Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-24 / 198. szám
1994. augusztus 24., szerda Tudomány Es Világa 7. oldal A tudomány- és technikatörténet máig adós maradt, azokat, akik a televízió úttörőiként itthon és külföldön is hírnevet szereztek hazánknak. Többek mellett ennek az időszaknak talán a legmarakánsabb alakja Mihály Dénes volt. Bár munkásságát és emberi karakterét - különböző okok miatt - sokáig „elfelejtették”, születésének századik évfordulója lehetőséget kínál, hogy adózzunk emléke előtt. „Századunk új Edisonjának” nevezték... A feltaláló Mihály Dénesről készült kép, az aláírásával Mihály Dénes 1894. július 7-én született Gödöllőn dr. homo- ródlövétei Mihály József tanár, színikritikus, műfordító, orvos, valamint csíkszentmihályi Ambrus Márta - Ambrus Zoltán író nővére - ötödik gyermekeként. Technikai érdeklődésével már diákkorában jelentős eredményt ért el: 1911-ben 16 évesen megírta Az automobil című másfélszáz oldalas könyvét, amely szerkezeti, üzemeltetési leírással és az akkori gépkocsivezetői vizsgakövetelmények megadásával az első magyar gyakorlati mű volt ebben a témakörben! A Lam- pelnél megjelent könyv 1929-ig hat kiadást ért meg. 1926-ban a témát A motorkerékpár című könyvével bővítette. Középiskolás korából való pénzszekrény-szabadalma is. A figyelme azonban gyorsan az elektro-technika felé fordult. Érettségi után, - elkísérve egy külföldi útján édesapját - Münchenben meghallgatta Arthur Korn professzor előadását a képtávíróról. Tőle hallotta azt a véleményt, hogy a távolbalátás megoldhatatlan. Mihályt ez a kijelentés nem hagyta nyugodni. Felébredt benne a becsvágy és két hónap múlva, még 1912-ben papírra vetette első, távolbalátásra szolgáló ötletét. Hét évi tanulás és kísérletezés után, 1919. július 7-én, 25. születésnapján a budapesti telefongyárban bemutatta Tele- hor-nak elkeresztelt készülékét. Ennek segítségével a képnek elemekre bontását húros oszcillográf rezgőtükre, a kép világosság elemeinek elektromos impulzussá alakítását szeléncella végezte. A Telehorrral Mihálynak - a világon elsőként! - sikerült a gyakorlati televízió-képátvitelt demonstrálni. A távolbalátás gondolata Graham Bell telefonjának feltalálása óta egyre élénkebben foglalkoztatta a kutatók képzeletét. A feladatot elsőként hazánkfia oldotta meg! A kísérleteket az osztrák-magyar hadügyminisztérium is élénk figyelemmel kísérte, hadászati jelentőséget látott benne. Az eddig ismert képtávírónál a vett képet vezetékes közvetítés és hosszú előhívás után lehetett megkapni, míg a Telehor akár rádiós összeköttetés révén is azonnal megjeleníthető képet hozott. A távolbalátás mellett a hangosfilm is foglalkoztatta. 1917-ben szabadalmaztatta találmányát Pro- jectophon néven, mely a kísérőhangot változó feketedésű hangcsíkokkal rögzítette a képkockák mellett, a filmszalag szélén. A találmány nemcsak elgondolás volt: egy évvel korábban, 1916-ban gépészmérnök-hallgató korában Mihály Dénes már készített egy nyolc méter hosszúságú hangosfilmet. Mindezt az 1919-es Triergon német szabadalom előtt! Az 1931-ben induló magyar hangosfilmgyártás a Triergon alapján ’ álló német Tobis-Klang hangrendszert alkalmazta. Mihály szabadalmát azonban csak később, Angliában tudta hasznosítani. 1924-ben az AEG cég ajánlatát elfogadva laboratóriumával Németországba költözött. Távolbalátó szabadalmát, - amelyre hazája nem tartott igényt -, a német államnak ingyen felajánlotta, cserébe az erkölcsi és anyagi támogatásért. Előzőleg még Budapesten megírta németül A távolbalátás és Telehor című munkáját, melyet 1923-ban Berlinben adtak ki. A könyv korszerű gyakorlati ösz- szefoglaló volt, melyet többek között az angol Baird is olvasott, aki 1926-ban bemutatta a világ első, mozgóképes távolbalátó rendszerét. Berlinben, az AEG részvételével létrehozta saját vállalatát a Telehor A.G.-tés segítségével teljes erejét a távolbalátás tökéletesítésének szentelte. 1928-ban a berlini rádió kiállításon tökéletesített, mozgó képet is bemutató Telehor készüléke másodpercenként tíz, harminc sorból álló képet vitt át. Ugyanott a német Karolus professzor gépe 96 soros átvitelt mutatott. Mihály berendezése volt az egyszerűbb, az olcsóbb, mint mondta: rendszerével tömeggyártásban, népvevőket lehet készíteni. Valóban: 1929. március 8.-áról 9.-éré virradó éjszaka a Német Birodalmi Posta Berlin-Witzleben-i 475,4 méteres középhullámú adója Európában először képeket sugárzott a Tele borral. A nagy sorszámú rendszer üzemeltetéséhez ultra-rövid hullámú adóra lett volna szükség: ez akkor még nem állt rendelkezésre. Az 1929-es rádiókiállításon Mihály filmjeleneteket közvetített. Érre a Magyar Posta is kiküldte megfigyelőjét. Közvetítő szabadalma, amelyet a sajtó „rádióval kombinált távmozi” -nak, mágneshuzatos képrögzítő szabadalma, amelyet „acélfilm”-nek nevezett, szélesítette távolbalátó rendszere kereteit. Munkássága a magyar, de a német sajtót is élénken foglalkoztatta. Az interjúk szerény, de magabiztos, embernek mutatták be Mihály Dénest. Az 1933-ban kihozott vevőjében a képbontást álló-tükör- koszorú és forgótükör végezte. Az 1935-ös változat, melyet E. H. Traub fizikussal közösen dolgozott ki, olcsóbb kivitelt és nagyobb teljesítményt mutatott. Fényforrása az általuk javított úgynevezett Kerr cella volt. Lee de Forest-tel, az elektroncső amerikai feltalálójával baráti kapcsolatot tartott fenn, aki nagyra értékelte munkáját. Mihály Dénes 1928-as kiadású Telehor készüléke angol és magyar lapok közlése szerint bekerült a müncheni Deutsches Museumba. Utoljára 1940-ben, édesanyja temetésekor járt Magyarországon. Az akkor már európai hírű kutatómérnök műegyetemi katedrát szeretett volna Budapesten, de kérése nem talált megértésre. 1943-ban a német hatóságok letartóztatták, zsidópártolás és okirathamisítás címén öt évre internálták. Finsterwaldeban, földalatti gyárban kellett dolgoznia, ahol kiújult a fiatalkori tüdőbetegsége. 1945-ben kiszabadult, de egészége már nem állt helyre és a rá következő nyolc év lassan felemésztette maradék erejét. A háború utáni pénztelenség nem kedvezett további vállalkozásainak. 1951-ben a vakoknak gépet szerkesztett. 1953. augusztus 29-én egy berlini szanatóriumban 59 évesen elhunyt. Halálhíréről csak a családi gyászjelentés tudósított. Szeptember 4-én, a Berlin- Wilmersdorf-i temetőben felesége kísérte utolsó útjára. Mihály Dénest egykor „századunk új Edisonának” nevezte a sajtó. Valóban: nála is - mint amerikai feltaláló társának - az ötlet- gazdagság és a megvalósításra törekvés szívóssága párosult a szervező és kapcsolatteremtő készségével, a jó ön- és találmánymenedzseléssel. Belső adottságai mellett fellépése, megnyerő külseje, a szerénység és magabiztosság jó aránya általában kedvező sajtót biztosított neki, amely hozzájárult sikereihez. Születésének századik évfordulóján tisztelettel adózunk emléke előtt. Mentusz Károly Mihály Dénes (képünkön bal oldalon) a berlini laboratóriumban. Munkatársának mutatja az egyik ötlete nyomán szerkesztett alkatrészt „Csodálkozás moraja hallatszik a teremben...” 1930 tavaszán történt. Április ötödikén izgatott tömeg gyülekezett Budapesten, a Gellért Szálló pálmakertjében. Ott rendezték az eseményt: „Századunk új Edisonja - ahogy a német és angol sajtó nevezte a magyar mérnököt, ezen a napon tartotta távolbalátó készülékének budapesti nyilvános bemutatóját a sajtó képviselőinek” - adta tudtul az egyik lap. A látványt később így jellemezte: „A Telehor szekrényke ablakában megjelenik Mihály Dénes, a feltaláló feje. Mosolyog, cigarettázik, a premier plant felváltja egy mellkép. Mihály Dénes kezet fog az asszisztensével. Csodálkozás moraja hallatszik a teremben...” Eseményt közvetít a világ másik sarkából... Az 1928—ban rendezett berlini kiállításon a Mihály Dénes által kifejlesztett Telehort nagyon sokan láthatták. Azok között ott volt Egon Ernán Kisch a cseh származású író, akit „száguldó riporterként” ismert a világ, aki ezt írta róla: „Itt a Telehor. Berlinben láttam. Alogha tévedek, hogy ez lesz a jövő házi mozija, színháza. Arra is fogadni mernék, Talán kevesen tudják, hogy Mihály Dénes a német AEG- hez kerülve először vasútbizto- sítással foglalkozott. Ennek révén három találmányt dolgozott ki. Az egyik az önjelző vészfék kifejlesztése volt. A másik a tengelyszámláláson alapuló térközbiztosítás, míg a harmadik az úgynevezett fordítókorongok mágneses vezérlése. Ezt a rendkívül tehetséges embert sajnos itthon a hitetlenség, a bizalmatlanság övezte. hogy a hírközlés remek masinája lesz. Megszületik a látható, hallható riport, interjú jelenik meg a készüléekn, akkor, amikor az esemény a világ másik sarkában történik...” Nemsokkal később Molnár Ferenc a neves író így vélekedett: „Nemsokára otthon, papucsban hallgathatjuk a milánói Scala opera előadását...” Emiatt kénytelen volt Németországba menni, ahol megbecsülték. Ott volt Okolicsányi Ferenc is, aki támogatta. Az ő nevéhez fűződik az angol televízió kifejlesztése. A mindössze 57 évet élt - 1954 októberében Londonban elhunyt - fizikus, a tv. mellett, elektronikus magosztályozó gépet is szerkesztett. Egy angol cég sorozatban is gyártotta, amelynek haláláig a főmérnökeként tevékenykedett. Egy híres felvétel 1928-ból. A feltaláló Mihály Dénest örökítette meg a Telehorral. Mindez akkor történt, amikor a brit ipar hozzálátott a rendszeres televíziózás elkészítéséhez. Népszerűsítésére látványos kísérleti közvetítéseket kezdtek. Februárban például John Logie Baird skót technikus először közvetített képeket Londonból New Yorkba. Berlinben együtt dolgozott Mihály Dénessel Walter Bruch német mérnök (képünkön), aki 1961-ben kifejlesztette az úgynevezett PAL-tipusú színestelevízió-rendszert. 1935-től a Telefunknál tevékenykedett. Három évvel később berendezte az első elektronikus tv-stúdiót az akkori német fővárosban. Három vasúti találmány
