Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30-31 / 178. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1994. július 30-31szombat - vasárnap Mentálhigiénés gondok: a nők inkább veszélyben Egy angyal és egy démon keveréke: 150 esztendeje született Paul Verlaine „Az életrajza hosszú, fájdalmas dráma” - mondta róla valaki, Mallarmé viszont így fogalmazott: „Ő az igazi atyja minden mai fiatalnak, a nagyszerű Verlaine, akinek emberi magatartását éppoly szépnek tartom, mint az íróit”. Utóbbi talán túlzás... Paul Verlaine - aki 150 éve, 1844-ben született - kettős életet élt, egyszerre létezett benne az angyal és a démon. Tiszta, szelíd, ártatlan, istenes verseket írt, olykor rendezett családi életet élt, maga volt a földre szállt angyal, de az alkohol démona sokszor elcsábította. Szerb Antal szerint „Verlaine kétségbevonhatatlanul hazug, alattomos, gyáva képmutató, embertelen és gonosz volt”, s valóban, élete kész rémregény. Bár voltak józan pillanatai, különösen, amikor börtönben ült, mert rálőtt testi-lelki jóbarátjára, Arthur Rimbaud-ra, ám általában részeg volt. S ráadásul a rosszab- bik fajtából. Képes volt például terhes feleségét megrugdosni, egyszer még fel is akarta robbantani az asszonyt. Élete végére a szó szoros értelmében ronccsá itta magát, mocskos utcanők között élt, egyik lábára megsántult, májbajos lett, cukorbeteg, szívbajos, amint Jules Renard írta egy találkozásuk után: „Az ijesztő Verlaine; mogorva Szókratész és mocskos Diogenész, van benne valami a kutyából és a hiénából. Reszketve hull a székre, amelyet gondosan mögéje helyeznek.” Ilyen élet közepette Verlaine nem is lehetett más költő, mint szimbolista, hiszen a szimbolista költő nem az élményt mondja el, hanem az élmény által kiváltott hangulatot, így az élmény lehet beteg és mocskos is, a hangulat pedig gyönyörű és tiszta. Jó példa erre a kettősségre az az eset, amikor a fiatal angol költő, George Moore meglátogatta, hogy verset kérjen tőle folyóiratába. Moore éppen egy szörnyű veszekedés közepén találta Verlaine-t, a költő és züllött élettársa még verekedett is. Moore gyorsan előadta kérését, majd elmenekült. Egy óra múlva visszamfent a versért, s Verlaine átadott neki egy gyönyörű, tiszta, szelíd költeményt. Köztudott az is, hogy Amour című, mélyen katolikus verseket tartalmazó kötetével egy időben írta Párhuzamosan című kötetét is, amelynek versei sokféleképpen jellemezhetők, istenesnek azonban a legkevésbé. Külön fájdalmas fejezet Verlaine életében Rimbaud-hoz fűződő viszonya. Sokáig éltek együtt, s állandóan kínozták egymást. Verlaine fiatal barátja miatt elhagyta a családját, s a két költő szinte ki sem józanodva csavarogta be Angliát és Belgiumot. Állandóan veszekedtek, s egy vita során Verlaine rálőtt Rimbaud-ra. Két év börtönt kapott. Kiszabadulása után Rimbaud ájultra verte Verlaine-t, s ezzel végleg szakítottak. Sokak szerint egyébként Rimbaud vitte rossz utakra Verlaine-t. Verlaine élete és művészete bizonyította a legfényesebben, hogy a művészi szempontból értékes ember nem feltétlenül értékes erkölcsi szempontból is, és nem igaz, hogy csak nagy jellem lehet nagy alkotó. S Verlaine igazán nagy költő volt, Leconte de Lisle halála után a költők fejedelmévé is megválasztották, igaz, hogy ekkor már fel sem tudott kelni az ágyából, s két évre rá meg is halt. Az esztéták a hangulatok fejedelmének tartják, akit gyengesége szolgáltatott ki a hangulatoknak, s akinek szenvedései magasabb célt szolgáltak; azért volt beteg, hogy