Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-13-14 / 190. szám
Újságírók veszélyben Génkezelt banán Bűnözés Bulgáriában A lovak is utasok Válasz Farkas Andrásnak 1994. augusztus 13-14., szombat - vasárnap p- r v p v i 7. oldal Eduárd nem lesz észt király A brit uralkodócsalád nemrégiben meghatottan elutasította az Észt Rojalista Párt meghívását, hogy küldjék el királynak Észtországba Eduárd herceget, II. Erzsébet királynő legkisebb fiát.- Bájos ötlet, de nemigen megvalósítható - mondta a Buckingham palota szóvivője. Kalle Kulbok, az észt parlamenti mandátumok nyolc százalékával rendelkező Rojalista Párt elnöke meghívólevelében azt írta a hercegnek, hogy „igen megtisztelő lenne, ha eleget tenne ennek a ritka kívánságnak”. A pártelnök levelében úgy vélte, hogy Eduárd herceg, színészi és tévéproduceri múltja és jelene révén, a régi kultúrát a korszerű politikai valósággal egyesítené, és ettől különösen „felséges” lenne. Kulbok egy nyilatkozatában elismerte, hogy korábban András hercegre, a királynő második fiára is gondoltak, de ezt az ötletet elvetették, mert András herceg tengerésztiszt. - Észtország jövőjét az európai kulturális és gazdasági kapcsolatok szavatolják, és nem a katonai erő - mondta a pártelnök. Észtország londoni nagykövetsége finoman elhatárolta magát a meghívástól - közleménye szerint a meghívás „nem a hivatalos álláspont, és a királyság jelenleg nincs napirenden” de azért a nagykövetség szóvivője hozzátette: - Ez mindenesetre jót fog tenni Nagy-Britanniával fenntartott kapcsolatainknak. A The Daily Telegraph emlékeztetett, hogy Kelet-Euró- pában régi hagyomány brit személyiségek meghívásával próbálkozni a nemzeti trónra, és felidézte, hogy például Magyarországon is voltak, akik a harmincas években felajánlották az ország trónját az első Lord Rothermere-nek, a Daily Mail című lap tulajdonosának, amiért olyan lelkesen támogatta Magyarországot. (MTI) Öregszik a „Nagy Béni” Kisebb szenzációt keltett idén januárban a magyar származású izraeli parafenomén, Úri Geller azzal, hogy megállította a londoni Westminster óráját, a Big Bent. Az órások egész nap javították, mire a világ egyik legnevezetesebb órája újra járni kezdett. Az óra egyébként már többször megállt - ezt megelőzően tavaly május 19-én ami nem is oly meglepő, hiszen már alaposan benne van a korban, 135 évvel ezelőtt, 1859. július 11-én szólalt meg először. A Big Ben a Westminster Bridge Street felőli oldalán álló 97 méter magas óratorony tetején van. A négy óraszámlappal ellátott kockaelem 260 mázsa súlyú harangot rejt, s ezt nevezték el készítésekor Big Bennek. Az elnevezésnek persze, külön története van, amely kissé Zavaros... A hivatalos verzió szerint a harang Sir Benjamin Hall akkori közmunkaügyi miniszter után kapta a nevét. Ezt a köz- tiszteletben álló férfiút azonban a korabeli sajtó egy akkoron nagyon népszerű ökölvívó után gúnyosan a Westminster Big Benjeként emlegette, így a harang elnevezése tulajdonképpen egy bokszolótói ered. Akárhogy is, a Big Ben London jelképévé vált. A hosszú évtizedek alatt persze, többször kellett már javítgatni az órát és az óratornyot egyaránt. Egyszer például leesett a mennyezet egyik díszítése, s majdnem agyonütött egy 96 éves felsőházi honatyát, amitől úgy megijedtek az illetékesek, hogy felújították az egész Westminster palotát. Az óra különben eddig tízszer állt meg, s szinte valamennyihez jópofa történet fűződik. A kelet-európai rendszerváltás hajnalán, 1989-ben például éppen akkor állt meg, amikor a szocializmus jövőjéről vitatkoztak a képviselők. Az egyik felszólaló epésen meg is jegyezte: „Bár úgy tűnik, a szocializmus ideje járt le, azt se felejtsük el, hogy a konzervativizmus is hiába futott versenyt az idővel”. A Big Ben egyébként nagyon pontos, óránként legfeljebb egyetlen másodperccel tér el a valós időtől. Általában siet, de ilyenkor a szerelők néhány egypennyst dugnak az ingaszerkezetbe. Az idők folyamán sikerült ugyanis kitapasztalni, hogy egy-egy, megfelelő pénzérme 24 óra alatt kétötöd másodperccel lassítja a Big Ben ketyegését. Á Big Ben nemcsak ketyeg, hanem negyedóránként harangjátékot is ad. Sok gond ezzel sincs, bár tavaly kicsit „megfázott”. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a harang annál hamisabban szól, minél hidegebb van, sőt, egy Carl Dolmetsch nevű brit zenetudós hosszú és beható vizsgálatok után azt is megállapította, hogy főleg a harang „c” hangja hamis. No, de mit is lehet várni egy 135 éves öregtől? Egy nagy terv: visszatérés a Holdra? Az 1987-ben készített rajzon - a Hold túlsó oldalán - a nemzetközi összefogást jelképező szovjet és amerikai űrhajós látható. Középen - egy óriáskráterben - egy rádiótávcső, a háttérben infravörös teleszkópok Amióta 1972 decemberében az Apolló-17 űrrepülésével végérvényesen lezárult az USA emberes holdkutatási programja, azóta nem tette ember a lábát égi kísérőnk felszínére. Pedig az elmúlt évtizedekben többször is előkerült egy holdbázis kiépítésének a terve. James Fletcher - a NASA vezetője - a 80-as évek vége felé bejelentette, hogy az Egyesült Államok az ezredfordulóra ismét embereket akar küldeni a Holdra. De ezúttal nem holmi dicsőséges, múló látogatások sorozatáról lenne szó, hanem végső célként egy állandóan lakott bázis kialakításáról. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia szakértőkből álló „Visszatérés a Holdra” Bizottsága 1987-ben kidolgozott egy nemzetközi holdbázis megépítésére vonatkozó javaslatot. Eszerint a NASA szakemberei az ezredforduló tájára tervezték a bázis felállítását, amelynek előkészületeként automatikus Hold-szondákkal akartak adatokat gyűjteni. A tervek szerint a szondák 1995-ben és ’96-ban indultak volna el, de a NASA jócskán megnyirbált költségvetéséből még azok megtervezésére sem tellett. így a program realizálását illetően kétségek merülnek fel. Elindulhatott viszont - a NASA és a Pentagon közös vállalkozásaként megépített, 220 kilogrammos - a Clementine nevet viselő szonda, amely alig négy hónapot tartózkodott Hold körüli pályán, utána a kisbolygók övezete felé vette útját. Éz idő alatt 400-8000 kilométer magasságban keringve ultraibolya, infravörös és látható színképtartományban készített felvételeket. Nagy meglepetést tartogattak a Hold kevésbé ismert - sarki - tartományairól készített képek. Eddig úgy hitték, hogy a felszínen maximum 6 kilométer mély kráterek fordulhatnak elő, de a déli pólusnál készült felvételek szerint ezek a képződmények legalább 14 kilométer mélyek. A váratlan felfedezés kapcsán a kutatók főként arra a kérdésre keresik a választ: van-e jég a kráter falaiban? Hiszen egy jövőben felépülő holdbázis legfontosabb nyersanyaga a víz-jég valamilyen formája lenne. Az állandó holdbázis kiépítésének a terve - a javaslat szerint - több lépcsőben valósulna meg. Első mozzanatként az ezredforduló táján - a Hold részletes feltérképzése után - ismét űrhajósokat kell juttatni az égitestre. Addigra valószínűleg az elavulttá váló szállítóeszközöket jóval korszerűbbek váltanák fel. Szó van egy hatalmas hordozórakétáról, amely egyszerre 80-100 tonna terhet is képes lenne Föld körüli pályára juttatni. Az űrhajósok utaztatását a földfelszín és az űrállomás között - 2005 után - újra felhasználható, kétlépcsős űrrepülőgép végezné. Innen a Hold térségéig egy speciális űrkomp szállítaná az utasokat. Az elképzelések alapján 2000 és 2005 között évi két holdutazást kellene lebonyolítani, hogy felderítsék a bázis helyét, és megkezdhessék az építését. A további 5 évre pedig évi négy leszállást irányoztak elő, amelyektől azt várják, hogy kiépítsék a bázis alapjait. Ekkortájt tervezik egy egyszerű oxigéntermelő telep elindítását is. A holdkőzet bizonyos becslések