Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-24 / 198. szám
6. oldal Horizont 1994. augusztus 24., szerda Szegény tyúkok nem tudnak repülni Az utóbbi időben rendre jelennek meg Farkas András cikkei (mondhatnánk úgy is, hogy szűkebb pátriánk legtermékenyebb íróját tisztelhetjük benne) többnyire a Heves Megyei Hírlap hasábjain, de másutt is, melyek úgymond tollhegyre veszik az egri kulturális és közélet vélt, vagy valós visz- szásságait. Mint a Kultúrális Bizottság elnöke, úgy érzem, véleményt kell nyilvánítsak, tekintve, hogy az általam irányított terület a leginkább érintett. F. A. sorai elképesztő önbizalomról tanúskodnak, mintha ő lenne városunk egyetlen mérvadó szellemi potentátja. Értékítéletei megfellebbezhetetlenek, amit ő jónak talál, az jó, amit pedig nem, az rossz. Ez idáig rendben is lenne, ha néha észrevenné a jót is. Túlfejlett kritikai érzéke azonban csak a rosszat észleli, pontosabban azt, amit ő rossznak vél. Célba- vesz mindent és mindenkit, vagdalkózik jobbra és balra, kíméletlenül lecsap, bírál és leleplez. A májusi választások és a Bazilika egyes berendezési tárgyai kapcsán azt az Egyházat támadja, amelyet egyébként magáénak vall, máskor Cs. Varga István tanulmánya gerjeszti éktelen haragra (elvégre honnan is tudhatná Cs. Varga, hogy mi a bencés szellemiség), de a Színházról is „lerántja a leplet.” Ismét máskor a polgármester, az alpolgármestemő vagy az önkormányzat tagjai kerülnek terítékre. Nincs kibúvó, senki sem ússza meg, úgyhogy jól vigyázzon mindenki, előbb vagy utóbb valamennyien sorra kerülnek, akik nem elég nagymúltú iskolában érettségiztek, nem tanultak görögül, és csak úgy „gyalog” elvégezték valamelyik vidéki egyetemet vagy főiskolát. Nem is beszélve azokról, akik az állam költségén szerezték meg „kétes értékű” másoddiplomájukat, és azt hiszik, hogy ettől ők értelmiségiek lettek. Azok is keservesen csalódni fognak, akik balga módon azt gondolják, hogy rangjuk vagy tisztségük megvédi őket Farkas úr megalkuvást nem ismerő tollától. Nála senki sem kivétel. De hát hogyan is várja el F. A. ezen szerencsétlen földhözragadt páriáktól, hogy azon szellemi magasságba emelkedjenek, amely neki természetes közege? Ő a Parnasszus ormáról sajnál le minden közönséges halandót, aki verítékezve megpróbál ugyan szárnyalni, de úgy jár, mint a baromfiudvarba zárt tyúkok, akik irigykedve szemlélik előkelő rokonaikat, amint azok büszkén hasítják az eget. Vajon miért nem elnézőbb irántuk Farkas Úr? Miért nem érti meg, hogy a többi ember ilyen? Ostoba, műveletlen, szűklátókörű. Minket nem áldott meg a Sors olyan gazdagon, mint F. A-t, midőn a talentumokat osztogatta. Az kétségtelen, hogy vannak köztünk olyanok is, akik ennek ellenére egészen az alpolgármestersé- gig, sőt, a polgármesterségig vitték (más magas méltóságokat itt nem is említek), de legalább tekintetbe vehetné, hogy ha használni képtelenek vagyunk a Köznek, azért igyekszünk keveset ártani. F. A. pedig, akire azt mérte a Végzet, hogy kénytelen ebben a közegben élni, viselhetné méltósággal a sorsát. Sajnos, olyan ez, mint némely krónikus betegség, amelyet meggyógyítani ugyan nem lehet, de meg lehet tanulni vele együtt élni. Miért nem gondol Farkas úr az oly sokat hangoztatott és már-már közhellyé degradálódott keresztényi szeretetre? Még sohasem jutott eszébe, hogy ez rá nézve is kötelező (lenne)? Tekintve, hogy azért nekem is volt egy-két figyelemre méltó tanárom - ellopván F. A. kitűnő ötletét -, én is egyikük magvas gondolatával zárom soraimat. Ezt mondta: Gyerekek, amint észreveszi- tek, hogy körülöttetek már többen vannak a rosszak, mint a jók, rögtön kezdjetek el azon gondolkozni, hogy nincs-e bennetek is hiba. Löjfler Erzsébet önkormányzati képviselő, a Kulturális Bizottság elnöke Szükségét érzem a sajtónyilvánosságnak Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Heves Megyei Hírlap augusztus 19-20-i számában megjelent egy cikk Farkas András tollából: „Arcok Egerből - Fridél Lajos”. A cikkre írott válaszomat eljuttatom Önhöz, kérem, szíveskedjék a legrövidebb időn belül megjelentetni. Az említett cikkben emberi tisztességemet és személyemet oly nagy mértékben megsértették, hogy szükségét érzem magam részéről is a sajtónyilvánosságnak. Kérésem teljesítését köszönöm. Kikérem magamnak! Kikérem magamnak és a leghatározottabban visszautasítom azokat a hazugságokat, melyeket Farkas András „Arcok Egerből - Fridél Lajos” című cikkben rólam írt, és visszautasítom azt a hangot is, amelyen rólam ír. Én ugyan már régen letettem arról, hogy vele a sajtóban vitát folytassak. Elfogadom őt olyannak, amilyen. Kisember, kicsinyes gondolatok. Megértettem „világfájdalmát” is, hiszen olyan fura tréfát űzött vele a természet, amikor a nagyságot osztogatta. Haragszik szegény mindenkire, aki bármilyen téren túlnőtte. Ezért keresi egyre kétségbeesettebben helyét a világban, hol ciszterci öregdiákként, hol elkötelezett marxistaként. Annak, hogy fogadott hallgatásomat megtörtem, nem is Farkas András írása az oka, hanem Fridél Lajos nyilatkozata. Ez olyan messze áll az igazságtól és oly nagy mértékben becsületembe gázoló, hogy szó nélkül nem hagyom. Fridél Lajos nem 1991 februárjában, hanem 1992-ben mondott le vezetői megbízatásáról. Ez ideig nem egyszer tíz percig, hanem több alkalommal tárgyalt a Polgármesteri Hivatal dolgozóival, velem is. Először 1991 januárjában kereste meg a Polgármester urat, aki mint a kulturális ügyekért felelős alpolgármestert behívott irodájába. Ott hármasban több mint egy órát beszélgettünk. Fridél Lajos elmondta, hogy nagyon rossz idegállapotban van, mert mint MSZMP-tagot pártja nevezte ki az Ifjúsági Ház élére, ezért az egykori pályázók között haragosai vannak. Elmondta azt is, hogy volt munkatársai közül ketten, akiktől korábban nem a legbarátságosabb módon és eszközökkel vált meg - képviselők lettek, tart a bosszújuktól és védelmet kért. Megnyugtattuk, hogy nem kívánjuk leváltatni, és a méltatlan bosszútól megóvjuk. ígéretemet mindvégig betartottam. Fridél Lajos előtt, bizottsági üléseken, közgyűlésen is elmondtam, hogy elítélem azt, aki bárkit kifúr állásából azért, hogy a helyére léphessen. Az ilyen embereket nem támogatom és minden tisztességes eszközzel megakadályozom, hogy céljukat elérjék. Meg is tettem. Fridél Lajos mellett álltam és megvédtem akkor is, amikor az Ifjúsági Ház két helységének bérbeadásáért támadás érte. Történt mindez közgyűlésen, a televízió és a sajtó nyilvánossága előtt. Jegyzőkönyvekből állításom igaza ellenőrizhető. Ezért tartom övön alulinak Fridél Lajos nyilatkozatát. Szomorú dolog, ha valakinek az emlékezete ilyen rövid és torz. Én nem állítom magamról, hogy nincs bennem harag. Haragszom az alamusziságra és minden hazugságra. Örültem volna, ha Farkas András 1991-ben emel szót a sajtóban Fridél Lajos mellett. De akkor ő mással volt elfoglalva, éppen köpönyeget cserélt. Döntéseimért és tetteimért mindig vállaltam és a jövőben is vállalni fogom a felelősséget. De azt, hogy más piszkát rám kenjék, nem tűröm. Katona Józsefné, alpolgármester Harmadszor is hamu fejemre... T. Katona Józsefné alpolgármester, T. Dr. Löffler Erzsébet képviselő úrnőnek Sajnálattal vettem tudomásul, hogy néhány írásom felzaklatta, mi több, felháborította Önöket. Hivatalból. Hivatalosan. Hamu fejemre, ha feldúlt idegállapotot okoztam! Vállalt feladatomnál fogva évente több kritikát megírok. Ötven-hatvan körül. Az is adódik, hogy emberekről kell írnom, mert feltűntek ezért-azért. Vagy az, amit tettek, vagy nem tettek, említésre méltó. Nem azért írok, hogy a lap oldalai nyomdai ábrákat kapjanak. Nem személyi érdekből írok. Aki ismeri az írás lélektanát, tudja, hogy a mondat a lelkiismeret kifakadása, vagy az egész nem ér semmit. Hamu fejemre, ha nem jól mérem be egy-egy írásom hullámhosszát ide, vagy oda! Koromnál és kialakult függetlenségemnél fogva nem kell igazodnom az éppen aktuális személyekhez és kívánságokhoz. írok Egernek, Egerről, Egerért. Lobbik, hobbik nem érdekelnek. Cáfoljanak, ha tudf nak. Érvek kellenek, Hölgyeim, érvek... - A többi személyeskedés csupán, kicsi, múló belém- rugdosás. Ettől még írhatok, ugye? - Harmadszor is hamu fejemre! Az Alpolgármestert ismeretlenül, dr. Löfflert ismerve is köszönti Farkas András, az a, stb. Levél a Diákszigetről Kicsit elvarázsolva, álmokkal szívemben léptem be a Diákszigetre. Félénken, talán magamnak sem bevallva egy mítoszt kerestem, az oly sokszor túlmitizált és lejáratott hatvanas éveket, virágruhás, mezítláb táncoló hippiket, Hendrix átszellemült arcának együtt lélegzését a zenével Jim Morrison (aki egyébként Woods- tockban sajnos nem volt ott) sámántáncát a színpadon. De mindenekelőtt egy közösséget vágytam látni, együtt örülő embereket, akiknek szeméből a szabadságba, szeretetbe vetett hit sugárzik. Nem a lázadás szellemére vártam, nem a konvenciókat felrúgó fiatalság erejére - csupán csak egy közösségre, amelynek tagjai együtt hisznek valami szépben és jóban, és ezért a szépért és jóért együtt cselekszenek, élnek, örülnek és szeretnek. Mert nagyon kell a hit és a közösség manapság, széthullott, egyszemélyes magányokra darabolódott életünkben. És főleg szükségünk van erre nekünk, fiataloknak, hiszen előttünk áll a leghosszabb jövő, amit valahogyan értelmessé kell tennünk. Először természetesen csalódnom kellett. Ábrándjaim helyett sör és por keserű eleggyé keveredett szagát és egy idom- talanul ide-oda hömhölygő embertömeget találtam. Aztán kicsit jobban megvizsgálva a dolgokat, rájöttem, hogy ugyanúgy, mint a várakozásom, első ítéletem is meggondolatlan és hibás volt. Nem lehet olyasmit számonkénti a valóságon, ami talán soha nem is létezett: a hatvanas évekből is valószínű, hogy jórészt az idő csinált mítoszt. Ha pedig a jelen valóságát nézzük, a mi magyar mini-woodstockunkat, mondjuk ki bátran és nyíltan: itt nem álmok és mítoszok születnek. Talán igazi közösség sincsen, Sok céltalan, önmagát, társait, hitet és értelmet kétségbeesetten kutató fiatal iszik és szórakozik, szemükben hatalmas magánnyal. De van zene, film, performance, színház - színvonalas (és valljuk be, néha kevésbé színvonalas) kultúra, értelmes szórakoztatás. És ez nagyon nagy dolog. Végre valami történik értünk, utat kereső fiatalokért. Végre együtt lehetünk értelmesen, és hiszem, hogy a sörpocak növekedése mellett valami olyasmit is kapnak a látogatók, amiből később talán közösséget lehet építeni. Jónás Péter, Eger Köszönet a támogatásért A Magyar Máltai Szeretetszolgálat hevesi csoportja__ ezúton mond köszönetét az ÁB-AE- GON Általános Biztosító Rt. Észak-Magyarországi Igazgatóságának a számára adományként átutalt támogatásért. A támogatásnak jelentős súlya van, mivel szervezetünk alapvető feladata a szegények támogatása. Napjaink nehéz gazdasági helyzetében erre a támogatásra egyre nagyobb szükség lesz. Ezt a tényt értette meg az ÁB-AEGON igazgatósága és az első kérő szóra megadta a kért támogatást. így azok nevében is köszönetét mondunk, akikhez ez a segítség eljut általunk. Máthé Lajos vezető Magyar Máltai Szeretetszolgálat Hevesi Csoportja Bőrön át hatnak... a vegyi szennyeződések Az ivóvízben gyakori szerves szennyezőknek a hatását elsősorban olyan szempontból vizsgálják a kutatók, hogy lenyelve károsítják-e az emberi szervezetet. A bostoni környezetvédelmi hatóság egyik kutató- csoportja kísérleteket végzett, hogy megállapítsa: mennyi szerves szennyezés jut az emberi szervezetbe akakor, ha a kísérleti személy a toluollal, etil-benzollal, illetőleg szti- rollal szennyezet vizet lenyeli, s mennyi a bőrén keresztül, ha úszik, zuhanyozik, fürdik. Az eredmény meglepő volt: kimutatták, hogy az úszó emberbe a szerves szennyezőknek 83-91 százaléka a bőrön át hatol be, méghozzá - furcsa módon - annál jobban, minél kisebb a szennyezők töménysége a vízben. Ennek az az oka, hogy a töményebb szerves anyagok a bőrből vizet vonnak el, s ezáltal csökkentik'annak pórusosságát. A fürdőző és a vizet ivó gyermekeknek a szervezetébe - a szennyező anyag fajtájától és töménységétől függően - a szennyezőknek 29-46 százaléka jutott be a bőrön át, a felnőttekébe pedig 50-75 százaléka. (Ezek az értékek részben modellezésen alapulnak, s a valósnál bizonyára kisebbek.) Lendülettel (Foto: Perl Márton) Jókedvűen (Foto: Perl Márton)