nagy költő lehessen. Költészetének egyik legfőbb értéke sajátos őszintesége. Mivel Verlaine költészetét nem csúf élete ihlette, hanem a vágy a tisztaság után, szép és tiszta verseket írt. Verlaine munkálta ki a szimbolista költészet alaptörvényeit, valahogy így: „A határozatlant egyesítsd a határozottal: az árnyalatot keresd, és ne a színt; menekülj a csattanótól, a szellemességtől, a tisztátlan kacajtól, az ékesszólásnak csavard ki a nyakát, és ne hagyd, hogy zsarnokod legyen a rím, ez a krajcáros ékszer, amelyet egy bolond néger faragott; zenét újra és mindig, ez a költészet... minden más csak irodalom.” Többen vélik úgy, hogy - amint boldog népeknek nincs történelmük - boldog embereknek nincs költészetük. Emiatt, bármily furcsa, Verlaine rettenetes életét több költő irigyelte, mint ahány megvetette. Számosán követték a romlás, a mámor, a bűn útján. Az utána következő lírikusok egész sora tartotta szinte kötelezőnek magára nézve az „elátkozott költő” szerepét a lehető leghitelesebben megformálni. A magyarok persze, lelkesen csatlakoztak az európai trendhez, amint Szerb Antal is kiválóan rámutatott: „hogy Ady Endre mámorba pocsékolta életerejét, abban a verlaine-i példa nem egészen ártatlan”. A nők sokkal több lelki problémával küzdenek, mint a férfiak - állítja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik tanulmánya, amely felhívja a figyelmet: el kellene ismemi, hogy a nők inkább ki vannak téve a lelki megbetegedéseknek, elsősorban a társadalmi-gazdasági helyzetükből fakadóan. A dokumentum szerint több nő kerül elmegyógyintézetbe, mint férfi. Az, hogy a nők inkább érintve vannak mentálhigiénés problémáktól, társadalmi szerepükből, nem pedig biológiai eltérésekből következik - húzza alá a tanulmány, így az anyai, a házastársi, az alkalmazotti helyzetek, a mások iránti gondoskodás, a gyermek- nevelés mind-mind olyan tényezők, amelyek hangsúlyosabb stresszforrásokat rejtenek magukban. A táplálkozási rendellenességekben szenvedők 90 százaléka nő. Ez abból ered, hogy a társadalom az ideális női testről sztereotípiákat alkotott, amelyeknek azonban csak nagyon kevés asszony tud megfelelni. További problémát jelent, hogy a pszichológia a férfiak tapasztalatait veszi figyelembe, a férfit tartja példának - a nőket a férfiak értékrendje szerint ítéli meg. Számos fejlődő országban a leggyakrabban előforduló elmezavar a nőknél a depresszió, amely inkább a férjes asszonyok esetében lép fel, és annál mélyebb, minél több gyermeket nevel a nő. Jobban körmére kell nézni a népességkorlátozó politika megvalósulását ellenőrző apparátusnak, hogy a hatósági erőszakkal kikényszerftett abortuszoknak egyszer s mindenkorra véget vessünk - írta legutóbbi számában a Csungkuo Fu Nu Pao, a kínai nők lapja. Leírt egy esetet, amelyben terhessége hetedik hónapjában lévő nőt kényszentett abortuszra hat, népességszabályozási tisztviselő, az ország keleti részén fekvő Anhuj tartományban. Az otthonából hatósági erőszakkal elhurcolt, férjezett nőt a kényszerabortusz előtt mind a hatan megerőszakolták. E hat tisztviselő 1992 júniusa és szeptembere között több tucat állapotos nőt kényszentett művi vetélésre, és mindnyájukat meg is bírságolta „illegális” terhességért. A bírságon egymás között megosztoztak. Ezek hatan végül is keservesen meglakoltak üzelmeikért, hiszen hármukat bírói ítélet alapján kivégezték, a másik három pedig felfüggesztett haláA WHO vizsgálata szerint a nők pszichikai lehangoltságát elmélyíti a házon kívüli munka