Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-16 / 192. szám

1994. augusztus 16., kedd PÉTERVÁSÁRA ES KÖRZETE 5. oldal Holnap: a városi vízmű ünnepélyes átadása Holnap délután egy órakor ad­ják át Pétervásárán a város la­kói számára egészséges ivóvi­zet biztosító új vízmüvet. Az ünnepi rendezvény vendége dr. Szili Katalin, a Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium politikai államtitkára lesz. Önkormányzati ülés Istenmezején Tegnap tartotta soros ülését Is­tenmezeje önkormányzata. A képviselők tárgyaltak a falu idei költségvetésének első fél­éves végrehajtásáról, s tájékoz­tatót hallhattak az épülő veze­tékes gázhálózat nemrégiben lezajlott műszaki átadásáról is. Mozgássérültek útja a Hortobágyra A Mátraderecskén élő mozgás- sérültek augusztus 20-án a Hor­tobágyra kirándulnak. Az autó­buszos utat a községi önkor­mányzat támogatásával szerve­zik meg. Nemsokára elkészül a recski telefonhálózat A Matáv kivitelezésében rövi­desen teljesen elkészül Recsken a crossbar-telefonhálózat. Egy 640 vonalas, modem központot kapott a nagyközség, s az emlí­tett vonalak közül 620 gazdára is lelt: immár csupán az utóla­gos igénylők lakásainak bekö­tése zajlik. Családonként 45 ezer forintba került a telefon, s ennek az összegnek a 15 száza­lékát, mint közműfejlesztési hozzájárulást, visszatérítik az érintettek részére. Augusztus végén felújítják az utakat A Recsk felé autózók tapasztal­hatták: nem könnyű dolog át­jutni a településen, hiszen szá­mos közlekedési lámpa nehezíti az előrehaladást. Az új szenny­vízhálózat gerinccsatornájának építési munkálatai miatt helyez­ték el ezeket a főutcán, ám - amint azt Fekete József polgár- mestertől megtudtuk - rövide­sen el is tűnnek onnan, augusz­tus végére ugyanis végeznek a kivitelezők, betemetik a gödrö­ket, s megtörténik a felbontott 24-es főút burkolatának helyre- állítása, felújítása is. A kisméretű téglák gyártása a napokban már beindult az új gazdára talált mátra- derecskei vállalatnál... (Fotó: Kaposi Tamás) Mátraderecskén: 224 milliós beruházás, mindent újra felépítenek a téglagyárban Mint lapunkban is hírt adtunk róla: a privatizációs eljárást, követően az osztrák Leier Holding tulajdonába került a mátraderecskei téglagyár. A hajdan szebb napokat lá­tott, minőségi termékeiről ne­vezetes üzem leszakadt az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalatról, az új gazda pedig késlekedés nélkül hozzálátott a felújítási munkálatokhoz. Információink nyomán, me­lyek szerint hamarosan újra működni kezd a derecskéi gyár, felkerestük a községben Lehnhardt Frank diplomás mérnök, építési vezetőt és Matthias Szlavich beruházási \ menedzsert, akik egyébként csupán az átalakulás idősza­kában tartózkodnak Mátrade­recskén, s irányítják a munká­latokat. Hiszen - amint szava­ikból kiderült - most formáló­dik a cég magyar vezetése, a friss „vezérkar”. Pályázat révén kerestek ügyvezető igazgatót a cég élé­re, aki - mint megtudtuk - e héten munkába is áll, szolgá­lati gépkocsija, egy fehér Audi már ott várja a gyárudvaron. S az új ügyvezető majd maga választja ki közvetlen munka­társait, lévén értelemszerű, ő ítélheti meg legalaposabban, kivel, kikkel képes együtt dol­gozni. Annyit mindenképp szük­séges tudni előzetesen a tulaj­donosról, Michael Leierről, hogy 1985-ben hozta létre első magyarországi cégét Gönyűn. 1988-ban már Lengyelország­ban is beindított egy vállalko­zást, 1989-ben ismét hazánk, Pécs következett, majd még - felsorolni ehelyütt mód nin­csen -jó néhány hely. Idén lett a holding tulajdona a derecskéi gyár, de ugyan­csak ebben az évben létesült Mosonmagyaróváron egy gépkocsiszalon, s Tatabánya mellé is egy hasonlót tervez­nek. A fő profilok tehát a tég­lagyártás, cementipar, illető­leg az autók forgalmazása. A Leier-féle cég Magyarorszá­gon addig 2,8 milliárd forintot - mintegy 300 millió schillin- get - fektetett be, vállalkozá­sai 1992-ben 900 millió forin­tos, míg tavaly már másfél milliárdos forgalmat bonyolí­tottak' le. Michael Leier ma­gyar vállalkozásainál összesen hatszáz alkalmazott tevékeny­kedik. Derecskén pedig - ahogyan a helyi, ideiglenes vezetőktől megtudtuk — kilencvenhét em­bernek biztosítanak jelenleg munkát. Ők a közvetlen kör­nyék településein élnek, na­gyobb részük Keller József gyárigazgató vezetésének ide­jén is a vállalatnál dolgozott - most „át lettek véve” kisebb hányaduk pedig munkanélküli volt. Ahogyan egyébként az em­ber a helyszínre érkezik, igen­csak szembetűnő a változás. Az irodaépületet kékre - me­sélik: „Leier-kékre" - festet­ték, ilyen színűek az osztrák üzletember összes vállalkozá­sánál az irodák. S szorgos munka folyik mindenütt: ki az átalakításnál, ki pedig már a gyártásnál serénykedik. A legöregebb részlegnél ugyanis ottjártunk előtt egy nappal, a múlt héten szerdán megkezdődött a kisméretű tég­lák termelése. Ez mindazonál­tal nem jelenti azt, hogy már vásárolni lehetne az új áruk­ból, mivel kell három-négy hét, míg a kemence feltöltő­dik, „beáll”, s csak eztán lehet majd szó az értékesítésről. A piac vonatkozásában egyéb­iránt elsődleges cél a környék ellátása derecskéi termékek­kel, s számítanak természete­sen a magánépíttetők, a vállal­kozók, s más cégek, intézmé­nyek érdeklődésére is. A szakemberek szerint a legfontosabb a minőség javí­tása. A régi árukínálat nem változik, ám a minőség nem maradhat: e téren előre kell lépni.- 224 millió forintos beru­házást tervezett ide a holding - mondja Lehnhardt Frank -, ám ha ez nem elég, akkor any- nyi pénzt fektetünk be, amíg el nem érjük az elképzelt, tökéle­tes minőséget. Csak ekkor mondhatjuk azt: elkészültünk. Persze a pénznek eddig is akadt helye. Gyakorlatilag minden átépítésre szorult De­recskén, az épületeket, a csar­nokokat, a „termeléstől az ége­tésig”, ami csak létezik, újjá kellett varázsolni. Nem volt a gyárban ivóvíz, elavult az ösz- szes villamos berendezés. S a felújítás mellett hamarosan el­végzik az automatizálást is. Amint végül kiderült, ha tel­jesen beindul a gyár, való­színű, hogy több munkaerőre lesz szükség: magyarán állás- lehetőséget kínál majd a válla­lat. Rénes Marcell írásos források adatai: Párád történetéről... A manapság gyógyvizéről s pa­lóc hagyományairól híres tele­pülés, Párád 1526, vagyis a mohácsi vész előtti története felderítetlen - olvashatjuk a Parádi Mozaik című helyi lap­ban Barna Miklós tanár tollár ból. Az említett korszakból ugyanis írásos források nem állnak rendelkezésre. Ami tudható: 1549-ben Pe- rényi Gábor használja a község területét, bár a tulajdonos, Or- szágh Kristóf és annak debrői uradalma. Ebben az évben öt gazda lakja a falut. 1550-ben azonban már 13 házas férfi él a tíz portán és fizeti többek kö­zött a törökök által kirótt adót, a termény- és sertésszaporulat dézsmáját. Debrő várának lerombolása és a birtokos halála után, 1567-től Párád Ónod várának tartozéka lesz. 1575-ben Fing­nád egri várkapitány veszi zá­logba, majd 1603-ban Rákóczi Zsigmond vásárolja meg. Ennek utána egy évszázadon át a Rá- kócziak itt a földesurak. 1676-ban Párád közös bíró­ság alá tartozik Bodonnyal, Bal- Iával és Derecskével. 1683 és 1686 között a Bécs ellen vo­nuló törökök táborozása, majd az Eger visszafoglalását meg­előző kiürítés folytán népte- lenné vált Párád lakói a Nyír­ségbe bujdostak. 1689-ben a Rákóczi feje­delmi árvák birtokrészén még nincs jobbágy. 1696-ban már ismét 9 ökrösgazda és négy zsellér lakik a faluban, ám - amint a nevekből megállapít­ható - a lakosság a török idők­ben kicserélődött. 1701-ben már harmincegy a felnőtt jobbágyférfiak száma, 1708-ban pedig a falu teljes bir­tokjogát II. Rákóczi Ferenc és nővére vette át. A kuruc sza­badságharc után azonban a fe­jedelem birtokait a kincstár el­kobozta, és gróf Althau Mi­hálynak adományozta. Párád 1741-től 1841-ig, vá­sárlás nyomán, Grassalko- vich-birtok lett, de 1776 és 1824 között az Orczy-család. 1825 és 1839 között Kaán Sá­muel és Szitányi Ullmann Mó­ric, 1840 és 1847 között grój Károlyi György bérelte. Mivel a harmadik Grassal- kovich Antal 1841-ben magta­lanul halt el, az uradalmat nő­vérének fia, gr. Forgách Antal vette át, s 1847-ben el is adta gróf Károlyi Györgynek, az ak­kori bérlőnek. 1763-ban Markhot Ferenc, Heves megye tisztiorvosa a Fe- hérkő-hegy déli lábánál timsó- tartalmú ásványvizet fedezett fel. Fazola Henrik egri laka­tosmester viszont a Vörösvár­hegyben ércbányákat tárt fel. Az egri görög és rác kereske­dők bányatársulata 1778-ban megindította a timsógyárat, amelyik az ország legrégebbi ilyen üzeme volt. Orczy föld- birtokos 1795 körül a timsó- gyár mellett négy fürdőházat és szállóhelyiséget épített a ven­dégek számára. 1797-ben Kitaihel Pál ele­mezte a parádi gyógyvizeket, s ő keltette fel a figyelmet ezek iránt. 1827 és 1829 között a timsós fürdő környékén és a pa- rádsasvári kénes Csevice-forrás tájékán nagy építkezések indul­tak, ezek nyomán született meg Parádfürdö. Orczy 1779-ben megindí­totta a parád-vörösvárhegyi ércbányák működését. Ezüstöt, rezet és ólmot termeltek ki itt, a fejtést nyolc selmeci bányász végezte, három táróban. 1786-ban felszereltek egy zú­zóművet is. Miután pedig 1790 táján gyengültek az ércek, Orczy - kutatások után - be­szüntette a vörösvárhegyi bá­nyászatot. Az erdei iparok egyik ágá­nak, a hamuzsírfőzésnek - aho­gyan akkor hívták: szalajkafő- zésnek - emlékét két, 1760 és 1780 között üzemben tartott szalajkaház és egy fűrészma­lom őrzi. Az óhutai üveggyár melletti kisebb hamufőző ház­ban 1764-ben fahamut égettek és főztek ki „szalajkának”, mi­vel anélkül üveget csinálni nem lehetett. Pétervásárai ünnep: szentmise, zászlószentelés Színes programot szerveznek az idei augusztus húszadikára Pétervásárán. Az ünnepi műsor szombaton délelőtt szentmisével és zászló­szenteléssel kezdődik a városi római katolikus templomban. A Himnusz után a Hol vagy, Ist­ván király című vers követke­zik, majd Pál László, Pétervá- sára polgármestere mond ün­nepi beszédet. Újabb szavala­tok után kerül sor magára a zászlószentelő szertartásra, il­letve az új kenyér megáldására: ezeket Ficzere István esperes végzi. A nagyszabású ünnepséget követően zászlós menet vonul a városházához. Este hat órától a városi mű­velődési házban dr. Kelényi Ist­ván művészettörténész tart dia­képes előadást a város védő­szentjéről, Szent Mártonról. Este nyolctól ugyanitt látható majd Ungvári P. Tamás elő­adóestje Élettöredékek címmel. A Mátra látképe - Parádóhutáról Ha csendre, békességre, jó le­vegőre vágyik az ember, ér­demes felkeresnie az ország legmagasabb pontja, a Kékes­tető lábainál fekvő Parádóhu- tát. A Mátra egyik völgyében megbújó kisközség ideális hely annak, aki rövid időre fel­edni szeretné a mindennapok robotját: ez itt a pihenés helye, nem csörög hárompercenként a telefon, nem kell sehovú''«!- etni, talán még a gyerek sem ordít annyira. Aki pedig úgy gondolja, ér­demes Óhután egy olyan ví- kendházat felépítenie, ahová bármelyik hétvégén leutazhat, a felvételen látható panoráma tárul a szeme elé: mivel benn a faluban eladó ház aligha akad, ezen a település feletti dombon vásárolhatók ingatlanok, ahol a fotó készült. Borsodivánka Község Önkormányzata pályázatot hirdet körzeti háziorvosi állásra, közszolgálati munkaviszonyban, Négyes, Tiszavalk községekkel közös eü. körzetben. Pályázati feltételek: Magyar egyetemen szerzett diploma, gyógyításban szerzett 10 éves szakmai gyakorlat. Háziorvosi, belgyógyászati vagy általános szakorvosi képesítés, szakmai önéletrajz, erkölcsi bizonyítvány. Szolgálati lakás biztosítva.

Next

/
Thumbnails
Contents