Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-04 / 182. szám
1994. augusztus 4., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Anna-napi búcsú a lőrinci kápolnánál. Az elmúlt hétvégén került sor megyénk legfiatalabb városában az évszázados hagyományokra visszatekintő Anna-napi búcsúra. A mintegy hatszáz hívő - köztük más települések lakói is - körmenettel vonult a templomtól a kápolnáig, ahol az ünnepi szentmisét Orbán Márk ferences atya celebrálta. Az egyházi ünnepség után - aki még még bírta a nagy meleget - kilátogathatott a régi futballpályára, ahol mutatványosok serege várta az ilyen látványosságok kedvelőit. Ki merészeli majd megvenni a paprikát? Ha egy haspók azt hallja: Boldog, paprikafüzér jelenik meg a képzeletében. Halászléről, csülökpörköltről ábrándozik - amelyek nem nélkülözhetik eme pikáns fűszernövényt -, s akár gyalog is nekivágna az útnak, hogy megszerezze, ha hiányzik a kamrájából. De vajon nem tér-e át a sápadt tökfőzelékre, merthogy széltében-hosszában azt beszélik: „halál lakozik a stanic- likban”. A hír felrebbenése óta rettegnek a boldogiak is: elveszíthetik piacaikat. Kárpátaljai tudósítás Hatvani ajánlat - táborozz a kutyáddal „Hatlábúaknak”, azaz gazdinak és kutyájának együtt kínálnak remek elfoglaltságot a hatvani Delelő úti szabadidőközpontban. Az augusztus 7-töl 14-ig tartó táborban a résztvevők megismerkedhetnek az állattartás egyszeregyével. A programra vinniük kell az egy évnél nem régebbi veszettség elleni oltás bizonylatát. Jelentkezni a helyszínen vagy pedig az Ady Endre Könyvtárban lehet. Támogatók kerestetnek az apci falunapra Az Apci Hírek című helyi újság az idén is megrendezi az immár hagyománnyá váló szeptember elejei falunapot. Az esemény keretében reggeltől estig műsorok, vetélkedők, sportrendezvények és egyéb szórakoztató programok színes kavalkádjá- val várják a Művelődési Ház parkjába látogatókat. A neves résztvevők között lesz Ihos József parodista és a Lőrinci Vegyeskórus is. A rendezők szeretnék, ha minél több vállalkozó támogatná kezdeményezésüket. Ülésezett Zagyvaszántó képviselő-testülete A település előjárói örömmel hallhatták a legutóbbi testületi ülésen, hogy községük kiérdemelte a „legbiztonságosabb falu” címet. Ugyanis, mint Kis Endre r. századostól, a lőrinci őrs vezetőjétől megtudták, a térségben itt történt a legkevesebb bűncselekmény az elmúlt egy évben. A tanácskozáson - egyebek mellett - döntés született arról is, hogy Zagyvaszántó bekapcsolódik az Aerocari- to-klubba. így ha valakinek sürgős mentésre lenne szüksége, helikopterrel juthat kórházba. Megjelent a legújabb Herédi Hírmondó Az elmúlt napokban találhatták meg a postaládájukban a heré- diek önkormányzati lapjukat, a Herédi Hírmondót. Az idén ötödik alkalommal megjelentetett kiadvány többek között ismerteti a gázberuházással kapcsolatos tudnivalókat, ezen belül a takarékszövetkezet által biztosított hitelfelvételi lehetőségeket. A község művelődési háza minden hétfőn délután vendégül látja a nyugdíjasokat egy kis tereferére. Kepesné Tóth Katalin igazgató és Hargitai Istvánná klubvezető bekísérnek a hűvös szobába. Tizenegy idős néni beszélget itt csendesen erről-arról, de amikor megtudják, „paprikaügyben” jöttem, egymást túlharsogva szeretnék megosztani velem bújukat. Ez a „méreghistória” még a vírusoknál is ros szabb, mert kivétel nélkül mindenkit leterített a faluban.