akkor, ha az asszony gyermekével nem foglalkozhat, de egyedül felelős érte. A nők foglalkoztatása, munkába állása viszont csökkenti a depressziót, ha az asszony gyermeket nevel, és abból a férj is kiveszi segítő részét. A szegénység és az alacsony társadalmi helyzet is belejátszik a mentálhigiénés problémák előfordulásába. Nagyobb a depresszió kockázata azoknál az asszonyoknál, akik egyedül nevelik gyereküket, alacsony a jövedelmük. A házasságon belüli erőszak is negatív hatással van a nők elmeállapotára. A férj vagy partner brutalitása a nőkkel szemben előbb-utóbb „gyámoltalanságot” vált ki. A tanulmány szerint tíz pszichikai vagy szexuális zaklatásból kilenc családon belül történik. A terhesség is hatalmas stressz- forrás - állítja a tanulmány; az abortusz pedig akár évekre is megzavarhatja a nők elmeállapotát. Életük utolsó szakaszában is sok mentálhigiénés probléma léphet fel a nőknél, hiszen férfitársaiknál hosszabb a várható átlagos élettartamuk. A fejlett világ társadalmaiban 75 éves korában a legtöbb nő már özvegy, és sok közülük egyedül él. A 85 év fölötti emberek mintegy 25 százaléka Alzhei- mer-kórban szenved, többségükben nők - olvasható a jelentésben. los ítéletet kapott. A kínai nők lapja azonban nem látja ezzel lezártnak az ügyet. Felveti a kérdést: ki a felelős azért, hogy ennyi barbár törvénytelenség hónapokig észrevétlen maradhatott? Nem mondja ki, de céloz rá: azért történhetett így, mert a népességszabályozásért felelős hivatalok hatalma túlságosan nagy, törvényességi felügyeletük viszont igen laza... A nyomasztó túlnépesedés miatt vezették be Kínában a népességkorlátozó politikát, amelynek lényege, hogy egy házaspár egy gyermekre jogosult. É családmodell érvényesülését az állam propagandával és kényszerítő eszközökkel próbálja elérni. Utóbbiak kizárólag anyagi jellegűek lehetnek, fizikai kényszer nem alkalmazható; elvileg egy kismama sem kötelezhető abortuszra. Nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint mégis gyakorta előfordul az ilyesmi faluhelyen, ahol a helyi tisztviselők sokszor büntetlenül hatalmaskodhatnak a lakosság felett. Kényszerabortusz Kínában Félelmek és aggodalmak Németországban Amíg a keletnémetek leginkább a bűncselekményektől félnek, addig a nyugatnémetek az egyre több vegyszert tartalmazó élelmiszerek fogyasztásától tartanak a legjobban. Az al- lensbachi véleménykutató intézet most nyilvánosságra hozott felmérése szerint a keletnémetek 46 százaléka érzi úgy, hogy agresszív fiatalok bármikor megtámadhatják az utcán. De egész Németországban csökkent a félelem a radikális politikai csoportok erőszakos ösz- szecsapásától. Nyugaton 42, míg keleten 44 százalékra esett vissza az ettől tartók aránya. A keletnémetek elsősorban amiatt aggódnak, nehogy a lakásukba betörjön valaki. A megkérdezettek 58 százaléka nyilatkozott így, míg a nyugatiak közül mindössze 40 százaléknak okoz ez gondot. Az új szövetségi tartományok lakosainak 56, a régiekben élőknek ellenben csak 33 százaléka retteg amiatt, hogy megtámadhatják és kirabolhatják. A keletieknek 51, a nyugatiaknak 34 százaléka tart attól, hogy a családból vagy a baráti körből valaki bűncselekmény áldozata lesz. Keleten a polgárok 49, Nyugaton pedig 31 százaléka fél egy esetleges közlekedési baleset bekövetkezésétől. A keletnémetek 48, a nyugatnémeteknek viszont csak 26 százalékát nyugtalanítja az, hogy az autóját esetleg feltörhetik. Egy korábbi felméréssel történő összevetésből azonban kiderül, hogy a régi tartományokban a bűncselekményektől való félelem 1979 óta megkétszereződött. A polgárok 70 százaléka (64 százaléka nyugaton és 91 százaléka keleten) vélekedik úgy, hogy a rendőrség az erőszakot elkövetőkkel szemben túlságosan türelmes és visszafogott magatartást tanúsít. A nyilatkozók 85 százaléka a bíróságoknak a súlyos bűnözőkkel szembeni eljárását sem tartja eléggé szigorúnak, a büntetések mértékét pedig megfelelőknek. A nyugat- és a keletnémetek félelme egyaránt növekedett a kémiai anyagokat tartalmazó élelmiszerektől. Ennek aránya az előbbieknél 44, míg az utóbbiaknál 33 százalék. A gyógyíthatatlan betegségek (mint amilyen a rák és az AIDS) veszélye a nyugatiak 39, a keletiek 41 százalékát tartja rettegésben. A jövedelem és az életszínvonal csökkenésétől való félelem, ha csekély mértékben is, de enyhült: nyugaton 27 százalékról 26-ra, keleten 44-ről 40 százalékra esett vissza. Melyek is a legharapósabb kutyák? Amerikai tudósok egy csoportja azt állítja, hogy „lefülelték” a legharapósabb kutyák tulajdonságait. Egyes állatszakértők azonban úgy vélik, hogy az ebkutatók rosszfelé tapogatóznak, mivel a harapás legfőbb oka az emberi nemtörődömség. A Betegségmegelőző és -kezelő Központ munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a német juhász és a csau csau a legharapósabb fajta. Veszélyesek a hím, a herélet- len - sőt, kisebb mértékben - a gyermekek közelében, illetve láncon tartott kutyák is. A kutatók elsősorban a kutyák tulajdonságait, nem pedig az áldozatokét vizsgálták. Amerikában évente 20 embert harapnak halálra és 585 ezret sebesítenek meg nekivadult kutyák. A vizsgálat során 178 „első harapó” és 178 nem harapó kutyát vizsgáltak meg Denver környékén. A legtöbb áldozat 13 éven aluli gyerek volt. A harapósok között 34 volt német juhász, a nem harapósok között csak 13. A csau csauknál ez az arány 31:9. Harapós még a skót juhász is. A legbiztonságosabb négylábú az arany vizsla és az uszkár. Az arany vizslák közül csak kettő harapott, 13 nem, az uszkárok közül pedig négy harapott, 14 pedig nem. A kísérletben csupán egyetlen pit bull terrier vett részt, mivel 1989-ben Denver megyében betiltották háziállatként való tartását. Ez az egy díszpéldány a nem harapósok közé tartozott. Curtis Bradley, a denveri állatmenhely igazgatója nem értett egyet azzal, hogy a kutatók figyelmen kívül hagyták az emberi viselkedést. Szerinte ugyanis az ember minden harapásnál fontos tényező.- Ha egy gyerek odaszalad a kutyához, és szeretetből átöleli, az állat azt hiszi, uralkodni akar fölötte. Ez ellen pedig harapással tiltakozik. Dr. J. Sacks járványügyi szakértő szerint azonban nagy- mértékben csökkenteni lehet a harapásveszélyt, ha a kutya helyes megválasztásával a lehető legjobban kirekeszt- jük a kockázati tényezőket. A nézeteltérések ellenére egy biztos: nem tanácsos nagy kutyát tartani kisgyermekes családban, akármennyire is szelíd az az eb. Az elmúlt 12 év nyolc kutyatragédiája közül hétben két év alatti gyermek volt az áldozat - írta az AP. Ősi múmiát találtak Kínában. Kínában a közelmúltban egy 2200 esztendővel ezelőtt élt női múmiára bukkantak. A múmia érdekessége, hogy a színe ezüstkék, ráadásul a test teljességgel megőrizte a rugalmasságát. Mozgatni tudják a végtagjait, mégpedig anélkül, hogy bármiféle károsodás érné a „leletet”. A múmiának hosszú ujjai vannak, s látható a foga, valamint a nyelve is. Kínai régészek megállapítása szerint a megtalált nő valaha 162 centiméter magas volt, s 40-50 éves korában halt meg...
