Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-19-20 / 195. szám

4. oldal Horizont 1994. augusztus 19-20., péntek-szombat Orgonamuzsika a Minoritáknál Arcok Egerből - Fridél Lajos (Fotó: Kaposi Tamás) Az idei nyárból Egerben hiány­zott az a korábban megszokott, négy-öt estéből álló program, amit az Egri Bazilika orgoná­jára állítottak össze azok, akik értik, tudják, milyen vonzerőt jelentettek ezek a műsorok. Az idén azért csak eszébe jutott Kovács Endrének, hogy el kell ide jönnie, s ha nem is a bazili­kában, de a Minorita-templom felújított orgonáján adni kell valamit az egri közönségnek és az idegenforgalomnak. Magá­val hozta a budapesti Lehel téri templom karnagyát, a kitűnő tenort, Bánkuti Gábort, s ketten cserkészték be számunkra a lí­rát, szenvedélyt, gondolatot, (eszmét már nem is merek írni), ami kottafejekben kifejezhető. Jan Sweelinck (1562—1621) Toccatájával nyitott Kovács Endre. Elelmélkedtünk ezen a muzsikán. Nemegyszer támadt már az az érzésünk, hogy Bach túlszerkesztett, bár lángeszűén világító zenei világa előtt már éltek-hódítottak zenei formák, műfajok, amelyek ma a legter­mészetesebb közvetlenséggel Féktelenül Howard Payne (Dennis Hop­per) mindenre elszánt őrült, évekig készült akciójára, s minden részletet kidolgozott, minden eshetőségre felkészült, hogy túszaiért megkapja a há­rommillió dollárt. Rá vadászik a kommandós Jack Traven (Keau Reeves), de úgy tűnik, behozhatatlan hátrányban van a terroristával szemben. Travent kivételes felkészült­sége, helyzetfelismerő képes­sége emeli ki a rendőrségi ak­ciócsoport tagjai közül. Mivel képes a bűnözők gondolatme­netét követni, párharca a terro­ristával kiegyenlítődik. Tő­szóinak hozzánk. Igazoltnak látjuk a mai előadók törekvé­seit. Vissza kell és lehet nyúlni az időben a legmesszebbre, amennyire csak lehet, felfe­dezni azokat a mának is szóló hangzatokat, gondolatokat, amelyek minket is éltetnek. Ritkán halljuk, de élő muzsi­kával idézhető Francesco Du­rante (1684—1755) nápolyi ze­neszerző, akinek hatvannégy kötetnyi életművét a párizsi Conservatoire őrzi. Mára is eleven a hatása a Vergino, tutto amore című dallamának is. Ba­rokk zeneszerző? Minden tak­tusában a nápolyi örökség, a déli vér lüktet, még akkor is, ha Rómában mártották meg őt a kor zenei tudományában. Meg itt van ez a nürnbergi Pachelbel (1653-1706) a maga gondosan előadott Toccatájával és Korál- előjátékával. Nem hagyta ki a két ven­dégművész Monteverdi (1567- 1643) fájdalmat, belső szomo­rúságot is kiváltó könyörgését: bizonyára a szerelmi láz bon­totta meg lelkének egyensúlyát, mény 110 perces izgalom várja a Féktelenül nézőjét az egri Uránia moziban. Amerika fegyverben Az 1770-es években játszódik a monumentális történelmi ka­landfilm cselekménye. Tom Dobósnak (A1 Pacino), a ke­ménykötésű telepesnek min­dene odaveszett a határvidéki villongások, indián rajtaütések, járványok során. Amikor fia, Ned könnyelműen felcsap do­bosnak a felkelők közé, követi a csatatérre... A rendező gigan­tikus tablót fest a korról, mely­ben megszületett egy új világ. A film videokazettán megtalál­amikor ennyire akart meghalni - Lasciate mi morire (Hagyja­tok engem meghalni). Remek dallam, hálás tenorária! Ez alkalommal felüdített Liszt Korálfantáziája. C. Francktól két művet is felzúga- tott Kovács Endre: az Ita missa est és a Final úgy zengtek, aho­gyan a himnikus élménynek meg kell születnie. Schubert Ave Mariáját is elénekelte Bánkuti Gábor. Előző napon, ugyancsak a Mi­noritáknál, a würzburgi opera­énekes, Hugo Geirel, a remek basszus adta elő azt a schuberti áhítatot. A két hang, a tenor és a basszus közti hatás, a két éne­kes felfogásában mutatkozó el­térés még egy ilyen rövid lefu­tású műben is felfedezhető. Ugyanazt kaptuk, és mégis másképp. (Ez a művészet!) Hisszük, hogy az 1995-re összeállított egri nyári összeál­lításból nem fog hiányozni az orgonamuzsika, akár két hely­színen is! (farkas) ható az egri Videotop videoté­kában. Vipera Travis Blackstone (Lorenzo Lamas) edző egy texasi kisvá­rosban. Itt próbálja elfelejteni élete nagy szerelmét, aki azon­ban elhagyta az öccse miatt. Az egyik napon azonban felbukkan a lány és Travis segítségét kéri, mondván, hogy a testvére élet­veszélyben van. Travis előke­resi régi szolgálati fegyverét, s elindul... Nem is sejti, mennyi megpróbáltatás vár rá az elkö­vetkező napokban. Az izgalmas akciófilmet az egri Kertmozi mutatja be. Az eddigi legfiatalabb embe­rem, akit ebbe a szellemi, vagy­is inkább erkölcsi arcképcsar­nokba bátorkodtam beinvitálni: 1950-ben született. De azért már nem senki. Szerte az or­szágban huszonhétszer rendez­tek kiállítást grafikáiból. Arra inkább büszke, hogy a hatvanas években, gyermekkorában népi táncosként, szólójáért díjazták, aranylapot kapott rajzaiért: az első siker, ha az igazi, olyan, mint az első szerelem, belevilá­gít abba a röppályába, amelyet a testünk is meg a lelkünk, a szellemiségünk is leír. Akár la­posan, vagy magasan, kinek hogy. A szülőföld, Matyóország, Mezőkövesd látta el egy életre élményanyaggal. Ma is, annyi idő után, a mezőkövesdi temp­lom tornya a pont, ahonnan csaknem minden grafikája el­indul. És ha nem vigyáz rá, oda is tér meg. A tanárapa tanárfia nem tud és nem is akar elsza­kadni attól a szenvedélyeket felszakító és felnevelő kamasz­kortól, amikor a Világminden­ség alsó határa a szülői ház, a többi meg utána ingázik fel a Végtelenségig. Ábrázolt férfi­alakjai mindig is valahol a látó­határ mögött keresik a titkot. Vagy legalábbis a közelben ta­lálható horizontok, távlatok fölé-mögé furakodik a kutató szemével. O meg, Fridél Lajos, azt hiszi, hogy itt, ebben a po­ros kis alföldi térségben, a bük- kalji girbe-görbe bozótosban már valahogy el tud igazodni. Korábban úgy gondolta, hogy ez a kis bozótos, ahová Egerbe került, kiismerhető. 1974-ben itt végezte a tanár­képzőt rajz-földrajz szakon, öt évre hazament a matyógyere­keknél törleszteni a fajta iránti kötelezettséget. 1979-ben már Egerben tanít, a csebokszári „hatosban”. ’82-ben bízzák meg az Ifjúsági Ház vezetésé­vel. Itt tíz évet húzott le. Rendét tartott, modem kiállítási termet teremtett teljes installációval - később mások dicsekedtek vele! -, helyet akart adni a Ke- pes-hagyatéknak (itt jobb és méltóbb helye lett volna, a köz­ponti hely intenzívebb érdeklő­dést is biztosított volna, de a hivatal hozzá nem értői más­ként döntöttek, máshová jutott a világhírű alkotó munkássága). Mozgalmas élet rajzott az IH-ban, különösebb zaj és szennyezettség nélkül. Es ez akkor igazán érdem, sőt nagy dolog, ha beszámítjuk a közeget, a tinédzsereket, azok tarkabarka sokféleségét, szer­telenségét. Volt zene, iroda­lom, művészet, szórakozás mellé. Meg voltak beosztottak. Akik nehezen tűrték a kemény fegyelmet, a józan rendet, a vo­nalvezetést, amely nem enge­dett különcködést, személyi utakat, mellduzzasztó extrava­ganciákat. Ismerte az anyagi és egyéb határokat. Ezért és még sok másért néhányan úgy érez­ték: a rendszerváltással eljött az ő percük-órájuk, vélt és valós panaszaikkal, a megváltozott hatalmi szféra védnöksége alatt őrölni kezdték különféle akci­ókkal a vezető idegeit és pozí­cióját. Ennek ez nem tetszett, annak az nem volt ínyére, hogy például nem engedte az IH és az állam terhére újabb oklevelet szerezni az egyik munkatársát, mert törekvő uraiméknál álta­lános divatként működött egy időben a gyakorlat, mini-okle­véllel elhelyezkedni, ott meg­fészkelni, majd a köz terhére ér­tékesebb diplomáig eljutni. Ha nem is mindig a tudásszomj okából, de a kapcsolatok, a pro­tekció hathatós kamataként. Többen is dolgoztak ellene. A legállhatatosabb törtető köz­ben értékes közéleti fórumhoz is jutott, onnan szervezte szán­dékai szerint az akciókat. Itt vált, ekkor lépett elő sze­memben hétköznapi hőssé ez a művésztanár, amiért ezt a mini jellemrajzot most megírom róla. Tudta, mi folyik körülötte. Pontosan kikövetkeztette a szövegeket, amik harsogtak el­lene ott, ahol kellett. 1991 ka­rácsonyán meg is beszélte az ünnepi béke óráiban kis család­jával, leginkább mégis a pszi­chiáter feleséggel, hogy be­dobja a törülközőt. Előbb azon­ban még a polgármesternél kért kihallgatást. A látogatás tíz percig sem tartott, a város első embere - akkor még teljes svungban a csillagok és elkép­zelt nagyszerű alakítások felé - azzal küldte el, hogy ő ehhez nem ért, menjen a polgármes- terhelyettes-nőhöz, ő a szakte­rület gazdája. Ment is. Ott azt találta tapasztalni, hogy a fiatalasszonynak savanyú ez az egész szőlő. Az arcán mérte a nem kívánt látogató, hogy az ő - mármint Fridél Lajos - mon­datai be se mentek a hölgy Corti-féle járatain, a tekintetén lemérte: nem érdekli az, amit ő, az IH még funkcióban lévő igazgatója mondana, mert más zengemények forogtak a hom­loka mögött, azok, amiket a polgármesterhelyettes-nő ép­pen a hatalomban lévő társai ­Fridél korábbi beosztottjai - orgonáltak neki. Mára ott tartunk, hogy Fridél köszöni, jól van, dolgozik a „hatosban”, tanárként, rajztaní­tásból a főiskolások szakcso­portvezetője. Díszállatokkal foglalkozik. Nem az állati tár­sadalom egy szeletét kutatja, ne tessék félreérteni, nem vicce­lünk, valóban díszhalakkal ke­reskedik, ha már felébredt benne az a kutya kupec- és ma­tyóvér, hát a szépséget sózza az igényesebb vevők nyakába. Azt ugyan fájlalja, hogy amikor tízévi szolgálat után, 1991. február végén otthagyta az IH-t, mértékadó szakvéle­mények támasztották alá, hogy jól végezte munkáját, de az ok­irat, ami ma is olvasható, vajmi keveset számított ott, ahol Sz. P. és társai hirdették róla eleve az evangéliumot. Olyanoknak, akiknek az IH-ról csak annyi gőzük volt, hogy oda az ajtón be lehet menni. És a tehetséges grafikusművészt, aki gyerekko­rából hozta magával azt, amiről az ő eltávolítóinak fogalmuk sem volt, ma sincs, tehát azok, akik őt „kifúrták” a helyéről, most körülnéznek. Mert körül kell nézniük, ha nem akarnak a helyhatósági választás után a munkanélküliek listájára fel­iratkozni. Mert az olcsóvá lett párt szolgálatából és a nagy hangból, a nagyharangból nem lehet megélni. Nincs benne harag, még ke­vésbé gyűlölet, csak azt sze­retné, ha ebben a szétzilált tár­sadalomban a köpenyegforga- tók kavalkádja, a szélhámosok, a szellemileg alultápláltak végre a helyükre kerülnének. Vagy legalábbis az orrukra koppintanának, amikor a har­sogó és az ostoba mondatok mögött ordít a látvány: a király meztelen. Olykor a királynő is. De kinek fáj ez itt, ebben a ba­rokk ékszerdobozban, amikor egyesek a fertálymesteri kö­penyről álmodoznak? Vagy itt mi egriek húzódjunk félre, mert Tápió-Alsóalapulytó és egyéb falvak félarcú zsoldosai el akar­ják foglalni megint az egri Vá­rat? A Várat - nagybetűvel! Farkas András E heti film- és videopremierek Egy izgalmas kocka a Féktelenül című filmből Piaci pihenő... (Fotó: Kaposi Tamás) A gépmadár magányossága ___________(Fotó: Kaposi Tamás) j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents