Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-16 / 192. szám
6. oldal Horizont 1994. augusztus 16., kedd Látva az érem második oldalát is... Az Egri Nyár júliusi részlete után a sorozat egyik szervezője, Katona Istvánná nyilatkozott az újságíróknak: miben, hogyan érzékeli a sikert, a barokk város izmosodó nyári programjának eleven hatását. Számokban és nevekben válaszolt az ő munkáját is firtató kérdésekre. Mi most szeretnénk a számok, a nevek, kisebb és nagyobb vonzású művészek mögé tekinteni, elővezetni azt, amiért egy ilyen fesztivált érdemes megrendezni, egyáltalán: életre kell hívni. Molnár C. Pál-tárlat Tihanyban Ezekről a problémákról beszélgettünk Sebestyén Jánossal, a Megyei Művelődési Központ igazgatójával, aki ennek a vállalkozásnak a házigazdája, hivatalból menedzsere, irányítója- évek óta. Ő is számokkal kezdi: negyvenegy rendezvény futott le, 864 szereplő közreműködésével. A jegyet váltott közönség létszáma csaknem tízezer. Egy szonátaest maradt el, és a Berlini Kamarazenekar mondta le érkezését. A főbb színhelyek: a Bazilika, a Megyei Művelődési Központ, a Franciskánus-udvar, a Minorita-templom, a fúvósoknál pedig a terek, a vár, a város.- Amikor az idei- program szervezése megindult, színvonalas kamaraegyütteseket lehetett megnyerni a részvételre. Értéken és rangján említjük a Haydn bariton-trió (Budapest), a Weiner Leó Szimfonikus Zenekar (Budapest), a Madárkoncertet életre hívó Fuvolaegyüttes, a Musica Antiqua Hunga- rica (Budapest), és nem utolsósorban a Musica Aulica egri együttes több programját, azt a fellépésüket is, amely Fajcsák Attila betétműsorával teremtett élményt és látványt - a muzsika eltűnt századaiból. Ezeknél az együtteseknél nemcsak a bátorságot nyugtázzuk, hanem azt is, hogy mernek és akarnak a ma olyan gyötrel- mesen divatos, ám szellemi- leg-zeneileg semmitmondó divat ellenére visszatérni a sznobok és szájtépők szerint idejétmúlt zenei korszakhoz. Onnan hozzák azt a zenét, ami ma sem lélekben, sem szellemi igény szerint nem lelhető fel sem itthon, sem külföldön. Ma a zeneszerzőknek meghökkentő hangzatokat vagy csak hangokat illik leírni, kottafejekbe rögzíteni! Azoknak, akik a hangos sikerre és az anyagi elismerésre számítanak.- Mire is gondolunk?- Ellenpéldáira az előbb elmondottaknak. Akik és amikor az ember értékesebb, érzelmileg, etikailag a jobbik önmagáról mondják el gondolataikat. Ezek a XVII-XVIII. század alkotói! Felhangzott itt egy mai, modem orgonamű, az annyira tisztelt Nyugatról származván Szilágyi Gyula, egyébként tehetséges és invenciózus orgonaművész ujjai alól. Az a bizonyos Fata Morgana, amelyet Oortmerssen mester írt. Nem mernénk állítani, hogy ezúttal zenei halandzsa hangzott el, de hogy a tagolt zenei beszéd, a témák esetleges jelentése, ritmus, netán a nyitó gondolattól a csúcsig és azon túl is vívó for- mákig-tartalmakig csaknem minden hiányzott az alkotásból, a harsányan magukban hangzó hangok ránktámadásán kívül - azt a .közönség némán lereagálta. És itt, ezen a fesztiválon is eszünkbe jutott: miközben a rock (vagy ami ahhoz hasonlít) kies hazánkban mára már a nemzeti gondolat sokak hibájából csaknem kizárólagos hordozójává vált, mert egy lobby ezt erőlteti, túlbuzgóságában elképesztő aránytalanságokat erőltetve a hazai zenei életre. Itt akadnak tanult és lelkiismeretes zenészek, akik ebben a nyári hőségben is, vagy annál inkább, eljuttatják az értékesebbért rajongókhoz a középkori himnuszokat, megújítják áhítatunkat Pergolesivel, Verdivel, másokkal, mert napi megcsapattatásainkban felül kell emelkednünk a bódító zöngéseken. Arra a jobbik énünkre kell gondot fordítanunk, amire ezek a régi zenészek, a lélek valódi mesterei minduntalan figyelmeztetnek.- Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az AgriArt Fesztivál (lehetetlen, nem is jól hangzó csinálmány ez a meghatározás!) több programja csaknem egy az egyben idézi a középkori haláltáncok szellemét, ezzel is emlékeztetve arra, hogy a mi háborúzó és handabandázó Európánkban is ideje lenne már egy kissé befelé fordulni. Magunkban kutatni azt a nyugalmat, békességet és emberi tartást, ha van még ilyen a rémes háborúk és még rémesebb rob- bantgatások időszakában, azt a gondolati és cselekvési térképet, amely valóban európaivá tarthatna meg minket, a görög periklészi kor szellemében. Haydn Teremtését csak nyoma- téknak említjük, mint olyant, amely a Miskolci Szimfonikus Zenekart és a salzburgi Liedertafel Chort hozta össze annak bemutatására, hogy olcsó vásári életstílus és mai zenei szokások mögött ott feszülnek a lehetőségek az emberi alázat és az életben elérhető emberi fenségek bemutatására. Van ilyen!- Ezekért az anyagi áldozatot meghozni nemcsak feladat, de kötelesség is. Eger akkor adta mindig is legjobb formáját és tartalmát, ha ezekre a célokra gondolt. Mert ez a város barokkból és barokkban született újjá a XVII-XVIII. század fordulóján.- Az idei program a júliussal nem ér véget, mint ahogy nem is ez volt a nyitány, a kezdet. Tudományos tanácskozás, a környező falvak sajátos rendezvényei átkarolják ezt a júliusi blokkot, ahogyan a jövő évi tervek is egyre magasabb igényeknek kívánnak megfelelni. A műfaji tagozódás és beosztás némileg módosul. Sorozatok futnak majd egymás mellett, de nem egymás ellenére: kamarazenei műsorok, kórus- és orgonahangversenyek. Ismét jön a Movendo, Király Csaba, a Cantus Agriensis, a Haydn-est - milyen modem zenész ez a Joseph Haydn! Hallunk majd egy oratóriumot a bazilikában, többen orgonáinak még. Táncszínházi előadásokat tartanak az idegen- forgalmat is megmozgató látványigény okából. Utcai vigasságok, faroe-ok, folk-hét, néptánctalálkozó, tárlatok keretezik mindazt, amiről pár mondatot ejtettünk. A lényeg mégiscsak valahol ez: elérni azt a réteget a szemlélőben, annak lelkében, amikor a pillanatnyi benyomásokon, hatásokon túl valami megmarad. A magnó kikapcsolásával folytatott beszélgetés inkább két ember meditációjává alakult. De van úgy, hogy a kérdezett, a kérdező is annyira tiszteli és szereti a témát, ezt a várost, hogy nem csupán a híranyag aktualitása foglalkoztatja, hanem az a szellemi rend is, amiben ez a város élni és fejlődni szeretne. Lejegyezte: Farkas András Már több mint százezren tekintették meg Tihanyban a Bencés Apátság múzeumában Molnár C. Pálnak, a XX. századi magyar képzőművészet kiemelkedő festőművészének kiállítását. A művész az idén lenne százéves. A kiállítás szeptember 25-ig tekinthető meg. Az egri nyár közkedvelt programjai a térzenék A felvonulási tér valamikor mozaikdíszítésű volt Grúz napló: az elveszett óra esete Június 28. kedd Jelentem, süt a nap, igazán szép az idő, csak Johnny bácsi késik már egy órája. A grúzoknak nem erénye a pontosság. Rém unalmas ülni egy szállodai szoba ablakában és nézni a forgalmat, ami nem mondhatnám, hogy túl jelentős, ugyanis nem lehet benzint kapni. Csak a troli húz el időnként, telegyömöszölődve emberekkel. Laly ma csak délután jön, francia fonetikából vizsgázik. Fél öt van. A gépen ülők újra felszálláshoz