szerint 40 százalék kötött oxigént tartalmaz, amely vegyi eljárással könnyen kivonható. Papíron már létezik ennek a rendszernek a tervezete, csak a megvalósítása várat magára. A következő fázisban a termelés beindítása és a telep további fejlesztése következne, egészen a XXI. század végéig. A bázist több tudományos és technológiai cél miatt is meg kell valósítani - szögezi le a javaslat. Eredményes kísérleteket lehetne végezni a Holdon a nagy részecskegyorsítókkal, hosszú élettartalmú izotópokkal. A teljesen steril környezet és a kisebb gravitációs tér a biológiai kísérletek szempontjából lenne előnyös. A „Visszatérés a Holdra” tervezet összesen 60 tudományos feladatot tartalmaz, amely évtizedekig bőséges munkát adna a telepesek számára. A fontos tudományos célok között szerepel a Hold - mint természetes csillagászati obszervatórium - hasznosítása. Köztudott, hogy Földünk légköre zavarja a csillagászati megfigyeléseket. A Hold esetében olyan vékony és ritka gázburokról beszélhetünk, amelynek tömege összességében alig 10 kilogramm lehet. Ezért az optikai tartományban lényegesen jobb minőségű felvételeket készíthetnének, a több mint két hétig tartó éjszaka pedig nagyon hosszú expozíciós időt tenne lehetővé. Ä Hold túlsó oldala pedig a legideálisabb helynek bizonyulna a rádiócsillagászat szempontjából, ahonnan nagyon alacsony frekvenciákon is lehetne kutatni az égboltot. Ide a földi eredetű zajok nem jutnak el, mert az égitest maga biztosítja az árnyékolást. A hatalmas kráterekben - a földinél lényegesen kisebb gravitációs térben - óriási parabola- antennákat építhetnének. A tanulmány kiindulópontja, hogy a Hold a legközelebbi égitest, ahol korlátlan mennyiségben sokféle szervetlen anyag található. Kitermelésükhöz még meg kell találni a megfelelő technológiát, bár egyes elemek egyszerű hevítéssel is előállíthatok a Hold talajából. A rendszeres termelés beindításához szükség volna a napenergiát átalakító erőműre, szállítóeszközökre, távirányítással működő gépekre, lakó- és kísérleti modulokra, amelyeket - a napkitörések elleni védelem céljából - a felszín alá építenének. Legfontosabb cél lenne a teljes önfenntartás elérése, amely a működéshez szükséges nyersanyagok, majd a berendezések helyi előállítását jelentené. Ugyanis ezek odaszállí- tása - a Földről - roppant költséges lenne. A helyileg előállított termékeket háromféle módon hasznosítanák: élelem, hajtóanyag és építőanyag gyártására. így a későbbiekben az egyre nagyobb létesítmények létrehozásához is az anyagot már a Holdon lehetne kibányászni és feldolgozni. A javaslat felvet néhány figyelemreméltó társadalmi és politikai problémát is, amelynek megoldásában a holdbázisok nemzetközi erővel történő létrehozása segíthet. Például humanista célként a nemzetközi feszültség csökkenését, az emberi kultúra fejlődésének előmozdítását helyezi előtérbe. Politikai téren a nemzetközi kooperáció lehetőségének növekedése, a tapasztalatok ösz- szegyűjtése egy globális nemzetközi vállalkozáshoz, valamint a meglévő ipari-katonai potenciál békés hasznosítása kerülhetne előtérbe. De a gazdasági megfontolások sem elhanyagolhatóak, ugyanis a NASA becslései szerint az építési költség összesen 80 milliárd dollárba kerülne az első 15 évre. Ez az USA 200 milliárd dolláros évi katonai költségvetéséhez képest egyáltalán nem sok. Összehasonlításként: a katonai űrprogram költsége 1987-ben 15 milliárd dollárt tett ki. Egy bizonyos: a „Visszatérés a Holdra” tervezet jövőbeni megvalósításának lehetősége egyelőre bizonytalannak látszik. Ennek ellenére a szerzők azt hangoztatják, hogy a meglévő nemzetközi politikai légkör igen kedvező a vállalkozás előkészületeihez és megkezdéséhez. Szerintük az emberiség egyszer biztosan visszatér a Holdra, csak az bizonytalan, hogy mikor és hogyan. V. Tana Judit Európai jelenség: kevesebb házasság