- Az újságok azt írták, hogy egy fejkendős asszonytól vásárolták Gyöngyösön azt a paprikát, amitől megbetegedtek - panaszolják kórusban a nénikék. - Mi mindnyájan fejkendősök vagyunk, így akár ránk is terelődhetett a gyanú. Pedig honnan szereznénk mi ólmot? Miért tennénk ilyet a paprikába, amikor anélkül is gyönyörű piros?- Már az is butaság volt, amikor feltételezték, hogy a téglaportól színes. Ki reszel téglát, aranyos, ezt mondja meg?- Kiadták a földeket, rengeteget kínlódtunk vele, most pedig a nyakunkon marad a termés - veszi át a szót Futó Andrásáé. - Tönkretesznek bennünket. Elrendelik a vizsgálatot tízezer forintért? Eddig se volt semmi hasznunk rajta...- Ha ráírjuk a nevünket a ta- sakra, szállítás közben is történhet vele valami. Mi van akkor, ha a viszonteladó kever bele ólmot? — kérdi Tóth Lász- lóné.- Mindig a termelő fizet rá! - kiált közbe az egyikük.- Van fogalma arról, kedves, mi minden történik a paprikával, amíg^az a levesbe kerül? - néz rám Őszi Imréné, és sorolni kezdi a teendőket. - Először is az ekézés, a trágyázás. Aztán fel kell nevelni a palántákat, fűtött melegházban. Kiültetni, árasztani kétnaponta, permetezni, kapálni, mondjuk egy szezonban hatszor, nyolcszor. És ha megnő leszedni, fűzni, szárítani, s csak utána jöhet a darálás. Ezért külön fizetni kell, ha valakinek nincs darálója. S a legvégén kapunk egy kilóért ötszáz forintot. Ha egyáltalán sikerül eladni...- Mindenki majd a gyárit veszi - bizonygatja egy hang. - Pedig abba még a szárát is bedarálják, meg tudom is én még mi mindent... * A községházán érdeklődőm tovább. Zsíros István polgármester maga is érintett az ügyben, hiszen őstermelő. Nem is nagyon szól, inkább csak lehajtott fejjel hallgatja Simon Attilát, a falugazdászt.- Amikor a boldogiak visz- szakapták a földjeiket, arra bíztattam őket, termesszenek paprikát, hiszen ennek itt hagyományai vannak. A legfiatalabb kárpótolt is látta, hogyan gondozták ezt a növényt őseik. Belevágtak, és kitűnő eredményt értek el. Beszéltem exportőrökkel. Nyugatra is vihetnénk az árut. Külföldön keresett cikk a kézzel szedett, természetes úton szárított termés. Ehhez persze hatósági engedélyek szükségeltetnek.- S mi az akadálya annak, hogy ezt megszerezzék?- Félnek az emberek a tiszti- orvosi szolgálattól, attól tartanak, hogy mindenbe belekötnek, s hasonlóan vélekednek a KERMI-ről is. Pedig kénytelenek lesznek elfogadni az előírásokat, mert túlkínálat van a piacon. Az lenne a szerencsés, ha összefognának és alapítanának egy kft-t. Mert egyedül aligha boldogulnak.- Hogyan ismerhetjük fel az igazi, házi őrlésű paprikát?- A boldogiaké aranylóan bársonyos színű. S biztosan állíthatom, hogy aki itt vásárol paprikát, az minőséget kap. Az a termelő, aki tudja: a későbbiekben is megtalálható, sosem vetemedne arra, hogy mérget árusítson. Négyessy Zita A hatvani Ratkó József Közművelődési Egyesület támogatásával a pedagógusok egy csoportja vállalta, hogy 1994. nyarán elutazik Kárpátaljára és ott magyar gyermekeket tanít, főleg helyesírásra. Az akciót a Huszt környéki katolikus egyházi vezetők kérték. A csoportban öt tanárnő és két tanár volt, köztük e sorok írója. Átkelés a határon. Az első izgalmas kérdés az volt: menynyi ideig várakoztatnak bennünket a határon. Saját korábbi tapasztalatom, és mások riasztó tájékoztatása után nem nagyon bíztunk a gyors átkelésben, de kellemesen csalódtunk. Ezt annak köszönhettük, hogy nem Záhony felé