Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-29 / 202. szám
6. oldal Horizont 1994. augusztus 29., hétfő Férfi csók színházi levél New Yorkból Pszichológiai tanácsok bevonulóknak in.) Törvény ide vagy oda, mint a legtöbb hadköteles számára, számodra is kényszer a katonai szolgálat. Bátorság, bajtársias- ság a számodra nem igazán fontos érték, egyéni boldogulásod a lényeges. Talán volt már elképzelésed arról, hogyan éled az életedet, talán meg is kezd- ted ennek megvalósítását, most mindez félbeszakad. Talán munkanélküli voltál, kiábrádult és már anélkül is sötéten látod a jövőt. Talán a családból neked volt munkád egyedül, vagy szükség volt keresetedre a család anyagi biztonságához. Meglehet, jelentős anyagi veszteség ér bevonulásoddal, ki tudja, ha leszerelsz lesz-e még munkahelyed? Vajon feleséged, barátnőd, a család, hogy bírja el a próbatételt? Talán jelenléted biztosította a családban a viszonylagos békét, talán pótolhatatlan lesz munkád a gazdaságban. Otthon hozzászoktál ahhoz, hogy nem döntenek nélküled, hogy vitatkozhatsz, alkudozhatsz, sohasem tűrted el a korlátozást, a parancsolgatást, vagy lázadtál ellene. Esetleg az intézet, vagy börtön után jön még ez is... Olyan emberekkel kerülsz majd össze, akiket máskor nagyívben elkerülsz... Valószínűleg még sohasem voltál hosz- szabb ideig távol a családtól, most kénytelen leszel... És az életmód, amit rád kényszerítenek... A sort még hosszan folytathatnánk. Senki sem kívánja, hogy örülj annak, hogy katona lehetsz. Nem örülnek szüleid sem, pedig hányszor megfenyegettek: majd ott rendet tanulsz... Kétségkívül nehéz élethelyzet. A hadkötelesek nem elhanyagolható része bevonulása után a veszteség és stressz lelki és testi tüneteit mutatja, hónapokba telik, mire mindezt érzelmileg képes feldolgozni. Bevonulásoddal távol kerülsz szeretteidtől, megszokott környezettől, elveszíted a „civil” értelemben vett szabadságot. A pszichológiában tárgyvesztésnek hívják ezt a lelki állapotot, ami olyan érzelmek egymásutánjából áll, amelyek a gyászra jellemzőek. Ha bevonulásodat mint tényt tudomásul vetted, akkor már valószínűleg túl vagy a düh, tiltakozás, alkudozás szakaszain, lehangolná váltál, beletörődtél a helyzetbe, ami után energiádat az alkalmazkodásra tudod fordítani. A tapasztalat szerint azonban a bevonuló katonák jelentős része, bár tudatilag elfogadja és belátja hogy katonának kell lennie, az érzelmi veszteséggel még sokáig küszködik. Helyzetüket nehezíti, hogy „férfi” szerepükkel nem fér össze, hogy egymás előtt beszámoljanak érzelmeikről, így nem is kaphatnak egymástól segítséget. Nem akarnak mások előtt gyengének mutatkozni, emiatt azután azt hihetik, hogy ez csak az ő problémájuk, „mások” mint a többiek. Visszahúzódhatnak társaiktól, emlékeikkel foglalkoznak, figyelmük elkalandozik, ami szükségszerűen rontja kiképzési eredményeiket, több elmarasztalást kapnak. Ezt azután úgy értelmezhetik, hogy ők valójában alkalmatlanok, annál is inkább, mert befeléfordulásuk nyomán hamarosan felfedezik idegi állapotuk testi megnyilvánulásait - amiről persze megint nem beszélnek senkivel - amit betegségnek tartanak és mint alkalmatlanságuk újabb bizonyítékát értelmezik. Nagyjából ekkor fordulnak orvoshoz - aki többnyire semmilyen belgyógyászati okot nem talál, legfeljebb nyugtatót ír fel átmenetileg. Az elszántabb katona és hozzátartozói előtt ekkor már nem kétséges, hogy a katonaorvos enyhén szólva nem ért a gyógyításhoz és amint lehet, „civil” orvoshoz (orvosokhoz) viszik a fiút. Itt természetesen kap gyógyszereket, még szerencse, ha ezután csak az egyik orvos által felírtakat szedi, bár gyakori, hogy nem megy orvoshoz és a mama, vagy nagymama nyugatóival gyógyszereli magát. Maga a tény, hogy szükség volt a gyógyszerre, megerősíti, hogy a katona beteg, aki ezután kitartóan küzdhet leszereléséért, miközben helyzete egyre tarthatatlanabb lesz társai között, akiktől mind jobban elmarad a kiképzésben, egyre türelmetlenebb hozzájuk képest, egyre inkább a társak végzik el a munkából rá eső részt is, amit persze nem hagynak szó nélkül. Kell-e ettől több bizonyíték arra, hogy valaki alkalmatlan? A bevonulok depressziós állapota, amely néhány héttől néhány hónapig tart, egyáltalán nem ritkaság. Miből adódik ez? Kényszerű bevonulásoddal személyiségfejlődésed fontos állomásához értekeztél. A tét az, képes leszel-e önálló felnőtté válni vagy megmaradsz anyuka kis segédjének. Tüneteid ugyanis nem a betegség jelei, hanem a szüléidtől való elválás fájdalmát tükrözik. Bizonyíték erre az is, hogy a kollégisták, vagy akik huzamosan szüleiktől távol éltek, kevésbé szenvednek ilyen problémától. Azonban ezen mindenkinek át kell esni. Sajnos a felnőtté válásod ára, hogy érzelmi erős kötődésed szüléidhez, legtöbbször édesanyádhoz, csökkenjen, önállóvá, függetlenné válj, és szabaddá vált vegyértékeddel a családon kívül keresd majd azt a partnert, akihez hasonlóan erősen kötődhetsz. Hogy átess ezen a folyamaton, saját érdeked, ami azonban semmit nem csökkenti az elválás fájdalmát. Érzelmi veszteséget csak az idő gyógyíthat be, személyiségedtől, neveltetésed körülményeitől függően 3-6 hónap alatt leszel túl rajta, miközben hangulatod javul, levert állapotodat kisérő testi tünetek fokozatosan megszűnnek. A bevonulásnál tapasztalt le- hangoltságod, a közösségtől való bizonyos mértékű visszahúzódásod, alvás és étkezési zavaraid, sírási hajlamod, vagy főként takarodó és látogatás utáni elérzékenyülésed bizonyos határig természetesek. Fontos hogy tudd: nem vagy beteg, társaid is hasonló gondokkal küzdenek. Erről köny- nyen meggyőződhetsz, ha rákérdezel, van-e másnak is baja, ha megfigyeled mások hogyan viselkednek, amikor azt hiszik nem látják őket, például levélírás közben, esetleg ki milyen gyógyszert tart magánál, ha ismered kicsit a gyógyszereket. A probléma feldolgozását segítheti, ha napközben jobban igyekszel elterelni a figyelmedet, szabadidődben éld át nyugodtan a veszteségedet, nézegesd az otthoniak fényképeit, írj minél gyakrabban, ha nincs elég pénzed naplószerűen írj minden nap egy keveset, de csak egyszerre küldd el, vagy add át otthon a leveledet. A veszteséget éld át és dolgozd fel, nem jó stratégia, ha egyáltalán nem gondolsz haza. Ettől csak az rosszabb, ha képtelen vagy mással foglalkozni. Koncentrálj a kiképzésre, szabadidődben ne húzódj félre társaidtól, beszélj magadról, otthoni eseményekről, élményekről. Parancsnokaid engedélyével kisebb hangszereket is behozhatsz, engedélyezik a fülhallga- tós lejátszó magnót is. Különösen hasznos lehet (ha van pár száz forintod), ha lazító kazettát vásárolsz és azt hallgatod. Ennek több fajtája van, különösen ajánlott Popper: Jól alszom című kazettája, ami nevével ellentétben tudattalanodra ható szuggesztiókkal segíti a koncentráló képességed javítását és a káros szenvedélyeknek való ellenállásod növelését. Az ilyen lazító kazetták hasznosak szorongásod csökkentésében is, segítik esti ellazulásod, éjszakai pihenésed. A depressziós tünetek a sorkatonák jelentős részénél a stresszreakció tüneteivel keverednek. Ez utóbbi tüneteid idegi eredetű testi tünetek. Sokfélék lehetnek és abból származhatnak, hogy szervezeted mozgósítja tartalékait, hogy a fenyegető helyzettel képes legyél megküzdeni. Ezzel kapcsolatosan is számolhatsz keringési, légzési, emésztési és más idegi eredetű panaszokra. Ha már civilben is voltak ilyen tüneteid, vagy emiatt kezelés alatt álltái, különösen ha szívtáji panaszaid vannak, vagy erős fejfájásod, ha alig van étvágyad és sokat fogytál, ha nagyon keveset tudsz aludni, feltétlenül fordulj orvoshoz. Valószínű, hogy e tünetek idegi megterhelésed miatt alakultak ki - akár társaid többségénél. Oka a fenyegetett helyzeted, hiszen állandóan ki vgy téve annak, hogy idegenek ítéletet mondjanak munkád felett, fenyegetőnek tarthatod az egyes kiképzési helyzeteket, fegyvereket és így tovább. Ez is természetes, az első néhány héten tapasztalod magadon elsősorban. Ahogy egyre magabiztosabb leszel, ahogy előrehaladsz a kiképzésben, ahogy képes leszel automatikusan alkalmazni a katonai jelentési-kérelmi formulákat és mozgásokat, úgy csökken a szorongásod és ezzel a stressz. Ebben fontos az is, hogy saját helyzetedet hogyan értékeled. Lehet, sok mindennel nem értesz egyet amit csinálsz, akár mert tényleg értelmetlen, legtöbbször azonban mert nincs elég információd, végső esetben még mindig ajánlott az a filozófia, hogy mindez nem tart örökké, ezzel is telik a katonaidőd. Eredményesebb és hasznosabb azonban, ha belátod, nem vagy teljesen kiszolgáltatott, képes vagy befolyásolni a veled történő események alakulását bizonyos határig. Szabadságodat elvesztetted - mondod te. De valóban igaz ez? Eleinte valóban így érezheted. Ez azonban addig tart, amig nem válsz magabiztossá a tanultak alkalmazásában és válik ismerőssé a környezet. Civilben talán szabad voltál? Úgy érezted. Ez azonban azért volt, mert gyerekkorodtól be- lédverték ennek a szabadságnak a korlátáit, így nem is akartad átlépni. Minden lépésedet millió szabály irányította a civil életben is a közlekedési szabályoktól a törvényekig, az utazási szabályoktól a nemi szerepekkel kapcsolatos bonyolult elvárásokig. Szabadnak érezted magad, mert megszoktad a korlátáidat. Ugyanerre a szintre a hadseregben is eljuthatsz szerencsés esetben. Amint megtanultad a katonai előírásokat, ha sikerül elfogadnod azokat, akkor a korlátokat már itt is kevésbé veszed majd észre, meglátod viszont a lehetőségeket és rajtad is áll, hogy élsz ezekkel. Emőke József őrnagy sorozó pszichológus A homoszexuális darabok bemutatásának színterén minden bizonnyal túlcsordulnak Amerikában a kínálat poharai ebben az évben. Már a múlt nyáron is feltűnően sok színdarab szólt e témában a Broadway és off-Bro- adway nézőihez. Az általam látott hat előadásból négy próbálta pótolni az elmaradást, s hosszú évek elfojtott indulatát, kibeszéletlen kérdéseit színházi eszközökkel megsegítve hatásosan megjeleníteni (Angyalok Amerikában, Tommy, Pókasz- szony csókja, Pinalobus Dance Theater). Ezen a nyáron fesztiválok emlékeznek meg szerte az országban a 25 évvel ezelőtti homoszexuális és leszbikus lázadásról. A Broadwayn is tovább gazdagodott az ezzel kapcsolatos bemutatók száma. Elkészült az Angels in America második része és meghükkentő előadással jelentkezett a Hudson River park egyik dokkjában az En Garde Arts nevű színházi támlás. Felrúgva minden konvenciót, Manhattam sziget nyugati oldalán, a World Trade Center lábánál, a Hudson folyóba mélyen benyúló hajókikötőn mozgalmas, lenyűgöző színházat teremtettek. Tina Landan író és rendező jóvoltából egy 70 tagú homoszexuális színészekből álló társulat emléket állított - éjszakai variációk formájában - Stonewall-nak, egy Greenwich Village-i fogadónak, mely egy csata, egy mozgalom kezdetét jelentette. A kirekesztett, megkülönböztetett kisebbség akkorban a szabad Amerikának nevezett országban vajmi kevés eséllyel bírt a rendezőkkel és a töbséggel szemben,........ 1969-ben öt nappal Judy Garland halála után elfogyott a türelem és fellázadtak saját jogaik megszerzése, a kirekesztés eltörlése érdekében. Ennek állít emléket a Stonewall. Az En Garde Arts színházi társulat 1985 óta dolgozik együtt, 25 új darabot mutattak be, s kiemelkedő munkájukat eddig 6 különböző díjjal jutalmazták. Amikor éppen esteledni kezd, köröző helikopterek és magánrepülők alatt kopaszra nyírt konferenszié adja hírül, a játék kezdetét vette, s a nézők jobbra-balra tekintve különböző élettereket megismerve elmerülhetnek kicsit a 60-as évek világában és folyamatosan bejjebb sodródva a legfőbb játszó téren tanúi lehetnek egy 25 évvel ezelőtti eseménynek. Maszturbáló fiúk, lányok mellett haladunk él, Presly és Tom Jones hangja szól át az időből, s fonja össze a három fiúbarátot. Megérkezik a rendőr, falra keni őket, majd a transzvesztita táncát is megzavarja, gumibotjával ráver a leszbikus lányokra. Drogos fiatal énekli: jön az ezüst hullám, rajtam át jár, elveszítem magam. Most fölébredtem, látom........itt vagyok. Genovéva a nevem, ne felejtsd el! Andy Warholnak öltözött fiatal mondja: muszáj partikra járnom. Ide el kell menjek. Felszínes művészettel győztem le az embereket, akik szerintem nem meghalnak, hanem elvesznek az ABC-ben. Tengerjárók és vitorlások húznak fel a folyón, a producer a mikrofonhoz lép és arról beszél, hogy „hívják fel szenátoraikat és tiltakozzanak, amiért a színházi támogatásokat 50 százalékkal csökkenti a kormány”. Szórványos taps után valaki kibújik a földből, meglibbennek a fehér leples fiúk-lányok, benépesedik a játéktér. Kívül rendezők tapadnak a kerítésre. Tánc és pantomimikus játék szövi a harmóniát, bent halk zene és ének. Ekkor felbődül egy motor és egy rendőrautó. Hiába úsznak el a háttérben a gyögyörű vitorlások, a felemelt és sűrűn lecsapó gumibotot nem állíthatja meg sem Elvis Presly hangja, sem Andy Warhol. Koporsók csúsznak át a színen, puskák dörrennek, emberek keverednek el a föld sarával. A korai, értelmetlen halál csattogtatja korbácsát. Aztán kimerevedik a kép, hetven arc fordul a nézők felé újra, s ismert főneveket harsognak a mikrofonba. Neveket, akik talán ugyanúgy űzöttek, kitaszítottak voltak, mint ők. így tudjuk meg, hogy „sorstársuk” volt többek között Geroges Saud, Csajkovszkij, Sullivan, Rimband, Oskar Wilde, Proust, W. Samessat Maugham, Thomas Mann, Ravel, Joah Read, Maurice Chevalier, Coustan, Einzeistein, Gershwin, Eric Cooper, Marline Ditrich, Josephine Baker, Laurence Oliver, Visconti, Tennesse Williams, Ben Jonh- son, Passolini, Tonny Richardson, J. James Dean, Anthony Perkins, Jenis Jophlin, Greta Garbo, Karl Gable, Rudolfph Valentius, Coleporter, Jo. Holliday, Donni Key, Jean Genet, Emily Nickinson, Nyizsinszki, stb. A 10 perces listát himnikus dal zárja. A közönség állva ünnepli színészeit, hátul, a színpad legmélyéhez közel hatalmas hajók úsznak át újra, felbőg egy motorcsónak, valaki bekapcsol egy rádiót - Prince énekli legújabb számát. Oszlik a varázs, a kordokumentum-já- tékot apróra tördeli a Brouklyn felé száguldó autók zaja, Stonewall feliratú plakáton lépdelnek összeölelkező párok. Sziki Károly New York 1994. nyara A hatvanas évek nagy rajzfilmsorozatából Brian Levant rendező és Steven Spielberg producer filmváltozatot készített. A kőkorszaki család kalandjai most is rengeteg nézőt vonzottak. Európa különböző országaiban nyáron mutatták be a filmet és állítható, hogy az egyik legnagyobb siker volt. A négy főszereplő: John Goodman, Rick Moranis, Rosie O'Dqnnel és Elizabeth Parkins Christopher Gianantonio, Anthony Quinn unokája megkereszteltetett. A New York-i St. Patrick templomban a teljes Quinn család jelenlétében történt a keresztelő f