és kevesebb gyerek A nagyobb jóléttel, kevesebb kötelezettségvállalással járó életstílus eredménye Európában: kevesebb házasság, több válás, kevesebb gyermek. Az Eurostat - az Európai Unió statisztikai szerve - felmérésének megállapítása szerint különösen Észak-Európában, ezen belül is Skandináviában van kialakulóban egy újfajta férfi-nő I kapcsolat. A mediterrán országokban a | nemek közti hagyományos értékek még mindig erősek, | azonban paradox módon éppen ebben a régióban csökken leginkább a születések száma, míg a skandináv területeken ismét növekedőben van a gyerekszám. A jelentés az Európai Gazdasági Térség országait vizs- I gálja, vagyis az Európái Unió tagállamait, valamint Ausztriát, Finnországot, Svédországot, Izlandot és Norvégiát. 1994. január 1-jén a térségben 375 millióan laktak, ebből 349 millióan a Tizenkettek országaiban - írja a UPI. A legnagyobb népességgel magasan Németország rendelkezik: 81 millió 350 ezerrel, a második Nagy-Britannia 58 millió 276 ezerrel, majd Franciaország következik 57 millió 800 ezerrel. Franciaországtól csak pár százezer fővel marad el Olaszország. Ez a négy ország adja egyébként az EU össznépességének 73 százalékát. A bevándorlók száma érdekes módon 1992 és ’93 között 12 százalékkal csökkent, főként annak köszönhetően, hogy Németország 40 százalékkal szorította vissza a letelepedni kívánók számát. A természetes népességnövekedés az övezetben 1993-ban csak 11 ezrelék volt, 1990 óta ez a mutató csökkenő tendenciát követ. Az Európai Gazdasági Térségben tavaly 4,19 millió gyerek született, 110 ezerrel kevesebb, mint az azt megelőző évben. Az átlagos gyermekszám egy nőre vetítve 1,5. Ez a szám is csak a magasabb skandináv mutatók miatt ennyi, hiszen az Európai Unió asszonyai tavaly csupán 1,44 gyermekre vállalkoztak. A korábban magas gyermekszámukról híres dél-európai államokban - így például Olaszországban vagy Spanyolországban - ma a legalacsonyabb a születések száma. Míg például Olaszországban egy nőre csupán 1,21 gyermek jut, addig Izlandon 2,21, Írországban 2,03 és Svédországban is kettő. A házasságon kívül születettek száma folyamatosan nő: az Európai Gazdasági Térség egészét tekintve a gyerekek 21,4 százaléka jön világra házasságon kívül, az EU-n belül pedig minden ötödik gyerek szülei nem lépnek házasságra egymással. A házasságon kívül születők aránya az északi országokban a legmagasabb - 40 és 50 százalék közötti - és Dél-Európában a legalacsonyabb, tíz százalék alatti. Ezen belül is vannak kirívó példák: Izlandon a gyermekek 57,3 százaléka nem él hagyományos családi kötelékben, míg az ellenpélda Görögország, ahol száz gyerek közül alig három nevelkedik hasonló körülmények között. Az Európai Gazdasági Térségben az ezer főre jutó házasságkötések száma az 1989-es 6,2-ről 1993-ra 5,2-re esett. A házasságok alacsony számát tekintve Svédország áll az élen 3,9-del. Portugália az évek során megőrizte vezető helyét, a vizsgált országok közül napjainkban is itt kötik a legtöbb házasságot. Dániában, ahol néhány éve az egyneműek házassága is engedélyezett, 1993-ban már 224 ilyen házasságot regisztráltak. Hozzáértők szerint azonban ez korántsem tükrözi a valóságot: a bejegyzési nehézségek miatt ennél sokkal több az egyneműek közötti vadházasságok száma. Ami a válásokat illeti, Nagy-Britannia áll az élen: itt szinte minden második házasság válással végződik. A vizsgált régiót tekintve, tavaly ezer emberre 1,7 válás jutott, ez a mutató a házasságok egyhar- madának felbomlását jelzi. A legkitartóbbak az olaszok, a spanyolok és a görögök, feltehetően a hagyományos vallási és a család szentségét őrző szemlélet miatt ezekben az országokban még mindig alig bontják fel a házasságokat. Az Európai Gazdasági Térségben a születéskor várható átlagos élettartam tavaly 79,9 év volt a nők és 73,3 év a férfiak vonatkozásában. (MTI)