mentünk, hanem a tiszabecsi átkelőhelyet választottuk. Itt korábban csak kisha- tármenti forgalom volt, most azonban már mindenki számára lehetővé tették az átlépést. Erről még kevesen tudnak, de így is időznünk kellett negyvenöt percet, mindkét alkalommal. Ám még ez is elviselhető, szemben a több órás, esetleg több napos várakozásnál. Oda menet még abban a kedvezményben is részünk volt, hogy a magyarokat az ukrajnaiak elé engedték a sorban. Az első tapasztalatok. A határ túlsó oldalán Tiszaújlak. Neve magyarul is olvasható és a községben is találkozhattunk magyar feliratokkal, akárcsak a szomszédos helységekben. Az utak elhanyagoltak. Nagyszőlős előtt áthaladt előttünk egy vonat. Siralmas látvány, ócskavashalmaz. Ellenben a vidék csodaszép, és megkapó, hogy minden családi ház kapuja szőlőlugassal folytatódik. Elmondták az itteniek, hogy a házépítés első mozzanata az Izabella szőlőtövek elültetése. Rémtörténeteket hallottunk rablásokról, de szerencsére mi ilyesmit nem tapasztaltunk. Megnyugtató volt, hogy gyakran találkoztunk rendőrkocsival. Ha igazoltatás céljából meg kellett állnunk, udvarias, gyors ellenőrzés után tovább engedtek bennünket. A száguldó szerzetes. Meghívónk és vendéglátónk Majnek Antal ferences rendi szerzetes. Magyarországról küldték főnökei az elárvult kárpátaljai hívek szolgálatára. Megbízatása öt évre szólt. Magyar rendszámú gépkocsijával száguldozik nagyszőlősi támasztpontjáról a környék városaiba, falvaiba, ahol misézik, gyóntat, hittant tanít, jótékonysági és egyéb akciókat szervez néhány rendtársa segítségével. Bizony nem sok ideje maradt velünk udvarias- kodni. Két mise közti szünetben köszöntött bennünket, egyszer meglátogatott minket szolgálati helyünkön, de ha valami gondunk adódott, azt elintézte, zökkenők nélkül végezhettük hát a munkánkat. Az ellátásunk. A szállást és az ebédet a tehetősebb egyháztagok biztosították. Csoportunkból négyen laktak Huszton, Csongovai Péterné, Tóth Adrienn, Kiss István Péter és a gépkocsivezetőnk, Gajdár Attila. Bustyaházán kapott otthont Erdélyi Gáborné és Kupecz Bé- láné, mi pedig a feleségemmel Visken egy plébánián. Az épületet nem régiben kapta vissza az egyház a helyi kórháztól. Visken még most sincs állandó lakója a plébániának, pedig a község jelentős település. Református, katolikus és pravoszláv templomuk is van, több általános- és két középiskola működik itt, valamint kórház, rendelőintézet, számos kisebb üzem és kolhoz is található ezen a településen. Lakóinak száma meghaladja a tízezret. Akár város is lehetne, mint ahogyan az is volt évszázadokon át. Most azonban alaposan visszafejlődött, utcáinak kövezete elhanyagolt, vízvezeték- és csatornahálózat nincs, az állami üzletek konganak az ürességtől, piacán alig néhány árus. Ilyen körülmények között aztán a há-. ziasszonyainknak ügyeskedniük kellet, hogy ne valljanak szégyent. Ehhez mi is nyújtottunk némi segítséget, vittünk nekik étolajat, cukrot, konzer- vet, kávét, fűszert. Volt, aki kenyeret is hozott hazulról, de ez feleslegesnek bizonyult. Még francia mintájú rúd kenyeret is lehetett kapni, csak éppen sorba kellett állni érte a teherautó végénél, amiről az árusítás folyt. A tanítás. Mi a csudának hívtak ide bennünket, amikor nemcsak általános, de még magyar középiskola is van a községben? Ezt gondoltuk az első este, amikor megismerkedtünk a helyzettel. Másnap aztán eloszlottak a kételyeink. Miután a vasárnapi misén kihirdették, hogy megérkeztünk, hétfőn reggel egymás után jöttek a tanítványok szépen megmosakodva. Alig tudtunk nekik helyet biztosítani a plébánia két szükség-tantermében. Jöttek első osztályosok és középiskolások is. Kiderült, hogy a magyar iskolák nem képesek befogadni a gyermekeket, de a korábbi években a szülők nem is akarták magyar iskolába járatni őket, mert az ukrán iskolából több esélyt láttak a továbbtanulásra. A körülményekhez képest jól beszéltek magyarul, de írni nagyon sokan csak ciril betűvel tudnak. Nem is nagyon óhajtották ezek a gyerekek a mesét, az éneket, a játékot, csak írni, írni, gyakorolni a magyar betűket és a helyesírást. Meghatódva tapasztaltuk, hogy ezek a kis diákok örömmel áldozzák fel a várva várt vakációt a tanulásra, és csak azt sajnálták, hogy egy hét után befejeződött a tanfolyam. Összegezve a tapasztalatokat, egyöntetű volt a vélemény, hogy jövőre újból el kell jönni, mégpedig népesebb csapattal. Németi Gábor Petőfíbányán fejlesztik a helyi kábeltévé-hálózatot Az utóbbi időben nem élvezhették kellő színvonalon a petőfi- bányaiak a kábeltelevízió nyújtotta szolgáltatásokat. Sokan nem voltak hajlandóak még a költségeket sem befizetni. A Gelka üzemeltetésében lévő rendszer rengeteg bosszúságot okozott azoknak is, akik a magyar csatornák valamelyikét - akár az 1-es, akár a 2-es műsort - szerették volna látni. Mint Forrai Ivánné, a település jegyzője érdeklődésünkre elmondta, az önkorányzati tulajdonú bérlakásokban előreláthatólag szeptember végéig kiküszöbölik ezeket a problémákat. Elhatározták ugyanis, hogy - részben a tulajdoni jogból adódó kötelezettségeik rendezéseként - korszerűsítik a nevezett épületek antennahálózatát. Ennek értelmében az érintett lakásokhoz bekötik az új rendszert, amely - mint egy többlet-szolgáltatásként - a Duna TV vételére is alkalmas lesz. Az értelemszerűen jelentkező plusz kiadásokat a karbantartásra befizetett költségekből biztosítják, így a lakóknak nem kell a zsebükbe nyúlniuk. Egy másik hír a településről, hogy - az EMASZ tájékoztatása szerint - augusztus hónapban többször is áramkimaradással kell számolniuk az itt élőknek. A felső telepen lakók 16-tól 19-ig, a többiek pedig 12 és 15-én reggel 8-tól délután 4 óráig kénytelenek nélkülözni a technika ezen vívmányát. (t. o.) Fafaragó művész - a gyerekekért Kiss Gyula siroki fafaragó művész többször kapott meghívást a Hatvani Galériába. Szerette volna valamiképp meghálálni azt, hogy ez a város szívesen látja őt, helyet biztosít alkotásainak. Sokáig töprengett, vajon milyen módon tudná viszonozni a Zagyva-partiak jóságát. Aztán amikor meghallotta, hogy - mint oly sok helyen szerte a világban - itt is élnek értelmi fogyatékos iskolások, úgy határott, gyűjtést szervez a számukra. A szeptember 18-ig látogatható - a különösen szép faragásait bemutató - kiállításra egy farönköt is „mellékelt”. A kezenyomát viselő tuskóba szögeket lehet verni. Aki részese kíván lenni a műremek elkészítésének, annak pénzt kell dobnia a szobor előtt található uborkásüvegbe. A művész arról álmodik: oly sok vas lesz majd a fában, hogy azt mágnessel megemelve szállíthatja el végső „állomáshelyére”. Következésképpen az ösz- szegyűjtött adomány is tetemes lesz, s így a beteg gyerekeknek telik majd arra, hogy utazhassanak, megismerkedhessenek azzal a világgal, amit Kiss Gyula szobrai, domborművei tesznek még szebbé, varázslatosabbá. (n. z.)