készülődünk, elhagyjuk Tbiliszit. Még nem tudom, hogy érünk haza, mert itt semmit sem tudtunk elintézni. A másnapi járatra már nem kaptunk jegyet, de telefonálni sem tudtunk Cselja- binszkba, hogy a CSTZ moszkvai képviseletén szállást szerezzünk. A dollár is csak annyit ért, hogy erre a gépre felfértünk. A várost sajnos alig tudtuk megnézni, csak a suhanó taxi ablakából láttam szép kis utcákat, épületeket, így távolról minden olyan szép és egyszerű, amúgy mindenről mállik a vakolat, menekültek csellengenek dologtalanul, szomorúan. Eszembe jut Laly, aki ötösre vizsgázott, s akivel talán már sosem találkozom. Akinek harmadik kérdése az volt, hogy milyen származású vagyok, és ámult pillantásomra rácsodálkozó tekintete elárulta, milyen fontos ez számára, számukra. Eszembe jut, hogy mesélte: amikor a télen se áram, se víz nem volt, nem ment a metró, s mennyire sírt Moszkvába érve, ahol minden működött. A nemzetközi tranzitból kijövet mindhármunkat feltessékeltek egy üres buszra, ami a géphez vitt. Johnny bácsi ücsörgött még velünk a gépen a belföldi utasok érkezéséig, aztán elbúcsúztunk. Hosszú folyamban jöttek a népek, zsebben kiskutya, hatalmas batyuk, a KTU-154-es megtelt. Kis probléma: a későn érkezők nem tudnak leülni, de a légikisasszony mosolyog, és elcsendesedik mindenki. Csak a turbinák dübörögnek. Utolsó előtti felszállás! Fél nyolc van, egy száz márkát érő „ismerd meg Moszkva külvárosát” című taxin úton vagyunk a Vnukovó és a Seremetyevó reptér között. A célba érve kiderül, hogy csak holnap délután kettőkor tudunk hazaindulni. Hervasztó a kép. Egy fiatal rendőr segítségünkre siet, olcsó szállást ajánl. A postásfiú felliftezik velünk a hetedik szintre, közben érdeklődik, mennyit ér meg nekünk a szoba? Az emeletek közt fel-alázva megvívunk az árban (150 DM), majd vacsorázni indulunk. A pincérhölgy kiadja az utasítást, hogy hova üljünk, majd elénk tesz valami egytálételt. Félreértés lehet, hiszen még nem is rendeltünk, de harcias tekintetét látva nem merjük forszírozni a dolgot. Fizetni nem kell, hát távozunk. Június 29. szerda Reggel hétkor kidobnak minket a szállásról, a reptéren ücsörgünk és bizakodunk, hogy otthonról sikerült elintézni a helyfoglalást. Az éjszakát szerencsére végigaludtam, mintha nem is lett volna légiforgalom. Nem mindenki volt ezen a véleményen. A mai nap fő attrakciója a gépesített felmosás. A fiú ül egy targoncaszerűségen, két takarító néni söprögeti a koszt, körülötte két markos legény pedig vezényli az utasokat, merre húzódjanak félre, hová lehet tenni a csomagokat, és tologatják a széksorokat. Most mindenki figyelme a gép körül forog, nem lehet csak úgy ücsörögni, elszigetelődni, aktívan részt kell venni és alkalmazkodni a speciális körülményekhez. Dugóba kerültünk. Négy gép áll előttünk, közben hét szállt le, mindez tizenöt perc alatt. Fél három van, moszkvai idő szerint, az időeltolódás miatt hamarabb érünk majd haza, mint ahogy elindultunk. A gépen egy magyar csoport is van, mindenkinek le van kötve a szeme. Egy mikrose- bészeti klinikáról jönnek, ahol műtötték őket. Mondják, otthon 39 fok van, én persze nyakig beöltözve vacogok. Újra itthon, csak egyet nem értek, az utazás során valahol eltűnt egy óra. Odafelé öt órát kellett előretolni az időt, mostanra ez lecsökkent négyre. Számolgatom a zónákat, de hiába, az az óra végérvényesen elveszett... (Vége) Kép és szöveg: Ótós Réka Hogyan jut el a diákokhoz a támogatás? Idén ősztől kétezerféle tankönyvből tanítanak Egy 1991-ben megszületett törvény indította el azt a folyamatot, amelynek eredményeként megszűnt a Tankönyvkiadó Vállalat monopolhelyzete. Még abban az évben 17, tavaly már 43, az idén pedig 65 kiadó jelentetett meg nem kevesebb, mint 2000 kötet közismereti tankönyvet. Ennyi kiadó ilyen sokféle könyve közül hogyan kerül a legmegfelelőbb könyv a diákokhoz? - kérdeztük Durst Győzőt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezető-helyettesét.- A minisztérium által kiadott tankönyvjegyzék valamennyi tankönyvet ismerteti, ebből a pedagógusok kiválaszthatják azokat a nekik legjobban tetsző könyveket, amelyekből a következő tanévben tanítani kívánnak. Az iskola a pedagógusok javaslatai alapján még januárban elküldte a kiadóknak az összesített tankönyvrendelését. Idén a kiadók a könyvek jelentős részét már a tanév vége előtt megküldték az iskoláknak, így a szülők azokat akár már az évzárón vagy a beiratkozáskor megvehették. A kiadók pedig hamarabb hozzájutottak a pénzükhöz, előbb megrendelhették a következő évi tankönyveket.- Ezek szerint az idén nem kell tankönyvhiánnyal kezdeniük az iskoláknak?- Érvényesül a verseny e térén is: aki elkésik a nyomdai munkákkal, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy a másik kiadó könyve kerül a diákok kezébe. Úgy tűnik, az idén nem lesz tankönyvmizéria.- A tankönyvek nem olcsók. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium dotálja a tankönyveket, eltérően az eddigi rendszertől, most nem a kiadók, hanem a tanulók kapják a pénzt. A támogatás összege gyermekenként 750 forint. Hogyan jut el ez a pénz a diákokhoz?- Az általános és középiskolák a „tankönyvpénzt” egy ösz- szegben kapják meg, de azt nem egyenlő arányban osztják szét. Az iskolaszék, a tanári kar és a diákönkormányzat képviselői döntik el, hogy melyik osztály, esetleg melyik tanuló személy szerint mennyi támogatást kapjon. Erre azért van szükség, mert egyik osztályban több, a másikban kevesebb könyv kell, van, akinek olcsóbb, másoknak drágább könyvek kellenek. Arról nem is beszélve, hogy az iskolaszék és a pedagógusok azt is tudják, személy szerint ki szorul jobban támogatásra.- A szakközépiskolák és egyéb szakiskolák diákjai is kapnak támogatást?- Természetesen! Minden tanuló könyvcsomagjának ezer forint feletti árát az iskolát fenntartó szervezet - az önkormányzat vagy a minisztérium - fedezi.- A kinyomtatott tankönyvek hogyan jutnak a diákokhoz?- Az iskola megválaszthatja a helyi terjesztés módját. Van, ahol az iskola fogadja a könyveket, és intézményesen a tantestület osztja ki azokat, másutt valamelyik pedagógus vállalja az árusítást, aki bizományosként áll kapcsolatban a kiadóval, és jutalékot kap a munkájáért. A harmadik megoldás: több helyen kiviszik az iskola falai közül a könyveladást, megállapodtak a közeli papírüzlettel vagy valamelyik bolttal, ahol 1 vállalják az árusítást. (koós) (FEB) Farmer Expo Napjaink legnagyobb hazai mezőgazdasági és élelmi- szeripari vásárát, a debreceni Farmer Expót az idén augusztusban immár harmadik alkalommal rendezik meg a cívisvárosban. Az idén 10 országból csaknem 250 vállalkozás mutatja be termékeit. Az augusztus 17-én nyíló és 21-ig tartó rendezvény- sorozaton román, bolgár, illetve Tikrán nemzeti nap is lesz. Csupán Romániából több mint 200 üzletember érkezik az expóra, s Debrecen lesz a helyszíne a hivatalos magyar-román mezőgazda- sági kormányzati kapcsolat- felvételnek: ott találkozik majd a magyar földművelésügyi és a román mező- gazdasági minisztérium államtitkára.
