnálattal tölt el cikke, amelyet „Amstel-napok Eger­ben” címmel jelentetett meg a szeptember 16-i Heves Megyei Hírlap második oldalán. Nem értem, hogy egy olyan ember, aki nem ismeri az egri borokat, hogyan alkothat véleményt róla. Ezzel a cikkel csak saját tu­datlanságát és butaságát nyil­vánítja ki az olvasók elé. A Centrum Áruház oldalá­ban felállított katonai sátor volt az egyetlen, ami a szüreti napok alkalmával minőségi bort árusí­tott a Dobó téren. Ez a bor, amelyet Ön „för­telmes lőrének” nevez, szak­emberek által minősített bor. A nagyközönség által fogyasztott bor nagy elismerést keltett, természetesen csak azokban az emberekben, akik azért fo­gyasztották, mert ismerik a jó minőségű bort, és szeretik is a jó egri borokat. Ezek a.fogyasz- tók ott a helyszínen elmondták véleményüket, ami mindig po­zitív hangvételű volt. Az pedig, hogy akad egy ilyen ember(?), mint Ön, aki nem mer a sérelméről a hely­színen szólni, az már nem a mi problémánk. Az ilyen embernek, aki in­korrekt módon, újságon keresz­tül próbálja más üzletét rontani, csak annyit üzenek, hogy álljon a tükör elé, és „okádjon egy ki­adósat”, ahogy ezt Ön megfo­galmazta. Hátha máskor nem követ el ilyen, kultúremberhez méltatlan dolgot. Vadászkürt étterem Marján Sándor Eger Műsorvezetőt keres a Rádió Eger A Rádió Eger szerkesztősége arra biztatja a hallgatókat, hogy segítsenek a műsorkészítésben. Azt szeretnék, hogy ha újabb hangok is megszólalnának a rá­dió műsoraiban. Éppen ezért hamarosan elindítják a „Mű­sorvezető kerestetik” című ve­télkedőt. A jelentkezés felté­tele: napi politikai és könnyű­zenei tájékozottság, jó beszéd- készség, kellemes orgánum, minimum gimnáziumi érett­ségi. A vetélkedőre a 410-253-as telefonszámon le­het jelentkezni, munkaidőben. Az érdeklődésre való tekin­tettel egyébként hamarosan ze­nés kívánságműsort is indít a Rádió Eger. Akik szeretnék hallani ked­venc számukat, a TOP 13 és a Rekord Zeneboltban elhelye­zett listáról választhatják ki a kért muzsikát, minimális sugár­zási díj ellenében. Az első adásra október 7-én, este kerül sor. Zakar János ügyvezető Eredmények, gondok, fontos feladatok Néhány hónap, és újra urnák elé járulunk, hogy hivatalban hagyjuk a rászolgálókat, fel­mentsük azt (azokat), akik a mércét nem ütötték meg. A község lakóinak nem kis áldo­zatvállalásával (hozzájárulá­sukkal) gazdagodtunk az elmúlt években. Vezetékes gáz (50.000 Ft), kábel-tv (10­11.000 Ft), telefonhálózat-bőví­tés (8000 Ft) stb. Impozáns MOL-kút üzemel a 3-as főútvonal mellett, felújí­tott Döme bisztró fogadja az átutazókat. Boltok, boltocskák nyitottak, újabb szolgáltatások állnak rendelkezésünkre. Né­hány már lehúzta a redőnyt - műszaki bolt, autóalkatrész és -bontó, játékterem, stb. -, akik nem mérték fel az adottságokat, s a szűkülő pénzforrást. A nagy költözködés is lezajlott, orvosi rendelő, fogászat, óvoda, rend­őrség, ezek új helyre költöztek. Megkezdte működését az öre­gek napközije, a gyermekorvos. A gázhálózatnak áldozatul esett utcák - a vizesbitumenes fel­ület levált, többségben. Szépült a falu, a lakók a köztereket is igyekeznek karbantartani (Hu­nyadi út, Ladányi, Tóth, Póka, Kleisz stb.). Nem válik dicső­ségünkre a park, ahol a virágok ágyásait felverte a gaz, az ön- kormányzat tulajdonát képező épületek állaga és környéke (orvosi ház, pártház, ABC előtti köztér). A nagy forgalmat le­bonyolító piactér letöredezett padjai haraggal néznek a szem­közti, betonnal fedett parko­lóra. Akadályozza a közleke­dést (hónapok óta) a munka­gödrös Rákóczi út, 3-as, amit a gázosok hagytak nyitva, a Templom út meg kész KRESZ-feladvány az arra haj- tóknak (behajtani tilos - lelaka­tolt sorompó). A pénz mindig kevés (igaz), de azt a 20 m utat a Temető úton hosszában be kellett volna szorítani, a járdát eredeti szélességében felújítani, a kővel borított utak vízleveze­tőit (árkait) kellő mélységben és szélességben befejezni az őszi csapadék elvezetésére, a buszváró oldalait (községháza előtt) belemezezni, többek kö­zött. Lesz mit tennie az új ön- kormányzatnak (is), lesz hová fordítani az állami, a lakossági adókat az elkövetkezendő években is. Joó Sándor nyugalmazott tanár Szihalom Olvasószolgálat A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tar­talmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének ne­vét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. MARKER KÜLKERESKEDELMI OKTATÁSI ÉS TOVÁBBKÉPZŐKÉT. Szeretne EGY ÉVET ANGLIÁBAN TÖLTENI? BABY SITTER-GYERMEKFELÜGYELÖ szaktanfolyamunk befejezése után elhelyezzük angol családoknál, ahol * teljes ellátás * saját szoba * heti 30 angol font zsebpénz * nyelvtanfolyami lehetőség vátja! A tanfolyam szeptemberben indul és az Országos Képzés Jegyzékben szereplő középfokú szakképesítést nyújt! Munkanélkülieknek, pályakezdőknek a Munkaügyi Központ a tanfolyami díjat teljes egészében fedezi! Jelentkezés a MARKER OTK irodáiban: 3300 EGER, 3200 GYÖNGYÖS Kossuth u. 9. Rákóczi u. 23. Tel/fax: (36) 311-847 Tel/Fax: (37) 311-016 Új helyen Eger, Király u. 5* sz. alatt ASZOK Kft. új bemutatóterme BŐVÍTETT ÁRUVÁLASZTÉKKAL és nyitási árkedvezménnyel várjuk tisztelt vevőinket * IRODABÚTOR * IRODATECHNIKA * SZÁMÍTÁSTECHNIKA Egri ÁSZOK SZÁMÍTÁSTECHNIKAI Kft. Király u. 5. Tel/fax: 41**577, 41**937 (11740) tnQtvmtnyts vMM! A SIRÁLY 92' BT VASTELE RÉM VALAMENNYI VASÁRU ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓ. Szálankénti engedmény * Acélcsövek 60 Ft/szál * Zártszelvények 40 Ft/szál * Szögacélok 20 Ft/szál * Laposacélok - gátervasak 25 Ft/szál * Kengyelvas Betonacélok 49 Ft/kg- 8-as 125 Ft/szál- 10-es 197 Ft/szál- 12-es 259 Ft/szál- 14-es 339 Ft/szál Horganyzott huzal 2 - 2.2-es 73 Ft/kg Eger, Felnémet Egri u. 18. Nyitva: h-p: 7.30-17.00 sz:7.30-12.00 Tel.: 17 óra után 320-900 (11794) Orvvadászok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents